A szakmai közvélemény hajlamos arra, hogy az új magyar Ptk.-t, azaz a 2013. évi V. törvényt tisztán jogi szakmai alkotásnak minősítse. Úgy gondolom azonban, hogy ez a minősítés nem teljesen valós, a Ptk.-nak jelentős politikai összefüggései is vannak, amelyek tanulságul szolgálhatnak a jövő kodifikációi számára.
Az új Ptk. kidolgozásáról 1998 áprilisában a Horn-kormány utolsó napjaiban döntöttek [1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat], de ezt a programot az első Orbán-kormány is magáévá tette 1998-ban. Változatlan maradt mintegy 15 éven keresztül a kodifikáció szervezeti felépítése is. A kodifikációs legfelsőbb szerv az állami és a jogi hivatásrendek vezetőiből álló főbizottság az igazságügyi miniszter vezetésével, a tényleges jogalkotást pedig a Vékás Lajos vezette hét tagú Kodifikációs Szerkesztő Bizottság végezte.(Eredetileg Harmathy Attila volt a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság vezetője. Helyébe - alkotmánybíróvá történt megválasztása folytán - már 1998-ban Vékás Lajos lépett.) A Kodifikációs Szerkesztő Bizottság 2002-re elkészítette az új Ptk. koncepcióját - lényegében politikai közrehatások nélkül, és ezt szakmai vita után a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság anyaga alapján a kormány jóváhagyta [1003/2003. (I. 25.) Korm. határozat] - a koncepció részletes indokolását lásd Vékás Lajos: Az új magyar Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, Complex, 2011. A koncepció alapján a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság aktív viták sorozatában 2005-re elkészítette a törvény szövegét, amely 2006 során igen széles körű társadalmi és szakmai viták után került volna véglegesítésre. (A kodifikációs előkészítő anyagok 2001-2008 között a Polgári Jogi Kodifikáció című, kifejezetten e célra létrehozott szaklapban publikálásra kerültek.) És ekkor következett be a szakma és a politika első konfliktusa a Ptk. kapcsán.
A konfliktus részben arra vezethető vissza, hogy a Polgári Törvénykönyvnek - megalapozottan - igen nagy a társadalmi és ezáltal politikai presztízse van. A Ptk. ugyan nem sarkalatos törvény, de a jogászi közvélemény mintegy gazdasági alkotmányként, a legalapvetőbb gazdasági törvényként kezeli. A Code Civil 200 év óta jellemzi a francia felvilágosodás és a szabadversenyes polgári társadalom szellemét, az 1990-es Bürgerliches Gesetzbuch is a német civilizáció alapvető terméke. E két országban időközben számos alkotmány született, de a polgári törvénykönyvek (kisebb módosításokkal) stabilak maradtak. Magyarországon is, a 2002 óta kormányzó MSZP-SZDSZ Gyurcsány Ferenc által vezetett koalíció is felismerte a Ptk. jelentőségét, ezért sürgette a szakmai munka befejezését annak érdekében, hogy a törvény 2008-2009-ben parlamenti elfogásra kerüljön és még a választások előtt 2010. január 1-jén hatályba is lépjen. A Ptk. politikai súlyát mutatja, hogy Orbán Viktor a második Orbán-kormány egyik legjelentősebb sikereként értékelte a Ptk. 2013-as elfogadását és 2014. március 15-én való hatálybaléptetését, holott a törvénynek nyilván nem volt hatása a 2014 tavaszi választásokra.
Az említett konfliktus lényege az volt, hogy a Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság az észrevételek alapján még további szakmai munkát látott szükségesnek 2007-2008 folyamán, a kormány viszont befejezetté nyilvánította a kodifikációs munkát, és "átvette a felelősséget" a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság által készített szöveg felett. A tervezetet a kormány közigazgatási egyeztetésre bocsátotta, majd 2008 júniusában törvényjavaslatként beterjesztette az Országgyűléshez. A benyújtott törvényjavaslat alapvetően a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság anyagán alapult, de egyes részkérdésekben módosult. (Lásd Gadó Gábor: Eltérő és egyező álláspontok az új Ptk. előkészítése során. Magyar Jog., 2008/6.) A balliberális kormány jobboldali ellenzéke viszont a legkülönbözőbb parlamenti technikákkal - pl. mintegy 400 módosító javaslat - igyekezett meggátolni ennek elfogadását: egy illegitim kormány nem fogadjon el polgári törvénykönyvet jelszóval. De aktív maradt a formálisan fel nem oszlott Kodifikációs Szerkesztő Bizottság is, mely párhuzamos törvénytervezetet dolgozott ki szakértői javaslat címen. (Szakértői Javaslat az új Ptk.-hoz. Szerk.: Vékás Lajos, Budapest, Complex, 2008.) A Szakértői Javaslatot 2009 elején a Magyar Tudományos Akadémián egy volt és egy hivatalban lévő köztársasági elnök (Mádl Ferenc, Sólyom László) jelenlétében vitatták meg, és ezen a parlamentben tárgyalandó törvényjavaslatot - bár az alapvetően nem különbözött a Szakértői Javaslattól - elfogadásra alkalmatlannak minősítették. És valóban, amikor végre az Országgyűlés többsége elfogadta a Ptk.-t, annak aláírását az államfő (civilben polgári jogi professzor) Sólyom László azon a címen tagadta meg, hogy az nem felel meg a magyar polgári jog hagyományainak és színvonalának. Az államfő ún. politikai vétója (szerintem tartalmilag szakmai vétó volt) után az Országgyűlés - az államfő több részkifogását honorálva - újra elfogadta a Polgári Törvénykönyvet, és azt így már Sólyom László kénytelen volt aláírni és 2009. évi CXX. törvényként kihirdetni.
Az új Ptk.-t azonban természetszerűen hatályba is kellett léptetni, viszont közben a választásokig fennálló idő jelentősen csökkent. A hatályba léptető törvény alá-
- 11/12 -
írását az államfő most már másodszor azon a címen tagadta meg, hogy annak egyes könyveit csak néhány hónappal az elfogadás után kívánták hatályba léptetni. Az Országgyűlés ismét elfogadta a hatályba léptető törvényt, amit az államfő ismét kénytelen volt aláírni a Ptk.-t és kihirdetni (2010. évi XV. törvény). De akkor jött az Alkotmánybíróság, mely többségi határozattal, lényegében Sólyom László érvei alapján még a választások előtt megsemmisítette a hatályba léptető törvény lényegi rendelkezéseit, azon a címen, hogy alkotmányellenes, ha egy ilyen jelentőségű törvénynél nem biztosítanak alkalmazásához megfelelő felkészülési időt [51/2010. (IV. 28.) AB határozat].
A 2010-es választások után a kétharmados parlamenti többséghez jutott Fidesz-KDNP kormány világossá tette, hogy a 2009. évi CXX. törvényt - bár nem semmisítette meg - nem kívánja hatályba léptetni és szinte első intézkedéseként 2010 májusában - eredeti összetételében - újjáalakította a Ptk. Kodifikációs Szerkesztő Bizottságát. Vékás Lajos, aki időközben átvette a Főbizottság vezetését is, lényegében arra vállalkozott, hogy másfél év alatt (2012 elejére) újra elkészíti a Polgári Törvénykönyv tervezetét. E célból a törvényszöveg elkészítését kivette a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság hatásköréből és erre egy külön - ugyancsak általa vezetett - Operatív Bizottságot alapított. Ettől kezdve a Szerkesztő Bizottság csak az elvi szabályozási kérdésekkel foglalkozott.
A 2010 után hatalomra került és kétharmados parlamenti többséggel rendelkező második Orbán-kormány burkoltan - egyébként érthetően - elvárta, hogy az újonnan létrejövő "második" Ptk. valamilyen mértékben különbözzön a 2009-ben elfogadottól. Ez nehéz feladat volt a kodifikáció szakmai vezetői számára, ugyanis a 2009. évi CXX. törvény gyökeresen nem tért el a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság javaslatától. A megoldást az jelentette, hogy a Bizottság "bevette" a törvénybe a teljes társasági és egyesületi jogot. A magyar Ptk. így csak két területet hagyott ki a polgári anyagi jogból, nevezetesen a szellemi alkotások jogát (az új külföldi Ptk.-k közül az orosz ezt tartalmazza), és a munkajogot. A nemzetközi magánjogot - amely kollíziós jog - a Ptk. természetszerűen nem tartalmazza (de pl. a 2000-es román Ptk. igen). Ennek következtében a korábban egységes "Személyek" könyv szétválasztásra került Természetes személyek, illetve Jogi Személyek könyvre. Így az eredetileg hét könyvre tervezet Polgári Törvénykönyv nyolc könyvre bővült (2 könyv természetes személyek, 3 könyv jogi személyek) és ezáltal a Ptk. mintegy négyszáz paragrafussal egészült ki. Ez a változtatás megfelelt a magyar polgári joggal foglalkozó elméleti jogászok álláspontjának is, akik - az egyesületi jog mellett, amely a polgári törvénykönyvek tradicionális részét képezte mindig - a monista szemlélet jegyében (a duális megoldást, azaz a polgári jog-kereskedelmi jog kettősséget elutasítva) a Ptk.-ba a gazdasági társaságokat beolvasztani kívánták. Ezzel a magyar Ptk. nemzetközi relációban egyedülálló megoldást választott, mert a gazdasági társaságokat a világ egyetlen egy polgári törvénykönyvében sem olvasztották be a jogi személyek közé. Így különálló törvényben szabályozzák a gazdasági társaságokat az egyébként ugyancsak monista 2009-es román, és a 2012-es cseh polgári törvénykönyvekben is. A svájci és a holland Ptk. ugyan tartalmazza a társasági jogot, de részben egymástól szétválasztva (kkt., bt. nem jogi személy, így a kötelmi különös részbe került), részben a kereskedelmi jogi vonatkozásokkal együtt (könyvvezetés, cégjog). Az olasz Ptk. a kereskedelmi társaságokat a munkajoggal együtt tárgyalja a kooperatív szemléletmódnak megfelelően.
Egyedülálló az is, hogy a Ptk. előkészítő folyamatába -, amely a 2014-es hatálybaléptetést tekintve mintegy 15 évig tartott - két Ptk. is parlamenti elfogadásra került, de csak a 2013-as lépett hatályba. Ennek pedig alapvetően politikai okai voltak, amelyek igen sajátossá tették a kodifikációs folyamat befejezését.
Véleményem szerint alapvetően pozitív, hogy a kodifikációs munka szervezetére és működésére politikai behatás gyakorlatilag nem volt.
A tizenöt éves kodifikációs folyamat alatt egymást váltó nyolc igazságügyi miniszter a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság vezetésébe és összetételébe egyáltalán nem szólt bele, az lényegében 1998-tól 2013-ig változatlan maradt. Vékás Lajos kodifikációs koncepciója (szupermonista rendszer, tisztán anyagi polgári jog, konzervatív elméleti felfogás, óvatos modernizáció, hosszú távra való stabil szabályozás, a napi operatív problémák Ptk.-n kívül hagyása) végig töretlenül érvényesült. Vékás mindhárom bizottságot maga vezette (2002-ben a Főbizottság vezetéséről ugyanis Bárándy Péter igazságügyi miniszter Vékás javára lemondott).
A kodifikáció lelke a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság volt. Vékás szűk körű - hétszemélyes - szerkesztőbizottságnak nevezett kodifikációs bizottságot működtetett és a külső szakértőket is maga választotta meg (pl. Farkas József, Kemenes István, Kőrös András). A szerkesztőbizottságba két volt alkotmánybíró professzor (Zlinszky János, Lábady Tamás) is bekerült, a családjogot Weiss Emilia képviselte, Petrik Ferenc és Sárközy Tamás személyében pedig a gazdasági civiljogot képviselő és kodifikációs tapasztalatokkal rendelkező két jogász is tagja volt a bizottságnak (a hetedik tag haláláig a Mádl Ferenc köztársasági elnökké választása után a bizottságba bekerülő Boytha György volt). Világnézeti szempontból is - a résztvevők közéleti szerepét tekintve - kiegyensúlyozott volt a bizottság, a konzervatív jobboldali szemléletmódot, illetve az erősebben liberális szemléletmódot követő jogászok egyaránt részt vettek benne. A bizottság - a benne folytatott, adott esetben igen éles szakmai viták ellenére (pl. a családjog integrálása, társasági jog beépítése) - végig baráti, kollegiális együttműködés jegyében működött.
Az Igazságügyi Minisztérium részéről a kodifikáció menete alatt beavatkozás nem volt észlelhető a szakmai munkában. A munkamódszer tekintetében azonban jelentős változása volt tapasztalható. 2010 előtt és után. 2010-ig az igazságügyi szakmai államtitkár, illet-
- 12/13 -
ve a miniszteri biztos aktívan részt vett a tervezet egyes részei kidolgozásában (de kizárólag szakmai szempontból Gadó Gábor, Simkó Ágnes). 2010 után azonban a hasonló funkciót betöltő Jenei Orsolya és Székely László lényegében csak megfigyelői szerepkört töltött be. Ennek az utóbbi szerepvállalásnak azonban hátrányos oldala is volt, tudniillik a minisztérium semmilyen nyelvi-szövegezési segítséget nem tudott nyújtani a 2010 után már egyedül szövegező Operatív Bizottság nagy, és modern elméleti tudású, de kodifikációs gyakorlattal nem rendelkező fiatal munkatársainak.
A helyzet szükségképp megváltozik azonban, ha egy lényegében politikai befolyás nélkül készült kódex közigazgatási egyezetésre, illetve országgyűlési tárgyalásra kerül. Vékás Lajos mindvégig abból indult ki, hogy a tervezetet csak a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság hozzájárulásával lehet módosítani akár részletkérdésekben is, mert ellenkező esetben a törvénykönyvben belső ellentmondások keletkeznek. Ezt a szakmailag helyes álláspontot azonban nem lehetett tartani a bonyolult érdekviszonyok, illetve a politika mozgástörvényei miatt. Így a Ptk. kodifikációs bizottsági szövege a parlamenti tárgyalás során kissé módosult. Ezért Vékás mind a 2009-es, mind a 2013-as Ptk. kapcsán bíráló és jobbító észrevételeket tett az egyeztetések, illetve a parlamenti vita során beadott módosítások kapcsán - eredménytelenül. (Lásd: Vékás Lajos: Bíráló és jobbító észrevételek az új Ptk. törvényjavaslatához a záró szavazás előtt. Magyar Jog, 2008/9., illetve 2013/1.)
Az állami működés, illetve a politika mozgástörvényei folytán nem elkerülhető, hogy egy szakmai javaslat bizonyos mértékben a közigazgatási egyeztetés, illetve a parlamenti vita során módosuljon, Így a 2013-as Ptk. parlamenti vitájában a KDMP képviselőcsoportja tett főleg a természetes személyek jogállását, a családi és örökjogot érintő módosító javaslatokat, amelyeket politikai alkuk eredményeként a parlamenti többség - sok esetben szakmailag helytelenül - elfogadott. Ugyanakkor nyilván ilyen módosítások nem léphetnek át egy elviselhető mértéket. Úgy gondolom, hogy a 2013-as Ptk.-nál a sikeres módosító javaslatok száma a paragrafusok öt százalékát sem érte el, és ez normálisnak mondható, nem jelent túlzott politikai beavatkozást.
Némileg más a helyzet a törvény elfogadása utáni módosításokkal. A Ptk.-t már hatályba lépése előtt több mint ötven helyen módosították (érdekes módon ez ellen nem tiltakozott senki, pedig ez a lehető legdurvább kodifikációs technikai hiba), majd két év után - ugyancsak érdekes módon a parlamenti vitában nem vitatott gazdasági részeken (hitelbiztosítékok, zálogjog, értékpapírjog) - 2016-ban két lényeges módosítás is történt. Vékás ez ellen viszont szerintem jóval megalapozottabban tiltakozott. Ezen tiltakozás is közrehatott abban, hogy a Ptk. módosítási láz - amelyet valósan különböző lobbyérdekek mozgatnak - lényegében talán leállt. Sokkal jobb módszer szerintem, hogy a napi problémák megoldására a Ptk. mellett külön törvények alkotása. Erre egyébként pl. a szomszédjog (2013. évi CLXXIV. törvény), illetve a jogi személyek átalakulása, egyesülése, szétválása esetében (2013. évi CLXXVI. törvény) sor is került.
A Ptk.-ra az aktuális politikai problémák megoldása érdekében volt - egyébként burkolt - politikai hatás.
a) A cselekvőképesség vonatkozásában - igaz nemzetközi (ENSZ, Európai Unió) dokumentumok alapján a PC (politikailag korrekt) jegyében, lényegében formális beavatkozás történt. Ennek lényege, hogy nincs már cselekvőképtelenség, csak cselekvőképesség korlátozás. Ugyanakkor a cselekvőképesség teljes korlátozásával járó gondnokság gyakorlatilag a cselekvőképesség kizárását jelenti. Megjegyzendő emellett, hogy külön törvényekkel részletezetten sok új és progresszív intézmény is bevezetésre került a cselekvőképesség körében, így az ún. előzetes jognyilatkozat a cselekvőképesség esetleges elvesztése esetére, vagy a még cselekvőképesek számára az ún. támogatott döntéshozatal.
b) Élettársi jogviszonyok. A Kodifikációs Szerkesztő Bizottság eredetileg a családi jogi könyvben egymás mellé helyezte el a házasságot, valamint a regisztrált élettársi, illetve a tényleges élettársi kapcsolatot. Az országgyűlési vitában azonban - a KDNP képviselők által beterjesztett és a kormánypárt frakció által támogatott javaslatok alapján - a helyzet úgy változott, hogy a családjogi könyvben kizárólag a házasság szerepel, és a gyakorlatban többségi élettársi jogviszony a kötelmi jogi könyvben a polgári jogi társasági szerződéshez került, a zömmel homoszexuális emberek által választott ún. regisztrált élettársi kapcsolat pedig külön törvénybe került (illetve ott maradt - ha heteroszexuális kíván regisztrálni, úgy nyilván házasságot köt). Jogilag szabályozott tartalmában semmi sem változott, de ideológiai szempontból a házasság kiemelésre kerül, az élettársi kapcsolat pedig (akkor is, ha tartós és gyermeket is nevelnek) így a Ptk.-ban nem minősül családjogi viszonynak, a homoszexuálisok regisztrált életközösségéről pedig szemérmesen a Ptk. hallgat.
c) Jogi személyek vezető tisztségviselőinek kártérítési felelőssége harmadik személyekkel szemben.
Régóta általános politikai kívánság a jogalkotással szemben, hogy fokozza a személyes emberi felelősséget. Az új Ptk. előtti hagyományos megoldás az volt, hogy a vezető tisztségviselő ügyvezetési cselekményével (döntésével stb.) okozott kárért a jogi személy tartozik kártérítési felelősséggel, és a második lépcsőben a jogi személy a belső felelősség szabályai szerint visszafordulhat kára megtérítéséért a vezető tisztségviselővel szemben. Ez utóbbi azonban a magángazdaság körében általában nem fordult elő, mert ezt a jogi személyek - goodwilljük megóvása érdekében - általában mellőzték. Ezért a Ptk. kötelmi jogi 6. könyvébe a 6:541. §-ban olyan szabály került, mely szerint a harmadik személyeknek az ügyvezetéssel "összefüggésben" (e kifejezésnek nagy jelentősége lett) okozott károkért a jogi személy és a vezető tisztségviselő egyetemlegesen felel.
Ez a szabály azonban jelentős zavarokat okozott. A nonprofit szférában az egyesületek elnökségének, illetve alapítványok kuratóriumának tagjai, akik általában szívességből ingyenesen töltik be a vezető tisztségviselői tisztséget, magánvagyonukra kiterjedő felelősségük el-
- 13/14 -
hárítása miatt sorozatosan lemondtak a tisztségükről. Ez súlyosan károsította a civil szférát. De tiltakoztak a főleg külföldi befektetők érdekeit képviselő érdekképviseletek is, hiszen ez a szabályozás a részvénytársaságnál az egyetemlegesség miatt lehetővé tesz, hogy a károsult ne az rt.-t, hanem az igazgatóság leggazdagabbnak vélt tagját perelje teljes magánvagyonában.
Először furcsa magyarázatok születtek, elsősorban az, hogy az "összefüggésben" kifejezés nem azt jelenti, hogy nem ügyvezetői döntésről van szó, hanem csak kárt okozó olyan magáncselekményekről, amelyek kapcsolódnak az ügyvezetői tevékenységhez (pl. cégautóval igazgatósági ülésre menve okoz kárt). Ezek a magyarázatok azonban nem elégítették ki az érdekelteket, így a jogalkotó kénytelen volt a rossz szövegezést kijavítani - ez szerintem a Ptk. helyes, szükséges módosítása volt. A Ptk. módosításával hatályon kívül helyezték a 6:541. §-t és a tagokra, illetve alkalmazottakra nézve a 6:540. §-ban foglalt szabályok analógiájára a Ptk. 3:24. § új második bekezdése úgy rendelkezett, hogy a kárt okozó ügyvezetési cselekményekért a jogi személy felel, kivéve, ha a kárt a vezető tisztségviselő szándékosan okozta, mert akkor a visszafordulási lehetőség helyett (mellett) a jogi személlyel együtt a vezető tisztségviselő egyetemlegesen felel. Szerintem ez az új szabály helyes feloldása az érdekkonfliktusnak.
Az Alaptörvényt, azaz Magyarország alkotmányát a második Orbán-kormány 2011-ben fogadta el ugyanaz a kormány, mint amely két évvel később a Polgári Törvénykönyvet. A két törvény alapirányultsága azonban egymástól eltér.
Az Alaptörvény a 2010-es ún. fülkeforradalom és a nemzeti szabadságharc ideológiájának tipikus terméke, amely főleg a bevezető Nemzeti Hitvallással a magyar ún. történeti alkotmányt beépíti egy kartális alkotmányba. Az Alaptörvény erősen politikai alkotmány, kevésbé követi az ún. jogi alkotmányozás hagyományait.
A Polgári Törvénykönyv viszont a szociális piacgazdaság eszményéből indul ki, miközben az Alaptörvényben a piac vagy piacgazdaság kifejezés elő sem fordul. Míg az Alaptörvényben a nemzeti érzés dominál, a Ptk. nagyon erősen épít az Európai Unió jogára, így először építette be az országok közül a Polgári Törvénykönyvbe az unió fogyasztóvédelmi jogát (fogyasztói szerződés, az általános szerződési feltételek erős kontrollja stb.) Míg az Alaptörvényben a magántulajdon az alapjogok kategóriájában meglehetősen háttérbe szorult és az állam gazdaságba való beavatkozása került előtérbe, a Ptk.-ban a magántulajdon védelme az alapvető. A Ptk. az emberi autonómiát, önmegvalósítást igyekszik segíteni, amely legjobban abban nyilvánult meg, hogy a diszpozitivitás elsődlegességét - egyedülállóan nemzetközi viszonylatban - átvitte valamennyi jogi személyre, azaz a 3. könyv 3:4. §-a főszabállyá tette az alapítók (tagok) eltérési lehetőségét a Ptk. szabályaitól.
Ezt a helyzetet különböző módon lehet értékelni. Egyesek a két törvény ütközését látják ebben, mások az Alaptörvény bizonyos fokú korrigálását. Véleményem szerint az egyértelmű, hogy két alapvetően eltérő szemléletű törvényről van szó. Az Alaptörvény a politika, a Ptk. a gazdaság törvényszerűségéhez igazodik, és mint ilyen, kiegészíti az Alaptörvényt. A gazdaság fejlődése biztonságot, stabilitást igényel, hogy a vállalkozások ki tudják számítani üzleti kockázataikat. A Ptk. ebben az értelemben a nyugalmat, a hosszú távú gazdasági érdekeket szolgálja. Magyarország ugyanis nemcsak a "szabadságharcosok földje" - a lakosság jelentős része nyugalomra, biztonságra, kiszámítható jövőre vágyik, és ezt véleményem szerint a Ptk. a maga összességében jól szolgálja, támogatja a jóhiszemű együttműködést, a tisztességes piaci versenyt. Magyarország ugyanis nemcsak a "szabadságharcosok földje" - a lakosság jelentős része biztonságra, kiszámítható jövőre vágyik, és ezt az igényt véleményem szerint a Ptk. a maga összességében jól szolgálja. ■
Visszaugrás
