A saría az iszlám jog teste. Arab nyelven a követendő csapást jelenti, irodalmi értelemben pedig a tiszta ivóvízhez vezető utat. Allah a szuverén, az Ő joga kijelölni a csapást, amelyet annak aki követni akarja őt, magának is követnie kell. Ez az útkövetés egyben odaadást, kizárólagosságot is jelent.1
K 18:
65 És fölleltek egy szolgát a mi szolgáink közül, akit kegyelmükből kegyelemben részesítettünk és tudásunkból tudásra tanítottunk.
66 Mózes azt mondta neki: "Követhetlek-e téged, hogy taníts engem az igaz útról, amelyről te tanítást kaptál?"
(... )
69 (Mózes) azt mondta:
"Ha Allah is úgy akarja, állhatatosnak fogsz találni és parancsolj bármit is, nem fogok ellenszegülni."
A Korán sok mondata szólítja fel a hívőt, hogy legyen igaz (K 17:82), és kövesse az isteni utat. Az igazság Allah attribútuma, és aki ennek megfelelően él az tanúságot tesz Allah mellett. Ám az iszlám igazság sok tekintetben eltér a római jog, és általában a nyugati jogelméletek absztrakt igazságfogalmától, sokkal inkább a görög bölcselők gondolkodásmódjához hasonlítható: a belső motívumokat keresi. Mindenkinek az isteni elvárásnak megfelelően kell viselkednie, mert Allah minden cselekményt ismer és értéken vesz.2 Függetlenül a vagyoni és más egyéb helyzettől, az elvárás az, hogy megfelelően, etikusan viselkedjen. Ennek megfelelően a saríában hangsúlyos a jog isteni eredete, és az isten kiválasztottjainak csupán evilági "megbízottként" szerepeltetése. Az emberi jogalkotás sem authoriter, csupán derivatív, származtatott jogalkotási jogosultság. Minden muszlimra a saría hatályos jog, a szuverenitás forrása sem a nép, vagy nemzet, hanem Allah egyedül.3
Legszélesebb értelemben minden ember joga interpretálni, ha az szükséges. Az interpretáció helyénvaló minden olyan részben, ahol a Korán nem ad kizárólagos, megváltoztathatatlan szabályt. Ez azonban a kezdet kezdetétől csak jogelméleti fogalom, az iszlám jog a valóságban talán leginkább jogászi jog, a közvetlen hatalom- és joggyakorlás szinte ismeretlen.
A hatalom gyakorlása is közösség joga, amit egy erre kijelölt személy végez. Felelőssége kizárólag a saría felé áll fenn, amit egy jogtudósokból alkotott tanács gyakorol. A hatalom gyakorlója nem jogalkotó, a jogalkotás a jogtudósok feladata, feladat- és hatásköre mindössze az, hogy kiválasztja a különféle jogi okoskodások közül a közösségnek pillanatnyilag legmegfelelőbbet. Ez egyedülálló módon visszafelé is igaz, a közösség, vagy társadalom semmiféle felelősséggel nem tartozik a hatalomnak, csak és kizárólag a saríának felel.4
A jog rendkívül szorosan alapul a saríán, amely pedig közvetlen gyökereit tekintve a Korán és a szunna talaján áll. Emberi értelem ezeknek a szabályoknak a megváltoztatására nem képes, nincs is feljogosítva.
A saría, tehát közvetve-közvetlenül az iszlám jog célja, hogy megteremtse az igaz társadalmat, amely tiszteletben tartja minden ember jogait, származástól, vagyoni helyzettől - de nem nemtől - függetlenül. Ennek érdekében rendezi az emberi viszonyokat - az ember a legmagasabb rendű teremtmény, a jog központi témája. Célja minden embert integrálni egy olyan társadalomba, ahol mindenki megteszi a kötelességét, lojális az államhoz, amelynek célja az egyenlőség és boldogság biztosítása alattvalói számára. Ez az oka annak, hogy az egyes hívőnek tiltott dolgok (haram) a nem-hívőnek még az iszlám államban is megengedett.5
A saría prioritása a jólét, szemben a nyugati szabadságfogalommal - nem gazdasági szempontból nézett "dolog".6 Két fontos szempontot kell mindig szem előtt tartaniuk: a szóban forgó valami az isteni szabályok szerint jogos vagy jogtalan.
Az alaphelyzet az ember cselekvési szabadsága: minden megengedett egy szubjektíve meghatározott határig, ez a határ a hudud, a Koránban explicite meghatározott 5 bűncselekmény. Ez a határvonal abszolút, amelyen túl egyetlen emberi cselekmény sem terjeszkedhet - e cselekmények szankciójának megállapítása sincs az emberre bízva, kizárólagos a Korán joghatósága, és semmiféle eltérést nem enged a tökéletes igazság eszméjétől.
A szabály különösségének magyarázata az iszlám jog egész struktúrája arra a tételre van felépítve, hogy minden ember egy családot alkot, amelynek feje Isten, aki rendezi a családtagok életét.7 Kiindulva az iszlámot megelőző partikuláris, központi hatalom nélküli, nomád törzsek Arábiájából, véleményem szerint ez az absztrakció könnyítette meg a jogfogalom megértését, a patriarchális családhoz hasonló társadalom, a hatalom gyakorlójával a családfő helyén fontos tényező lehetett, a gyors és már elmondható, tartós siker elérésében.
A jog adminisztrációja során - kiindulva az isteni társadalomeszményből - a bírónak jogi ismeretei felett józannak, hideg, érzelemmentesnek kell lennie, hogy a szubjektív igazsághoz objektíven hozzá tudja mérni az emberi cselekményeket. Ha hibázik akkor egyaránt felelős az emberek és Allah irányában K 26:61. A bíró kiválasztását és kötelességeit is természetesen a saría szabályozza. Nem csak mély beleérző képességének, kiváló jogismeretének kell lennie, de istenfélő, tiszta, a társadalom által megbecsült személynek. Az a bíró aki nem végzi munkáját megfelelően az Ítélet Napján lesz felelősségre vonva. Érvelnie kell, alá kell tudni támasztani döntését és igaz döntést kell hoznia. Nem tehet különbséget a felek között, ahogy a Próféta még életében mondta: "A korábbi társadalmak megsemmisültek, mert nem a megfelelő embereket ültették magas posztra, és a kisembereket büntették!". A bírói feladatok, mint ahogy a joganyag sem, nincsenek elkülönítve egymástól, minden bíró ítélkezik polgári, büntető és hadi ügyekben is.
Rahman szerint a saría a következőkben szabályozza a bírák kötelességeit:
- a felek egyenlőségének tiszteletben tartása, akár király, akár paraszt,
- a vádló és a védenc is személyesen meg kell jelenjen a bíróság előtt,
- a védencnek meg kell adni a lehetőséget az eskütételre,
- a bíró halálbüntetést csak nagy elővigyázattal alkalmazhat.
A tanácsadóknak, akik útmutatásukkal segítenek eldönteni a kérdést teljes szabadsággal kell véleményüket megformálni és kinyilvánítani. A többségi, vagy egyhangú döntés fenntartás nélkül elfogadandó - Allah megmondta, hogy probléma megoldása újabb problémát nem okozhat.
A qaraa arab szó eredeti jelentése olvasni, a Korán szó jelentése olvasás, recitálás. Jelentése fogalmilag: azon szövegek gyűjteménye, amelyeket Allah Mohamednek arabul kinyilvánított, és ami elbeszélők megszakítás nélküli láncolatán át hozzánk is eljutott. Ez Mohamed próféciáinak bizonyítéka, a muszlimok számára az első számú életvezetési alapkódex, és a saría első forrása.
A Korán szerkezetét tekintve időrendben megközelítőleg fordított sorrendben jött létre, időben a legelső a 96. szúra volt, a sura al-alaq. Kezdő fordulata "Olvasd Urad nevében", záró fordulata pedig "ma befejeztem a vallásotok..." (K 5:3)
Tartalma 114 szúra, ezen belül 6235 ayat (vers), egyenetlen hosszúságú szúrákba rendezve. A legrövidebb mindössze négy, a leghosszabb pedig 285 vers hosszúságú. Minden szúra címmel van ellátva. A Koránon belül a hosszabb szúrák elöl, a rövidebbek pedig hátul helyezkednek el. Mind a szúrák sorrendje, mind azokon belül a versek a Próféta által még életében elrendezett helyen található. Ilyen módon a Korán a szúra al-Fatihahal kezdődik és szúra al-Nas-szal végződik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
