Az európai mobilitás növekedésével egyre gyakoribbak azok a családjogi kapcsolatok, amelyek az országhatárokon átnyúlnak, legyen szó akár házasságról, akár szülő-gyermek kapcsolatról. Ezeknek, illetve a több országot érintő öröklési jogi kérdéseknek a megoldása komoly terhet ró a jogalkotókra, így kerülnek előtérbe a nemzetközi magánjogi megoldások mellett - és előtt - a nemzetközi egyezmények által biztosított eszközök, az európai polgári eljárásjog rendelkezései, továbbá - amennyiben az egyáltalán lehetséges a magánjognak azokon a területein, ahol minden országnak a másikétól határozottan eltérő, a hagyományok megszabta úton haladó jogrendszere alakult ki - az egységesítési gondolatok.
Ennek megfelelően az európai családjog terén az elmélet és a gyakorlat művelőit egyaránt - érthetően - jelenleg elsősorban a Brüsszel II. rendeletnek, a Tanács 2201/2003/EK, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendeletének a kérdésköre foglalkoztatja. A Rendelet2 hatályánál, tartalmánál fogva igen sok területet érint; állandó kérdés az is, hogy milyen viszonyban áll azokkal a nemzetközi egyezményekkel, amelyek kapcsolódó témában már korábban születtek, s amelyeket az Unió több tagállama is szerződő félként elfogadott, így például az 1980. évi Hágai Egyezménnyel, amely a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásait rendezi.
Több Zöld Könyvet is előterjesztett a Bizottság: 2004 áprilisában a tartási kötelezettségekről, 2005. márciusában az öröklési és végintézkedési jogról, illetve szintén ez év márciusában a házasság felbontására vonatkozó ügyekben irányadó jogról és joghatóságról (Róma III.). A tartási vonatkozású kérdésekben nem lehet az egységesítés eredményességében bízni, ám a különféle egyezmények miatt szinte átláthatatlan jogterületen előrelépést jelenthet - a joggyakorlat és jogirodalom által kimunkált megoldásokon túl - egyrészt a különböző országok, illetve tagállamok hatóságai közötti erőteljesebb együttműködés, másrészt azok a törekvések, amelyek a Hágai Magánjogi Értekezlet keretében is új egyezménytervezet kiadásához vezettek.3
Ami az öröklési és végintézkedési jogról szóló Zöld Könyv előzményeit illeti, megfogalmazói lemondtak arról a lehetőségről, hogy az öröklési jog anyagi jogi rendelkezéseit összehangolják - noha ez lenne a megfelelő megoldás, s helyette azt tűzték ki célul, hogy megfelelő kollíziós szabályokat alkossanak, továbbá rendezzék a joghatóság, valamint a határozatok elismerésének és végrehajtásának kérdését. A kollíziós rendelkezések a hagyaték egységének az elvén állnának, azaz az örökhagyó teljes hagyatékára nézve az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti állam öröklési jogi rendelkezési lennének irányadóak, azzal, hogy ettől az örökhagyó - bizonyos határok között - eltérhet és más jog alkalmazását is kikötheti. A nemzetközi joghatóság meghatározása szempontjából hasonlóképpen az örökhagyó utolsó tartózkodási helye lenne kizárólag meghatározó, s ezzel megnehezítenék a forum shopping lehetőségét.
Az alábbiakban részletesebben két területtel foglalkozunk: a Brüsszel II. rendelettel kifejezetten abból a szemszögből, hogy mely családjogi kérdésekben, milyen hatállyal kell alkalmazni - s érintjük ennek a gyakorlatban, illetve az elméletben (a családjog európai alakulása, fejlődése szempontjából) felmerülő értelmezési problémáit -; továbbá a Róma III. Zöld Könyvvel.
Az 1999 májusában hatályba lépett Amszterdami Szerződéssel a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés átkerült a közösségi szervek hatáskörébe, így az európai polgári eljárásjog területén hamarosan számos új rendelet született. A családjogot illetően már 2000-ben megalkotásra került a Tanács 1347/2000/EK rendelete, a Brüsszel II. rendelet, amely házassági ügyekben és az ahhoz kapcsolódó szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben rendezte azt, hogy mely tagállam bírósága - adott esetben hatósága - rendelkezik joghatósággal, s kitért továbbá az így született határozatok elismerésére és végrehajtására.4 Mielőtt még 2001. márciusában hatályba lépett volna, megkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeként elfogadásra került a módosító rendelet is, így jelenleg Brüsszel II. alatt a 2201/2003/EK rendeletet5 (a továbbiakban: Rendelet) értjük, amely 2004 augusztusában hatályba lépett és 2005 márciusától alkalmazni is kell.6
A Rendelet két nagy területet fog át a családjog köréből: a házassági ügyeket és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyeket. Hogy a két terület mennyire függ össze egymással és pontosan kikre, milyen kérdésekben terjesztik ki a Rendelet hatályát, azt legjobban a korábbi Brüsszel II. és a jelenleg hatályos Rendelet közötti eltérések tükrében lehet vizsgálni.
Már 1998-ban elfogadták a házassági ügyekben a joghatóságról, továbbá a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt, mivel azonban időközben hatályba lépett az Amszterdami Szerződés, a Bizottság javaslatot tett az egyezmény rendeletté transzformálására (amely néhány módosítással meg is történt). Ennek megfelelően a korábbi Brüsszel II. rendelet elsődleges célja éppen az volt, hogy a joghatóság kérdését, továbbá a határozatok elismerését és végrehajtását elsődlegesen a házassági ügyekben rendezze. Csupán emellett, kiegészítő jelleggel kerültek a Rendeletbe a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdések, ahogyan azt a Rendelet preambuluma megfogalmazza, azért, mert a szülői felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazása gyakran a házassági eljárással összefüggésben merül fel.7 A szülői felelősségre vonatkozó szabályokat kifejezetten járulékos területként kezeli a korábbi Rendelet, ez megmutatkozik egyrészt az előírások szűkszavúságában, másrészt abban, hogy a szülői felelősség kérdéseiben való határozathozatalra való joghatóságot igen-igen szűk területen rendezi. A korlátozás több összefüggésben is jelentkezett: csak a házastársak közös gyermekéhez kapcsolódó kérdések rendezését tette lehetővé és kifejezetten azon a területen, amely szorosan kapcsolódik a házassági eljáráshoz, figyelembe véve azt, hogy mennyire érinti közvetlenül a gyermeket a szülők közötti kapcsolat megromlása.8
A járulékosnak tartott terület azonban Pandora szelencéjének bizonyult,9 kérdések sokaságát vetette fel, így nem volt meglepő, hogy hamarosan kidolgozásra került az új Rendelet, amely a házassági eljárásokat illetően gyakorlatilag nem hozott változást, alapjaiban módosította ugyanakkor a Rendelet hatályát a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekben.
3.1. Azt, hogy a házassági eljárás alatt mit kell értenünk, maga a Rendelet megfogalmazza: a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére, azaz mindenképpen köteléki kérdésre vonatkozó eljárást. Ami a házasságot, a házassági köteléket illeti, felvetődhet a kérdés, hogy ez csak a különneműek közötti házasságot érinti-e vagy szélesebb körben értelmezhető, azaz kiterjed-e a Rendelet hatálya az azonos nemű személyek közötti házasságra is, tekintve, hogy Európa néhány országában ezt elismerik. Az irodalom is foglalkozott ezzel a kérdéssel, az álláspontok azonban eltérőek. Borrás azt hangsúlyozza, hogy a Rendelet szövege szándékosan csak magára a házasságra utal, s nem részletezi, hogy hagyományos házasságról vagy ennél többről és másról is van-e szó; jelzi ugyanakkor az irodalom megosztottságát: van olyan álláspont, amely a Rendeletet csak a házasság tradicionális formájára nézve tartja alkalmazhatónak.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
