Jelen tanulmány célja, hogy az egy piacvezető szoftvergyártó szerződéseit alapul véve bemutassa a kereskedelmi forgalomban megjelenő szoftverekhez tartozó licencezési gyakorlat gyenge pontjait és ezek várható következményeit.
A felhasználási jogokat köztudottan felhasználási szerződések - informatikai zsargon szerint licencek - szabályozzák. A köznyelvben megtévesztően ugyan ez a "licenc" kifejezés takarja a felhasználási jogokat tartalmazó engedélyek beszerzésére vonatkozó szerződéseket is (a továbbiakban: beszerzési megállapodás). Gyakorlatilag az ismert (és itt elemzett) szerződéses struktúra olyan, mint egy piramis. A szoftvergyártóknál a szoftverekhez tartozó EULA1 alapján létrejövő jogviszonyra ráépülhet egy - a szoftver beszerzésével kapcsolatos, mennyiségi kedvezményekre, frissítési jogosultságokra vonatkozó szabályokat rendező - jogviszony, amely tehát jogi értelemben nem licenc. Egyes szerződéskomplexumokban szerepel azonban a termékhasználati jogosítvány, amely - kihivatkozva a beszerzési megállapodásból - a használati jogokat szabályozza.
A kereskedelmi forgalomban megjelenő szoftverek esetében az alapjogviszonyban2 használt licenc (e fogalom alatt a továbbiakban a tényleges felhasználási engedélyt értem) előre rögzített sablonon alapuló - tehát általános szerződési - feltételek (ÁSZF) szerint jogosítja a felhasználót. A beszerzési megállapodás szintén ÁSZF, e ponton azonban minimális döntési lehetősége van a felhasználónak, hiszen a beszerzési konstrukciók közül a felhasználó egyedi szükségletei (például a géppark mérete, a rendelkezésre álló licencállomány) alapján választ.3
Az említett szerződéskomplexum 3 ponton tér el jelentősen a klasszikus licenc-modelltől:
Egyrészt az ÁSZF alapú licencek csak utalás szinten (vagy még azon sem) tartalmazzák a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben (a továbbiakban: Szjt.) kötelező szerződési elemként nevesített felhasználási díjat,4 hiszen annak meghatározása a beszerzési megállapodás alapját képező áralku, illetve - egyszerű dobozos szoftver értékesítése esetében - árlista kérdése.
Másrészt a szoftverek használati jogának átruházása, a továbbértékesítésével kapcsolatos rendelkezések - annak ellenére, hogy ezek az árképzést befolyásoló tényezők lehetnének - az alaplicencben foglaltatnak.
Harmadrészt az egyes beszerzési megállapodásokban foglalt "korábbi verziók használati jogának engedélyezése" (a továbbiakban: downgrade jog) olyan szerződési elem, amely alapján egy egyszerű utalás révén - az alap szerződéses jogviszony(ok)ban nem szereplő - más műre vonatkozó jogok illetve kötelezettségek jelennek meg.
A Microsoft számtalan licenc-modellt használ, amelyek akár verziószámonként változhatnak egy-egy szoftver vonatkozásában.5 A jelen tanulmány alapjául szolgáló licencek a Microsoft Vista programhoz kapcsolódnak, annak Business6 illetve Ultimate7 változatai. Elemzésre kerül továbbá a downgrade jog kapcsán a Microsoft XP8 licence.
A szoftver felhasználásával kapcsolatos két fajta díj van: létezik a szerződéses folyamatokban kialkudott, egyedi megállapodással meghatározott díjtétel, amelyet egyedi szoftverek (a továbbiakban: "szoftveralkotás") esetében alkalmaznak és létezik a "termékszoftver"9 kapcsán megfizetett "ár". Az egyik esetben tehát a valós alkotást és annak ellentételezését láthatjuk, a termékszoftver egy ettől már lényegesen eltávolodott, "dologiasodott", "dobozosodott" programot jelent csupán.
A Német Szövetségi Bíróság a döntéseiben10 valamennyi, adathordozó formájában megtestesülő és így "dologi" jelleget öltő "standardszoftverrel" kapcsolatos szerződést - az átadással kapcsolatos körülmények alapján - egyrészt az adásvételi, másrészt a bérleti szerződésekkel rokonítja és ezt a rendszert alkalmazza a szerződésszegések, a felelősségi viszonyok, a bizonyítási teher megállapításánál.
Szoftveralkotás esetében a felek a törvényi előírások alkalmazása mellett, a vagyoni jogok átruházására, vagy az Szjt.-ben meghatározott felhasználási módokra vonatkozóan (ide értve a többszörözést, a terjesztést, az átdolgozást) megállapodnak, meghatározzák a jogdíj mértékét, amely szerencsés esetben a felhasználási vagy vagyoni jog mértékének megfelelő.11 E megoldás eredendően tartalmazhatja a szoftver továbbértékesítésének korlátozását, vagy adott esetben - megfelelő ellentételezés mellett - az erre való jogosítást.
Termékszoftver esetében a terjesztési jog (továbbértékesítési jog) korlátozását a jogkimerülés szabálya akadályozhatja.
Termékszoftver esetében azonban az első értékesítéssel a tulajdon átruházásának joga kimerül. A harmadik személy részére történő átengedést egyes licencek megpróbálják teljesen megakadályozni:
"a) Nem Windows Anytime Upgrade szoftver. A szoftver első felhasználója egy alkalommal közvetlenül átruházhatja azt és a jelen szerződést egy harmadik félre. Az első felhasználónak készüléktől különálló átruházás előtt el kell távolítania a szoftvert a készülékről. Az első felhasználó nem őrizhet meg semmiféle másolatot.
b) Windows Anytime Upgrade szoftver. Ön a szoftvert kizárólag a licencelt készülékkel együtt ruházhatja át közvetlenül egy harmadik félre. Ön nem őrizheti meg a szoftver vagy bármely korábbi verzió példányait."12
vagy indokolatlanul megnehezíteni:
"Bármely engedélyezett átruházás előtt a másik félnek el kell fogadnia, hogy ez a szerződés vonatkozik az átruházásra és a szoftver használatára. Az átruházásnak ki kell terjednie a licencigazolás címkére."13
Az itt olvasható szöveg - amely a teljes tiltás helyébe lépett - azt sejteti, hogy az első felhasználót követően más felhasználó már az átruházás lehetőségével sem rendelkezik. Analóg példával élve olyan ez, mintha az autógyártó cég megállapítaná, hogy a gépjárművet az első vevő még értékesítheti, de ezt követően annak használt autóként való forgalmazása kizárt. Teljesen mindegy, hogy a második vásárló milyen okkal vagy indítatással kívánná továbbértékesíteni, az tilos. Ez az elképzelés nyilvánvalóan azonban több ponton ütközik a nemzetközi, illetve hazai jogalkotói szándékkal. Ahogy arra a Tanács számítógépi programok védelméről szóló 91/250/EGK irányelve14 (a továbbiakban: Szoftver irányelv) rámutat:
"... a jogosult … kizárólagos jogai magukban foglalják az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését:
c) a számítógépi program vagy másolatai bármilyen formában történő nyilvános terjesztése, beleértve a bérbeadást is. A program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, a számítógépi program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jog kivételével."
Termékszoftver esetében tehát az első forgalomba hozatalt követően az eredeti jogosulttól "függetlenedik" maga a műpéldány, ami eldologiasult formában, piaci viszonyok szerinti forgalmazását teszi lehetővé, hasonlóan egy könyvhöz. Ezekben az esetekben a jogosult továbbértékesítési korlátozással kapcsolatos cselekményei a polgári jogból ismert "jogi lehetetlenség",15 illetve jogszabályba ütközésen alapuló semmisség16 folytán kizártak.17
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
