A klasszikus munkaviszony mellett az utóbbi évtizedek globális tendenciái alapján újabb és újabb foglalkoztatási formák jelennek meg, amelyek jellemző vonása a bizonytalanság.[1] A bizonytalan foglalkoztatás a foglalkoztatási jogviszonyok - azaz a munkavégzés jogi kereteit rögzítő, különféle jogviszonyok[2] - rendszerének egyik lehetséges csoportja. Tekintettel arra, hogy a fogalom a magyar jogirodalomban viszonylag kevéssé használt,[3] tanulmányom első részében a bizonytalan foglalkoztatás fogalmát, illetve vizsgálódási szempontként történő alkalmazásának lehetőségét tárgyalom, kitérve a prekaritás társadalomelméleti kontextusára és történeti változásaira is.
A munkajog egyik legvitatottabb területe a munkaviszony megszüntetése, amelyet a kontinentális jogban intenzív állami szabályozás jellemez, tekintettel arra, hogy a jogviszony vége a munkavállalót sokkal erőteljesebben sújtja, mint a munkáltatót.[4] A felek közötti viszony egyensúlytalanságát a jog a munkavállalói állásbiztonság biztosításával törekszik helyrebillenteni, amelynek elsődleges eszköze a munkáltatói felmondás korlátok közé szorítása.[5] A foglalkoztatás bizonytalanná válása (prekarizálódása)[6] azonban számos jogviszonytípus esetén az állásbiztonság nagymértékű eróziójához, valamint a szabályozás fragmentálódásához vezetett. A bizonytalan foglalkoztatás fogalmi dimenzióinak ismertetését követően e tendencia áttekintésére vállalkozom az állásbiztonság szempontjából bizonytalannak mondható foglalkoztatási formák szabályozásának összegzésével.
1. A bizonytalan foglalkoztatás
1.1. Mi a bizonytalan foglalkoztatás?
1.2. A bizonytalan foglalkoztatás jogi, társadalomtudományi környezete
1.3. A bizonytalan foglalkoztatás történeti tényezői
1.4. Az állásbiztonság alapkérdései a bizonytalan foglalkoztatás tükrében
2. Állásbiztonság az egyes bizonytalan foglalkoztatási formáknál
2.1. Bizonytalan foglalkoztatási formák az Mt.-ben
2.2. Átmeneti jogviszonyok
2.3. Foglalkoztatási formák a munkajog peremén
3. Konklúzió
A bizonytalan foglalkoztatás kapcsán elsőként - tekintettel a fogalom nemzetközi eredetére[7] - a magyar terminológia kérdését tárgyalom. A fogalom a latin precarius, az angol precarious, illetve a francia précaire szavakból ered, amelyek magyar megfelelőjeként javasolja Gyulavári Tamás a bizonytalanság, illetve a bizonytalan foglalkoztatás fogalmának alkalmazását.[8] Elfogadva ezt a terminust, elsődlegesen a bizonytalan foglalkoztatás fogalmát fogom használni, másodlagosan azonban a bizonytalan szinonimájaként - a túlzott szóismétléseket elkerülendő - alkalmazható a prekár foglalkoztatás kifejezése.
A bizonytalan foglalkoztatás mint a foglalkoztatási formák meghatározott kategóriája nem rendelkezik egységesen elismert, absztrakt definícióval, meghatározása - kis túlzással - szerzőnként eltér.[9] A szakirodalomban megtalálható foga-
- 20/21 -
lommeghatározási kísérletek két irányból közelítenek a kérdés felé. Egyrészt olyan tényezőket sorolnak fel, amelyek egy foglalkoztatási jogviszonyt bizonytalanná tesznek, másrészt - a bizonytalanság absztrakt feltételeinek megállapítását követően vagy anélkül - felsorolják az egyes általuk bizonytalannak tartott foglalkoztatási formákat.
Előbbi megközelítésre példa Rodgers és Rodgers 1989-es tanulmánya, amely a bizonytalan foglalkoztatást egyes bizonytalansági tényezők fennálltához köti. A tanulmány szerint ilyen az állás időtartamának bizonytalansága, amely az állás rövidségében vagy az állásvesztés magas valószínűségében nyilvánul meg. További tényező a munkavállaló jogviszonya (például munkakörülményei) feletti kontrollvesztése, a munkavállaló munkajogi (például a diszkriminációval vagy az önkényes megszüntetéssel szembeni), valamint szociális jogi védtelensége (például a társadalombiztosítási rendszerből való kiszorulás miatt), illetve az alacsony munkabér. A szerzők szerint a felsorolt tényezők kombinációja tesz egy foglalkoztatási formát bizonytalanná.[10]
Egy másik, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO)[11] által készített tanulmány a bizonytalan foglalkoztatást a foglalkoztatásra irányuló szerződés korlátozott időtartamában, valamint a jogviszony speciális természetében látja. Emellett itt is megjelennek egyes bizonytalanságot hordozó tényezők. A dokumentum szerzői szerint ilyen az alacsony bérezés, a munkáltatói megszüntetéssel szembeni védtelenség, a társadalombiztosítási jogosultságok hiánya vagy a munkavállalói jogok korlátozottsága.[12]
Szintén meghatározott tényezők esetleges fennálltában határozza meg a bizonytalan munkát egy, az Európai Bizottsághoz kötődő 2012-es tanulmány. Ezen komponensek között említhetők a fentiekhez hasonlóan az alacsony jövedelem, valamint a kizártság a társadalombiztosítási ellátásokból, illetve négy, kifejezetten az állásbiztonsággal összefüggő körülmény, mint amilyen az önkényes megszüntetéssel szembeni védtelenség, az állás időtartamának bizonytalansága, valamint tágabban a jövőbeli foglalkoztatás kétségessége és a jövő tervezhetetlensége.[13]
Peter Rossman az ILO szokványos munkavégzésre irányuló definíciójának negatív értelmezéséből kiindulva a munkaidő meghatározatlanságát, a munkáltató személyének többszöröződését vagy színlelt jellegét, illetve a jogviszony határozott időtartamát, a munkavállaló munkáltatói felmondással szembeni védtelenségét tartja a bizonytalan foglalkoztatás kulcselemeinek. Álláspontja szerint a fenti felsorolás bármely elemének fennállta akár önmagában is bizonytalanná teheti az adott foglalkoztatási formát.[14]
A hazai szakirodalomban Gyulavári Tamás részben a fenti forrásokat alapul véve adja meg a bizonytalan foglalkoztatás fogalmát. Ez alapján a prekár foglalkoztatás jellemzően rosszul fizetett, bizonytalan időtartamú, egyúttal pedig az ilyen jogviszonyoknál magas az állásvesztés esélye. A munkavégzőknek alig van beleszólásuk a munkakörülményeikbe, valamint korlátozottak a jogaik a társadalombiztosítási ellátásokhoz, a szociális és munkavédelemhez, illetve a diszkriminációval, jogviszony-megszüntetéssel szembeni garanciákhoz.[15]
Összegzésként megállapítható, hogy a munkaidő, a munkabér, valamint a társadalombiztosítás mellett a bizonytalanság egyik kulcsterülete a munkavégzőt megillető állásbiztonság korlátozott jellege. Ez egyrészt megnyilvánulhat a jogviszony előre meghatározott időtartamában, másrészt a munkáltatói munkaviszony-megszüntetéssel szemben a munkavállalót megillető, alacsonyabb szintű védelemben.
A bizonytalan foglalkoztatás fogalommeghatározásának másik iránya a fenti általános jellemzőkből kiindulva vagy ilyen körülmények meghatározása nélkül felsorolja az egyes prekár foglalkoztatási formákat. Érdemes lehet ennél a pontnál nem szigorúan zárt, taxatív, hanem tág, dinamikus jellegű felsorolásban gondolkodni.[16]
A korábban már idézett szerzőnégyes szerint például ide tartozhat a határozott idejű vagy a részmunkaidős foglalkoztatás, a színlelt önfoglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés, egyes alvállalkozói szerződések, az idénymunka, a kiküldetés, illetve az informális, lényegében fekete foglalkoztatás.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
