Napjaink gazdasági és társadalmi életében a területfejlesztés egyre jelentősebb szerepet tölt be. Dolgozatom elején fontosnak tartom leszögezni, hogy Magyarország beilleszkedett az Európai Unió területfejlesztési rendszerébe, alkalmazza az európai alapelveket és jogszabályokat, valamint hozzáfér az Unió forrásaihoz. Felmerülhet azonban a kérdés: miért is jelentős manapság a területfejlesztés? Az Unió területfejlesztési rendszerébe történő tartozás egyrészt kötelezi Magyarországot, hogy alkalmazkodjon az Unió előírásaihoz, rögzített fejlesztési irányvonalon kell haladnia a célok eléréséhez és megvalósításához, másrészt a lehetőségek köre is kibővült.[1] A magyar költségvetésről szóló törvények is rögzítik a területfejlesztési célokat szolgáló előirányzatokat, ezzel is kifejezve jelentőségüket.
Megjegyzendő, hogy a mindennapi életben szinte folyamatosan találkozunk a területfejlesztési joggal, illetve az azzal kapcsolatos támogatásokkal. Gondoljunk csak a "Széchenyi 2020"-as plakátokra, vagy akár a pályázatokra, melyen több százezer vagy akár több milliós összeghez is lehet jutni támogatás formájában. Ennek a folyamatos "találkozásnak" eredményeképpen merült fel bennem a kérdés: mégis milyen jogorvoslat állhat a támogatott részére? Mennyire lehet ez a jogorvoslat hatékony? Mely jogág szabályai vonatkoznak az esetleges eljárásra? Jelen tanulmányban, illetve az elkészített pályamunkámban ezeket a kérdéseket válaszolom meg.
A területfejlesztési jog a közigazgatási jog egyik ágát jelenti. A területfejlesztés fogalma a hazai tételes jogban is megjelenik a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tftv.) értelmező rendelkezései között. Hoffman István a törvényi (legális) definícióra figyelemmel a területfejlesztést röviden úgy határozta meg, mint a különböző adottságú és fejlettségű területi egységek gazdasági, társadalmi, környezeti jellemzőinek egy meghatározott értékválasztást tükröző szempontrendszer elérését elősegítő tudatos, tervszerű befolyásolása.[2]
A területfejlesztés definiálása után kiemelendő annak szerepe is. A területfejlesztés integrálja a különféle területi/igazgatási tevékenységeket, meghatározza a térhasználat tudatos irányítását. A fentiek alapján a közérdek nevében történő jövőorientált beavatkozásról, közfeladatról van szó, ami alkalmas a gazdasági szempontok érvényesítésére a szubszidiaritás elvének figyelembevétele mellett.[3] A területfejlesztés több szempontból is sajátos szakigazgatási terület: egyfelől anélkül, hogy kizárólagosan az államigazgatáshoz, vagy az önkormányzati igazgatáshoz tartozna, magán hordozza mindkét igazgatás jegyeit; másfelől hazánk uniós tagságából kifolyólag a nemzeti kereteken túllépve erős kötődést mutat az integrációs szervezethez,annak egyes szerveihez, intézményeihez, illetve normáihoz; végezetül a területfejlesztési döntések megvalósításában részt vevő alanyi kör minden tekintetben rendkívül heterogén, kapcsolatuk pedig a mellérendeltség, és nem az alá-fölé rendeltség mentén alakul.[4]
A szakirodalomban és a jogalkalmazás területén is komoly viták folynak arról, hogy a támogatások alapján létrejött jogviszonyok elsősorban polgári jogi vagy közjogi jogviszonynak tekinthetőek-e, és a jogviszonyban melyik jogterület elemei vannak túlsúlyban.[5] A támogatások nyújtása során a támogatást nyújtó és a támogatott között létrejövő viszonyrendszer sok kérdést vet fel.
A magyar területfejlesztés forrásainak meghatározott része az EU fejlesztési támogatásából származik. A hazai prioritások és programok mellett van lehetőség uniós támogatásra is pályázni, amelyekre az Unió az - fent említett alapok összefoglaló nevén - ESB Alapokból nyújt meghatározott összeget. Sokkal érdekesebb azonban, hogy mind a két - hazai és uniós - viszonylatban támogatásokról beszélünk.
A jogrendszeren belüli jog-összehasonlító kutatás megállapította, hogy a jogszabályok direkt módon és elvi jelleggel, a joggyakorlat számára irányadó módon nem tartalmaznak a "támogatási jogviszonyra" foga-
- 39/40 -
lommeghatározást. Az államháztartási törvény a támogatásról mint finanszírozási jogcímről szól; a Polgári Törvénykönyv pedig hallgat a támogatási jogviszonyról és támogatási szerződésről is.
A támogatás lényege, hogy az állam anyagi segítséget nyújtson az általa prioritásként kezelt társadalmi és gazdasági célok megvalósításához, melyek lehetnek különböző beruházások, fejlesztések, vagy akár a gazdasági tevékenység ösztönzése is. Az államháztartás különböző alrendszereiből folyósított támogatásokra az Áht., illetve az Ávr. keretszabályokat állapít meg. Ezeket a szabályokat ágazati jogszabályok egészítik ki, vagy egyes esetekben teljes mértékben eltérnek ezektől, ezzel kivételt képezve a keretszabályozás alól. Minden esetben céljellegű juttatásokról beszélünk, amelyek kizárólag arra a támogatási célra használhatóak fel, amelyre a támogató azokat rendelkezésre bocsátotta, amely megvalósítását a támogatás odaítéléséről rendelkező "döntés" vagy éppen jogszabály kikötötte.[6] A támogatás nem más, mint az államháztartás központi vagy önkormányzati alrendszeréből bármilyen formában, ellenérték nélkül nyújtott juttatás.[7] Mint ahogy azt már fentebb is írtam, a kiindulópont az, hogy a támogatást nyújtó úgy dönt, hogy valamilyen tevékenységet vagy cél megvalósítását finanszírozni kívánja. Az Európai Bíróság C-380/98. számú ítéletében kiemelte, hogy a finanszírozás nem más, mint a pénzügyi eszközök ellenszolgáltatás nélküli átruházása az érintett jogalany tevékenységének támogatása érdekében.[8]
A támogatások többsége projekt alapú, pályázat útján nyújtják a kérelmezőnek. A támogatásokkal kapcsolatos jogorvoslatok esetében döntő jelentősége van, hogy milyen a pályázat finanszírozási módja. Beszélhetünk ugyanis:
- előfinanszírozásos pályázatról,
- utófinanszírozásos pályázatról, illetve
- szakaszos folyósítású pályázatról.[9]
Az előfinanszírozásos pályázat azt jelenti, hogy a pályázat nyertese (a támogatott) a támogatás odaítéléséről rendelkező döntésben meghatározott határidőn belül egy összegben megkapja a pályázaton nyert teljes összeget.[10] Ezzel szemben, az utófinanszírozásos pályázatok esetében a támogatott saját maga előlegezi a pályázaton elnyerhető összeget. Ebben az esetben a kifizetés a projekt megvalósulása után történik.[11] Szakaszos folyósítású pályázatok esetében a finanszírozás több részletben történik. Mivel az általam vizsgált területfejlesztési támogatások nem esnek bele ebbe a finanszírozási kategóriába, dolgozatomban nem kívánok erről részletesebben szólni.
Az Áht. 48. § (1) bekezdésében került rögzítésre az államháztartás alrendszerei terhére nyújtott támogatás két formájának meghatározása. A támogatás így a törvény alapján kétféleképpen nyújtható: az egyik lehetőség, amikor pályáztatás útján a hatóság hatósági határozattal, vagy - ahogy azt az Ákr. is rögzíti - a határozat helyett hatósági szerződéssel nyújtja támogatást. Ebben az esetben közigazgatási jogi jogviszonyról[12] beszélünk. A másik lehetőség pályáztatás útján támogatási szerződés megkötése vagy támogatói okirat kiállítása, melynek következtében polgári jogi jogviszony[13] jön létre a támogatást nyújtó és a támogatást igénybe vevő között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
