Az alábbi elemzés Vékás Lajos professzor és munkatársai ún. Szakértői Javaslatát1 veti össze az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által 2008. májusára kialakított, a tárca honlapján olvasható tervezettel (a továbbiakban: IRM Javaslat)2 Az elemzés az egyezések és az eltérések bemutatásával kívánja segíteni a döntéshozók munkáját.
Elöljáróban megállapítható, hogy a Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat szemlélete, az új Polgári Törvénykönyv szerepére, rendeltetésére vonatkozó jogpolitikai megközelítése az alapvető kérdésekben nem tér el egymástól.
Mindkét munka
- az ún. monista szabályozási elvre épül,
- fontosnak tartja, hogy az alkotmányos elvek és tételek, az emberi jogok a magánjogi jogviszonyok szabályozásában megfelelően érvényesüljenek,
- elismeri, hogy figyelembe kell venni a polgári jog egészének élő anyagát, ideértve a bírói gyakorlatot,
- törekszik arra, hogy a kódex szerkezete és nyelvezete segítse elő, könnyítse meg a jogalkalmazó munkáját,
- hitet tesz amellett, hogy a tervezetben a hagyomány és az újítás ésszerű egyensúlyát kell megteremteni3.
A két tervezet közötti különbségek ehhez képest inkább "fontos részletkérdésekben" mutatkoznak meg, amelyek összességükben (együttes hatásukban) már érzékelhető szemléletbeli eltérés megállapítására is lehetőséget adnak. Megjegyzendő, hogy a Szakértői javaslat - eltekintve attól, hogy a teljes társasági jogi joganyagot beépítette a tervezetbe - érdemben igen csekély mértékben tér el a 2007. első félévében a Kodifikációs Bizottság és az IRM által közösen egyeztetésre bocsátott tervezettől. Az IRM Javaslat viszont jelentős változáson ment át a több mint félszáz szervezettel folytatott szakmai vita illetve a közös gondolkodás következtében.
A továbbiakban a Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat összevetésére vállalkozom, az új Ptk. felépítésének sorrendjében.
A Bevezető rendelkezések tekintetében a Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat között nincs érdemi, koncepcionális súlyú különbség. Az IRM Javaslat mindazonáltal fontosnak tartja kiemelni, hogy a kódex rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban kell értelmezni (lásd az 1:2. §-ban foglaltakat). Ez annak egyértelművé tételét jelenti, hogy az alaptörvény értelmezésére feljogosított Alkotmánybíróságnak a Ptk.-t érintő döntései a jogalkalmazó bíróságok, hatóságok számára is kötelezőek. Miközben a kódex egyes, egyértelmű tartalommal felruházott rendelkezéseit nem lehet "felülírni" az Alkotmány absztrakt módon megfogalmazott követelményeire hivatkozással (ha erre okot adó helyzet áll elő, az adott szabály alkotmányosságát kell vizsgálat alá vonni), a Ptk. rendelkezései tartalmának megállapítására irányuló értelmező munka során a szabálynak csak az Alkotmánnyal összeegyeztethető jelentés tulajdonítható.
A Szakértői Javaslat nem kíván változtatni a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozására irányadó szabályokon, lényegében a Ptk. hatályos szabályait építi be a tervezetbe (lásd a 2:10. § - 2:33. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat ezzel szemben úgy foglal állást, hogy
- szükség van olyan új jogintézmények (előzetes jognyilatkozat, támogatott döntéshozatal bevezetésére, amelyek esélyt adnak arra, hogy a fogyatékos ember cselekvőképességének korlátozása (alapvető jogainak korlátozása) elkerülhető legyen (lásd a 2:16. § -2:21. §-ban foglaltakat);4
- a cselekvőképesség korlátozása önmagában nem múlhat azon, hogy az érintett személy belátási képessége milyen mértékben sérült, hanem a bíróságnak azt is figyelembe kelljen vennie, hogy a konkrét életkörülményekre tekintettel a cselekvőképesség korlátozása szükséges és arányos beavatkozásnak minősül-e (lásd a 2:22. §-ban foglaltakat);5
- a cselekvőképesség korlátozására ne kerülhessen sor általános jelleggel, a bírónak (a szakértői vélemények alapján) indokolnia kell majd, hogy mely ügycsoportban vagy ügycsoportokban szükséges ún. korlátozó gondnok kinevezése (lásd a 2:22. §-ban foglaltakat);
- az ideiglenes gondnokrendelés kivételével a gondnok személyéről a bíróság határozzon akkor, amikor dönt a cselekvőképesség korlátozásának tárgyában, a két döntés egymásra figyelemmel hozható meg (lásd a 2:32. §-ban foglaltakat);6
- a cselekvőképesség korlátozása nem lehet végleges és nem járhat teljes jogelvonással, az IRM Javaslat ezért a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét a cselekvőképesség korlátozásának differenciált szabályozásával pótolja (lásd a tervezet 2:38. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat indokoltnak tartja, hogy a Ptk. tartalmazza valamennyi jogi személy típusra kiterjedő hatállyal az ún. közös szabályokat (lásd a 2:34. § -2:108. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat egyfajta "jogi prokrusztész ágynak" tekinti ezt a megoldást, amely megkövetelné, hogy a társasági jog fogalmi készlete és megoldásai általános jelleggel (így az olyan tagokkal nem rendelkező jogi személyeknél is, mint pl. az alapítvány) érvényesüljenek. Ez óhatatlanul egyfajta szabályozási sematizmus kockázatát jelentené. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy indokolt-e pl. hogy a Ptk. a jogi személyek összességére a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (Gt.) alkalmazott tartalommal "felügyelő bizottságról", "vezető tisztségviselőkről" rendelkezzen? Megkérdőjelezhető továbbá, hogy szükség van-e arra, hogy valamennyi jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén a végelszámolási vagy felszámolási eljárás szabályai kerüljenek alkalmazásra, így akkor is, ha az adott jogi személy nem folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet? Nem egyértelmű továbbá, hogy miként viszonyulna egymáshoz a jogi személyek közös, általános szabályozása és a Ptk.-ba a Szakértői Javaslat által beépíteni javasolt társasági jogi joganyag általános része.
Az IRM Javaslat nem kívánja az egyes jogi személy típusokra irányadó törvényi szabályokat egységesíteni, hanem - eltérően a Szakértői Javaslattól, amely több mint hetven paragrafusnyi terjedelemben szól a jogi személyek közös szabályairól - csupán a feltétlenül szükséges "szabályozási minimumot" tartalmazza (lásd a 2:41-48. §-ban foglaltakat).
Mindkét tervezet javaslatot tesz a sérelemdíj intézményének bevezetésére, valamint módot adna arra, hogy a sértett a jogsértéssel elért vagyoni előny részére történő átengedését követelhesse (lásd a Szakértői Javaslat a 2:121. §-ában és az IRM Javaslat 2:89. §-ában foglaltakat).
A Szakértői Javaslat - e két fontos, előremutató lépéstől eltekintve - lényegében a hatályos Ptk.-val egyező szabályokat tartalmaz. Éppúgy nem foglalkozik a sajtótudósítás szabályozásával, mint pl. az ún. gyűlöletbeszéd kérdésével. Az IRM Javaslat ezzel szemben javaslatot tesz egyebek között
- a személyhez fűződő jog hatálya alá vont szabályozási tárgyak között a fogyatékos személyek jogvédelmének és a természet védelméhez való jognak a nevesítésére (lásd a 2:76-77. §-ban foglaltakat);
- a gyűlöletbeszéd problémájának legalább részbeni megoldására [lásd 2:81. §-ban foglaltakat];
- a sajtótudósításnak a sajtó-helyreigazítás általános szabályaitól eltérő megítélésére (lásd a 2:92. §-ban foglaltakat).
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az IRM Javaslat hasznosítja a Szakértői Javaslat azon szerkesztésbeli megoldását, hogy a sajtó-helyreigazítás szabályait ne a jóhírnév megsértésére vonatkozó rendelkezéseket követően, hanem a személyiségi jogi jogsértések jogkövetkezményeinek szabályozása körében helyezze el.
A Szakértői Javaslat úgy foglal állást, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) mellett a Ptk. is rendelkezzen az egyesületekről, a Ptk. tartalmazza az egyesületekre irányadó "magánjogi jellegű" szabályokat (lásd a 2:124. § - 2:160. §-ban foglaltakat).7
Az IRM Javaslat ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a társadalmi szervezetekre (egyesületekre) vonatkozó szabályozás megújításának mellőzhetetlen kiindulópontja az Etv. felülvizsgálata és szükség szerinti módosítása. Amíg erre nem kerül sor, a Ptk.-ba beépülő szabályok óhatatlanul konkurálnának az Etv. minősített többséggel elfogadott rendelkezéseivel. Az IRM Javaslat mindezek alapján nem tartalmaz szabályt az egyesületek vonatkozásában, az egyesületekre az Etv. és annak keretei között a tagok által elfogadott alapszabály rendelkezései lesznek az irányadóak. (Megjegyzendő, hogy az új Ptk. tervezetének 2007. nyarán-őszén lefolytatott társadalmi vitája során az érdekképviseletek egy része - így pl. a MUOSZ, a munkaadói gazdasági érdekképviseletek - amúgy is kifogásolták az egyesületekre vonatkozó tervezetbeli rendelkezéseket, mivel azok - véleményük szerint - túlzott mértékben korlátoznák a tagok döntési autonómiáját.)
A Szakértői Javaslat jelentősen átalakítja az alapítványra vonatkozó szabályozást. A tervezet alapján az alapítvány ".... az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy" (Lásd a 2:161. §-ban foglaltakat.) A Szakértői Javaslat az alapítvány struktúráját, működésének rendjét illetően - kimondatlanul is - a részvénytársasági modellt veszi alapul, így módot ad arra, hogy az alapító okirat létrehozza az alapítói jogok gyakorlásának céljából az ún. "alapítók gyűlését" (lásd a 2:179. §-ban foglaltakat), lehetőséget ad az alapítói jogok és kötelezettségek átruházására (lásd a 2:180. §-ban foglaltakat), továbbá a kuratórium mellett megállapítja az alapítvány felügyelő bizottságára és könyvvizsgálójára irányadó szabályokat (lásd a 2:186. §-ban és a 2:188. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat az alapítvány meghatározását illetően szintén eltér a Ptk. hatályos rendelkezéseitől azáltal, hogy eltekint az ún. "tartós közérdekű cél" mint alapítványi cél kötelező előírásától. Az alapítványi célú vagyonrendelés korlátait a tervezet oly módon határozza meg, hogy kizárja alapítvány létrehozását jogszabályba ütköző, jogszabály megkerülésére irányuló vagy a jó erkölcsöt sértő célra, valamint rögzíti, hogy nem hozható létre alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenység folytatásának céljából [lásd a 2:50. § (1) bekezdésében foglaltakat]. Ezt meghaladóan azonban hasonlóan az egyesületekre vonatkozó jelenleg is hatályos előírásokhoz - a tervezet nem tartalmaz kötelezően irányadó közhasznúsági kritériumokat, ez utóbbi szempontok nem az alapítvány jogi elismerése szempontjából lehetnek jelentősek, hanem annak eldöntése során, hogy valamely alapítvány közhasznú vagy kiemelten közhasznú jogi személynek minősüljön-e.
Az IRM Javaslat az alapítványi szabályozás keretében is arra törekszik, hogy csak a feltétlenül indokolt esetben avatkozzon be eltérést nem engedő módon az alapítványok szervezeti-működési rendjébe, a cél nem egy kvázi társasági forma létrehozása, hanem a klasszikus alapítványi konstrukció modernizálása. Ennek érdekében a tervezet ésszerűsíti az alapítványi szabályozást egyebek között azáltal, hogy egyértelművé teszi, hogy ha az alapítvány kiegészítő jelleggel ugyan, de vállalkozik, úgy erről az immár elektronikusan nyilvántartott adatbázisból bárki tudomást szerezhet és az alapítvány megszűnése esetén a végelszámolásra vagy felszámolásra irányadó törvények rendelkezéseit is alkalmazni kell majd. Abban az esetben, ha az alapítvány nem folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet, indokolatlan a csődtörvény hatálya alá vonni az alapítványt, ez esetben elegendő, ha egyszerűsített törlési eljárás kerül alkalmazásra (lásd a 2:72. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a Gt. - több ponton tartalmában módosított - joganyagát egészében beépítené az új Polgári Törvénykönyv Második Könyvébe. A Szakértői Javaslat indokolása szerint "Ez a szabályozás egyben azt is képes biztosítani, hogy a gazdasági társaságok szabályai valóban zökkenőmentesen illeszkedjenek a polgári jog egyéb szabályaihoz, s a formai egység mellett megvalósuljon a tartalmi egyneműség is." (Lásd a Szakértői Javaslat 224. oldalán írottakat, valamint a 2:191. § - 2:418. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat nem követi ezt az utat, mivel álláspontja szerint a társasági jog anyaga jellemzően jóval gyorsabban változik, dinamikusabban reagál a gazdasági élet igényeire, mint a hagyományosan a Ptk. hatálya alá tartozó más jogterületek, a társasági jog (különösen a részvényjog) módosítása versenyképességi megfontolásokból akár három-négy évente is indokolt lehet. Ez pedig eltérne az új Ptk. szabályainak időtállóságával kapcsolatban megfogalmazott elvárástól. A Szakértői Javaslat egyes konkrét megoldásai továbbá hosszabb egyeztetést tennének szükségessé, mivel a Szakértői Javaslat ezen része korábban nem szerepelt a Kodifikációs Bizottság és az IRM által vitára bocsátott tervezetben. (Így pl. nem érdemes elhamarkodott döntést hozni arról, hogy a betéti társaság és a közkereseti társaság a jövőben jogi személlyé minősüljön-e át vagy pl. arról, hogy távlatilag a szabályozott tőkepiacra bevezetett részvényeket kibocsátó nyilvánosan működő részvénytársaságról az új Ptk.-nak, a Gt.-nek vagy éppen a tőkepiaci joganyagot tartalmazó törvénynek kell-e rendelkeznie.)
A Szakértői Javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttét és megszüntetését illetően jól érzékelhetően különbséget tenne a bejegyzett élettársi jogviszony és a házasság létrejöttének jogi feltételei között. Eszerint "Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha két nagykorú személy élettársi kapcsolatát az anyakönyvvezető személyesen előterjesztett, közös kérelmük alapján - bejegyzi az e célból vezetett nyilvántartásba" [lásd a 3:86. § (1) bekezdését]. A bejegyzett élettársi kapcsolat - a Szakértői Javaslat alapján - megszűnik, ha "...a bíróság bármelyik fél kérelmére az élettársi kapcsolat megszűnését megállapítja." (lásd a 3:88. §-ában foglaltakat).
Az IRM Javaslat ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy "Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni" (lásd a 3:87. §-ban foglaltakat). A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére pedig főszabályként a házasság megszünésére irányadó szabályok vonatkoznak (lásd a 3:90. §-ban foglaltakat).
Az idézett rendelkezések egybevetéséből jól érzékelhető a két tervezet közötti, nem csupán a szóhasználatban, hanem a szabályozás szemléletében is megmutatkozó különbség. Az IRM Javaslat - egyezően a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényben foglaltakkal - a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttét és megszüntetését nem tekinti pusztán hivatali aktusnak, hanem azt a házasság intézményéhez hasonló, de azzal nem azonos jogállást jelentő jogintézményként szabályozza.
A Szakértői Javaslat álláspontja szerint az örökbefogadás feltétele, hogy az örökbefogadó a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy legyen, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb és személyisége, valamint körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására (lásd a 3:128. §-ában foglaltakat).
Az IRM Javaslat miközben elfogadja, hogy főszabályként a Szakértői Javaslattal megegyező kritériumokat tartalmazzon a törvény, módot adna arra, hogy különös méltánylást érdemlő esetben, a közös gyermekként történő örökbefogadás során pl. a teljes cselekvőképesség személyi feltételétől az egyik örökbefogadó szülő vonatkozásában el lehessen tekinteni [lásd a 3:128. § (4) bekezdésben foglaltakat]. Ez az önmagában talán nem kardinális különbség rávilágít arra a megközelítésbeli eltérésre, amely a két tervezet szabályait az örökbefogadás kapcsán jellemzi. Az IRM Javaslat mindenekelőtt szempontokat állapít meg, amelyek nem korlátozni, hanem segíteni kívánják a jogalkalmazónak a konkrét eset körülményeinek mérlegelésén alapuló munkáját.
A Szakértői Javaslattól eltérően az IRM Javaslat - figyelembe véve a tervezet társadalmi vitája során kapott jelzéseket - fenntartani javasolja a gyakorlatban bevált felelős őrzés intézményét (lásd a 4:12. § - 4:13. §-ban foglaltakat). A felelős őrzés megszüntetése ugyanis nagy valószínűséggel a jogalkalmazás számára nehézségeket okozna.
A Szakértői Javaslat a Ptk. hatályos rendelkezéseihez képest, a tulajdonjog tárgyainak tételes listáján nem változtat. A tervezet szerint "Dolognak minősül a pénz, az értékpapír, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő is." [lásd a 4:14. § (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat - figyelembe véve a szakmai szervezetektől érkezett javaslatokat - a tulajdonjog szabályait alkalmazni rendeli az üzletrészre, a pénzpiaci eszközre, és ha azt törvény előírja, a törvényben meghatározott vagyoni értékű jogokra is [lásd a 4:15. § (2) bekezdését].8
A Szakértői Javaslat szélesíteni kívánja azt a kört, ahol a törvény elismeri az ingó dolog nem tulajdonostól való megszerzését. Eszerint "Átruházással a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző fél ingó dolog tulajdonjogát megszerzi akkor is, ha az átruházó fél nem volt tulajdonos, kivéve, ha a tulajdonos a dolog birtokát bűncselekmény közvetlen következményeként vesztette el. A tulajdonjog megszerzésének feltétele, hogy a szerző az ingó dolog tényleges birtokát is megszerezze." [Lásd a 4:47. § (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat - a tervezet államigazgatási egyeztetése során megismert észrevételeket hasznosítva - továbbra is kivételesnek tekintheti a nemo plus iuris elvétől való eltérést és a Ptk. hatályos szabályozásával összhangban csak abban az esetben ismeri el a nem tulajdonostól való tulajdonszerzést, ha
- a jóhiszemű vevő az ingó dolgot a kereskedelmi forgalomban szerzi meg, vagy
- a kereskedelmi forgalmon kívül, de jóhiszeműen és ellenérték fejében olyan személytől szerez tulajdonjogot, akire azt a tulajdonos bízta (lásd a 4:47. §-ában foglaltakat).
Az IRM álláspontja szerint nincs elvi vagy gyakorlati indoka annak, hogy ettől a szabályozási megközelítéstől az új Ptk. eltérést engedjen.
A Szakértői Javaslat - egyezően a Ptk. hatályos előírásával - eltérést nem engedő szabályként rögzíti, hogy a tulajdonostársak a közös tulajdonukban lévő dolog egészének megterheléséről, elidegenítéséről, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról kizárólag egyhangú határozattal határozhatnak (lásd a 4:91. §-ában foglaltakat).
Az IRM Javaslat a gyakorlat által felvetett igényekre (így pl. azokra az esetekre, amikor a tulajdonostársak vállalkozások, a közös tulajdon tárgya pedig a közösen irányított cégben fennálló üzletrész vagy értékpapír tulajdon) reflektálva "óvatosan", de enyhíti a törvényi kötöttséget. A tervezet szerint "A tulajdonostársak - valamennyi tulajdonostárs közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodásában - a (2) bekezdés szerinti egyhangú döntéshozatal követelményétől eltérő döntéshozatali rendről állapodhatnak meg." [Lásd a 4:84. § (3) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat - a Ptk. hatályos előírásával egyezően - rögzíti, hogy "A külön jogszabályban más személy részére biztosított elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát" [lásd a 4:94. § (5) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat viszont - hasznosítva a társadalmi vita során érkezett észrevételeket a tulajdonhoz való jog védelme érdekében változtat a hatályos előíráson: "A tulajdonostárs elővásárlási joga - ha törvény eltérően nem rendelkezik - megelőzi a külön jogszabályban más személy részére biztosított elővásárlási jogot" [lásd a 4:88. § (5) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat zálogjogra vonatkozó rendelkezései a fontosabb szabályozási kérdésekben megegyeznek, elfogadásuk érdemi előrelépést jelent majd a hitelbiztosítéki joganyag fejlesztésében. A fennmaradt különbségek közül a vagyont terhelő zálogjogra és az önálló zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket indokolt kiemelni. A Szakértői Javaslat nem kívánja fenntartani a hazai jogba mintegy tíz évvel ezelőtt bevezetett vagyont terhelő zálogjogot és az ún. önálló zálogjogot. Az IRM Javaslat - figyelembe véve azt a tényt, hogy pl. a Bankszövetség álláspontja szerint mindkét jogintézmény élő, a piaci szereplők által nagy számban alkalmazott konstrukció - a szükséges pontosításokkal, de fenntartani javasolja mind a vagyont terhelő zálogjogot, mind pedig az önálló zálogjogot (lásd a 4:156-159. § és a 160-166. §-ában foglaltakat.)
A Szakértői Javaslat alapján a zálogjogi nyilvántartás "... a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és a követeléseken alapított jelzálogjogokat" [lásd a 4:133. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat]. A Szakértői Javaslat alapján "... a zálogjogosult, illetve a zálogkötelezett közvetlenül jogosult a zálogjog bejegyzésére a zálogjogi nyilvántartás honlapján. A bejegyzésre nem okiratok, nem a benyújtott zálogszerződés alapján kerül sor, hanem egy elektronikus formanyomtatvány (online kitöltésével) (lásd a 4:135. §-hoz fűzött magyarázatot a Szakértői Javaslat 690. oldalán).
Az IRM Javaslat írásba foglalt zálogszerződés alapján ad lehetőséget a zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzésre, a bejegyzés rendjét illetően pedig előírja, hogy arról a közjegyző elektronikus adatátvitel útján gondoskodik. A zálogjogi nyilvántartás a tervezet alapján olyan nyilvános adatbázissá alakul át, amelynek tartalmát internetes honlapon bárki, személyazonosítás nélkül, térítésmentesen megtekintheti [lásd a 4:1244:125. §-ban foglaltakat].
A Szakértői Javaslat egyértelmű álláspontja, hogy a zálogjoggal konkurálni képes megoldásokat (annak érdekében, hogy ne rontsák le, ne tegyék megkerülhetővé a zálogjogi rendelkezéseket) nem ismeri el önálló jogintézményként. Így a tervezet szerint "zálogszerződésként érvényes az a megállapodás", amely követelés biztosítása céljából akár vételi jog alapítására, akár tulajdonjog átruházására vagy a tulajdonjog biztosítéki célú fenntartására irányul (lásd a 4:106-107. §-ában foglaltakat).
Az IRM Javaslat - hasznosítva a Legfelsőbb Bíróság iránymutató eseti döntéseit elismeri és szabályozza a vételi jog biztosítékként való kikötését. Ennek során az a megfontolás vezeti a Javaslat kidolgozóját, hogy nem lenne szerencsés a piaci szereplők (hitelnyújtók) eszköztárát lényegében a zálogkikötésre redukálni, hasznosabb, ha a törvény vagy ahol ez elegendő, a jogalkalmazó biztosítja, hogy az alternatív jogi megoldások ne váljanak az adós számára aránytalanul terhessé (lásd az 5:373. §-ában foglaltakat).9
A Szakértői Javaslat - egyezően a Ptk. hatályos rendelkezésével - kimondja, hogy "A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de a birtoklás, a használat és a hasznok szedése jogának gyakorlását átengedheti".
Az IRM Javaslat ezzel szemben módot adna arra, hogy ne csupán a haszonélvezeti jog gyakorlásának joga legyen átruházható, hanem a tulajdonos hozzájárulásával a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog is a forgalom tárgyává válhasson [lásd a 4:170. § (2) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat szerint az új Ptk.-nak tartalmaznia kell az ún. telekkönyvi jog anyagi jogi szabályait, az alapelveket, a bejegyzésre, az előjegyzésre és a feljegyzésre (rangsor, ranghely) irányadó szabályokat, továbbá azokat az előírásokat, amelyek a telekkönyv helyesbítésére és az ún. telekkönyvi elbirtoklásra vonatkoznak. Mint arra az indokolás utal, "... szükségessé vált újra a kataszteri nyilvántartás és a nyilvánkönyv szétválasztása" (lásd a 4:189-212. §-ában foglaltakat). A rendelkezéshez fűzött magyarázat szerint "Az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezése - amelyet a Javaslat a jogállamiság megvalósítása szempontjából elengedhetetlennek tart - külön törvényre tartozik, és nem érinti a Javaslatban megfogalmazott anyagi jogi szabályokat" (lásd a Szakértői Javaslat 63. oldalán írottakat).
Az IRM Javaslat - hasznosítva az ingatlan-nyilvántartás intézményének alkalmazóit képviselő szervezetek, így pl. a Bankszövetség véleményét - arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem indokolt a hatályos ingatlan-nyilvántartási törvény egységes szabályozási megközelítésének megbontása és még kevésbé lenne hasznos az ingatlan-nyilvántartás és annak felügyelete kapcsán szervezeti-irányítási változásokat bevezetni. Egy nem csupán szóhasználatában archaikus modell törvénybe foglalása jelentős átállási veszteséggel járna és veszélyeztetné az elmúlt években gyakorlatilag naprakésszé vált ingatlan-nyilvántartás működési biztonságát. Távlatilag ugyanakkor nem zárható ki a telekkönyvi modell bevezetésének ismételt megfontolása.
A Szakértői Javaslat ha az elévülés nyugvására okot adó körülmény jelentkezéséig az elévülés már megkezdődött, úgy rendelkezik, hogy "... az elévülési idő azzal az idővel hosszabbodik meg, amely alatt a jogosult a követelését a menthető ok miatt nem érvényesítette." [Lásd az 5:8. § (3) bekezdésében foglaltakat.] Ez azt jelenti, hogy ha pl. az elévülés első évét követően hat éven át a jogosult nem tudja követelését érvényesíteni, úgy a nyugvási időszak megszűntét követően további négy év áll rendelkezésére, feltéve, hogy törvény eltérően nem rendelkezik, illetőleg nem állapít meg jogvesztő határidőt.
Az IRM Javaslat - egyezően a társadalmi vita résztvevői döntő többségének véleményével - ezt a megoldást a gazdasági forgalom biztonságával nem tartja összeegyeztethetőnek. Ehelyett a Ptk. hatályos szabályának a fenntartása mellett foglalt állást azzal, hogy azokban az esetekben, ahol a Ptk. jelenlegi rendelkezései méltánytalanul rövid elévülési időt biztosítanak, ott ezeket a szabályokat korrigálja (lásd pl. a megtámadásra biztosított elévülési jellegű egyéves határidő két évre módosítását, az életjáradéki és a baleseti járadéki igény érvényesítésének pontosítását). Az IRM Javaslat szerint "Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éves - ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapos - jogvesztő határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb van hátra" [Lásd az 5:7. § (2) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat a hatályos Ptk.-val egyezően szabályozza a bírósági letét intézményét (lásd az 5:28. §-ában foglaltakat). Az IRM Javaslat viszont módot adna arra, hogy a kötelezett - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - közjegyzői bizalmi őrzésbe adással vagy ügyvédi letét útján is joghatályosan teljesíthessen [lásd az 5:28. § (6) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat szerint "Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy (fogyasztó) önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést. [Lásd az 5:36. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat - miközben a fogyasztói szerződés fogalmát a Szakértői Javaslattal azonosan definiálja - azt is rögzíti, hogy a Ptk. és az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabályok vonatkozásában a fogyasztói szerződésre irányadó szabályokat kell alkalmazni azon szerződésre is, amelyet egy legalább középvállalkozásnak minősülő szervezet köt alapítvánnyal, egyesülettel, egyéni vállalkozóval vagy legfeljebb mikrovállalkozással (lásd az 5:33. §-ában foglaltakat). Ez a szabály figyelembe veszi azt a körülményt, hogy az ilyen relációban létrejövő szerződések esetében jellemzően érdemi különbség mutatkozik a felek között mind piaci tudás, mind érdekérvényesítő képesség tekintetében. A tervezet társadalmi vitája ezt a szabályozási megközelítést (amely a mikrovállalkozásokat és a jellemzően üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató jogi személyeket fokozott védelemben kívánja részesíteni akkor, ha a gazdasági forgalom fajsúlyos szereplőjével kerülnek üzleti kapcsolatba) visszaigazolta, megerősítette.10
A Szakértői Javaslat szerint fenn kell tartani az általános szerződési feltételekre irányadó hatályos rendelkezéseket (lásd az 5:49-52. §-okban foglaltakat).
Az IRM Javaslat a Szakértői Javaslathoz (és a hatályos Ptk.-hoz) képest olyan kiegészítést tesz, amely erősítené az általános szerződési feltételek megismerhetőségét. A tervezet rögzíti, hogy "Az általános szerződési feltétel alkalmazására - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak azt követően kerülhet sor, hogy azt a feltételt kialakító fél honlapján közzétette. Az általános szerződési feltétel alkalmazásának időtartama alatt az általános szerződési feltétel alkalmazója köteles honlapján az általános szerződési feltétel megismerésének lehetőségét folyamatosan biztosítani. Az általános szerződési feltétel alkalmazója az általános szerződési feltétel papír alapú változatának megismerhetőségét is köteles biztosítani." [lásd az 5:47. §-ának (2) bekezdését]. Emellett az IRM Javaslat előírja, hogy "Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha az azt alkalmazó fél lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, annak lényeges tartalmi elemeire vonatkozóan -ha a szerződés megkötésének módja, körülményei azt lehetővé teszik - kérésére, előzetesen tájékoztatást kapjon, és ha azt kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta." [lásd az 5:47. § (2) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat nem tartja fenn a Ptk. 225. §-ában szabályozott, az eseti gondnokságra vonatkozó rendelkezéseket. Az IRM Javaslat - elsősorban a bíróságok jelzéseire figyelemmel - az eseti gondnokság jogintézményét megőrizni javasolja (lásd az 5:65. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a Ptk. hatályos rendelkezésével egyező módon szabályozza a színlelt szerződés jogi megítélését: "A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni." [Lásd az 5:72. § (2) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat miközben természetesen fenntartja a Ptk. és a Szakértői Javaslat rendelkezését [lásd az 5:71. § (2) bekezdését], a tervezetet új bekezdéssel egészíti ki. A gazdasági forgalom biztonságos működése ugyanis jogi választ igényel arra az esetre, amikor egy vállalkozásnak a cégnyilvántartás révén megismerhető társasági szerződését (alapszabályát) a tagok titkos megállapodása felülírja. A színlelt szerződésre irányadó általános szabály alkalmazása nyilvánvalóan sértené a forgalom kiszámítható működését, vagyis ha a nyilvános társasági szerződés minősülne színlelt szerződésnek és a titkos háttérmegállapodás (ha az egyébként nem jogellenes) lépne a helyébe. Az IRM Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy "Ha a vállalkozás tagjai illetve részvényesei a nyilvános létesítő okiratban szabályozott kérdésről nem nyilvános, külön szerződésükben eltérő tartalommal rendelkeznek, a külön megállapodás ezen rendelkezése semmis." [Lásd az 5:72. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat.]
A Szakértői Javaslat a hatályos Ptk.-val egyezően kizárja a bíróság előtti érvényesítés lehetőségéből a játékból vagy fogadásból eredő követelést, kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le, valamint a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelést [lásd az 5:95. § (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a játékból vagy fogadásból származó követelés valamilyen okból jogellenes, úgy a tilos szerződéshez joghatás eleve nem járulhat. Ha viszont a szerződés jogszerű volt, úgy egy működő piacgazdaságban a megállapodás tárgya, motivációja (így pl. az a körülmény, hogy a kölcsönt szerencsejáték folytatása céljából nyújtották), önmagában nem zárhatja el a jogosultat az állami igazságszolgáltatás igénybevételétől (lásd az IRM Javaslat 5:94. §-ában foglaltakat).
A Szakértői Javaslat - eltérve a Ptk. 292. §-ának (2) bekezdésében foglaltaktól - nem általában, hanem csak a fogyasztói szerződésben tiltja meg az adós előtörlesztését kizáró szerződéses rendelkezést. Eszerint: "A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni. Fogyasztói szerződésben az eltérő kikötés semmis." (Lásd az 5:111. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat szintén csak a fogyasztói szerződésben (valamint az azzal azonos megítélés alá tartozó szerződéseknél) zárja ki a kötelezetti előtörlesztés megtiltásának illetve kamat, díj, kártalanítás fizetésének előírásával történő szankcionálásának a lehetőségét. Fontos különbség azonban, hogy összhangban a közösségi jogfejlődéssel,13 módot ad arra, hogy a jogosult (vagyis a hitelnyújtó) a külön törvényben meghatározott feltételek szerint igényelhesse az adós idő előtti teljesítésével összefüggésben jelentkező többletköltségeinek a megtérítését (lásd az 5:109. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslatban a törvénytervezet helyett csak a hozzáfűzött indokolás utal arra, hogy "Nem tekinti közreműködőnek a Javaslat azokat a személyeket, akiknek a teljesítménye ugyan a szolgáltatásban megjelenik, de akik a szerződő féllel nincsenek közvetlen szerződéses kapcsolatban, akiknek a kiválasztásában a szerződő fél nem vett részt, és akiknek a magatartására nincs közvetlen ráhatása." (Lásd az 5:125. §-hoz fűzött magyarázatot a Szakértői Javaslat 814. oldalán).
Az IRM Javaslat a közreműködőért való felelősség szabályainak egyértelművé tétele, a piac kiszámítható működése érdekében rögzíti, hogy "Közreműködőnek minősül az a személy, akit a fél már létrejött szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe, továbbá az is, akinek a közreműködése - a szerződés létrejöttét megelőzően is hozzájárult ahhoz, hogy a kötelezett valamely szerződésben vállalt szolgáltatását teljesítse, feltéve, hogy a kötelezettel közvetlen szerződéses jogviszonyban állott." [Lásd az 5:122. § (2) bekezdésében foglaltakat.]
A Szakértői Javaslat kifejezett semmisségi szankciót csak a szándékosan, a súlyos gondatlansággal vagy a bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötéshez rendel. A Javaslathoz fűzött magyarázat szerint nem indokolt a Ptk. 314. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabálynak az a gondolata, hogy "... a felelősség-kizárás (vagy korlátozás) attól függően volna érvényes, hogy az azzal járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti-e", mivel a Szakértői Javaslat szerint ez a rendelkezés a gyakorlatban aligha alkalmazható. (Lásd a Szakértői Javaslat 5:131. §-ához fűzött magyarázatot.)
Az IRM Javaslat a Szakértői Javaslathoz képest két ponton is eltérő megoldást ajánl: egyrészt továbbra is tiltja az életet, testi épséget vagy az egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség kizárását (korlátozását), másrészt a fogyasztói szerződések vonatkozásában fenntartja a Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése szerinti szabályt. Eszerint a fogyasztó sérelmére a szerződésszegésért való felelősség kizárása, korlátozása semmis, kivéve "... ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti" [Lásd az 5:128. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.] Nem lehet ugyanis eltekinteni attól, hogy a fogyasztó vagy az IRM Javaslat alapján azzal azonos megítélés alá tartozó személy érdekérvényesítő képességének, alkupozíciójának gyöngesége indokolttá teszi a fokozott jogi védelem fenntartását.
A Szakértői Javaslat alapján a jogosult szavatossági igénye - főszabályként - a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el. Fogyasztói szerződés esetén az elévülési idő két év, amelytől csak használt dolog vonatkozásában lehet "lefelé" eltérni. Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, az elévülés idejét a Szakértői Javaslat öt évben határozza meg. (Lásd az 5:149. §-ában foglaltakat). A jogérvényesítés végső, jogvesztő határideje a jogszabályban meghatározott kötelező alkalmassági idő letelte. Azokra az esetekre nézve, ahol kötelező alkalmassági idő nem került meghatározásra, a tervezet a jogvesztő határidőről nem rendelkezik. (Lásd az 5:150. §-ában foglaltakat.)
Az IRM Javaslat ezzel szemben a szavatossági igény elévülési idejét főszabályként három évben határozza meg azzal, hogy - eltérően a Szakértői Javaslattól egyértelművé teszi, hogy az igényérvényesítés jogvesztő határideje - ha jogszabály ettől eltérő kötelező alkalmassági időt nem állapít meg - a teljesítés időpontjától számított öt év. (Lásd az 5:146. §-ban foglaltakat.)
A termékszavatossági igény érvényesítésének elévülési határideje mindkét tervezetben igazodik a kellékszavatossági szabályokhoz. A Szakértői Javaslatban az elévülési határidő egy év (lásd az 5:157. §-ban foglaltakat), az IRM Javaslatban három esztendő (lásd az 5:152. §-ban foglaltakat). A Szakértői Javaslat végső határidőként úgy rendelkezik, hogy a gyártót a termékszavatossági felelősség a forgalomba hozataltól számított tíz évig terheli, az IRM Javaslat ötéves jogvesztő határidőt ír elő. Az IRM Javaslat - eltérően a Szakértői Javaslattól - utaló szabályt tartalmaz arra nézve, hogy az új Ptk. hatályba lépéséig megalkotásra kerül a csoportos perlés feltételeit megállapító külön törvény [lásd az 5:152. § (5) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat a dolgok mellett kiterjeszti az adásvétel és az ajándékozás tárgyát a forgalomképes követelésekre és jogokra. Az eladó (ajándékozó) a jogot és a követelést a vevőre (megajándékozottra) engedményezi, utóbbi pedig az engedményezést elfogadja (lásd az 5:195. §-ban és az 5:213. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslatban - a Szakértői Javaslat rendelkezésének megismerését követően a fentiek szerinti indokolt kiegészítések átvezetésre kerültek [lásd az 5:183. § (1) bekezdésében és az 5:204. § (1) bekezdésében foglaltakat]. Értelemszerűen mindez nem áll ellentétben azzal, hogy a jogalkotó külön törvényben egyes vagyoni értékű jogokat a jövőben dologgá minősíthessen és ily módon a tulajdonjog szabályait rendelje e vagyoni jogokra alkalmazni.
A Szakértői Javaslat változatlanul csupán az írásba foglalást követeli meg az ingatlan adásvételére, ajándékozására irányuló szerződés érvényességéhez [lásd az 5:195. § (3) bekezdésében, és az 5:213. § (3) bekezdésében foglaltakat]. A Javaslathoz fűzött magyarázat szerint "Az írásba foglalás mint anyagi jogi érvényességi kellék és az ingatlan-nyilvántartás okirati elve közötti szoros összefüggés ellenére a Javaslat - a jelenlegi helyzetet fenntartva - nem kíván teljes összhangot teremteni a Ptk. szabályai és az ingatlan-nyilvántartási szabályoknak a bejegyzésre alkalmas okirat alakiságaira vonatkozó előírásai között. A Javaslat egyszerű írásba foglalást ír elő, ami a feleknek a szerződés minimális tartalmi elemeire vonatkozó nyilatkozatának bármilyen írásba foglalásával teljesülhet: nincs szükség teljes bizonyító erejű magánokiratra vagy közokiratra, illetve ügyvédi ellenjegyzést sem követel meg a szabály. (... ) A két követelmény egységesítése nyilvánvalóan csak a szigorúbb előírások mentén lenne lehetséges, ám ez nem indokolt, hiszen a polgári anyagi jogi viszonyokban változatlanul elegendőnek tűnik az egyszerű írásba foglalás, amelynek alapján vita esetén a bíróság el tudja dönteni, hogy a felek között valóban létrejött-e szerződés, és annak mi volt a tartalma." (lásd a Szakértői Javaslathoz fűzött magyarázatot a 871. oldalon).
Az IRM Javaslat - figyelemmel a társadalmi vita során megfogalmazott észrevételekre is - fenti két követelményt egységesíti annak érdekében, hogy csökkentse az ingatlan átruházásával összefüggő visszaélések veszélyét, a kötelező közjegyzői illetve ügyvédi közreműködés javítja a jogban járatlan emberek szerződéskötési feltételeit. Az IRM ezért mind adásvétel, mind ajándékozás esetén érvényességi feltételként rögzíti az ingatlan átruházásáról rendelkező szerződés közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalását [lásd az 5:184. § (3) bekezdésében és az 5:204. § (3) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat az adásvétel különös nemeire vonatkozó szabályok között a vételi jog mellett az eladási jogot is nevesíti, továbbá mindkét tervezet rugalmasabbá tenné e hatalmasságok alkalmazását (lásd a Szakértői Javaslat 5:204. §-ában és az IRM Javaslat 5:195. §-ában foglaltakat). Eltérően ugyanis a Ptk. hatályos rendelkezésétől, a vételi jog kikötésének általános jelleggel, kógens módon meghatározott ötéves időbeli korlátja eltörlésre kerül. Az IRM Javaslat mindazonáltal a fogyasztóval szemben gyakorolható vételi és eladási jog kikötését továbbra is legfeljebb öt évre biztosítja, az ezzel ellentétes kikötés a tervezet szerint semmis.
Az IRM Javaslat egy új jogintézmény, az ún. első ajánlat jogának meghonosítására is kísérletet tesz. Eszerint "A tulajdonos írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy amennyiben a tulajdonát a jövőben el kívánja adni, úgy először a jogosult számára tesz vagy tőle kér ajánlatot" [lásd az 5:193. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat]. A tervezet szerint a jogosult "... az ajánlat megtételét követő harminc napon belül nyilatkozhat annak elfogadásáról, vagy ezen időszak alatt teheti meg ajánlatát. A határidő eredménytelen elteltét követően a tulajdonos szabadul ajánlati kötöttségétől, illetőleg tulajdonával szabadon rendelkezik azzal, hogy azt a jogosult ajánlatánál az eladóra nézve kedvezőbb feltételek mellett eladhatja." [Lásd az 5:193. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat].
A Szakértői Javaslat - a Ptk. 412-414/A. §-aiban foglalt rendelkezések pontosítása, kiegészítése mellett - az új Polgári Törvénykönyvben a vállalkozási szerződés altípusai körében szabályozandó szerződés típusnak tekinti a kutatási szerződést (lásd az 5:251-254. §-okban foglaltakat). A tervezethez fűzött magyarázat szerint a kutatási szerződés hatályos szabályai gyökeres változtatásra nem szorulnak. "A hatályos szabályozáshoz képest a Javaslat - a kutatás jellegéhez igazodóan - határozottabban fejezi ki, hogy a kutatási eredmény elérése szempontjából a szerződés lehet akár eredmény -, akár gondossági kötelem, de egy tekintetben mindenképpen eredménykötelemről van szó: a szerződés alapján a kutató köteles a kutatás jellegéhez kapcsolódó szellemi alkotást elkészíteni. Ez még abban az esetben is így van, ha a kutatómunka maga nem kell, hogy kutatási eredményt hozzon. Emiatt a kutatási szerződés a vállalkozási szerződés egyik altípusa, amelyre - ha a kutatási eredmény elérését a kutató nem garantálja - a megbízási szerződés szabályait is alkalmazni kell." (Lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát a 927. oldalon.)
Az IRM Javaslat korábban nem nevesítette a vállalkozási szerződés altípusai körében a kutatási szerződést; utóbb azonban a Szakértői Javaslat rendelkezései átvételre kerültek (lásd 5:232-5:235. §).
A Szakértői Javaslat az áruk és szolgáltatások eseti és tartós közvetítésére irányuló jogviszonyok szabályozására vállalkozik az ügynöki és az üzletszerzői szerződésekben (lásd az 5:308-5:331. §-ban foglaltakat). A Javaslat a folyamatos, tartós közvetítés vonatkozásában beépíti a tervezetbe az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvényben (a továbbiakban: Kerügyntv.) foglaltakat, az eseti közvetítés tekintetében pedig ".... minden üzletágra kiterjedően, azonos elnevezéssel kívánja megkülönböztetni a közvetítői tevékenységet az adott megbízónak eseti jelleggel végző személyt a megbízónak folyamatosan üzleteket szerző személytől. Ennek megfelelően az eseti közvetítésre szóló szerződés elnevezése "ügynöki szerződés" (lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát a 961. oldalon).
Az IRM Javaslat előkészítői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a Kerügyntv. az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet megfelelően a közjogi és magánjogi elemeket komplex megközelítésben szabályozza, nem indokolt a hatályos szabályozás kialakult rendjének megbontása. Ezt látszottak megerősíteni a tervezet társadalmi vitája során a biztosítók vagy pl. a brókercégek képviseletében eljárt szakértők észrevételei is.
A Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyvbe építené be a lakásbérletre irányadó, jelenleg a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló, az 1993. évi LXXXVIII. törvény (Ltv.) hatálya alá tartozó rendelkezéseket (lásd az 5:345.-5:351. §-ban foglaltakat). A Javaslathoz fűzött magyarázat szerint indokolt az általános szabályoknak a Ptk.-ban való elhelyezése, az Ltv.-nek az ún. különös szintű szabályok (a szociális szempontok érvényesítése) kapcsán lehet jelentősége.
Az IRM Javaslat nem változtatna a Ptk. hatályos szabályaihoz képest, a tervezet szerint "A lakásbérleti és a helyiségbérleti szerződésre irányadó sajátos rendelkezéseket külön törvény állapítja meg." (Lásd az 5:300. §-ban foglaltakat.)
A Szakértői Javaslat nem vállalkozik a lízingszerződés nevesítésére, a Javaslathoz kapcsolódó bevezető tanulmány szerint "Mindenekelőtt a megfelelő típusalkotó mag hiánya miatt a Javaslat nem képez önálló szerződés típusokat ezekből a gyakorlatban rendkívül jelentős szerződési formákból, hanem meglévő szerződési jogi (engedményezés, bérlet) vagy dologi jogi (zálogjog) intézményeket tesz alkalmassá a törvénykönyvi szabályozást igénylő problémájuk rendezésére (lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát a 65. oldalon). Ennek érdekében a Szakértői Javaslat a bérleti szerződés keretei között, a bérbeadó szavatossági felelősségének korlátozásánál tulajdonít jogi jelentőséget annak, ha a bérbe adott dolgot a bérbeadó a bérlő részletes leírása és utasítása alapján vásárolja meg abból a célból, hogy annak használati jogát utóbb a bérlőnek átengedje (lásd az 5:334. §-ban foglaltakat)14.
Az IRM Javaslat - a gazdasági érdekképviseletek egyöntetű támogatása mellett szabályozni kívánja a lízing megállapodást; a bevezetésre kerülő diszpozitív rendelkezések ugyanakkor nem korlátozzák e téren a jogfejlődést, nem akadályozzák a vállalkozások döntési mozgásterét. Az IRM Javaslat a lízingszerződést nem azonosítja az adótörvényekben szabályozott pénzügyi lízing fogalmával, hanem annál általánosabb megfogalmazással él, amely alapján mind a pénzügyi lízing, mind az operatív lízing kikötésére lehetőséget nyújt a tervezet (lásd az 5:339-5:347. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat az előzőekben idézett megfontolásokra figyelemmel a faktoring szerződést sem nevesíti az új Ptk.-ban. Az IRM Javaslat ezzel szemben meghatározza a faktoring lényegadó vonásait, úgy azonban, hogy továbbra is nagyfokú döntési, szerződésalakító szabadságot ad a jogalkalmazónak. A tervezet egyértelművé teszi, hogy a követelés visszterhes engedményezése a faktoring szerződés egyfajta mellőzhetetlen "eszközcselekménye" azzal, hogy a faktorcég díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a javára engedményezett követelést az engedményezőnek részben vagy egészben megfinanszírozza, továbbá, hogy a követelést nyilvántartja, érvényesíti, illetve behajtja és az engedményező irányában elszámol. A szabályozás megengedő jellege mellett természetesen arra is mód nyílik, hogy a faktorálással foglalkozó vállalkozás a felsorolt szolgáltatásoknak csak egy részére vállaljon kötelezettséget (lásd az 5:348-349. §-okban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a hatályos Ptk. polgári jogi társaságra irányadó szabályait az ún. társasági szerződéssel javasolja felváltani. A társasági szerződés alapján - eltérően a Gt. szerinti gazdasági társaságoktól - nem jön létre a tagoktól elkülönült jogalany (a társasági szerződés két vagy több alanyú szerződés), ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy a tagok közös célja üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására irányuljon (lásd az 5:472-487. §-okban foglaltakat). A Javaslathoz fűzött indokolás szerint "A Ptk.-t megelőzően ismert csendestársaság intézményét nem nevesíti a Javaslat. Ennek ellenére, mivel a tag személyes munkavégzése nem fogalmi eleme a társasági szerződésnek, lehetséges szerződéssel a hatályon kívül helyezett 1930. évi V. tc. 115. skk §§-szerinti csendestársi viszonyt létrehozni. A csendestársaság azonban a Javaslat szerint nem egy önálló társasági forma, hanem csupán egy szorosabb kölcsönjogviszony, amelyben a kölcsönszerződéshez képest fontosabb az érdekegység, mivel a társaság tagjai közösen viselik a kockázatot" (lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát az 1077. oldalon).
Az IRM Javaslat hitelezővédelmi szempontból elutasítja, hogy a cégjegyzékben nem szereplő, a gazdasági forgalom számára átláthatatlan módon működő "pszeudó vállalkozások" jelenjenek meg az üzleti életben. Az IRM ezért "polgári jogi társasági szerződés" cím alatt lényegében a Ptk. hatályos 568-578/A. §-ai szerinti működésre ad lehetőséget azzal, hogy egyértelművé teszi, "... az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására kötött polgári jogi társasági szerződés semmis" (lásd az 5:440-5:449. §-okban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat részletesen szabályozza az értékpapírra (és attól részben elkülönítve a demateria-lizált értékpapírra) irányadó szabályokat, ideértve az értékpapír és a dematerializált értékpapír nyilvántartására, átruházására, átalakítására és megsemmisítésére irányadó rendelkezéseket (lásd az 5:493-5:508. §-ok-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat (lásd az 5:455-5:457. §-okat) kidolgozásakor az előkészítők figyelembe vették a tőkepiaci szakértők által megfogalmazott észrevételeket, így mindenekelőtt azokat a felvetéseket, amelyek az értékpapír-dematerializált értékpapír megkülönböztetés eltörlésére, valamint a külön törvényben már megfelelően szabályozott eljárási kérdések elhagyására irányultak. Az IRM Javaslat továbbá egyértelmű ösztönzést kíván adnia hazai értékpapír piacnak azáltal, hogy egyértelművé teszi, hogy a jövőben egyaránt értékpapírnak minősül az a pénzügyi eszköz
- amelyet kibocsátója illetve kiállítója értékpapírnak nyilvánított és a jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, vagy
- amely kibocsátásának helye szerint értékpapírnak minősül, vagy
- amelyet jogszabály értékpapírnak minősít.
A Szakértői Javaslat nem tartalmaz ezzel kapcsolatos rendelkezést. Az IRM Javaslat viszont módot kíván adni arra, hogy a hivatásos vagyonkezelő díjazás ellenében, a tulajdonos pozíciójában gondoskodjon a kezelésébe adott javak hasznosításáról, a kezelésbe adó egyoldalú jognyilatkozatában megjelölt személy, a kedvezményezett javára. Az IRM Javaslat alapján bizalmi vagyonkezelés létrejöhet jogszabály vagy bírósági határozat alapján is. Így pl. egy büntetőeljárás során vagy egy hosszan tartó gazdasági perben a záralávétel vagy a jogvita tárgyát képező vagyon letétbe helyezése helyett az érintett vagyon az eljárás idején is hasznosítható lenne a jövőben. Lehetséges azonban a jogintézmény oly módon való alkalmazása is, hogy a kezelésbe adó egy összeférhetetlenségi helyzetet szüntet meg a vagyonkezelő feljogosításával: meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig a kezelésbe adó tulajdonosi, rendelkezési jogot (pl. üzleti befektetései felett) nem gyakorolhatna (lásd az 5:458-470. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat - a Ptk. hatályos rendelkezéseivel megegyezően - az életjáradék és a baleseti járadék érvényesítése kapcsán egyaránt rögzíti, hogy "A hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékrészletekre vonatkozó igény bírósági úton az elévülési időn belül sem érvényesíthető." [Lásd az 5:527. § (2) bekezdésében és az 5:471. § (3) bekezdésében foglaltakat]. A rendelkezéshez fűzött magyarázat szerint "... a baleseti járadék létfenntartást szolgál és e jellegéből az következik, hogy nem használható fel tőkegyűjtés céljára." (Lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát az 1127. oldalon).
Az IRM Javaslat - eltérően a Szakértői Javaslattól -arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem lenne méltányos, ha az elévülésre vonatkozó általános szabályokhoz képest a törvény többlet bizonyítási kötelezettséget róna az életjáradék és a kártérítési járadék jogosultjainak terhére, mivel a jellemzően idős és/vagy beteg illetve kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek alkupozíciója általában gyenge, esetükben a jogalkotónak inkább többlet támogatásról kellene gondoskodnia, nem pedig a jogérvényesítés lehetőségének a korlátozására törekednie (lásd az 5:435. §-ában és az 5:484. §-ában foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a környezeti károkért való felelősséget illetően - a Ptk.-hoz hasonlóan - a veszélyes üzemi felelősség szabályaira történő utalással, lényegében nem hoz változást a hatályos rendelkezésekhez képest.
Az IRM javaslat - miközben a felelősség alapját tekintve nem tér el a Szakértői Javaslatban foglaltaktól -több ponton is erősíteni kívánja a környezetkárosítóval szembeni hatékony fellépés lehetőségét.
Az IRM Javaslat alapján a környezeti kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással (tehát több mint 75%-os befolyással) rendelkező személy. Ha a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tag egyetemlegesen felel az okozott környezeti kárért (lásd az 5:514. §-ban foglaltakat).
A vagyoni helytállás mellett annak is jelentős visz-szatartó ereje lehet, ha a bíróság ezirányú kérelem esetén elrendeli, hogy a károkozó a jogsértést megállapító jogerős ítéleti rendelkezés közzétételéről országos napilapban vagy honlapján saját költségére gondoskodjon [lásd az 5:515. § (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat a környezetvédelmi törvény és a természetvédelmi törvény rendelkezésein alapuló környezeti károkért való felelősség jogvesztő határidejét egységesen harminc évben határozza meg (lásd az 5:516. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a hatályos Polgári perrendtartás 2. §-ában szabályozott felelősségi szabályt építi be az új Polgári Törvénykönyvbe (lásd az 5:549. §-ban foglaltakat), mivel "... nyilvánvalóan nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi rendelkezés az, amely a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belüli befejeződéséhez fűződő jogosultság megsértésével történt károkozás esetére a bíróság felróhatóságtól független felelősségét mondja ki" (lásd a Szakértői Javaslat magyarázatát az 1139. oldalon).
Az IRM Javaslat (lásd az 5:526. §-ban foglaltakat) egyetértve az anyagi jogi szabályoknak a Ptk.-ba való beépítése szükségességével, több ponton is eltér a Szakértői Javaslatban írottaktól. Így mindenekelőtt a felelősségi szabály hatálya nem korlátozódna a polgári peres eljárásokra, hanem azt általános jelleggel, valamennyi "bíróság előtti eljárás" során alkalmazni kellene. Az IRM Javaslat felelősként nem a bíróságot, hanem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalát nevesíti, ez áll összhangban azzal a rendelkezéssel is, hogy "A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható" [lásd az 5:522. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat]. A Szakértői Javaslattól eltérően az IRM Javaslat kimondja, hogy "A bíróság előtti eljárás befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit, ideértve a felek perbeli magatartását is, figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat az eljárás ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a személy, aki magatartásával, illetve mulasztásával az eljárás elhúzódásához maga is hozzájárult." [Lásd az 5:526. § (2) bekezdésében foglaltakat.]
A Szakértői Javaslat fontos újítása az, amely alapján a jogalkotó felelőssé tehető az alkotmánysértő jogszabály megalkotásával vagy a jogszabály elfogadásának alkotmánysértő elmulasztásával, továbbá a jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének elmaradásával okozott kárért. A Szakértői Javaslat szerint a jogalkotó azért is felelősséggel tartozik, ha az "...Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy a jogszabály tartalmilag egyedi határozat" (lásd az 5:550. §-ban foglaltakat).
Az IRM Javaslat nem tartalmazza a jogalkotással okozott kárért való felelősségre irányadó rendelkezéseket, bár ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a jogharmonizációs kötelezettség elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével okozott kár érvényesítésre kerüljön. Az alkotmánysértőnek bizonyult és ezért visszamenőlegesen megsemmisített jogszabállyal okozott kár megtérítésére is lenne lehetőség akkor is, ha az új Ptk. nem tartalmaz kifejezetten ezzel kapcsolatos szabályt.
A Szakértői Javaslata Kötelmi Jogi Könyv legvégén, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait követően helyezte el az ún. utaló magatartásra vonatkozó rendelkezést (lásd az 5:566. §-ban foglaltakat), amely tartalmilag megegyezik a Ptk. Bevezető Rendelkezései között szabályozott biztatási kárra vonatkozó szabállyal.
Az IRM Javaslat - egyetértve azzal, hogy a biztatási kárról nem a Bevezető Rendelkezések között kell rendelkezni -, átveszi a Szakértői Javaslat megoldását (lásd az 5:538. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat nem tartalmaz a végrendeleti végrehajtó feladatára, hatáskörére irányadó szabályokat. Az IRM Javaslat - figyelembe véve a hagyatéki eljárásról szóló, jelenleg előkészítés alatt lévő új törvény tervezetét is - ezzel szemben fontosnak tartja, hogy a végrendeleti végrehajtó jogállásáról, az e tisztség ellátásának a feltételéről és a végrendeleti végrehajtónak a hagyaték kezelésével összefüggő jogköréről az új Ptk. rendelkezzen (lásd a 6:48-6:53. §-ban foglaltakat). Az IRM Javaslat az öröklés jogi hatásairól szóló részben nevesíti továbbá a hagyatéki gondnok jogintézményét is annak érdekében, hogy ha a törvényes öröklés szabályai kerülnek alkalmazásra, úgy a kérelemre kirendelhető hagyatéki gondnok gyakorolhassa az egyébként a végrendeleti végrehajtót megillető jogköröket (lásd a 6:91. §-ban foglaltakat).
A Szakértői Javaslat a szülő és a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát - leszármazó hiányában - úgy határozza meg, hogy az örökhagyó házastársa örökli az általa lakott lakást és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat azzal, hogy "az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik, fejenként egyenlő arányban" [lásd a 6:54. § (1) bekezdésében foglaltakat].
Az IRM Javaslat - a szakmai vita során elsősorban a bíróságok részéről tett észrevételeket elfogadva - a szülő törvényes öröklési jogát nem téríti el a hatályos Ptk.-ban foglaltaktól. Ezzel szemben a túlélő házastárs és a bejegyzett élettárs számára tíz évi együttélés esetén választási lehetőséget biztosítana a tervezet. Eszerint "Tíz évi házastársi, bejegyzett élettársi együttélés esetén a házastársak, a bejegyzett élettársak a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél választhatnak az özvegyi jog, illetve a (2) bekezdésben szabályozott állagöröklés között." [lásd a 6:59. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat]. Abban az esetben ha a házastárs (bejegyzett élettárs] az állagöröklést választja, úgy a 6:59. § (2) bekezdése alapján az örökhagyó gyermekével egyenlő részt örököl.
A Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat egyaránt rögzíti, hogy az új Polgári Törvénykönyv hatályba léptetéséről külön törvénynek kell rendelkeznie, ez az időpont minden bizonnyal 2010. január 1. napjában kerül majd megállapításra. Ily módon biztosítható, hogy az új kódex hatályba lépéséig megalkotásra kerüljenek azok a törvények, törvénymódosítások, amelyek biztosítják a kódex beillesztését a jogrendszerbe.
A Szakértői Javaslat - hasonlóan a Ptk. hatályos rendelkezéseihez - mindössze két paragrafusban rendelkezik a törvény által használt fogalmak jelentéséről (lásd a 7:1-7:2. §-ában foglaltakat). Az IRM Javaslat ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy kiemelten fontos, hogy az új kódex úgy váljon a jogrendszer meghatározó jelentőségű törvényévé, hogy eközben Ptk. által használt fogalmak igazodjanak a megalkotásakor már hatályos törvények (pl. számviteli törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, a természetvédelmi törvény, a közérdekű adatok védelméről szóló törvény stb.) által alkalmazott jogi kategóriákhoz. Ha pl. a Ptk. a "vezető tisztségviselőről" vagy a "minősített befolyásról" tesz említést, úgy ezen a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a mindenkor hatályos definícióját kell majd figyelembe venni a Ptk. alkalmazása során is. (Lásd ezzel kapcsolatban az IRM Javaslat 7:2-7:3. §-ában foglaltakat.)
A Szakértői Javaslat és az IRM Javaslat vázlatos egybevetése alapján úgy vélem, megalapozottan juthatunk arra a következtetésre, hogy nincs kibékíthetetlen ellentét a két tervezet rendelkezései, elgondolásai között. A részletekben persze számos eltérés mutatkozik (nyilván a különbségek sora az előzőekben írottakhoz képest is bővíthető volna), ez azonban inkább kedvező, mint kedvezőtlen helyzetet eredményez. Az eltérések elemzése hozzásegíthet ahhoz, hogy az Országgyűlés végül egy valóban korszerű, a hazai magánjogi szabályozás történetében jelentős kódexről határozhasson. ■
JEGYZETEK
1 Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex Kiadó, Budapest, 2008.
2 Az IRM Javaslat elérhető a http://www.irm. og v.hu címen.
3 Lásd ezzel összefüggésben Dr. Vékás Lajos: Az új Ptk. Szakértői Javaslatának elvi kérdései c. tanulmányát, Magyar Jog, 2008. 2. szám.
4 Az előzetes jognyilatkozat esélyt ad arra, hogy a cselekvőképes személy belátási képessége jövőbeli romlása esetére maga rendelkezhessen azokról a kérdésekről, amelyekről a jogintézmény hiányában a bíróság által kirendelt gondnok lenne csak jogosult. A támogatott döntéshozatal révén az enyhén fogyatékos emberek segítséget kapnának a velük közeli, bizalmi viszonyban álló személytől (hozzátartozótól, baráttól) jognyilatkozataik megtétele során. Ezáltal adott esetben mellőzhetővé válhat cselekvőképességük korlátozása.
5 Az IRM Javaslatnak erre irányuló rendelkezései nem ellentétesek a Legfelsőbb Bíróság formálódó joggyakorlatával, amely egyértelművé tette, hogy a cselekvőképesség korlátozása nem pusztán orvosszakmai kérdés, hanem a bíróság olyan jogi döntése, amely figyelembe veszi az érintett személy konkrét életviszonyait is. Lásd ezzel összefüggésben a 2007/12/404. sz. Bírósági Határozatban kifejtett álláspontot.
6 Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha pl. két azonos mértékben fogyatékos ember közül az egyik olyan családban él, ahol hozzátartozói gondoskodnak róla, míg a másik ember esetében ez a segítség nem biztosított, ez a körülmény kihat arra, hogy gondnokként a családtag vagy hivatásos gondnok kerüljön-e kinevezésre. Ez utóbbi körülmény pedig befolyásolja azt is, hogy a cselekvőképesség korlátozása mely ügyekben, ügycsoportokban szükséges.
7 Lásd ezzel kapcsolatban Csehi Zoltán: Az egyesületi jog a közjog és a magánjog keresztútján, az egyesülési jog és a személyes joggyakorlás kérdése, Ünnepi előadások és tanulmányok Harmathy Attila tiszteletére, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Bp., 2007.
8 Megjegyzendő, hogy a gazdasági élet szereplői jellemzően már jelenleg is a tulajdonjog tárgyaként értékelik a tagsági jogot megtestesítő üzletrészt. Menyhárd Attila pedig egyenesen úgy foglal állást, hogy a társasági jogi szabályozás a tulajdonjog tárgyaként ismeri el az üzletrészt. Lásd: Menyhárd Attila: Dologi jog, Osiris Kiadó, Bp. 2007. 151. oldal.
9 Lásd Salamonné Solymosi Ibolya: Vételi jog engedése hitelbiztosítéki céllal. Wellmann György: Megtámadható-e feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén a vételi jogot engedő szerződés, illetve a vételi jog gyakorlása folytán létrejövő adásvétel? Mindkét tanulmány a Gazdaság és Jog 2007/1. számában jelent meg.
10 A mikrovállalkozás és a középvállalkozás fogalmának meghatározása szempontjából az IRM Javaslat a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény szabályait rendeli alkalmazni.
11 Lásd ezzel kapcsolatban az elfogadás előtt álló, a fogyasztói hitelről szóló irányelv tervezetét [2002/0222 (COD)]
12 Lásd Presser Andrea: Alapvetés a lízing kodifkációjához; Gazdaság és Jog 2008. január
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Gadó Gábor, szakállamtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Visszaugrás
