Dialóg Campus Kiadó - Dóm Kiadó
Budapest-Pécs 2013
A külügyi pályán eltöltött majd négy évtizednyi tevékenységemet többségében a nemzetközi jogi normákkal kapcsolatos feladatok határozták meg. A véletlen hozta, hogy pályafutásomat a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályán 1983-ban, nem sokkal a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. tvr. hatálybalépését követően kezdtem, majd 2005-ben a hasonló címet viselő 2005. évi L. tv. hatálybalépése után lettem a főosztály vezetője. Ezért is nagy figyelemmel követtem Molnár Tamás doktori disszertációjának sorsát, örömmel fogadtam annak gyors publikálását.
A Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérmet e monográfiájával méltán elnyert szerző nem kevesebbre vállalkozott, minthogy az elmúlt több mint két évtized történéseire, illetve fejleményeire alapozva részletesen elemezze a nemzetközi jogi eredetű normák magyar jogrendszerbe való beépülésének, illetőleg a jogforrásai hierarchiában elfoglalt helyének a kérdéseit, nem csupán a nemzetközi jog két legismertebb és jelentőségét tekintve legmeghatározóbb forrására, a nemzetközi szokásjogra és a nemzetközi szerződésekre, hanem a többi nemzetközi jogforrásra is kiterjedően. A bőséges elsődleges forrást, nemzetközi jogi és alkotmányjogi szakirodalmat felhasználó mű arányosan ötvözi a tudományos igényű elméleti megközelítést a gyakorlati szempontokkal, ezért egyaránt nélkülözhetetlen a jogtudomány művelői, a jogalkotó és a jogalkalmazó számára.
A monográfia nyolc fejezetre tagolódik. Az első érdemi fejezet a nemzetközi jog és a belső jog fogalmai-nak definiálását, továbbá a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát leíró legfontosabb elméleteket (monizmus, dualizmus, nemzetközi jogi nihilizmus) mutatja be a gyakorlati szakember számára szimpatikus visszafogottsággal, valamint ismerteti a nemzetközi jogi normák államon belüli érvényesülését biztosító jogtechnikai megoldásokat (adopció, transzformáció). Egyetértek a szerző következtetésével, hogy "sem a nemzetközi jog és a belső jog egységét valló monista, sem a két jogrendszer különállóságát hangsúlyozó dualista iskola nem tudja hézagmentesen leírni a kettőjük viszonyrendszerét." Szívesen látnám, hogy a nemzetközi jogtudományban kialakuló új kutatási trendek, amelyek az állami felelősség, a nemzetközi jogi normák belső bíróságok általi alkalmazása felől közelítik meg az örökzöld témát, egyre szélesebb teret nyernek a magyar jogtudományban is.
A nemzetközi jog és a magyar jogrendszer kapcsolatának történetét a XX. század elejétől a rendszerváltozásig leíró rövid fejezetet követően a nemzetközi és a magyar jogrendszer viszonyának doktrinális kérdéseivel foglalkozó IV. fejezet elmélyülten elemzi az előző Alkotmány vonatkozó rendelkezését [7. § (1) bekezdés], továbbá az új Alaptörvény Q) cikkét, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlatát. A korábbi Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény a nemzetközi jogi normáknak a magyar jogrendszerbe történő beépülése szempontjából is történelmi jelentőségű, mivel először jelent meg a magyar jogrendszerben a nemzetközi jog és a belső jog közötti kapcsolat alkotmányos szintű szabályozása. Megítélésem szerint ugyanakkor a törvényalkotó történelmi mulasztása is egyben, amit az Alaptörvény csak részben orvosolt, hogy nem foglalt egyértelműen állást a két jogrendszer közötti viszony jellegéről, illetve a nemzetközi jogi normáknak a magyar jogrendszerben elfoglalt hierarchikus helyéről. Az Alkotmánybíróság nem mindig következetes alkotmányértelmezése a két jogrendszer viszonyát a dualista-tranformációs modellként írja le, ahol a nemzetközi jog általános szabályai generális transzformáció, egyéb forrásai speciális transzformáció útján válnak a magyar jogrendszer részévé. Osztom a szerző következtetését, hogy a korábbi Alkotmány inkább egy vegyes rendszert tükröz. Ezt támasztja alá a szerző azon megállapítása is, hogy a nemzetközi jog általános szabályai átvételének mechanizmusa igazából a monista felfogásra jellemző adopció. Az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésének összehasonlító szövegelemzése azt mutatja, hogy a jogalkotó a tisztán dualista-transzformációs modell irányába mozdult el, bár a szöveg még most sem teljes és kristálytiszta.
A monográfia legterjedelmesebb része az V. fejezet, amely a nemzetközi jogi normáknak a magyar jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét elemzi.
Az Alaptörvény "hallgatása" következtében a szerző a "nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak" (ius cogens erejű szabályok, egyetemes nemzetközi szokásjog, az államok közössége által elismert általános jogelvek) belső jogi rangját illetően - mint annyiszor -az Alkotmánybíróság gyakorlatának elemzése alapján találja meg a választ. Következtetése szerint "az egyetemes nemzetközi szokásjog és az államok közössége által elismert általános jogelvek a magyar jogrendben előnyt élveznek a törvényekkel és az alacsonyabb rangú jogszabályokkal szemben. Az Alaptörvénnyel szemben azonban kizárólag azok a nemzetközi jogi eredetű szabályok nyerhetnek prioritást, amelyek a szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény szerinti ius cogens normák körébe tartoznak."
- 77/78 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
