https://doi.org/10.59851/mj.72.03.6
Az Alkotmánybíróság a 17/2024. (VII. 23.) AB határozatban megállapította, hogy alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem teremtette meg teljeskörűen annak a törvényi garanciáit, hogy az ügyvédi letétbe helyezett pénzösszeg kifizetésre kerüljön annak, akit az a letéti szerződés alapján vagy a szerződés megszűnésekor megillet, azonban azt a letétet kezelő ügyvéd (letéteményes) bármely okból nem fizeti vissza. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2025. június 30-ig tegyen eleget. Az AB határozatban írt felhívás teljesítése kizárólag az ügyvédi felelősségbiztosítás letétkezelésre vonatkozó szabályozásának a módosításával nem, csak egy komplex szabályozási rendszer bevezetése útján lehetséges, aminek tehát az ügyvédi felelősségbiztosítás letétkezelésre vonatkozó szabályozásának a módosítása része lehet, de a felső határ nélküli felelősségbiztosítási helytállási kötelezettség megteremtése nem teljesíthető.
Jogeset száma: 17/2024. (VII. 23.) AB határozat
Kulcsszavak: ügyvédi letétkezelés; ügyvédi felelősségbiztosítás; ügyvéd kárfelelőssége; ügyvédi iroda kárfelelőssége; letéteményes ügyvéd; felelősségbiztosítási fedezet; kizárható felelősségbiztosítási kockázat; biztosító helytállási kötelezettsége; ügyvédi műhiba
In its Decision No. 17/2024. (VII. 23.), the Constitutional Court determined that a violation of the Fundamental Law arises from the legislator's failure to fully establish the statutory guarantees ensuring that funds placed in lawyer escrow will be paid to the party entitled to them under the escrow agreement or upon its termination, if the lawyer handling the escrow (the depository) fails to return the deposit for any reason. The Constitutional Court called on the National Assembly to fulfill its legislative duty by June 30, 2025. The implementation of the Constitutional Court's call cannot be achieved solely by amending the regulation on lawyer liability insurance concerning escrow management. It can only be accomplished by introducing a comprehensive regulatory framework, which may include changes to the regulation on lawyer liability insurance for escrow management. However, an unlimited liability insurance obligation cannot be established.
Keywords: lawyer's escrow; professional liability insurance for lawyers; lawyer's liability for damages; law firm's liability for damages; escrow lawyer; liability insurance coverage; excludable risk in liability insurance; insurer's duty to indemnify; legal malpractice
agyar Áron "Az ügyvédi letétkezelés alapjogi fényben, avagy a jogállami kritériumok és a letevők védelme"M címmel közölt cikket a Magyar Jog 2025. évi 1. számának "Ítélkezési Gyakorlat" rovatában (a továbbiakban: Cikk).[1]
A szerző a 17/2024. (VII. 23.) AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) kapcsán a Cikkben (részben) bemutatja az ügyvédi letétkezelésre vonatkozó szabályozást (Cikk 1. pontja), az Alkotmánybíróság elé került ügy alaptényállását (2. pont), az Alkotmánybíróság döntését (3. pont), és végül a saját észrevételeit osztja meg az olvasókkal (4. pont).
Jelen írásomban Magyar Áron észrevételeihez - tehát a Cikk 4. pontjában foglaltakhoz - kívánok megjegyzéseket fűzni.
Magyar Áron a Cikk 4. pontjában írt észrevételeit azzal kezdi, hogy:
"A korábbi bírósági gyakorlat alapján az ügyvéd és biztosítója között létrejött felelősségbiztosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Ebből következik, hogy a biztosítók élnek a MÜK szabályzatok által nyújtott lehetőséggel, és korlátozó kikötéseket alkalmaznak. Ezek közé a korlátozó kikötések közé tartozik a letétkezeléssel kapcsolatos, fent idézett kikötés is, amelynek alapjogi értékelése már az OBHj. 2003-as jelentésében is felmerült."
Az idézett bekezdés első mondatában szereplő állítás ugyan helytálló, de annyiban ki kell egészíteni, hogy a felek ezen jogosultságát jelenleg az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) rendelkezései közvetlenül és közvetve is korlátozzák.
Nemcsak arról van szó, hogy az Üttv. meghatározza a felelősségbiztosítás káreseményenként számított legalacsonyabb összegét [Üttv. 14. § (2) bekezdés], hanem arról, hogy az Üttv. felhatalmazza a Magyar Ügyvédi Kamarát, hogy szabályzatában egyes ügyvédi tevékenységek folytatásához az Üttv. 14. § (2) bekezdésben meghatározottnál magasabb összegű felelősségbiztosítás meglétét is előírhatja. Ezen kívül a Magyar Ügyvédi Kamara a szabályzatában meghatározza az ügyvédi felelősségbiztosítás évenként számított legalacsonyabb összegét, továbbá törvényben nem szabályozott követelményeit [Üttv. 14. § (3) bekezdés].
Magyar Áron ugyan a Cikkében maga is utal az Üttv.-re és az ügyvédi felelősségbiztosítás évenként számított legalacsonyabb összegéről és követelményeiről szóló 9/2017. (XI. 20.) MÜK szabályzatára (a továbbiakban: Szabályzat), de a Cikk végén írt saját észrevételeiben nem tér ki az Üttv. és a Szabályzat rendelkezéseire, amelyek tehát részben korlátozzák a felek jogát arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés tartalmát szabadon állapítsák meg. Ebből a Cikk írója - álláspontom szerint - olyan következtetést von le, ami félreérthető is lehet, hiszen a már idézettek szerint megállapítja, hogy:
"Ebből következik, hogy a biztosítók élnek a MÜK szabályzatok által nyújtott lehetőséggel, és korlátozó kikötéseket alkalmaznak. Ezek közé a korlátozó kikötések közé tartozik a letétkezeléssel kapcsolatos, fent idézett kikötés is, amelynek alapjogi értékelése már az OBHj. 2003-as jelentésében is felmerült."
Annyiban helytállónak vélem a Cikk megállapítását, hogy az adott, kizárt kockázatra vonatkozó rendelkezés biztosítási szerződésbe iktatása a szerződő felek döntésé-
- 184/185 -
nek a függvénye, de erre azért van lehetőség, mert az Üttv. és a Szabályzat kifejezetten feljogosítja a feleket. kizárólag tehát az Üttv.-beli törvényi felhatalmazásra tekintettel és a MÜK Szabályzat kifejezett rendelkezése alapján van lehetőség arra, hogy a felelősségbiztosítók jogosultak a kockázati körből kizárni azt a kárt, ami a letétként vagy egyéb jogcímen átadott, illetve átutalt összeggel való elszámolás elmaradása miatt keletkezik, kivéve, ha a biztosított az átvett összeggel azért nem tud elszámolni, mert azt tévedésből, megtévesztésből vagy felróható módon (figyelmetlenség) jogosulatlanul fizette ki a jogügyletben részt vevő másik fél részére (Szabályzat II. sz. Melléklet 6. pont).
A szerződő felek ennek alapján jelenleg a biztosítási szerződésükben kizárólag olyan kárt jogosultak a kockázati körből kizárni, amit az Üttv. felhatalmazó rendelkezése alapján a MÜK Szabályzata kifejezetten tartalmaz, tehát ennyiben korlátozott a felek joga, hogy a felelősségbiztosítási szerződés tartalmát szabadon állapítsák meg.
Miután az AB határozat a jogalkotó részére a jelenleg hatályos szabályozás tekintetében határoz meg feladatot, lényegesnek tartom kiemelni, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás idején nem a jelenleg hatályos törvény, hanem az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ügytv.) szabályozta a vonatkozó területet.
A korábbi törvényi szabályozásból kiemelem az Ügytv. 10. § (2) bekezdését, ami azt rögzítette, hogy az ügyvéd az ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítésére, sérelemdíj megfizetésére köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni és azt ügyvédi tevékenysége alatt fenntartani, valamint az Ügytv. 112. § (1) bekezdés e) pontját, ami mindössze azt tartalmazta, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara legfőbb döntéshozó szerve, azaz a teljes ülés, szabályzatot ad ki a felelősségbiztosítás legalacsonyabb összegéről.
Magyar Áron észrevételei azt is tartalmazzák, hogy: "Nem kétséges ugyanis, hogy a jogosulatlan kifizetett összegért a letéteményes ügyvéd saját vagyonával a kártérítési jog szabályainak megfelelően köteles helytállni." A fenti kitétel általánosságban ugyan helytálló lehet, azonban nem lett volna indokolatlan kitérni arra, hogy az ügyvéd az Üttv. 57. §-a szerint az ügyvédi tevékenységet egyéni ügyvédként vagy ügyvédi iroda tagjaként gyakorolja.
Az ügyvédi iroda tagjának a kárfelelőssége ugyanakkor mögöttes, azaz az Üttv. 87. § (5) bekezdése szerint az ügyvédi iroda tagja az általa ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért, illetve sérelemdíj megfizetéséért a saját vagyonával akkor felel korlátlanul, ha az ügyvédi iroda vagyona a követelést nem fedezi.
A szerző a Cikk 4. pontjában arra is hivatkozik, hogy: "A büntetőjogi felelősséget érintve pedig kimondható, hogy a sértetti oldalról a polgári jogi igény érvényesítésére - például egy elsikkasztott letét kapcsán - szintén lehetőség van." Nyilvánvaló, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alapján a büntetőeljárásban a kártérítésre (vagy dolog kiadására vagy pénz fizetésére) irányuló követelés érvényesítése a letéteményes ügyvéd polgári jogi felelőssége alapján állhat fenn, tehát a büntetőeljárás csak kerete a kártérítés iránti igény érvényesítésének.
Magyar Áron kiemeli, hogy: "Figyelemreméltó, hogy az Alkotmánybíróság határozatában a jogbiztonság követelményéből eredeztethető közbizalom érdekében hívta fel a mögöttes (biztosítói) felelősség kiterjesztésére a jogalkotót."
Ugyanakkor az AB határozat ilyen felhívást nem tartalmaz. Az AB határozat rendelkező része ugyanis az alábbi:
1. "Az Alkotmánybíróság - hivatalból eljárva - megállapítja, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem teremtette meg teljeskörűen annak a törvényi garanciáit, hogy az ügyvédi letétbe helyezett letét kifizetésre kerüljön annak, akit az a letéti szerződés alapján, vagy a szerződés megszűnésekor megillet, azonban azt a letétet kezelő ügyvéd (letéteményes) bármely okból nem fizeti vissza.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2025. június 30-ig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.577/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét."
Az AB határozat rendelkező részének 1. pontja alapján lehetne akár olyan következtetésre is jutni, miszerint a felhívás teljesíthető akár oly módon, hogy a jogalkotó korlátozza a felelősségbiztosító által kizárható kockázatok körét, és ennek következtében a felelősségbiztosító térítési kötelezettsége a jelenleg biztosítási fedezet alá nem eső esetekben is majd fennáll. Azonban önmagában a jelenlegi felelősségbiztosítási fedezet szigorítása útján nem tehet eleget a törvényhozó az AB határozat szerinti felhívásnak, mert a felelősségbiztosító jelenlegi fedezeti körének kiterjesztése, a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségének esetleges szigorítása csak feltételekkel valósítható meg.
Az AB határozat szerinti felhívás teljesíthető lehet ugyanakkor külön áldozatvédelmi alap létrehozásával, vagy a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény módosítása útján is.
Amennyiben a jogalkotó a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségét szigorítani kívánja, akkor az alábbi tényezőket indokolt figyelembe venni.
Szándékos bűncselekménnyel okozott kár felelősségbiztosítással nem biztosítható, biztosítani ugyanis kizárólag biztosítás-matematikailag értékelhető, kalkulálható kockázatokat lehet. A szándékos bűncselekménnyel okozott kár pedig nem ilyen, különösen akkor, ha a biztosítási fedezet felső értékhatár nélküli lenne, tehát korlátlan lenne a biztosító térítési kötelezettsége. Ebben az esetben a kockázatközösséget vállaló tagnak a biztosítási díjfizetési kötelezettsége nem kalkulálható előre, továbbá kétséges, hogy az előre nem kalkulálható káresetek, illetve kárösszegek számára tekintettel vállalná-e egyál-
- 185/186 -
talán a viszontbiztosító a felelősségbiztosítóval az ún. viszontbiztosítás megkötését.
Utalni szeretnék arra is, hogy az ügyvédi felelősségbiztosítás olyan esetekben kell, hogy fedezetet nyújtson a károsultnak, amikor az ügyvéd ún. ügyvédi műhibát követ el. Ügyvédi műhibának az tekinthető, amikor az ügyvéd megszegi az ügyvédi tevékenységének gyakorlására vonatkozó szakmai szabályokat, így különösen az Üttv. 1. § (3) bekezdését, ami tartalmazza, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni, valamint az Üttv. 39. § (3) bekezdését, mely szerint a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. Erre tekintettel, amikor az ügyvéd szándékos bűncselekmény okozásával okoz kárt, az nem tekintendő ügyvédi műhibának, és ezáltal nem is indokolt, hogy a felelősségbiztosítási fedezet körébe tartozzon.
Az ügyfelek érdekvédelmét elősegítené, a letéttel történő esetleges visszaélések számát csökkentené, ha olyan további ügyvédi kamarai letétkezelési rendszer épülne ki, ami informatikai eszközökkel (például összeghatártól függő) automatikus ellenőrzési lépések beiktatásával megnehezítené a szándékos visszaéléseket. Álláspontom szerint azonban nem lehetséges olyan rendszer kiépítése, ami eleve kizárja a visszaéléseket.
Összefoglalva a fentieket, és természetesen nem vitatva, hogy az ügyfelek érdekvédelme, az AB határozat indokolásában írtak a vonatkozó (törvényi és ügyvédi kamarai) szabályozás módosítását, kiegészítését indokolják, az AB határozatban írt felhívás teljesítése csak egy komplex szabályozási rendszer bevezetése útján lehetséges, aminek az ügyvédi felelősségbiztosítás letétkezelésre vonatkozó szabályozásának a módosítása ugyan része lehet, de a felső határ nélküli mögöttes helytállási kötelezettség megteremtése nem teljesíthető. ■
JEGYZETEK
[1] Magyar Áron: Az ügyvédi letétkezelés alapjogi fényben, avagy a jogállami kritériumok és a letevők védelme. Magyar Jog, 2025. (1), 35-39.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja.
Visszaugrás
