A koronavírus-járvány komoly kihívás elé állította a világ összes döntéshozóját, így természetesen Magyarországon az Országgyűlést és a Kormányt is. Voltak, vannak magától értetődő intézkedések, mint például a maszkviselés előírása, a társas kapcsolatok korlátozása, vagy a fertőzöttek izolálása. De mi a helyzet a választásokkal? Korlátozható-e egy Alaptörvényben rögzített alapjog, és ha igen, milyen alapon? Jelen cikk ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, bemutatva más országok megküzdési stratégiáit is, hiszen különösen azok a nemzetek kerültek nehéz helyzetbe, ahol a pandémia idejére általános választások estek. Azokban az országokban, ahol az (általános) választások megtartása mellett döntöttek (sokszor időleges halasztást követően), általában fokozottabb óvintézkedéseket vezettek be mind a kampány, mind pedig a szavazás lebonyolítása kapcsán. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy mindezek ellenére kevesebben éltek szavazati jogukkal, mint a járvány kitörését megelőzően. Ez pedig komoly dilemmával szembesíti mindazon országokat, amelyek általános választás előtt állnak. Magyarországot illetően azt kell kiemelni, hogy a koronavírus-járvány kezdeti szakaszaiban a választási előírások nem változtak, az időközi önkormányzati választások előkészítése megtörtént és mindössze két időközi önkormányzati választás esetében sor került a szavazás lebonyolítására is. A járvány előretörése azonban gyökeres fordulatot jelentett és különleges jogrend bevezetését igényelte. Az Országgyűlés a veszélyhelyzet idejére az Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó közös szabályai között található felhatalmazással élve, felfüggesztette a választásokhoz és népszavazásokhoz fűződő alapjogok gyakorlását, ezáltal egyértelműen előnyben és védelemben részesítve az élethez és egészséghez való alapjogokat.
Az életünket meghatározó jogszabályok hosszú idő óta az államélet normális működése során születtek, születnek meg. A koronavírus-járvány azonban, amely tömeges megbetegedést, súlyos szövődményeket, valamint nagyszámú fertőzött halálát okozza, az államélet normális menetétől eltérő állapotokat eredményezett. A járvánnyal járó következmények komoly kihívás elé állították a világ összes döntéshozóját, így természetesen Magyarországon az Országgyűlést és a Kormányt is.[2] A pandémia kezelése a központi és területi államigazgatást egyaránt próbára tette
- 23/24 -
és a helyi önkormányzatok működését is alapjaiban érintette.[3] Voltak, vannak magától értetődő intézkedések, mint például a maszkviselés előírása, a társas kapcsolatok korlátozása, vagy a fertőzöttek izolálása. De mi a helyzet a választásokkal? Korlátozható-e egy Alaptörvényben rögzített alapjog, és ha igen, milyen alapon?
Az Alaptörvény SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG része alapjogként rögzíti az I. cikkben, hogy "AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.", illetve a II. cikk szerint "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz [...]."
Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerint "[m]indenkinek joga van a testi és lelki egészséghez". Az egészséghez való jog biztosításának szükségességét kezdetekben pont a járványokkal szembeni védekezés indokolta, ahol az elsődleges szempont a közösség védelme volt. Az államok alkotmányai vagy a nemzetközi szerződések által biztosított jogok korlátozhatósága szempontjából napjainkban is kiemelt jelentősége van a közegészségügyi indokoknak.
Az egészséghez való jog a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az élethez való jog objektív oldalának részeként jelenik meg. Az Alkotmánybíróság az egészséghez való jogot nem alanyi jogként, hanem alkotmányos állami feladatként értelmezte, amelyet az állam központi szervei, a helyi önkormányzati szervek és egyéb szervek révén valósít meg. Ennek keretében az állam kötelessége elsődlegesen az egészségügyi intézményhálózat működtetése és az orvosi ellátás megszervezése.[4]
Az Alaptörvény XXIII. cikke pedig akként rendelkezik, hogy "[m]inden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen"; illetve "[m]indenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó" és "[m]indenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó". Az Alaptörvény alapján tehát a nép nem csupán forrása a közhatalomnak, hanem részt is vesz annak gyakorlásában.[5]
A választójognak kettős természete van: tárgyi és alanyi oldaláról egyaránt beszélhetünk. Előbbi azon jogszabályoknak az összességét jelenti, amelyek a képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg. Utóbbi pedig kifejezi,
- 24/25 -
hogy a választójog politikai alapjog, amely a hatalomban vagy a közügyek vitelében való részvételi jogot jelöli.[6]
Kurunczi Gábor álláspontja szerint a választójog alapjogi meghatározottsága azért különösen fontos, "mivel a legszélesebb alanyi kör részére biztosított választójogosultság fogja a demokratikus legitimáción keresztül leginkább garantálni a hatalomgyakorlás legitimitását."[7] A demokratikus legitimáció megléte a közhatalom gyakorlásának alkotmányos feltétele. A népszuverenitásra építő rendszerekben ennek alapja elsődlegesen a közvetlen választásokon való hatalomátruházás, ugyanakkor a nép nem pusztán forrása a hatalomnak, hanem részt is vesz annak gyakorlásában (pl. a népszavazássorán).[8]
Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében azt is rögzíti ugyanakkor, hogy "[a]z alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható." Jelen írás azt vizsgálja, hogy a választójog gyakorlása és az egészséghez való jog biztosítását szolgáló közegészségügyi intézkedések koronavírus által okozott összeütközését hogyan kezelte hazánk és más európai államok. A járványhelyzet megnevezéssel pedig azt az időszakot jelölöm, amely alatt a koronavírus hatással volt a mindennapokra, függetlenül attól, hogy terjedésének üteme szükségessé tette-e a különleges jogrend bevezetését vagy sem.
Az Alaptörvény tartalmazza az állami működés alapvető szabályait, alkotmányos normáit. Hasonlóan más jogszabályokhoz, az Alaptörvény is a magyar állam működésének általános rendje szerinti előírásokat tartalmazza elsősorban, viszont a különleges jogrendre vonatkozó fejezetében összefoglalja azokat a minősített helyzeteket (ilyenek a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a terrorveszélyhelyzet, a veszélyhelyzet és a váratlan támadás), amelyek bekövetkezte esetén az általánostól eltérő szabályok érvényesülnek. Az eltérés indoka az, hogy a különleges jogrendet előidéző esemény, amely az állam jogszerű működését, és/vagy az állampolgárok életét, egészségét vagy vagyonát tömeges mértékben veszélyezteti, gyors reagálást követel a főbb alkotmányos
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
