1.1. 2018. január 1. napja igen jelentős változásokat hozott a polgári eljárásjog területén: hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: "Pp."), a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: "Bnpt."), továbbá számos kapcsolódó jogterületen komoly változásokat eszközölt a Pp. hatálybalépésével összefüggésben kiadott "salátatörvény".[1] A változó szabályok rendkívüli mennyisége igen komoly kihívás elé állítja mind a jogalkalmazó szerveket, mind a jogkereső társadalmat, számos esetben pedig komoly értelmezési kérdéseket is felvet.
1.2. A Pp. alig pár hónapos hatályba lépésére tekintettel egyelőre viszonylag kevés gyakorlati tapasztalatról lehet beszámolni, ám az eljárást megindító iratokhoz kapcsolódóan - a visszautasításokra tekintettel - már így is formálódó gyakorlatról lehet beszélni. A Pp. 170-171. §, valamint azokhoz kapcsolódóan a 176. § (visszautasítás) rendelkezései már a törvény hatályba lépését megelőzően a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerültek[2], mivel a Pp. a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: "Régi Pp.") rendelkezéseinél jóval szigorúbb és részletesebb formai és tartalmi követelményeket határozott meg az eljárást megindító iratokkal szemben.
1.3. Ezen szigorú formai és tartalmi követelmények a nemperes eljárásokban is érvényesülnek egyrészt amiatt, mert a Bnpt. 1. § (1) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Pp. szabályait a nemperes eljárásokban a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni, másrészt azért, mivel az adott nemperes eljárást szabályozó jogszabály tipikusan külön rendelkezik arról, hogy azokban a kérdésekben, amelyet az adott nemperes eljárást szabályozó jogszabály nem rendez, a Pp.-t a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. Ezen szabályozási mód egyáltalán nem jelent újdonságot, hiszen a - 2017. december 31. napjáig hatályban lévő - Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése a fentiekkel egybevágó rendelkezéseket tartalmazott.
1.4. A - már a Pp. hatályba lépését megelőzően meglévő[3] - probléma gyökere onnan ered, hogy semmiféle támpont nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mit kell érteni a Pp. szabályainak az adott nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltéréseken alapuló alkalmazásán, így a jogalkalmazó szervre van bízva az, hogy egy konkrét esetben miként értelmezi a fenti rendelkezést, ami eltérő tartalmú döntésekhez, vagyis végeredményben jogbizonytalansághoz vezethet.
1.5. Jelen értekezés azonban egy újkeletű tendenciára (problémára) kívánja felhívni a figyelmet. A Pp. 170-171. §-ának a keresetlevél formai és tartalmi követelményeit meghatározó rendelkezései között számos olyan található, amelyek már a Régi Pp. rendelkezései között is fellelhetőek voltak. A Pp. rendelkezésein alapuló jogalkalmazás azonban az első gyakorlati tapasztalatok alapján ezeket megváltozott keretek között, jóval szigorúbban, a kérelmezőre hátrányosan értelmezi (pl.: határozott kérelemre, hatáskör, illetékesség megjelölésére vonatkozó szabályok). Az alábbiakban ezen probléma kerül bemutatásra elsősorban a felszámolási kérelem benyújtásával összefüggésben.
2.1. A felszámolási eljárás szabályait a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: "Cstv.") szabályozza, amelynek 6. § (3) bekezdése 2018. január 1. napjától kezdődő hatállyal a következőképpen szabályozza a Pp., illetve Bnpt. szabályainak alkalmazhatóságát: "[a]zokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni […]". Az összehasonlíthatóság kedvéért idézhető továbbá a 2017. december 31. napjai állapotot, amikor a Cstv. 6. § (3) bekezdése a következőket tartalmazta: "Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak […]". Maga a rendelkezés 2018. január 1. napjától hatályos szövege egyáltalán nem sugallja, hogy a jogke-
- 3/4 -
reső közönségnek tartalmában megváltozott értelmezéssel kell számolnia, hiszen mindössze annyi változás történt, hogy az "eltérően" szó helyett a "külön" szót, a "megfelelően irányadó" helyett, pedig a "nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérést" említ a Cstv. amellett, hogy a Bnpt. szabálya külön is nevesítésre kerül.
2.2. A fentiek ellenére azonban a következő gyakorlati esetekkel lehet találkozni. Több ügyvéd kollégával való egyeztetést követően kirajzolódni látszik az a tendencia, hogy a teljesen azonos tartalommal, az ÁNYK FPK-24. számú (hitelező által benyújtott felszámolási kérelem) formanyomtatványon, a Fővárosi Törvényszékhez előterjesztett felszámolási kérelmek más törvényszéki intézkedést eredményeznek attól függően, hogy a kérelmek a Pp. hatályba lépését megelőzően, vagy azt követően kerültek benyújtásra. Míg a Pp. hatályba lépését megelőzően a kérelmek minden további nélkül befogadásra kerültek, addig a Pp. hatályba lépését követően benyújtott kérelmeket a Fővárosi Törvényszék visszautasította jellemzően azzal az indokolással, hogy "a kérelemben nem került feltüntetésre a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelem, valamint (3) bekezdés b) pontja szerint a bíróság hatáskörét és illetékességét megalapozó tény és jogszabályhely megjelölése."
2.3. Tehát a Törvényszék a visszautasításokban olyan okokat jelölt meg, amelyek a Pp. hatályba lépését megelőzően is hatályban voltak. A Régi Pp. 121. § (1) bekezdés d)-e) pontja szerint: "[a] pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni d) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható; e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem)". Ezek elmulasztásának következményeként a Régi Pp. 124. § (2) bekezdésének a) pontja akként rendelkezett, hogy "[a] bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében és a 121/A. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltakat". Ezen rendelkezések ellenére a Régi Pp. hatályosságának ideje alatt a felszámolási kérelmekkel kapcsolatban nem követelte meg a gyakorlat a határozott kérelem, valamint a hatásköri és illetékességi szabályok megjelölését.
2.4. A fentiekből fakadóan megállapítható, hogy a tartalmában azonos rendelkezésekből a jogalkalmazó szerv eltérő jogi következtetésre jutott a Pp. hatályosságának ideje alatt, mint az azt megelőző időszakban. Ebben a körben lehet azzal érvelni, hogy a korábbi gyakorlat volt túlzottan megengedő, hiszen a Régi Pp. szabályai is arról rendelkeztek, hogy a bíróság (kötelezően) "a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.", azaz a Régi Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával a nemperes eljárást megindító iratot hiánypótlás kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Ugyanakkor ez az érvelés az alábbiak miatt nem helytálló. Az FPK-24. számú formanyomtatványon nem található olyan rovat, ahová a bíróság hatáskörét és illetékességét megalapozó tényeket, jogszabályhelyeket, illetve a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet be lehetne írni. Ezen információkat a nyomtatványt kitöltő személy vagy az A5 számú lapon tudja szerepeltetni, vagy egyéb mellékletként tudja csatolni. Az A5 számú lap azon információk megadására szolgál, hogy a hitelező miért tartja az adóst fizetésképtelennek, így a hatáskörre és illetékességre, valamint a határozott kérelemre vonatkozó információk nem illenek bele ebbe a rovatba. Indokolatlan lenne továbbá elvárni azt, hogy valaki egyéb mellékletként külön egy olyan dokumentumot csatoljon, amelynek pontos tartalma nem körülhatárolt. Emellett elvárható lenne a jogalkotótól, hogyha a felszámolási kérelem befogadásához a fenti információkat elengedhetetlenül fontosnak tartja, akkor a kötelezően alkalmazandó formanyomtatványokon ezen információkat bekérő rovatokat tüntessen fel. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy például az alapítványok, illetve egyesületek változásainak bejegyzésére szolgáló ÁNYK formanyomtatvány "K-Kérelem" megjelölésű lapja kifejezetten tartalmaz egy jelölőnégyzetet (ún. check-boxot) a határozott kérelemre ("Kérem, hogy a bíróság az egyesület/alapítvány adatait a kérelemnek megfelelően módosítani szíveskedjen."). Érthetetlen továbbá, hogy amennyiben a jogalkotó úgy gondolja, hogy felszámolási kérelem esetén a határozott kérelemre vonatkozó rendelkezés a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, akkor miért nem tüntet fel erre vonatkozó rovatot vagy jelölőnégyzetet az FPK-24. számú formanyomtatványon.
2.5. Az elmondottakra tekintettel indokolatlan, illetve - a formanyomtatvány tartalmára tekintettel - teljesen váratlan az a gyakorlat, amely a felszámolási kérelmek elbírálása tekintetében a Pp., illetve a Régi Pp. azonos tartalmú háttérszabályait eltérően (szigorúbban) értelmezi. A jelenlegi gyakorlat azért megtévesztő, mivel a kérelem előterjesztője okkal feltételezheti, hogy a nyomtatvány teljes körű kitöltésével valamennyi szükséges adatot/információt megadott, így az előterjesztő alappal nem számíthat arra, hogy olyan okból kerül kérelme visszautasításra, amely ok a formanyomtatvány teljes körű kitöltésével sem kerülhető el. Megítélésem szerint a helyzet megoldása kétféleképpen történhet meg: vagy a jogalkalmazás tér vissza a Pp. hatályba lépését megelőző gyakorlathoz, vagy a kötelezően alkalmazandó formanyomtatvány kerül módosításra olyan módon, hogy a kötelező adatokat bekérő rovatok explicit módon feltüntetésre kerülnek a formanyomtatványon.
3.1. Ahogyan azt jelen értekezés korábbi részében már említettem a Pp. mint mögöttes szabály "gumiszabályként" történő alkalmazása számos esetben komoly bizonytalanságokat eredményez (és eredményezett korábban is). Nem világos, hogy egyes nemperes eljárásokban a Pp. által meghatározott szigorú követelményeket mennyiben kell alkalmazni az eljárást megindító iratra (pl.: [hasonlóan a felszámolási kérelemhez kapcsolódó anomáliákhoz] egyesület változásbejegyzése esetén fel kell-e tüntetni a hatáskört/illetékességet megalapozó tényeket, illetve jogszabályhelyeket, ami-
- 4/5 -
kor a formanyomtatványon erre nincs lehetőség [legfeljebb egyéb mellékletként lehet csatolni]). A fenti problémakör mindenképpen megoldásra szorul. A megoldást elősegíti az elektronizáció, valamint a kötelezően alkalmazandó formanyomtatványok térnyerése, általánossá válása. A formanyomtatványt kitöltő személy joggal hiheti, hogy amennyiben a sablont hiánytalanul kitölti, akkor fel sem merülhet, hogy olyan okból utasítják vissza a kérelmét, hogy valamilyen információ megadását elmulasztotta. Amennyiben ez előfordulhat, akkor a formanyomtatvány alkalmatlan a funkciójának betöltésére, azt haladéktalanul módosítani kell olyan módon, hogy valamennyi, az eljárást megindító irattal szemben támasztott követelménynek eleget lehessen tenni a formanyomtatvány rovatainak kitöltése útján.
3.2. Az elektronizáció következtében az jelentene megoldást, ha a Pp. keresetlevélre vonatkozó szigorú követelményeit annyiban kellene háttérszabályként alkalmazni az olyan nemperes eljárásokban, ahol rendszeresített formanyomtatvány alkalmazását teszi kötelezővé a jogalkotó, amennyiben ezt a kötelezően alkalmazandó formanyomtatvány lehetővé teszi (azaz például, ha a jogalkotó/jogalkalmazó elvárja, hogy hatáskör/illetékesség feltüntetve legyen, akkor erre vonatkozó rovat szerepeljen a kötelezően alkalmazandó formanyomtatványon). A fenti anomáliákra tekintettel érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy a jogalkotás, illetve a jogalkalmazás milyen választ ad a kialakult helyzetre, annak érdekében, hogy a nemperes eljárások ne akadjanak meg szükségtelenül. ■
JEGYZETEK
[1] A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény.
[2] A Polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (Szerk.: Varga István), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018. 638-659. o.
Visszaugrás
