A folyóirat 2020. évi 3. számában közölt tudósítást a szerző PhD-értekezésének műhelyvitájáról, majd a 2021. évi 2. számában a doktori védéséről. Az értekezés - átdolgozott szövege - a közelmúltban jelent meg a PTE Állam- és Jogtudományi Kar "Doktori értekezések a jog- és államtudományok köréből" című sorozatának negyedik köteteként. A mű kiadását az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programja támogatta. A számos publikációs előzményt követően megjelent kötetet Kun Attila lektorálta.
Már az említett műhelyvitában több hozzászóló kiemelte, hogy az értekezés hiánypótló jellegű, hiszen a munkavállalói érdekképviseletek helyzetének - különösen jogi szempontú - monografikus igényű vizsgálatára az elmúlt évtizedekben nem került sor. A szerző dolgozata erre tesz kísérletet, kutatási módszertani szempontból változatos megközelítésekkel. Ahogy ezt a bevezetőnek (I. fejezetnek) a feldolgozás módszereit bemutató szövege is említi, a hagyományosnak, illetve szokásosnak mondható elemzési módszerek, a történeti, nemzetközi, illetve európai jogi, jogi rendszertani megközelítés mellett a kötet IV. fejezetében (a hazai tételes jogi szabályozás feldolgozásához kapcsolódóan) a szerző által végzett megkérdezéses (vélemény)kutatás eredményeinek feldolgozását is megtalálja az olvasó. A módszertani változatosság mellett utalni kell arra is, hogy a dolgozat tárgyalási módjában határozottan tetten érhetők a szerző gyakorlati tapasztalatai is, hiszen - amint a kötetnek a szerzőt röviden bemutató szövege is említi - Szabó Imre Szilárd oktatói és kutatói munkája mellett a szakszervezeti érdekképviseleti tevékenység gyakorlatában is otthonosan mozog. Az értekezés szövegét rendkívül gazdag irodalomjegyzék egészíti ki, amely a szerző saját publikációi mellett tartalmazza a tárgykörhöz kapcsolódó nemzetközi (külföldi, elsősorban angol nyelvű) és hazai szakirodalom mértékadó dolgozatait, valamint az elektronikusan elérhető forrásműveket és adatbázisokat is (mintegy húszoldalnyi terjedelemben).[1]
A kötet II. fejezete a hazai szakszervezeti mozgalom történetének áttekintését nyújtja (mintegy ötven oldalon). A vizsgált időszak a 19. század utolsó harmadától egészen napjainkig terjed, s az elemzés tulajdonképpen sajátos parabolát mutat. A szerző kiemeli a korabeli hazai szakszervezeti szervezkedési törekvések nemzetközi (politikai és eszmetörténeti) beágyazottságát, s a feldolgozást záró fejezet (újra) a hazai szakszervezetek nemzetközi (európai) kapcsolatait mutatja be. A recenzens számára különösen érdekesnek tűnik az ún. nehéz esztendők (1945-1948) átalakulási folyamatának - széles szakirodalmi bázison nyugvó - áttekintése, mivel az (a folyamat) valójában alapvetően meghatározta az elkövetkező évtizedek, s közvetetten napjaink szakszervezeti aktivitását, a munkavállalói érdekképviseleti struktúra fundamentumait. Hasonlóan sorsfordító jelentőségű volt a politikai-gazdasági rendszerváltást a szakszervezeti tevékenység tekintetében kísérő folyamat, amelynek eredménye a napjainkban is jellemző erőteljes szakszervezeti (szét)tagoltság, s amely a szerző által is (később) elemzett jogalkalmazási ellentmondásokhoz vezetett.
A III. fejezet "A koalíciós szabadság a nemzetközi jogban" címet viseli, s kissé túlmutat a címmel jelzett tematikán, amennyiben a 2. alfejezet nem a szorosan vett nemzetközi jogi kérdéseket tárgyalja, hanem az európai (jogi hátterű) szociális párbeszéd problematikáját. A nemzetközi jogi áttekintés a nemzetközi szervezetek [különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és szervei] aktusait érinti, és igyekszik tematikusan elkülöníteni a koalíciós szabadság individuális és kollektív, illetve pozitív és negatív megnyilvánulási formáit, figyelemmel a jogalkalmazási álláspontokra is. E körben említést érdemelnek a szakszervezeti taglétszámhoz, az ún. szervezettséghez, illetve a reprezentativitáshoz kapcsolódó problémák, és az is, hogy a szerző külön (is) tárgyalja az egyes munkavégzői csoportok szervezkedési szabadságának sajátos korlátait (a korlátozás lehetőségeit). Az európai szociális párbeszéddel foglalkozó alfejezet részletesen áttekinti az európai integrációs szinten működő párbeszédfórumokat, röviden utalva az ún. ágazati szociális párbeszéd intézményeire is.
A kötet központi fejezete a hatályos hazai jogi szabályozással foglalkozó IV. fejezet. Az elemzés a szakszervezetekre vonatkozó magánjogi (polgári jogi) anyag bemutatásával kezdődik. A szerző számos - láthatóan saját gyakorlati tapasztalatain alapuló - kritikai észrevételét olvashatjuk, s figyelemre méltó az az elemzést megelőző összegző megállapítása, mely szerint a szakszervezetekre vonatkozó sajátos, quasi önálló polgári jogi szabályozás alkotása volna indokolt.
- 73/74 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
