Sepsi Tibor az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Delfi As Észtország elleni, valamint a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete Magyarország elleni ügyében hozott döntéseit kommentálja.
Sokan tették, mégis korai lenne még temetni az előzetes moderálás nélküli kommentelést, de jelen pillanatban a kommentelés szabadságának elismeréséről sem beszélhetünk. Ahogy az Alkotmánybíróság 2014-es döntése, úgy az Emberi Jogok Európa Bírósága Nagykamarájának a Delfi AS Észtország elleni ügyében[1] hozott ítélete sem ad hosszú távon és általánosan alkalmazható mércét az interneten közzétett felhasználói hozzászólásokért való honlap-üzemeltetői felelősség tartalmára nézve, de nem is változtatja meg alapjaiban a tárgykörre vonatkozó nemzeti szabályozási kereteket. Annyi dőlt el - és ez (az internetes véleményszabadság támogatóinak bánatára) nem kevés -, hogy fennállhat ilyen felelősség, azonban ennek tartalmára a Delfi-ügy és az ítélet sajátosságaira tekintettel csak viszonylag szűk körben tudunk teljes bizonyossággal következtetni. Ez a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Index.hu Magyarország elleni ügye[2] után sem sokat változott, hiszen utóbbiban a Bíróság nem felülbírálta, hanem kifejezetten fenntartotta a Delfi-ügyben kimondott alapelveket. Így a magyar ügy elsődleges tanulsága az, hogy a hazai bírói gyakorlat milyen messze jár még a szabad szólás és a szabad sajtó védelmében sokak által kritizált új európai sztenderdtől is.
A Delfi-ügy lényege, hogy az észt bíróságok - az egyik legolvasottabb észt hírportál (az amúgy mindhárom balti államban jelen lévő Delfi médiavállalat észt internetes portálja) saját felületén megjelent cikk alatti, egyértelműen jogsértő tartalmú - hozzászólások miatt állapítottak meg 5000 észt koronás (a hazai sajtóperek gyakorlatához képest alacsony, mintegy százezer forintnak megfelelő nagyságú, az eredeti követelés századrészét kitevő) kártérítést. A hozzászólások ugyan közéleti vitához kapcsolódtak, azonban azok egy közszereplő - de nem politikai közszereplő - érintett emberi méltóságát egyértelműen, kontextustól függetlenül is sértették, hiszen antiszemita felhangok mellett, emberi mivoltát tagadva, a megölésére szólítottak fel, illetve a halálát kívánatosnak írták le. Az érintett a jogsértő hozzászólásoknak a honlapon való bejelentése helyett jogi eljárást indított, a Delfi pedig - erről értesülve - a hozzászólásokat hat hét után törölte.
A szankció tehát mérsékelt volt, a jogsértés explicit, így a kártérítésre kötelezett kiadó által az EJEB elé vitt ügy könnyen leegyszerűsíthetővé vált arra a kérdésre, hogy az előzetes moderálás nélküli kommentelést megengedő, de emellett a jogsértő hozzászólások utólagos kiszűrésére értesítési és eltávolítási rendszert (és a trágár kifejezéseket kiszűrő filtert) alkalmazó internetes tartalomszolgáltató felelhet-e egyáltalán azon hozzászólások tartalmáért, amelyek jogsértő jellegéről nem kapott előzetes értesítést.
Ez az a sajátossága az ügynek, amely miatt a médiaipar és az internetes szólásszabadság védelme érdekében fellépő szervezetek érdeklődésének középpontjába került, még a kontinens határain túl is. Attól azonban, hogy a Google-től az európai jogvédő szervezetekig mindenki felvette a kesztyűt, és a kérelmet egyhangúlag elutasító kamarai döntés után a Nagykamra állásfoglalását, a kommentekért való felelősség elutasítását sürgette, az ügy tényállása utólag természetesen nem változott meg. Így az továbbra is csak kevéssé maradt alkalmas arra, hogy egyedi sajátosságai alapján megfelelő alapja legyen egy, az Egyezmény 10. cikkéből fakadó követelményeket az internetes hozzászólások vonatkozásában mélységében kifejtő döntésnek.
Ahogy az mára nyilvánvalóvá vált, a Delfi-ügyből nem vált az internetes szólásszabadság mérföldkövévé: az EJEB Nagykamarájának 2015. június 16-án kelt ítélete szerint nem sérti szükségképpen a szólásszabadságot, ha egy internetes portált valamely, az Emberi Jogok Európai Egyezményében részes állam joga alapján felelősségre vonnak az ott megjelenő kommentekért. A Nagykamara tehát tartalmilag nem változtatta meg a héttagú kamarában született elutasító döntést, és nem állapította meg az Egyezmény megsértését amiatt, hogy az észt jog elismerte a Delfi felelősségét a jogsértő hozzászólásokért. Ugyan ez magától értetődne, de a döntés médiafogadtatása alap-
- 106/107 -
ján mégis ki kell emelni, hogy ebből nem következik, hogy kötelező volna - például a jogaiban sértett személyek emberi méltósághoz való jogából levezethető lenne - a szolgáltatók felelősségre vonása a sértő kommentek miatt.
A döntés elvi kiindulópontja egy, az internet szólásszabadságot biztosító szerepe mellett annak káros hatásait, a veszélyes és becsületsértő tartalmak célba juttatásában való kiemelt szerepét is hangsúlyozó megközelítés. Ez az alapjogvédelmi mérlegelés szintjén úgy jelenik meg, hogy "bár a Bíróság elismeri, hogy az internetnek a szólásszabadság gyakorlásában fontos előnyei vannak, azt is szem előtt tartja, hogy a becsületsértő vagy más jogsértő szólás ellen általában fel kell lépni, és a személyiségi jogok megsértésével szemben hatékony jogorvoslatot kell biztosítani" [110]. Az Európa Tanács vonatkozó ajánlásának[3] a közvetítő szolgáltatók felelősségével kapcsolatos megállapításaira is alapozva a többségi álláspont általános elvként mondja ki azt is, hogy az internet sajátosságaira tekintettel az internetes hírportáloknak a 10. cikk szerinti kötelezettségei a harmadik fél által közzétett tartalom tekintetében "bizonyos fokig eltérhetnek a hagyományos kiadókéhoz képest" [113].
Már a konkrét ügyre vonatkozó, de még mindig elvi, a korlátozás arányosságának megítélésekor figyelembe vett megállapítás, hogy a hírportálnak kötelezettsége áll fenn arra, hogy tisztában legyen a rajta fellelhető tartalmakkal, és hogy "a gyűlöletbeszéd potenciális sértettjének jóval korlátozottabb azon képessége, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az internetet, mint egy nagy kereskedelmi internetes hírportál arra való képessége, hogy ilyen hozzászólásokat megelőzze vagy gyorsan eltávolítsa" [158].
Ha van érdemi elmozdulás a korábbi döntéshez képest, akkor az az, hogy a Nagykamara erősebben hangsúlyozta a Delfi-ügy esetében fennálló, az egyezménysértés megállapítását álláspontja szerint kizáró speciális körülményeket - mindenek előtt azt, hogy a professzionális hírportált működtető Delfi az ügyben messze több volt, mint passzív, tisztán technikai szolgáltató -, ennek ellenére hat héten keresztül úgy hagyta moderálatlanul a jogsértő hozzászólásokat, hogy közben a cikkhez kiugróan nagy számban szóltak hozzá az olvasók.
Így az ítéletből más ügyekre nézve az következik, hogy ha a) a kommentelés erősen integrálva van a tartalomszolgáltatásba, és b) nehézségekbe ütközik a kommentelő azonosítása, valamint c) magától nem szűri utólag, de rövid átfutással a kommenteket a portál, d) nem eltúlzott a szankció, ugyanakkor e) az Egyezmény által nem védett szólás szerepel a hozzászólásban, akkor (és csak akkor) nem egyezménysértő a portál felelősségének megállapítása. Ha azonban ezek közül a feltételek közül bármelyik nem áll fenn, akkor a Delfi-döntés ellenére is marad tér az EJEB előtt a szolgáltatót sújtó szankció elleni fellépésre.
Az Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Index.hu Zrt. Magyarország elleni ügye számunkra talán tényleg fontosabb következményekkel jár, mint a Delfi-ügy: az ugyanis közvetlenül változtathatja meg azt a magyar bírósági joggyakorlatot, amely a kommentelésre lehetőséget adó portálokat lényegében automatikusan felelőssé tette a kommentelő esetleges jogsértései miatt. Szó sincs azonban arról, hogy Strasbourg változtatott volna a korábbi gyakorlatán. Ahogyan a Delfi-döntés sem automatikus és feltétlen felelősségről szólt, úgy a magyar döntés sem mentesíti teljes egészében a honlapok üzemeltetőit vagy szerkesztőit a kommentekért való felelősség alól. Így nem a Delfi-döntés felülvizsgálatáról, hanem sokkal inkább az ott kimondott alapelvek alkalmazásáról, illetve kiegészítéséről beszélhetünk.
A magyar ügy ugyanis két igen jelentős vonatkozásban eltért az észttől. Egyrészt, az észt honlapon a gyalázkodó hozzászólások hat hétig elérhetőek maradtak annak ellenére, hogy - amint ezt abban az ügyben az EJEB megállapította - a cikk tárgya és a kommentelés intenzitása alapján az érintett honlap szerkesztőitől elvárható lett volna ennyi idő alatt az utólagos moderálás. A magyar ügyben viszont azt állapította meg a bíróság, hogy noha a honlapok a hozzászólásokat itt is az érintettektől való tudomásszerezést követően távolították el, azok jóval rövidebb ideig (kevesebb mint két hétig) voltak elérhetőek.
Másrészt - és ez a fontosabb különbség - az észt ügy jogsértő kommentjeinek többsége nem egyszerűen gyalázkodó és jogsértő volt, hanem tartalma szerint az Emberi Jogok Európai Egyezmények által vé-
- 107/108 -
dett szólások körén kívül eső gyűlöletbeszédet, illetve erőszakra való felhívást valósított meg, amikor a cikkben szereplő vállalkozó megölésére szólított fel, vagy - "beteg zsidónak" minősítve - a halálát kívánta. Ehhez képest a magyar honlapokról eltávolított hozzászólások messze nem voltak ennyire sértőek, még a legdurvább, egyben a legkevésbé tartalmi "sünös" komment[4] sem tartozott a bíróság szerint sem a gyűlöletbeszéd, sem az erőszakra való felhívás körébe. Emellett, bár a megfogalmazások sértőek, illetve az utóbbi esetben kifejezetten vulgárisak voltak, de a saját gyakorlatából itt - a magyar nyelv kifejezőkészségének nagyobb dicséretére - az Uj Péter-féle "ez a bor szar"-os ügyet[5] felhívva a bíróság hangsúlyozta, hogy önmagában ettől még a szólás nem minősül öncélúan sértőnek. Azaz, a kommentek lehettek ugyan sértőek, de nem estek az Egyezmény védelmén kívül - különös tekintettel arra, hogy egy olyan cégre vonatkoztak, amellyel szemben számos fogyasztóvédelmi jellegű eljárás volt folyamatban, tehát a fogyasztók érdekeivel kapcsolatos, ezért közügynek minősülő ügyben szólaltak meg erőteljesebb formában a kommentelők.
Strasbourg tehát nem felülbírálta, hanem kifejezetten fenntartotta a Delfi-ügyben kimondott alapelveket: az egyezménysértés megállapítására elsősorban éppen az vezetett, hogy a magyar bíróságok az ügyet lényegében a kommentelt tartalmat közzétevő honlapok fenntartóinak objektív felelőssége alapján bírálták el, így többek közt sem a szolgáltató által a jogsértő kommentek megelőzésére vagy eltávolítására alkalmazott intézkedésekre, sem a kommentelő felelősségre vonhatóságára nem voltak tekintettel akkor, amikor megállapították az MTE és az Index felelősségét. Ezzel egyébként a korábbi - ennél kiegyensúlyozottabb - bírói gyakorlattól is eltértek, hiszen a Pécsi Ítélőtáblának a Pf.VI.20.776/2012/5. számú, a Bírósági Döntések Tárában közzétett ítélete[6] hiába mondta ki, hogy "[a]z nem várható el a honlap üzemeltetőjétől, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az összes hozzászólást, bejegyzést - különösen nagyobb tartalomszolgáltatók esetében. Az viszont mindenképpen elvárható, hogy ha tudomására jut, hogy jogsértő tartalom került az általa üzemeltetett honlapra, azt távolítsa el mihamarabb."
Többek közt éppen ezzel összefüggésben fontos az is, hogy az EJEB MTE-ügyben hozott ítélete kimondja: egy értesítési-eltávolítási rendszer alkalmazása (azaz az érintett bejelentésére történő azonnali eltávolítás, ami az ügyben meg is történt) a konkrét ügyben megfelelő és elégséges védelmet jelentett volna a felperes ingatlanportálok jogainak védelmében. Azaz, "egyszerű" jogsértésnél nem követelhető több a portáltól, mint hogy erre irányuló jelzés esetén távolítsa el a hozzászólást, gyűlöletbeszéd és erőszakra való felhívás esetén viszont továbbra is megkövetelheti a nemzeti jogalkotás és a jogalkalmazás ennél szigorúbb eszközök - a gyakorlatban legalább a gyors utólagos moderálás - alkalmazását ahhoz, hogy a szolgáltató ne feleljen a jogsértő kommentekért.
A Delfi-döntéssel kapcsolatos elvi kritikák szerteágazóak és gyakran kiegyensúlyozatlanok, de a felelősség minden formájának - konkuráló alapjog érintettsége esetén alapvetően mindig értékválasztási alapú - elvi elutasításán túl felvetett szempontok többségének relevanciáját nehéz vitatni.
Egyrészt egyértelműen van alapja annak, hogy az EJEB adós maradt az internetes médiatartalmak előállításában és célba juttatásában érintett aktorok szerepének, tevékenységük hatásainak mélyebb elemzésén alapuló következtetésekkel. Azon lehet vitatkozni, hogy a bírák tudják-e, hogy hogyan működik az internet, de az tény, hogy a döntésben foglalt érvelés anélkül irányoz elő az online média harmadik fél által közzétett tartalmak miatti felelősségére önálló mércét, hogy azt néhány átfogó megállapításon kívül kibontaná.
Már a tartalmi kritikához tartozik, s ez egyben Sajó András magyar és Nona Tsotsoria grúz bíró különvéleményének is hangsúlyos eleme, hogy ezzel együtt elmaradt a közvetítő (és nem csak a technikai közvetítő) szolgáltatóknak mint az információk és vélemények áramlásában kulcsszerepet játszó szereplőknek az elismerése az alapjogok védelmének rendszerében. A bíróság azon túl, hogy a Delfi terhére számolja el, hogy gazdasági haszna származik a hozzászólások lehetővé tételéből, nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a felhasználók közötti kommunikáció lehetővé tétele önmagában védendő értéket is hordoz.
A közvetítői szolgáltatói felelősséggel és egymással is szorosan összefüggő kérdések egyike az ítéletnek a bejelentési és eltávolítási ('notice and takedown') rendszerekkel való viszonyára vonatkozik, a másik pedig az uniós e-kereskedelmi irányelvhez[7] fűződő
- 108/109 -
kapcsolatára. A közvetítő szolgáltatóknak a közzétett tartalmakért való felelősségének főszabály szerinti hiánya ugyanis az elektronikus kereskedelemben az irányelvből következik az Európai Unió tagállamaiban, míg a 'notice and takedown'-rendszerek általános alkalmazása Európában döntően szintén az irányelvnek köszönhetően terjedt el.
Bár széles körben megjelenő kritika, hogy az EJEB teljesen figyelmen kívül hagyta az irányelvet (és vele a közvetítői szolgáltatói felelősség uniós jogi szabályait), valójában közvetlen, a két érintett bíróság későbbi döntéseivel fel nem oldható konfliktus nem áll fenn. Az EJEB nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a Delfi semleges - az irányelv 14. cikk (1) bekezdése szerinti - közvetítő szolgáltatónak minősül-e, vagy abban, hogy a szolgáltatás igénybe vevője a szolgáltató irányítása alatt vagy ellenőrzése mellett jár-e el. (Ez utóbbi esetben mégis felel az általa feltöltött jogsértő tartalomért akkor is, ha annak jogsértő jellegéről nem kap értesítést.) E kivételi körbe azonban az Európai Bíróság esetjoga alapján azok a helyzetek is beletartoznak, amelyekben a szolgáltató aktívan képes alakítani és kontrollálni - jelen esetben a kommentálható cikkek tartalmának meghatározásával, a moderálás útján a feltöltött hozzászólás utólagos módosításának kizárólagos lehetőségével - a tartalmat. A L'Oreal kontra eBay-ügyben[8] például az adott tartalomnak a szolgáltató általi promotálása már megalapozta a semleges szolgáltatói minőség elvesztését, ami nem áll túl messze az EJEB-nek a hírportál tartalmába integrált hozzászólásokkal kapcsolatos érvelésétől.
Emellett az is tény - bár nem feltétlenül hiba -, hogy az EJEB nem volt érzékeny arra, hogy a felhasználók által generált tartalmakat teljes egészében kontrollálni képes médiaszolgáltató (vagy egyéb közvetítő szolgáltató) víziója az információtechnológia mai szintjén tiszta formában nyilvánvalóan megvalósíthatatlan. Erre azonban - egyértelműen személyiségvédelmi megközelítésű - válasz az ítéletnek a felhasználó és a szolgáltató technikai lehetőségeinek összevetésén alapuló, fentebb idézett érvelése. Azaz, a bíróságot csak annyiban érdeklik a szolgáltató nehézségei, hogy azok nyilvánvalóan csekélyebbek, mint a felhasználóéi lennének, ha ő is teljes kontrollra törekedne.
Végül még az MTE-döntés után sem mondhatjuk azt, hogy az EJEB a kommentek ügyében mindenre kiterjedő választ adott volna. Továbbra sem tudjuk például, hogy mi a helyzet a gyűlöletbeszédet vagy erőszakra való felhívást nem tartalmazó például az öncélúan gyalázkodó kommentekért való felelősség esetén.
Ami pedig a döntések utáni magyar jogi helyzetet illeti: az internetes szólásszabadság szélesebb elismeréséhez fűzött vérmes remények elvesztésén túl ugyanúgy nem történt alapvető változás, mint két éve a szintén az MTE és az Index ügyében született 19/2014. (V. 30.) AB határozattal. Az AB döntése után a Delfi-döntéssel újabb megerősítést nyert, hogy van olyan kör - ha, mint most kiderült, az Alkotmánybíróság korábbi döntésében foglaltaknál szűkebb is -, amelyben meg lehet teremteni a szólásszabadság megsértése nélkül a médiaszolgáltató felelősségét a hozzászólások tartalmáért. Az MTE-döntéssel pedig leírva látjuk, amit eddig is tudtunk: a kommentekért való általános és lényegében objektív felelősséget megállapító magyar joggyakorlat az Egyezmény alapján nem tartható fenn.
Azt azonban, hogy a kommentekért való felelősségnek mi a terjedelme, és mikor terjed ki például az érintett által nem jelzett jogsértő tartalom eltávolítására, azt a mindenkor hatályos magyar törvények határozzák meg. A jogalkotó viszont speciális felelősségi alakzatot erre az esetre nem alkotott, amit pedig a polgári jog és a hírközlési jog szabályai alapján ki lehet olvasni a magyar jogrendszerből, annak értelmezését sem az Alkotmánybíróság, sem az EJEB nem végezhette el az eljáró magyar bíróságok helyett.
Az EJEB Delfi-döntése tehát - legalábbis jelenlegi tudásunk szerint - messze van attól, hogy korszakalkotónak vagy önmagában hosszú távra meghatározónak nevezhetnénk. Ugyanakkor kérdés, hogy egyáltalán abban a helyzetben volt-e a testület saját, az internet, a sajtó, illetve általában az internetes véleménynyilvánítás eszközeinek folyamatos és nehezen előrelátható átalakulására vonatkozó tudásának objektív korlátai mellett, hogy az internetes kommentelésért felelősséget általában kizáró vagy a megszületett ítéletnél szélesebb körben kizáró álláspontot alakítson ki az ügyben. Mivel ez egyáltalán nem volt egyértelmű, az EJEB álláspontjával kapcsolatos hiányérzet mellett megjelent az abba vetett bizakodás is, hogy későbbi ítéletek eredményeképpen végül több szempontot figyelembe vevő, kiegyensúlyozottabb,
- 109/110 -
de mindenképpen teljesebb gyakorlat alakul ki a kérdésben. Ehhez viszont az MTE-döntés után is további esetekre lenne szükség. ■
JEGYZETEK
[1] 64569/09. számú kérelem, az EJEB 2015. június 16-án kelt ítélete. A döntés magyar nyelvű összefoglalóját lásd a Fundamentum 2015/2-3.
[2] 22947/13. számú kérelem, az EJEB 2016. február 2-án kelt ítélete.
[3] Recommendation CM/Rec(2011)7 of the Committee of Ministers to Member States on a new notion of media.
[4] "Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem dögölnek. "
[5] 23954/10. számú kérelem, az EJEB 2011. július 19-én kelt ítélete.
[6] Lásd: http://ukp.birosag.hu/portal-frontend/stream/birosagKod/2203/hatarozatAzonosito/Pf.20776_2012_5/
[7] A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv").
[8] L'Oréal SA és társai kontra eBay International AG és társai, az Európai Bíróság (Nagytanács) 2011. július 12-i ítélete (C-324/09. sz. ügy).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász.
Visszaugrás
