A versenyjog a jogtudomány és a közgazdaság-tudomány határmezsgyéjén fekszik, ezért elkerülhetetlen, hogy a jogalkalmazók tisztában legyenek azokkal a közgazdasági összefüggésekkel, amelyek leírják a versenyellenes magatartások gazdasági hatásait. Mindez a versenyjog magánjogi érvényesítésére is igaz, aminek az Amerikai Egyesült Államokban régóta kialakult gyakorlata van, ám ez a jogterület az Európai Unióban csak az Európai Unió Bíróságának két ítéletét követően került fokozatosan reflektorfénybe. E folyamat egyik mérföldköve az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve volt, amely a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályok harmonizációját célozta. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a kartellnek milyen közgazdasági hatásai vannak, továbbá hogy a negatív hatások közül melyek érvényesíthetőek bíróság előtt, és melyek azok, amelyeknél erre nincs vagy csak jelentős nehézségek árán van lehetőség.
Competition law lies at the intersection of law and economics, so it is inevitable that legal practitioners should be aware of the economic relationships that describe the economic effects of anti-competitive behaviour. This statement also applies to the private enforcement of competition law, since without knowledge of these economic effects it is not possible to decide whether the anti-competitive behaviour has caused damage and, if so, to whom and how much. Therefore, from a legal point of view, the only damage that can be classified as such is the financial disadvantage, which is recognised in economics as the economic effect of the anti-competitive behaviour. However, the reverse is not always true, because it is not possible to claim compensation for all the negative economic effects that economics links to anti-competitive behaviour. This is true not only in the US federal system, where only direct purchasers have standing, but also in the law of the EU and its Member States, which promote the effective enforcement of the principle of full compensation in a number of ways, such as presumptions of the damage and facilitating the quantification of the damage.
Tárgyszavak: versenyjog, közgazdaság-tudomány, kartell, magánjogi jogérvényesítés, kártérítés
Míg a versenyjog magánjogi jogérvényesítésének az Amerikai Egyesült Államokban - a kontinentális jogrendszerektől eltérő jogi keretek között - régóta kialakult gyakorlata van,[1] ez a jogterület az Európai Unióban csak az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a Courage és Crehan-ügyben,[2] majd a Manfredi-ügyben meghozott ítéletei[3] után, fokozatosan került reflektorfénybe. E folyamat egyik mérföldköve az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve volt (a továbbiakban: Irányelv),[4] amely a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes - eljárási és anyagi jogi - szabályok harmonizációját célozta, megkönnyítve ezen igények bíróság előtti érvényesítését. Ennek eredményeként 2020. december 31-ig 299 olyan tagállami bírósági határozat született, amely ér-
- 297/298 -
demben bírált el versenyjogi jogsértésre alapított kártérítési kereseteket, ebből 58 marasztaló, 93 pedig a felelősség jogalapját megállapító közbenső döntést tartalmazott.[5]
A növekvő számban induló perek egyre jelentősebb kihívás elé állítják az uniós jogalkalmazókat, ami Magyarországot is érinti, hiszen az Európai Bizottságnak (a továbbiakban: Bizottság) a kamionkartell ügyben AT.39824. szám alatt 2016. július 19-én meghozott jogerős határozatát követően hazánkban is jelentős számban indultak ún. follow-on kártérítési perek. E kihívás részben abból adódik, hogy a versenyjog a jogtudomány és a közgazdaság-tudomány határmezsgyéjén fekszik,[6] így elkerülhetetlen, hogy a jogalkalmazók tisztában legyenek a versenyellenes magatartások gazdasági hatásait leíró közgazdasági összefüggésekkel. Mindez a versenyjog magánjogi érvényesítésére is igaz, hiszen e gazdasági hatások ismerete nélkül nem lehet döntést hozni arról, hogy a versenyellenes magatartás okozott-e kárt, és ha igen, kinek és mennyit. Ezért jogi értelemben kárnak csak azt a vagyoni hátrányt lehet minősíteni, amelyet a közgazdaságtan a versenyellenes magatartás gazdasági hatásaként ismer el. Fordítva viszont ez az összefüggés már nem feltétlenül igaz, mert nem lehet minden olyan negatív gazdasági hatás miatt kártérítési igényt érvényesíteni, amelyet a közgazdaság-tudomány a versenyellenes magatartással hoz okozati összefüggésbe.
Jelen tanulmány célja a közgazdaságtan és a jog közötti fenti kapcsolat bemutatása a kamionkartellperekkel érintett versenyellenes magatartás, a kartellezés kapcsán. Ennek érdekében először azt a kérdést járja körbe, hogy a kartellnek milyen közgazdasági hatásai vannak, majd számba veszi, hogy a negatív hatások közül melyek érvényesíthetőek bíróság előtt, és melyek azok, amelyeknél erre nincs vagy csak jelentős nehézségek árán van lehetőség.
Nagy Csongor István szerint a kartell fogalma szűk értelemben csupán a versenytársak közötti versenyellenes célú megállapodásokat, pontosabban azok klasszikus eseteit fogja át (árkartell, mennyiségi kartell, piacfelosztás), amelyhez leginkább a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 13. §-ának (3) bekezdésében írt kartellfogalom áll a legközebb. Tág értelemben viszont kartell alatt mindenfajta versenykorlátozást érteni kell, amelyet a Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése felsorol.[7] A tanulmány a kartell kifejezést ez utóbbi értelemben használja. Az ilyen magatartás gazdasági hatása két oldalról közelíthető meg. Egyrészt vizsgálni lehet, hogy az milyen hatással van a gazdaság egészére, másrészt pedig be lehet mutatni, hogy az miként hat az egyes gazdasági szereplőkre akár az érintett piacon belül, akár azon kívül.
A kartell versenyellenes magatartás, azaz szükségszerűen a versennyel ellentétes hatásokat fejt ki. Chikán Attila a versenyt úgy definiálja, hogy az két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége, és úgy jellemzi, hogy ez az üzleti vállalkozások természetes létformája, amely olcsó és jó minőségű javak előállítására készteti őket.[8] Mindez azért lehetséges, mert a versenynek alapvetően három fő funkciója van. Először is: termelési hatékonyságot teremt, hiszen megköveteli az eladóktól, hogy a vevők igényeinek kielégítése érdekében a termelési tényezőket a lehető legoptimálisabban használják fel, azaz költséghatékonyan termeljenek. Másodszor: dinamikus hatékonyságot is kikényszerít, mert rávezeti az eladókat arra, hogy a vevői igények kielégítése érdekében fejlesszék a meglévő technológiáikat és így törekedjenek arra, hogy egyre olcsóbban egyre jobb minőséget állítsanak elő. Harmadszor: jóléti funkcióval is bír, mert lehetővé teszi, hogy "a vevők a saját szempontjaik (értékeik, hasznossági megítélésük, vásárlóerejük) szerint maguk választhassanak a versengő eladók által kínált termékekből, azaz a lehető legnagyobb anyagi jólét következzen be."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
