"A kézikönyv egyfajta referencia munka, vagy egyéb utasítások gyűjteménye, amely azt célozza, hogy kész tanácsokkal szolgáljon. A kézikönyvet néha a vade mecum (ami velem jön, latin) kifejezéssel illetik, vagy zsebkönyvnek is nevezik, amit mindig magukkal hordanak az emberek."1
A Complex Kiadó Meritum sorozatában megjelent mű (melynek szerkesztőjét nem, csak lektorát ismerhetjük meg a cím mellett, Dósa Imre személyében) címe fontos küldetéstudatról tesz tanúbizonyságot, nevezetesen arról, hogy az informatikai jog terén kíván kézikönyv lenni. A feladat nem könnyű, ugyanakkor elmondható, hogy a könyvnek valóban sikerül kézikönyvnek és nem tankönyvnek lennie, azaz inkább egy olyan alkotás, amit a szakember egy-egy konkrét jogi probléma megoldására használ, mintsem a joganyag első olvasatban történő elsajátítására.
A könyv előszóból és három főbb részből áll. Az első (adatvédelem) és harmadik (információbiztonság) rész tartalmilag homogénnek mondható, ugyanis mindkettő egy-egy szűkebb témakörrel foglalkozik. Különbözik ettől a második rész, mely az informatikai jogviszonyt szabályozó területekről szól, és mint ilyen, meglehetősen heterogén jellegű. Kiemelendő, hogy az olvasót ikonok segítik a könyvben való tájékozódásban, melyeket indexszámok egészítenek ki. Az egyes részek hivatkozási rendszere változó. Mivel több szerző művéről van szó, ezért valóban nehézkes a végjegyzetek rendszerét teljesen egységesen kialakítani; ugyanakkor sokat veszít tudományos értékéből a könyv azzal, hogy néhány rész szinte teljes egészében mellőzi a felhasznált források megjelölését. Szerencsés lett volna továbbá az egyszerűbb használhatóság érdekében tárgymutatóval is ellátni a művet.
Mivel maga az elemzett alkotás is három részből áll, ezért a továbbiakban a recenzió is ezt a szerkezetet követi.
A téma meglehetősen részletes kifejtését kapja kézhez az olvasó. Ennek bizonyítékául meg kell említeni az adatvédelmi biztos intézményével kapcsolatos külföldi kitekintésben az Új-zélandi Te Mana Matapono Matatapu ("magánszféra biztos") tisztségről szóló rövid ismertetést. E rész külföldi példák bemutatása mellett történeti visszatekintéssel is büszkélkedhet, mely sokban hozzájárul az adatvédelem lényegének megértéséhez. Meglehetősen üdítő szemléletre vall, hogy a szerzők az Avtv. keretein kívül is foglalkoznak e kérdéskörrel, és más jogszabályok (pl. Ptk.) adatvédelmi kapcsolatairól, illetve az ágazati szabályozásról is szólnak. Külön érdeme az adatvédelemmel foglalkozó fejezeteknek, hogy a terület jogi szabályozásán kívül nagyon precíz részletességgel ír a gyakorlati kérdésekről. Véleményem szerint pont abban merül ki e mű kézikönyv jellege, hogy a magán- és közszféra dolgozói pontos válaszokat kaphatnak a mindennapok során felmerülő adatvédelmi kérdésekre (így pl. bankok, követeléskezelő cégek, munkavállalók stb.).
Ahogy fent már jeleztem, ez a fejezet a könyv legheterogénebb része. A szerzők meglehetősen tágan határozzák meg az informatikai jogviszony fogalmát, hiszen helyet kapott e részben a szerzői jogtól, az elektronikus kereskedelmen és informatikai bűncselekményeken át, egészen az elektronikus hulladékokra vonatkozó szabályozásig igen sok témakör.
A szerzői joggal foglalkozó cím részletes történeti résszel indul, melynek külön érdeme, hogy nem erőszakolja rá a már létrejött szerzői jogot az informatikai jelenségekre, hanem bemutatja az informatika fejlődésének hatását a szerzői jogra. A könnyebb érthetőség érdekében a tételes jogi szabályozás bemutatásakor a szerzők kifejezetten azokra a törvényi rendelkezésekre fókuszálnak, melyek kapcsolatban állnak az informatikával. Különösen érdekes az elektronikus könyvtárakkal foglalkozó rész, ami kimerítően és az összes szemszögből bemutatja a témát. Tartalmi hiányosságnak tekinthető viszont, hogy bármennyire is az informatikában előforduló szerzői jogi jelenségekre koncentrál e cím, mégsem - vagy csak említés szintjén - foglalkozik olyan új és fontos jelenségekkel, mint pl. a licenszelés terén a copyleft, a GPL és a Creative Commons, vagy mint pl. a digitális jogkezelési rendszerek (DRM) fejlődése, jelentősége.
Az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó cím részletesen írja le az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozást a Ptk. és az egyéb törvények tükrében. Véleményem szerint a szerzők keveset foglalkoznak az elektronikus kereskedelem kialakulásának kérdésével, és a viszonyrendszerek kérdéskörét is nagyvonalúan kezelik. Nem indokolják meg, hogy miért zárják ki az elektronikus kereskedelem fogalmi köréből a C2C, és miért nem említik a B2A viszonyrendszerét. Úgy gondolom, ez sokat elvesz a tudományos megalapozottságból. Nem szabad ugyanakkor szem elől téveszteni a mű kézikönyv jellegét, és e szerepet jól betölti a Ptk. és a Nmjt. rendelkezéseit is részletesen bemutató rész. Utóbbi tekintetében elmondható, hogy az elektronikus szerződéskötéssel kapcsolatos részeket meglehetősen áthatja a kollíziós jogi szemlélet, és a szerzők kevesebb figyelmet szentelnek a szűkebb értelemben az informatikai jog körébe tartozó kérdésekre.
Az elektronikus kereskedelmen belüli jelenségként foglalkozik a könyv az elektronikus aláírással is, ami külön fejezetet érdemelt volna. Érdeme az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó résznek, hogy külön kitér a fogyasztói kérdésekre.
A téma átláthatóságát nehezíti e rész nem teljesen következetes szerkesztése. Az elektronikus szerződéskötést követően foglalkozik a könyv a domain regisztráció kérdésével, majd elkanyarodik az elektronikus aláírás irányába, ezt követően fogyasztóvédelmi kérdéseket tárgyal, majd az elektronikus hulladékgazdálkodással és végül az elektronikus fizetőeszközök kérdését vizsgálja.
Vitatható továbbá, hogy e témához tartoznak-e a már korábban említett hulladékgazdálkodási kérdések, mivel - véleményem szerint - az nem tartozik az informatikai jogviszony fogalmába. Fontos kérdésről van szó, de e témának talán máshol jobb helye lenne.
Végül a szolgáltatói felelősség kérdését indokolt lett volna a 2. rész elején, mint az informatikai jogviszonyokat horizontálisan meghatározó témakört bemutatni. Összességében egy következetesebb szerkesztés koherensebbé tehette volna a könyv második részét és az elektronikus kereskedelmi fejezetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
