Kanadában, a 2015-ös szövetségi parlamenti választások kampányában a korábbi három választást (2006; 2008; 2011) elvesztő Liberális Párt új vezetője, Justin Trudeau, választási reformot ígért egy liberális győzelem esetén. A párt abszolút többséggel nyerte meg a 2015-ös választásokat a rivális konzervatívokkal szemben, reformra azonban nem került sor. A szándékosan késleltetett kezdeményezést, majd a viszonylag hosszas bizottsági előkészületeket követően a reform - a kormány kellő tudatosságának és megfontolt lépéseinek köszönhetően - kudarcba fulladt a végső formába öntés fázisában, olyannyira, hogy a 2019-es, majd a 2021-es előrehozott választásokon már fel sem merült a reform gondolata. A történések indokoltan vetik fel kérdések egész sorát a reform lényege, jellege, komplexitása, illetve az idevágó kanadai események alakulása kapcsán.
A két részre tagolt munka első része (jelen írás) a reform fogalmának "belső", komplex világát mutatja be, azt követően a reform folyamatának elméleti megalapozását tűzi célul, különös tekintettel a folyamat szereplőire, illetve a reform érdekcentrikus, de főleg értékorientált motivációira.
Az elméleti alapokra támaszkodva, a második rész a kanadai fejlemények bemutatására, a reformkudarc "miért"-jének megválaszolására tesz kísérletet, annak a tézisértékű megállapításnak a szemmel tartásával, hogy a választási reform összetett folyamatában az érdekcentrikus és értékorientált tényezők többnyire nem vegytisztán, hanem a kettő ötvözeteként jelennek meg, leginkább abban a formában, hogy a politikai szereplők (pártok és/vagy egyének) normatív értékekre való hivatkozással kísérelik meg tényleges politikai érdekeik érvényre juttatását. Végül, a reform megakadályozásának következményeként, a tanulmány kitér a 2019-es és a 2021-es választási eredmények alakulására is.
In January 2006, Conservative Party led by Stephen HARPER ended more than 12 years of Liberal rule (1993-2006) by winning 124 seats versus 103 for Liberals. From 2006 to 2011 Liberal Party had been constantly losing its political ground by 2011, being reduced from the "natural governing party" to third party status for the first time, as they won the fewest seats in its history. This explains why the party led by Justin TRUDEAU tried everything to find a way out and to regain its worthy position in the Lower House. He promised major electoral reform in the 2015 electoral campaing: "We are committed to ensuring that the 2015 election will be the last federal election using first-past-the post", making "every vote count", for the sake of democracy.
The 2015 federal election was won by the Liberal Party, winning 184 seats, allowing the Liberals to form a majority government. Despite his promise, Trudeau gradually backed away from his pledge, saying that "there is less need for electoral reform now that the Conservatives are out of power." Despite people's disappointment, Trudeau argued that the lack of consensus on the reform, and the fact that a referendum or proprtional voting would be divisive for Canada, his only choice is to abandon his promise bearing the consequences because he "will not compromise on what is in the best interest of Canada". The main objective of this paper is to provide an analysis of this complex process.
Keywords: Electoral reform, reform process, types of electoral reform, interest-oriented motivations, value-oriented objectives.
A konföderáció óta (1867) Kanadában relatív többségi rendszer alkalmazásával választják meg az alsóház képviselőit. Régóta alapvető kérdésként tételeződik, hogy vajon mennyire elégíti ki a jelenlegi rendszer a társadalom igényeit és elvárásait? A relatív többségi rendszer torzító hatásainak, illetve Kanada sajátosságainak figyelembevétele mellett nem meglepő, hogy szövetségi és tartományi szinten számos reformkísérlet született, és több, sikeres kivitelezésre is sor került tartomá-
- 5/6 -
nyi szinten, a 20. század folyamán. Az sem meglepő, hogy többen fogalmazták meg a szövetségi szintű változtatás szükségességét, annak ellenére, hogy Kanada kormányai tulajdonképpen hosszú időn át működőképesek tudtak lenni, ami - lássuk be - a status quo melletti érvelés alapjaként is szolgálhat.
Monográfiájában, William IRVINE, Kanada választási rendszerének megreformálására sürget, kiemelve, hogy mindenekelőtt arányosabbá kell tenni a rendszert. Az ország sajátosságából adódik egy erős földrajzi képviselet gondolata, hiszen alapvető meggyőződés, hogy a föderális berendezkedés Kanadában csak akkor állhat biztos lábakon, ha a központi hatalom kellő mértékben képviseli a tagegységeket (tartományokat), és ténylegesen is figyelembe veszi az egyes régiók érdekeit. Ha ez nem történik meg, a régiók eltávolodnak a kormánytól, elidegenednek a rendszertől és egyre fokozódó elégedetlenségüknek fognak hangot adni.[1]
Melina Meng szerint a fennálló rendszer tarthatatlan, többek között azért, mert a nők, a kisebbségek és az őslakosok súlyos alulreprezentáltságát eredményezi, eltorzítva ezzel a választói akaratot. Az ebből fakadó elégedetlenség, hangsúlyozza a szerző, a választásokon való részvételi arány fokozatos csökkenésében nyilvánul meg.[2]
Hasonlóan vélekedik Andre Barnes, Dara Lithwick és Erin Virgint is, mondván, hogy ha ismétlődően felmerül a választási reform ötlete, akkor valahol valami nincs rendben a fennálló rendszerrel. A relatív többségi rendszer, illetve a felmerülő alternatívák mélyreható vizsgálatát követően a szerzők arra jutottak, hogy nagy ívű reformra van szükség a választási rendszer arányosítása érdekében.[3]
E szerzők is érzékeltetik, hogy régóta vita tárgya Kanadában a relatív többségi rendszer megtartásának vagy megváltoztatásának kérdése. Úgy tűnik, a '90-es évektől megélénkültek a reformmal kapcsolatos viták, aztán a 2015-ös parlamenti választásokat követően a kérdés új lendületet kapott. Ennek oka, hogy a 2015-ös választásokat megelőző három választás (2006; 2008; 2011) a Konzervatív Párt győzelmét hozta, nem véletlen tehát, hogy a nagy rivális, Liberális Párt elnöke, Justin Trudeau a hatalomváltás érdekében reformot ígért a 2015-ös választási kampányban. Üzenetének lényege, hogy liberális győzelem esetén a 2019-es parlamenti választásokon már más rendszer alapján fogják mandátumokká alakítani a szavazatokat. Reformígéretének köszönhetően a Liberális Párt megnyerte a
- 6/7 -
2016-os választásokat, aztán győzött 2019-ben, illetve az előrehozott 2021-es választásokon is, reformra azonban nem került sor.[4]
Annak a széles körben megfogalmazott megállapításnak az alapján, hogy a jelenlegi választási rendszer nem tesz eleget a kanadai társadalom demokratikus igényeinek és céljainak, miközben nem kerül sor reformra, kérdések egész sora merülhet fel az elemzőben:
- Milyen társadalmi-politikai feltételek vagy determinánsok (társadalmi tagoltság, politikai rendszer, pártrendszer stb.) szükségesek ahhoz, hogy megfogalmazódjon a választási reform gondolata?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
