A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet1 hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendeletet,2 »amelyet a külföldi jogirodalom leginkább "Brüsszel-IIa." rendelet néven emleget,« 2005. március 1-jétől kezdődően váltotta fel a jogelőd Brüsszel-II. rendeletet. A szülői felelősség szabályrendszerét számos elemében jelentős mértékben módosította a 2201/2003/EK rendelet. A tárgyi hatály bővülősével a joghatóság rendszerét is új alapokra helyezték. A jogalkotó a rendelet alkalmazási területe tekintetében felszámolta az eddig létező kettős korlátozást, vagyis azt, hogy a szülői felelősséget érintő eljárásnak a házassági üggyel kapcsolatban kellett felmerülnie, valamint csak a házastársak közös gyermekeire vonatkozhatott. Immár minden szülői felelősségi ügyet felölel a rendelet tárgyi hatálya. Ide tartozik a szülői felelősség megállapítása, gyakorlása, átruházása, korlátozása vagy megszüntetése [1. cikk (1) bek. b) pont]. Az 1. cikk (2) bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz a szóba jöhető eljárások tekintetében. A felsorolások áttekintése során kitűnik, hogy a rendelet tárgyi hatálya csak a személyállapoti ügyek egy részére terjed ki, így például a szülői felügyelettel, a gondnoksággal kapcsolatos ügyekre. Nem alkalmazható azonban olyan esetekben, amikor a státusról történő döntés előfeltétele és nem következménye a szülői felelősségnek.3 Így nem alkalmazható a rendelet a gyermek származásának megállapítására irányuló eljárások tekintetében.4
A Brüsszel-IIa. rendelet szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben alkalmazott joghatósági szabályainak rendszere a házassági ügyektől való elválasztással alapvetően átalakult. Már nem a házassági ügyhöz kapcsolódó eljárásként kezelik a szülői felelősség kérdését. A szülői felelősséggel kapcsolatos eljárások joghatósági szabályrendszere számos elemében sokkal inkább a hagyományos nemzetközi magánjogi rendszert követve építkezik, mint a házassági ügyeké. Alapvetően megkülönböztetünk általános és különös joghatósági okokat a szülői felelősségi ügyek vonatkozásában. Ez utóbbi tovább differenciálható, a rendelet vonatkozó része tartalmaz vagylagos, kizárólagos, a felek által kikötött joghatósági okokat és ezen felül még néhány kisegítő szabályt. Az egyes ügyekben alkalmazható joghatósági szabályok aszerint is különböznek, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyében bekövetkezett esetleges változás jogszerű vagy jogellenes volt-e.
A Brüsszel-IIa. rendelet a gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a gyermek szokásos tartózkodási helyét tekinti az általános joghatóság alapjának. A preambuluma 12. pontja az ügyek telepítésnek elve tekintetében a következőket tartotta kiemelésre érdemesnek: "Ezen rendeletben megállapított szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével alakítják ki, különösen a fizikai közelség alapján. Ez azt jelenti, hogy a joghatóságot mindenekelőtt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerint kell megállapítani, kivéve azokat a bizonyos eseteket, amikor megváltozik a gyermek szokásos tartózkodási helye vagy ha a szülői felelősséget gyakorlók között megállapodás jön létre."
A szokásos tartózkodási hely alapvetően a személy életvitelének tényleges középpontját jelenti. A személy életvitelének középpontja ott van, ahová a szociális kapcsolatainak súlypontja helyeződik. A szociális kapcsolatok alatt a családi, kulturális, társadalmi, szakmai, politikai kötődéseket értjük, tulajdonképpen azokat a kapcsolatokat, amelyek köteléket teremtenek a személy és a hely között, ahol lakik. A kiskorúak esetén a felsorolt kapcsolatok közül a családi áll az előtérben, minél fiatalabb a gyermek, annál fokozottabban.5 A felnőttektől eltérően itt nem merül fel, hogy a gyermek a tényleges tartózkodási helyét az életviszonyainak középpontjául kívánja-e tenni. A gyermek akarata ebből a szempontból irreleváns. Még ha a gyermek a másik szülőhöz szeretne is költözni egy másik államba, a szokásos tartózkodási helye ott van, ahol ténylegesen, a de facto gondozó szülő akarata alapján található és tartózkodni köteles. Ez nem feltétlenül a gondozó szülő szokásos tartózkodási helyéből levezethető hely. A gyermeknek önálló szokásos tartózkodási helye is lehet, akár olyan államban is, ahol egyik szülő sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.6
A tartózkodási hely megváltoztatásának esete az eljárás megindulását követően kifejezett szabályozást nyert. Mivel a joghatóság a kérelem beérkezésének időpontjához kötődik, ezzel a perpetuatio fori érvényesül. Jogszerű elköltözés esetén szabad azonban a 15. cikket alkalmazni.7
A szülői felelősségi döntések a gyermek érdekét kell, hogy szolgálják. A gyermek érdekének vizsgálata a Brüsszel-IIa. rendeletben sok helyütt kiemelkedő szerephez jut [lásd 12. cikk (1) (3)-(4) bek.]. A Brüsszel-IIa. rendelet 15. cikke - a közösség jogi aktusok közül elsőként - egy mérlegelési lehetőséget biztosít a bíróság számára az ügynek a határokon átnyúló átadására és átvételére az angolszász "forum non conveniens" doktrina által inspirálva. A forum non conveniens elve nem volt alkalmazható a régebbi Brüsszel-II. rendelet vonatkozásában. A Brüsszel-IIa. rendelet egyik alapvető újdonságának tekinthető, hogy a jogalkotó kivételes esetben átengedi a bírónak a joghatóságról történő mérlegelést.8
A nemzetközi polgári eljárásjogban nem szokványos megoldásról van szó, hiszen az "áttétel" természete nehezen egyeztethető össze a határon átnyúló jelleggel. A nemzeti bíróságok között az ügy áttételére valamely hatásköri vagy illetékességi szabályra tekintettel kerülhet sor. A joghatóság kizártsága nem ugyanezt a következményt vonja maga után, hanem a per valamilyen formában történő megszüntetéséhez vezet. Az elemzett szakaszban azonban nem a joghatóság hiánya, kizártsága, hanem az ügy célszerűtlen (vagy nem a legalkalmasabb) telepítése okozza a gondot. A belső jogokból ismert hivatalbóli és a második bíróságra nézve az ügy "visszautalását" kizáró jellegű áttétel ezért sem jöhet szóba, már abból kifolyólag sem, hogy az állami szuverenitás részét képező bírói hatalomgyakorlásnak az államhatárok gátat szabnak. Éppen ezért az ügynek a másik tagállam bírósága elé "jutásának" más módszer szerint kell zajlania. Szükséges az átvevő bíróság beleegyezése, vagy a másik állam bírósága előtt az eljárást megindítani jogosult felek közreműködése. Ilyen, a gyermek érdekét messzemenően szem előtt tartó áttételre nemcsak az eljáró fórum kezdeményezése nyomán kerülhet sor. A hivatalbóliság mellett teret nyert a fél kérelmére, illetőleg a másik tagállami bírósági kezdeményezés is. Ez utóbbi azon tagállam valamely bíróságától kell, hogy eredjen, amelyhez a gyermeket szoros kötelék fűzi. Amennyiben nem valamelyik fél kezdeményezése nyomán kerülne sor az ügy átadására, akkor a bírói mérlegelés önmagában nem elegendő, itt legalább az egyik fél egyetértése is szükségeltetik [Brüsszel-IIa. rendelet 15. cikk (2) bek.].9
Az ügy átadásának folyamata eltérően alakul, attól függően, hogy a bíróság közvetlenül fordul az ügy elbírálására alkalmasabbnak ítélt bírósághoz, avagy a felet kéri fel az ottani eljárás megindítására. Az utóbbi esetben felfüggeszti az eljárást az egész ügyre vagy annak egy részére nézve, felkéri a felet, hogy indítsa meg az eljárást a másik tagállamban, majd határidőt állapít meg arra nézve, hogy a fél a külföldi bíróságot megkeresse. A határidő sikertelen eltelte azt vonja maga után, hogy a bíróság az ügyet folytatja, joghatóságát a rendelet 8-14. cikkében szabályozott joghatósági ok valamelyikére alapítva [Brüsszel-IIa. rendelet 15. cikk (4) bek.]. E határidő a bíróság mérlegelésétől függ, szemben az ügy átvételére felkért bíróságra nézve a rendeletben rögzített határidővel. Akár a fél újabb kérelmének előterjesztése útján, akár a másik tagállami bíróság közvetlen megkeresése kerül az "ügy tárgyalására alkalmasabbnak" tartott bíróság döntési helyzetbe, hogy elfogadja-e a joghatóságot, a számára rendelkezésre álló határidő a megkeresést követő hat hét. Ha az ügy átvétele mellett dönt, akkor a korábban eljárt bíróság megállapítja a joghatóságának hiányát [Brüsszel-IIa. rendelet 15. cikk (5) bek.]. A második bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy az ügyet egy harmadik bírósághoz áttegye (Brüsszel-IIa. rendelet preambulum 13. pont).
A cikk másik tisztázandó kulcsfogalma a gyermek érdeke, illetőleg annak meghatározása, hogy mikor fűzi a gyermeket szoros kötelék a másik tagállamhoz. Erre nézve a rendelet 15. cikkének (3) bekezdése egy kimerítő felsorolást tartalmaz. Ebből kiderül, hogy a gyermek korábbi vagy későbbi szokásos tartózkodási helye mellett tehát szerephez jut bizonyos mértékben az állampolgársági elv is, korlátozottan figyelembe veszik a szülő érdekét, illetve a vagyonvédelmi intézkedések kapcsán a célszerűségi szempontokat.
A gyermek szokásos tartózkodási helyének módosulását annak alapján kell megítélnünk, hogy az jogszerűen vagy jogellenesen történt-e. A gyermeknek az Európai Unión belüli jogszerű elköltözése esetén fennmarad a korábbi tagállam joghatósága három hónapon át a következők szerint: "Amennyiben a gyermek jogszerűen az egyik tagállamból egy másikba költözik és ott új szokásos tartózkodási helyet szerez, a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai a 8. cikk kivételével fenntartják joghatóságukat a költözést követő három hónapos időtartamig abból a célból, hogy módosítsák a gyermek elköltözése előtt az említett tagállamban kibocsátott, láthatási jogokról meghozott határozatot, amennyiben a láthatási jogokról szóló határozat szerinti láthatási jogok jogosultjának szokásos tartózkodási helye továbbra is a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban található [9. cikk (1) bek.].
Az idézett szakasz csak a láthatási kérdések kapcsán érvényesül, és kizárólag abban az esetben, ha már született az eredeti tagállamban erre vonatkozó határozat (még ha az nem is feltétlenül jogerős). A korábbi szokásos tartózkodási hely tagállamában folyamatban levő eljárásoknál, amelyben határozatot még nem hoztak, gyakorlati eredményét tekintve hasonló a helyzet. A joghatóság alapját a bírósághoz fordulás időpontjában fennálló szokásos tartózkodási hely adja, a bíróság megkeresését követő változások nem érintik az így már megalapozott joghatóságot, így a 8. cikk szerinti régi joghatóság fennmarad az eljárás befejezéséig.10
Itt kell megjegyezni, hogy a rendelet magyar nyelvű szövege egy helyen nincs összhangban az idegen nyelvű változatokkal: nem szerencsés a "8. cikk kivételével" szófordulat, mert nem utal egyértelműen a 9. cikknek az általános joghatósági szabályhoz való viszonyára. Ha megvizsgáljuk az idegen nyelvű szövegváltozatokat, rá kell jönnünk, hogy a "8. cikktől eltérően" kifejezés jobban követné a rendelet logikáját.11 Erre azért is fontos felhívni a figyelmet, hiszen ez a kifejezés mutat rá a 9. cikk (1) bekezdésbeli joghatósági szabály kizárólagosságára. Ilyen tartalmú kifejezések esetén ugyanis nem gondolhatunk a két szabály "egymás mellett élésének" lehetőségére, azaz a vagylagos joghatósági jellegre. E gondolatmenetet erősíti a következő bekezdés is, amely a kizárólagos joghatósági szabály alkalmazása alóli kivételt rögzíti, és meghatározott feltételek fennállása esetén az új szokásos tartózkodási hely állama elé utalja az ügyet. Itt sem a vagylagosságra utal a megfogalmazás, hiszen a joghatóság keletkezésével az új tartózkodási hely szerinti tagállamban - a 9. cikk (1) bekezdése alkalmazhatósága és ezáltal - a korábbi állam joghatósága megszűnik.
A korábbiakban többször utaltunk a Brüsszel-IIa. rendelet vívmányára, miszerint kiterjesztve a hatályt minden gyermekre, megszüntette a szülői felelősségi kérdéseknek a házassági ügyekhez kötődő - és azzal függő viszonyban levő - járulékos kezelését. Erre annál a nyilvánvaló oknál fogva volt szükség, mivel a gyermek felett gyakorolt szülő felelősséggel kapcsolatos jogi problémák - még házasságon belül született gyermek esetében sem - csak a házassági ügy kapcsán, annak folyamatban léte alatt merülhetnek fel. Azokban az esetekben azonban, amikor a házassági ügy és a szülői felelősségi ügy szorosabb kapcsolódást mutat, célszerű az ügyek együttes tárgyalása. E tényekre is figyelemmel alakította ki a rendeletalkotó a 12. cikk szabályozását, építette a rendszerbe a joghatóság kikötésének ("prorogation of jurisdiction", "prorogation de compétence") egy speciális módozatát.
A szülői felelősséget érintő ügyek kapcsán a Brüsszel-IIa. rendelet 12. cikk alapján van lehetőség a joghatóságról történő megegyezésre. Az (1) bekezdés a korábbi Brüsszel-II. rendelet 3. cikk (2) bekezdéséhez hasonlóan meghatározott feltételek fennállása esetén a házassági ügyben eljáró bíróságot joghatósággal rendelkező bíróságnak tekinti a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekben is. A 12. cikk (1) bek. szerint a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése iránti kérelemben a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai akkor rendelkeznek joghatósággal az adott kérelemmel összefüggő, szülői felelősségre vonatkozó ügyekben is, amennyiben: a) legalább az egyik házastárs a gyermekkel kapcsolatos szülői felelősséget gyakorol; és b) a házastársak és a szülői felelősség gyakorlói kifejezetten vagy más egyértelmű módon elfogadták a bíróságok joghatóságát a bíróság megkeresésének időpontjában, és az a gyermek érdekeit legjobban szolgálja.
A rendelet a fenti előfeltételek fennállása esetén sem ruház "örökös joghatóságot a házasság felbontásának fórumára a házastársak közös gyermekének védelmével kapcsolatban," a (2) bekezdésben meghatározza az (1) bek. által megállapított joghatóság megszűnésének időpontját, három olyan körülményt sorolva fel, amelyek bármelyikének bekövetkezése megszünteti a joghatóságot. "Ez a rendelkezés a két szöveg közötti ellentmondások elkerülése végett az 1996-os Hágai Egyezmény 10. cikkének (2) bekezdését követi."12 A 12. cikk (2) bek. alapján az így megalapozott joghatóság azonnal megszűnik, amint: a) a házasság felbontására, a különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére vonatkozó kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító határozat jogerőre emelkedik; b) az a) pontban említett időpontban még folyamatban levő, a szülő felelősségre vonatkozó eljárásokban hozott határozat jogerőre emelkedik; c) az a) és b) pontban említett eljárások más okból befejeződnek."
A Brüsszel-IIa. 12. cikk (3) bekezdése kiterjeszti a joghatóságról történő megállapodás lehetőségét azokra az esetekre is, amikor a szülői felelősség kérdése nem a házasság felbontásának járulékos kérdése. A házassági ügyön túl is lehetőség van tehát a Brüsszel-IIa. hatálybalépésétől kezdődően arra, hogy a joghatóság kérdésében, a szülői felelősséget érintően megegyezzenek valamely tagállam javára, amelyben a gyermek nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. Ehhez a feleknek az eljárás megindulásakor az itt tárgyalt joghatóságot egyértelműen el kell ismerniük.
A rendelet egy vélelmet állít fel a 12. cikk (4) bekezdésben arra nézve, hogy a harmadik (az Európai Unió tagállamain kívüli és az 1996-os Hágai Egyezményben nem részes) államban tartózkodó gyermekre nézve a cikk alkalmazása során automatikusan vélelmezni kell azt, hogy az e szerinti megállapodáson alapuló joghatóság a gyermek érdekét szolgálja.
A vegyes házasságok megromlása esetén a közös gyermekre leselkedő legnagyobb veszélyek egyike, hogy az egyik szülő kiviszi a gyermeket az országból. Ebből számos probléma adódik a gyermek életvitelének állandósága és védelme területén.13
A Brüsszel-IIa. rendelet külön kezeli a jogellenes elvitel és visszatartás esetét, specialitásaira tekintettel, kivéve azt az általános joghatósági szabály hatálya alól. Méltánytalan volna ugyanis - a külföldi fórumhoz rendelés által - megnehezíteni annak a szülőnek a helyzetét, akitől a gyermek jogellenesen került a másik tagállamba, vagy akihez ilyen módon nem került vissza. Annak ellenére, hogy a Brüsszel-IIa. rendelet hatálybalépésével jelentősen megváltoztak a gyermek jogellenes elviteléhez kötődő rendelkezések, az alaptétel érintetlen maradt: a jogellenes elvitel - bizonyos kivételektől eltekintve - nem alapozza meg a joghatóságot. Az elvitel vagy visszatartás jogellenességet azzal honorálja a rendeletalkotó, hogy megnehezíti az új szokásos tartózkodási hely államában a joghatóság "legitimációját": ez utóbbi csak akkor bír joghatósággal, ha a rendeleti előfeltételek (például érintettek hozzájárulása, bizonyos türelmi idő letelte) valamelyike maradéktalanul teljesül. Ennek bekövetkezéséig a korábbi szokásos tartózkodási hely állama rendelkezik joghatósággal (ld. 10. cikk).
Kisegítő szabályok alkalmazásával kívánja a Brüsszel-IIa. rendelet 13-14. cikke zártabbá tenni az eddig vázolt szülői felelősségi eljárásokra vonatkozó joghatósági rendszert. A 13. és 14. cikk egymás közötti viszonya is fontosnak tűnik, hiszen a 13. cikkben említett "a gyermek jelenléte szerinti joghatóság" elsőbbséget élvez a "legvégső megoldást" képező fennmaradó joghatósággal szemben. Ráadásul az utóbbival ellentétben kevesebb bizonytalansági elemet tartalmaz, hiszen a rendelet maga jelöli ki a joghatósággal rendelkező tagállamot, nem pusztán a tagállami joghatósági szabályokra utal vissza.
A szokásos tartózkodási hely szorosabb kapcsolatot jelent egy állammal, mint a puszta jelenlét, ezért könnyen előállhat olyan eset, amikor a tagállamot, amelyben a gyermek jelen van, a szokásos tartózkodási hely valamely kritériuma híján nem tekinthetjük joghatósággal rendelkező tagállamnak. A gyermek jelenléte szerinti tagállam joghatóságát jelöli ki a rendelet arra az esetre, amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye nem volna megállapítható, illetőleg ha a joghatóságról nem állapodtak meg a felek a 12. cikk szerint.
A 8-13. cikkben szabályozott joghatósági normák alkalmazhatósága hiányában - a házassági ügyekhez hasonlóan - a szülői felelősségi eljárásokra nézve is az ún. fennmaradó joghatóság szabálya vonatkozik, amelyet Geimer "a nemzeti joghatósági szabályok fékezett alkalmazásaként" emleget.14 Az ilyen joghatóságot természete és a többi joghatósági ok viszonyában betöltött helye miatt nevezik "fennmaradó"-nak.15
A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a joghatóságot és magát joghatósággal nem rendelkezőnek nyilvánítani, ha a rendelet egyetlen cikke szerint sem állapítható meg a joghatósága. Ennek további feltétele azonban, hogy egy másik tagállam joghatósága megállapítható legyen. A joghatóság vizsgálata nem korlátozódik tehát arra, hogy egy másik tagállam joghatósága kizárt. Ha a 8-13. cikk alapján nem állapítható meg egyetlen tagállam joghatósága sem, a fennmaradó joghatóság szabályának megfelelően a nemzeti jog szabályaira alapozható a joghatóság.
Az elfogadhatóság vizsgálatára vonatkozóan a 18. cikk a következőket állapítja meg: "Amennyiben az alperes, aki egy másik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mint az a tagállam, ahol az eljárás, megindult nem jelenik meg, a joghatósággal rendelkező bíróság az eljárást felfüggeszti, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő intézkedéshez megfelelő időben átvette az eljárást megindító vagy egy azzal egyenértékű iratot, illetve az ehhez szükséges minden intézkedés megtörtént."16
A párhuzamos eljárások és az ezekből fakadó, azonos kérdésben hozott összeegyeztethetetlen határozatok elkerülésére tervezett perfüggőség jogintézménye a prior temporis (megelőzés) elve alapján megoldást nyújthat a családjoggal kapcsolatos eljárásokban felmerülő speciális problémákra.17 A 19. cikk (2) bek. alapján amennyiben azonos jogalapból származó, ugyanarra a gyermekre vonatkozó szülői felelősséggel kapcsolatos eljárást különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.
Az "ügy azonosságának" kérdése a szülői felelősségi eljárások vonatkozásában is autonóm értelmezést igényel. A szülői felelősség körében azt az előírást, hogy az eljárásnak ugyanarra az igényre kell vonatkoznia, két tényező befolyásolja: az azonos jogalap, valamint a gyermek azonossága. Az eljárás fajtájának azonban nincs jelentősége: akkor is érvényesül a szabály, ha egy járulékos kérdést a fő eljárástól elkülönítve tárgyalnak.18 Frank szerint az ügy tárgyának részleges megfelelése is elegendő, például két olyan igény esetében, mint a tartózkodási hely meghatározása, valamint a szülői felügyelet kérdését érintő igény.19
A Brüsszel-IIa. rendelet a szülői felelősségi ügyekre nézve az általános joghatóságot időbeli szempontból a kérelem előterjesztéséhez köti (ld. Brüsszel-IIa. rendelet 8. cikk). A különös joghatósági okoknál erre vonatkozóan néhány speciális rendelkezést találhatunk (lásd pl. 9. cikk). Ugyanúgy, mint a polgári és kereskedelmi ügyeket szabályozó Brüsszel-I. rendelet20 esetében, itt is a "perpetuatio fori" érvényesül: a joghatóság alapjául szolgáló tényekben bekövetkezett változás nem érintik a továbbiakban a joghatóságot, ha azok a perfüggőség beálltát követően történtek.21
A perfüggőség beálltának időpontja tekintetében a 16. cikk rendelkezései az irányadók: "Egy bíróság megkeresettnek tekintendő: a) az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, amennyiben a kérelmező ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét; vagy b) amennyiben az iratot a bírósághoz való benyújtás előtt kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a kérelmező a későbbiekben nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét." A perfüggőség a magyar megoldástól eltérően nem az alperesnek történő kézbesítéssel áll be, hanem a kérelem benyújtásának időpontjában. Ettől eltérő szabályok érvényesülnek akkor, ha a kérelmező ezt követően nem működik közre abban, hogy a kézbesítés lehetővé válhassék. Elsősorban az az eset sorolható ide, ha nem fizeti be a megkívánt költségelőleget.22
Egy további különlegessége a Brüsszel-IIa. rendelet szabályozásának a Brüsszel-I. rendelethez képest abban áll, hogy a "meg nem engedhető" második eljárás bíróságánál kérelmezőként számon tartott fél jogosult a kérelmét előterjeszteni az elsőként megkeresett bíróságnál.
A Brüsszel-IIa. rendelet 19. cikke a Brüsszel-I. rendelethez hasonlóan nem foglalkozik az ún. elismerési prognózissal.23 E német jogból ismert megoldás szerint a perfüggőség beállta attól is függővé tehető volna, hogy a határozat elismerésével várhatóan számolni kell-e. Tehát attól, hogy elismerhető-e elvileg a későbbiekben a születendő határozat abban az államban, ahol a perfüggőség beállta folytán, a megelőzés elvéből következően az eljárást felfüggesztik.24 ■
JEGYZETEK
1 A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 160. 2000.06.30. 37. p.
2 A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendelet. HL L 338. 2003.12.03., 1.o. A rendeletalkotás folyamatának leírását ld. Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006, Osiris, 94-96. p.
3 Rauscher, Thomas: Verordnung (EG) Nr 1347/2000 des Rates vom 29. Mai 2000 über die Zuständigkeit und die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen in Ehesachen und in Verfahren betreffend die elterliche Verantwortung für die gemeinsamen Kinder der Ehegatten. In Rauscher, Thomas (Hrsg.): Europäisches Zivilprozeârecht. Kommentar. Sellier München 2004. 540. p.
4 A magyar jogászság számára kissé idegenül csengő "szülői felelősség" fogalom jelentésének bővebb kifejtése megtalálható a következő művekben: Szeibert Orsolya: Az Európai Unió jogalkotása a családjog területén. Európai Jog. 2005/6. 34-36. p.; Wopera Zsuzsa: A Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. In Wopera Zsuzsa - Wallacher Lajos (szerk.): Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában. Budapest, 2006, Comlex, 219-220. p.; Harsági Viktória: Az ún. Brüsszel-IIa. rendelet hatálya. - A házassági ügyek és a szülői felelősség kérdése az Európai Unióban. In Kengyel Miklós - Simon Károly László (szerk.): Tanulmányok az európai polgári eljárásjog köréből. Pécs, 2006, Dialóg Campus Kiadó, 12, 18-20. p.; Kengyel-Harsági: i. m. (lásd 2. lj.) 109-111. p.
5 Winkler v. Mohrenfels, Peter: Internationale Kindesentführung: Die Problematik des gewöhnlichen Aufenthalts. Familie Partnerschaft Recht, 2001, 190. p.
6 Geimer, Reinhold - Schütze, Rolf: Europäisches Zivilverfahrensrecht. 2. Aufl. München, 2004, Beck, 790. p.
7 Frank, Martin: Europäische Gerichtsstands- und Vollstreckungsverordnung in Ehesachen und Verfahren betreffend die elterliche Verantwortung (EuEheVO 2005 - Brüssel IIa). In Gebauer, Martin-Wiedmann, Thomas (Hrsg.): Zivilrecht unter europäischem Einfluss. Die richtlinienkonforme Auslegung des BGB und anderer Gesetze - Erläuterung der wichtigsten EG-Verordnungen. Richard Boorberg Verlag, Stuttgart, 2005, 1203. p.
8 Geimer, Reinhold: Internationales Zivilprozeârecht. Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2001, 365. p.; Schulz, Andrea: Die Verordnung (EG) Nr. 2201/2003 (Brüssel II a) - eine Einführung. Neue Juristische Wochenschrift, Beilage zu Heft 18., 2004, 2-3. p.
9 Vö. Kengyel - Harsági: i. m. (lásd 2. lj.) 187., 280-281., 541-543. p.
10 Frank: i.m. (lásd 7. lj.) 1203. p.
11 "[…] by way of exception to Article 8, retain jurisdiction […]" - a 8. cikk alóli kivételként megtartják a joghatóságukat; "[…] verbleibt abweichend von Artikel 8. die Zuständigkeit […]" - a 8. cikktől eltérően fennmarad a joghatóságuk; "[…] garden leur compétence, par dérogation à l’article 8. […]" , megtartják a joghatóságukat a 8. cikktől eltérő szabályozás által.
12 Vö. Magyarázó jelentés az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján a házassági jogi ügyekben a joghatóságról, valamint az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez. Készítette: Alegría Borrás, (98/C 221/04) HL L 221. 1998. 07. 16. (ún. "Borrás-jelentés"), Nr. 39.
13 Borrás-jelentés, Nr. 40.
14 Geimer-Schütze: i. m. (lásd 6. lj.), 796. p.
15 Borrás-jelentés, Nr. 47.
16 Lásd részletesebben: Kengyel-Harsági: i. m. (lásd 2. lj.) 551-552. p.
17 Borrás-jelentés, Nr. 52.
18 Hüßtege, Rainer: Verordnung (EG) Nr. 1347/2000. des Rates über die Zuständigkeit und die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen in Ehesachen und in Verfahren betreffend die elterliche Verantwortung für die gemeinsamen Kinder der Ehegatten. In Thomas, Heinz - Putzo, Hans: Zivilprozeâordnung mit Gerichtsverfassungsgesetz, den Einführungsgesetzen und europarechtlichen. München, 2003, Beck, 1881. p.
19 Frank: i. m. (lásd 7. lj.), 1212. p.
20 A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 12. 2001.01.16. 1. p.
21 Rauscher: i. m. (lásd 3. lj.), 550. p.; Geimer-Schütze: i.m. (lásd 6. lj.), 787. p., Nagel, Heinrich - Gottwald, Peter: Internationales Zivilprozessrecht. 5. Aufl. Münster-Köln, 2002, Aschendorff Rechtsverlag - Verlag Dr. Otto Schmidt, 320. p. 23 Geimer-Schütze: i. m. (ld. 6. lj.), 801. p.
24 Hausmann, Rainer: Neues internationales Eheverfahrensrecht in der Europäischen Union. (Teil II.) The European Legal Forum, 2000/2001, 345-346. p.
22 Schmidt, Uwe: Europäisches Zivilprozessrecht in der Praxis. München, 2004, Beck, 76. p.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Harsági Viktória egyetemi adjunktus, PPKE-JÁK, Polgári Eljárásjogi Tanszék
Visszaugrás
