"Az állam e három formája - királyság, demokrácia, arisztokrácia - közti különbség nem a hatalomnak, hanem az állam azon készségének és alkalmasságának különbözőségében rejlik, hogy a nép békéjéről és biztonságáról gondoskodjék, hisz az államot ebből a célból létesítették."1
A pedagógia világában az alternativitás immár több mint egy évszázada az új, az elfogadottól különbözni akaró törekvések gyűjtőfogalma.2
Az idegen szavak és kifejezések szótára meghatározása szerint az alternatív szó jelentése: vagylagos, kétféle lehetőséget felvető vagy megengedő kérdés, indítvány, terv.3
A hétköznapi szóhasználatban leginkább a hagyományosan elfogadottól eltérő, nem megszokott, új, régi-új irányzat, megoldás, módszer jelentésével bír.
Kutatásaim során a közigazgatás egy speciális területével, a rendészettel foglalkozom. Amint az a későbbiekből kiderül, nem teljesen egyértelmű az előbbi kijelentés, ugyanis a rendészet jogági besorolása vitatott.
Először is igyekszem átfogó képet adni a rendészetről, majd leszűkítem a kört olyan rendészeti szervekre és azok működésére, amelyek méltatlanul ritkán kerülnek előtérbe.
"A rendészet az államigazgatásnak az a területe, ami a leginkább van kiszolgáltatva a napi rögtönzéseknek, politikai csatározásnak és a legjobban nélkülözi a stratégiai szemléletet, a közszolgálat szakmaként való elismerését"4 - vallja Finszter Géza, a rendészet talán legkiválóbb hazai ismerője.
A félreértések elkerülése végett már jó előre jelzem, hogy a cím nem azt szándékszik kifejezni, hogy a rendészetnek, mint állami monopóliumnak milyen alternatívája van. Az alternativitás ebben a kontextusban arra irányul, hogy az állam miként tud leghatékonyabban eleget tenni rendészeti kötelezettségének. A disszertáció azt igyekszik bemutatni, hogy alkalmasak-e a meglévő szervező elvek, módszerek és intézmények erre, és milyen alternatívákkal lehetne jobbá, hatékonyabbá tenni a rendszert. Végső soron az alternatív megoldások arra irányulnak, hogy a rendészet mint állami feladat, hogyan osztható meg optimálisan az érintettek között, és miként teremthetők meg az ehhez szükséges jogi és egyéb feltételek.
A rendészettel foglalkozó írások, tanulmányok, szakkönyvek a leggyakrabban kizárólag a rendőrséget teszik meg vizsgálatuk tárgyául és ebből az aspektusból közelítik meg a kérdéskört, innen a rendőrigazgatás kifejezés is. Nem vitatom, hogy egy rendészettel foglalkozó munkát a rendőrség figyelmen kívül hagyásával képtelenség felépíteni.
Ahogy Finszter Géza is elismeri a rendészetben alapműnek számító kiváló tankönyvében, a rendőrség adja a rendészet alapformáját, de a rendészeti igazgatás szélesebb a rendőrség működésénél, ugyanis rendészeti feladatokat más közigazgatási hatóságok is ellátnak, mint például a Vám- és Pénzügyőrség.5
Spaller Ede a rendészettudomány határainak fejtegetése kapcsán joggal teszi fel a kérdést, kiterjeszthető-e a kör a belügyminisztérium (mai rendészeti) alá nem tartózó szervezetekre is? "A Vám- és Pénzügyőrség nagyon sok hasonló tulajdonsággal rendelkezik, mint a rendőrség, azonban attól teljesen függetlenül, még a felügyelete is más minisztériumhoz tartozik."6
Célom az, hogy a szükséges rendészeti alapok kifejtésén túl az ún. alternatív rendészeti megoldásokkal, atipikus rendészeti szervekkel foglalkozzak. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy képtelenség teljességre törekedni és valamennyi rendészeti-rendvédelmi szervet behatóan vizsgálni. Ilyen atipikus rendészeti szerv többek között a Vám- és Pénzügyőrség, amely vizsgálatom szempontjából különös jelentőséggel bír. Hivatásos állományú pénzügyőrként úgy érzem, elérkezett az idő egy olyan átfogó tudományos igényű munkára, amely részletesen vizsgálja a testület szervezetét, működését, igyekszik feltárni annak hiányosságait, problémáit, egyúttal megoldási javaslatokat kínál azokra.
A rendészetben jelenleg is komoly fogalmi zűrzavar tapasztalható, továbbá számtalan szabályozásbeli és működésbeli disszonancia fedezhető fel. Hiányos a szakirodalom a rendészet rendőrségen túli alternatívái tekintetében. Kutatásom elsődleges indítéka a zavaros helyzet tisztázása, áttekinthető kép vázolása, a problémák felszínre hozása és megoldási javaslatok, elképzelések ismertetése.
Vitathatatlan tény, hogy a magyar rendészeti szakirodalom nélkülözni kénytelen az átfogó, fogalomtisztázó, ahogy Kántás Péter nevezi "térképrajzoló munkákat"7.
"A tudomány tablójának átfogó minden részletre kiterjedő elkészítése nagyszabású vállalkozás. A szerző az ismeretek korlátozottsága miatt óhatatlanul csak egy szubjektív pillanatfelvételt adhat, vállalva a tévedés és a kritika ódiumát."8
A kiindulási alap önmagában meghatározó a téma feldolgozása szempontjából. A kérdés az, hogy a közigazgatási jogból kiindulva annak határain belül vizsgálódunk-e, avagy más aspektust választunk meg origóként. Segítségül hívhatjuk a büntetőtudományokat (kriminológia, kriminalisztika), vagy éppen a szociológia tudományágait.
A szociológiai megközelítés azért is különösen fontos, mert "terepen szerzett tapasztalatokon" alapul és a rendőri munka apró részleteit mutatja be, felszínre hozza a felmerülő ellentmondásokat és ilyenformán átfogó képet ad a rendőri tevékenységről.9
A magam részéről a közigazgatási jogi szemléletet tekintem kiindulási alapnak és keretnek, azonban bepillantást szeretnék adni a szorosan kapcsolódó tudományterületek, így többek között a büntetőtudományok és a szociológia eredményeibe. A vizsgálódás ilyen formán széles spektrumot igyekszik felölelni, a teljesség messzemenő igénye nélkül.
A dolgozat elsődleges módszere a magyar rendészet szabályozásának és fogalomtárának dogmatikai elemzése. Természetesen nem megkerülhető e témában sem a történeti áttekintés, valamint a nemzetközi kitekintés és összehasonlítás. A rendészet feldolgozása sem nélkülözheti az összehasonlító szemléletmódot. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy az összehasonlításhoz történő kiválasztás kissé önkényes. Mégis úgy gondolom, hogy a kiválasztáshoz fűzött magyarázatok kellő stabilitással bírnak és elfogadhatóak. Az angolszász rendszerek párhuzamba állítása a kontinentális rendészet megoldásaival, érdekes konklúziókat eredményez. A külföldi esetjog szinte evidenciaként kezelhető a rendészeti kérdésekben, ezért igyekszem bepillantást nyújtani a döntések hátterébe.
Az előző évtizedekben több tudományág is felkarolta a rendészetet. Emeljük ki ezek közül is a klasszikus jogtudományt, melynek egyes alrendszereiként fejlődtek olyan interdiszciplináris, multidiszciplináris tudományok, amelyek foglalkoztak a rendészettel, de egyik sem kezelte sajátjaként. Világossá vált, hogy a rendvédelmi-rendészeti tudományt, mint ágazatot nem lehet továbbra is a hadtudomány, a kriminológia, a kriminalisztika mögé bújtatni. Reális elvárás volt a rendészettudomány önállósági törekvéseinek elősegítése, sürgetően jelentkezett a rendészettudomány elismertetése iránti igény. További érv volt az önállóság mellett, hogy mind a környező, mind távoli fejlett demokráciákban már elfogadott és igényelt tudomány a rendészettudomány.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
