A jelen tanulmányban az ajándékozási szerződés néhány súlyponti kérdését tekintem át a magyar magánjogban alapvetően történeti aspektusból, jogösszehasonlító szempontrendszert is alkalmazva. Dolgozatom alapvető célja, hogy a magyar magánjognak az ajándékozási szerződésre vonatkozó régebbi és hatályos szabályainak bemutatásával utaljak az ajándékozási szerződés néhány olyan problematikus kérdésére, melyekre a 2014. március 15. óta hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény, a továbbiakban: Ptk.) alapján létrejövő jogalkalmazói gyakorlat kapcsán, illetve esetleg a szabályozás jövőbeni felülvizsgálata során is érdemes figyelemmel lenni.
Erre tekintettel az ajándékozási szerződés szabályait az 1900. évi általános polgári törvénykönyv-javaslat (Áptkj.), az 1913. évi polgári törvénykönyv-javaslat (Ptkj.), az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.), a régi Polgári Törvénykönyv (rPtk.), az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezései továbbá a vonatkozó esetjog alapján kívánom áttekinteni, némely jogösszehasonlító mozzanat megvilágításával.[1]
Az ajándékozási szerződés esetében - annak alább részletezendő sajátosságaira figyelemmel - alapvető kérdésnek mutatkozik annak rendszertani elhelyezése. Nem kétséges, hogy számos mai kontinentális jogrendszerhez hasonlóan az ajándékozási szerződést a magyar jog is a kötelmi jog különös részében, az egyes szerződések között szabályozza.
- 5/6 -
Történeti vonatkozásban, a római jogot szemlélve azonban kiemelendő, hogy az ajándékozási jogügyletnek kétoldalú vagy egyoldalú természete nem nélkülözi a kétséget.[2] A római jog ősi szabályai, például az ajándékozásoknak egy bizonyos mértéken felüli tilalmazását kimondó, a Kr. e. III. század végén keletkezett lex Cincia igencsak kétségessé teszik az ajándékozás szerződés-jellegét a korai római jogban.
Dell'Adami Rezső szerint még a római jogforrások legalaposabb tanulmányozói - így Friedrich Carl von Savigny - sem jutottak megnyugtató eredményre abban a vonatkozásban, hogy a korai római jog az ajándékozást mennyiben tekinti kétoldalú jogügyletnek.[3] Álláspontom szerint az, hogy a iustinianusi jog már az ajándékozás érvényességéhez egyértelműen megköveteli az ajándékozási szándékot (animus donandi), még nem feltétlenül elégséges bizonyíték a jogügylet kétoldalú természetére.[4] Mindazonáltal azon Ulpianus-forráshely, mely a pactum donationis körében az elfogadás kérdését döntő jelentőségűnek véli, már az ajándékozási jogügylet kétoldalú jellegét erősíti.[5]
Dell'Adami Rezső utal a francia Code civil 894. artikulusára, amely az ajándékozást nem szerződésnek (contrat), hanem ügyletnek (acte) nevezi.[6] Dell'Adami Rezső megjegyzi, hogy ez a fogalmazás annak tudható be, hogy maga Bonaparte Napóleon az Államtanácsnak a francia Code civil szerkesztését tárgyaló ülésén megjegyezte, hogy az ajándékozás azért nem lehet szerződés, mert az a szerződő felek kölcsönös terhelését tételezi fel.[7] Mindenesetre a kódexben az acte szó szerepeltetését bizonyítéknak véli arra nézve, hogy az ajándékozás nem feltétlenül csak szerződésként értelmezhető. Igaz - miként maga is elismeri - a francia Code civilnek az ajándékozásra vonatkozó további szabályai egyértelműen annak szerződés-jellegét erősítik. Szalma József - aki kiemeli a francia jognak azon sajátosságát, hogy abban az ajándékozás elvben visszavonhatatlan - az ajándékozást a francia jogban szerződési jellegű jogügyletnek tekinti.[8]
A történeti iskola híveként számon tartott Kolosváry Bálint is azon a véleményen van, hogy az ajándékozást elvileg az általános jogügyletek között is lehetne tárgyalni.[9] Ezt azzal indokolja, hogy az ajándékozási elem, a liberalitas mint az ajándékozás alapvető eleme megengedhetővé tenné, hogy az ajándékozás ne a szerződések között kapjon helyet. Ugyanakkor maga is célszerűbbnek véli, hogy az ajándékozás a szerződések körében kerüljön szabályozásra.
A magyar magánjogi törvényjavaslatok, illetve - ahogyan már említésre került - a Ptk.
- 6/7 -
is az ajándékozást az egyes szerződések között tárgyalja. A mai magyar elmélet és gyakorlat az ajándékozást konszenzuális, vagyis a felek megegyezésével létrejövő szerződésnek tekinti. Menyhárth Gáspár - a Szladits Károly szerkesztette alapvető jelentőségű magánjogi kézikönyvben - világosan kimondja, hogy az ajándékozás másként mint szerződés útján nem is jöhet létre.[10]
A magyar magánjogra történeti vonatkozásban nagy hatással bíró német BGB az ajándékozásra vonatkozó szabályoknál nem említi a szerződés szót, helyette az intézkedés kifejezés szerepel. Az ajándékozást szabályozó BGB 516. § (2) bekezdéséből - mely a megajándékozottnak az elfogadó nyilatkozatáról szól - azonban már egyértelműen kiderül az ajándékozás szerződési jellege.[11]
Álláspontunk szerint abban az esetben is, ha a hétköznapokban a felek - vagyis az ajándékozó és az ajándékozott - sokszor egyáltalán nem érzékelik, az ajándékozás szerződésjellege elvitathatatlan, függetlenül attól, hogy az ajándékozás ingyenesen, avagy valamilyen meghagyás kikötésével történik.
Ugyanakkor nem kétséges, hogy főként az azonnal teljesedésbe menő ajándékozások (reálajándékozás) esetében a felek gyakran nem is érzékelik, hogy ténylegesen szerződést kötöttek egymással.
A Ptk. - kifejezetten helyeselhető módon - az ajándékozást szintén a Kötelmi Jog Különös Részében szabályozza mint a tulajdonátruházó szerződések egyik típusát, az adásvételi szerződés (annak különös nemei és altípusai), illetve a csere mellett.[12]
A magyar magánjogi szabályozás - úgy az egykori magánjogi kódextervezetek, mint a Ptk. - egységes abban, hogy az ajándékozás per definitionem az a szerződés, mellyel az ajándékozó saját vagyonának rovására másnak kötelezettség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttat, és azt az ajándékozott mint ingyenest elfogadja.[13]
Ebben a körben kiemelést érdemel, hogy a hatályos Ptk. meghatározása az ajándékozási szerződésről nem mondja ki, hogy azt a megajándékozottnak el kell fogadnia.[14] A még
- 7/8 -
a rPtk. hatálya alatt kialakult jogértelmezés és a gyakorlat azonban egységes abban, hogy a szerződés érvényes létrejöttéhez az ajándékozott elfogadó nyilatkozata szükséges.[15]
Mindaddig, amíg az ajándékozott az említett elfogadó nyilatkozatot nem teszi meg, csak ajándékozási ígéretről lehet beszélni. Álláspontom szerint gyakorlatilag ez a helyzet ekvivalens a szerződéses ajánlat és az ajánlattal egyező tartalmú elfogadás esetével, hiszen általában a szerződés is csak akkor jöhet létre, ha az ajánlatot kapó az ajánlattevőnek az ajánlattal egyező tartalmú elfogadó nyilatkozatot tesz. Kiemelendő, hogy - többek között - a francia Code civil nagyon plasztikusan fejezi ki azt, hogy az ajándékozás létrejöttéhez elengedhetetlen az ajándékozási ígéret kifejezett elfogadása.[16]
Hatályos jogunk nem szabályozza, hogy a megajándékozni szándékozottnak milyen időintervallumban kell reagálnia az ajándékozási ígéretre, ennek rendezését a felekre bízza. Ez a mindennapi élet követelményeinek - különös tekintettel a később tárgyalandó reálajándékozás körére - voltaképpen megfelel. Ugyanakkor célszerűnek tartom felhívni a figyelmet az Áptkj. 1498. § (2) bekezdésére. Ezen jogszabályhely - a német BGB 516. § (2) bekezdésének mintájára[17] - lehetőséget biztosít az ajándékozónak arra, hogy amennyiben a vagyoni előny juttatására már ténylegesen sor történt (azaz az ajándékozás tárgyát az ajándékozó már átadta), megfelelő határidő tűzése mellett felhívja a megajándékozni szándékozottat, hogy az ajándék elfogadása tárgyában nyilatkozzon.[18] Nézetem szerint ennek a szabályozásnak az esetleges átvétele az ajándékozási szerződés egyes szabályainak esetleges felülvizsgálata esetén megfontolandó, mert az védi az ajándékozó helyzetét, és ugyanakkor a bizonytalan jogi helyzet - az átadott dolog jogi sorsa - rendezését is elősegíti.
Mindennek azért is van jelentősége, mert abban az esetben, ha az ajándékozó ajándékozási ígérete elfogadásra kerül, akkor az ajándékozott az ajándékozási szerződés teljesítéséért kötelmi igénnyel léphet fel az ajándékozóval szemben. Régebbi jogunk - a hatályos Ptk-tól eltérően - az ajándékozási ígéret érvényességéhez írásbeli formát követel
- 8/9 -
meg.[19] Az írásbeli forma magánokirat, míg a mintaként szolgáló német BGB (518. §) közokirati formát ír elő.[20] Ennek a szabálynak nyilvánvaló rendeltetése, hogy az ajándékozó érdekeit védje, és egy esetleges jogvita esetén a bizonyítást segíti a törvényes kellékként szerepelő, kötelező írásba foglalás. (Mint ismeretes, a hatályos polgári jog az írásbeliséget kizárólag az ingatlanra irányuló ajándékozási szerződés, tehát nem is az ajándékozási ígéret körében követeli meg.[21])
Kiemelendő, hogy a svájci kötelmi jogi törvény, az OR szerint az ajándékozási ígéretet írásban kell megtenni. Abban az esetben, ha az ajándék tárgya ingatlan, avagy ingatlanra vonatkozó jog, úgy az ígéretet közokiratban (acte authentique) kell rögzíteni.[22] A magánjogi törvényjavaslatokat megelőző, régebbi jogunk szerint abban az esetben, ha az ajándékozási nyilatkozatot az ajándékozott ténylegesen elfogadta, irreleváns az ígéret írásba foglalása, az ajándékozó köteles az ajándék szolgáltatására.[23] Ugyanígy szükségtelen az ajándékozási ígéret írásba foglalása a magánjogi törvényjavaslatok szerint abban az esetben, ha az ajándékozó rögtön át is adja az ajándék tárgyát a megajándékozottnak.
Ez az utóbbi eset azonban elvezet az ajándékozás egy másik, és igen gyakori formájához, a reálajándékozáshoz. Az azonnal foganatba menő ajándékozási szerződés esetében -melyet a kérdéssel alaposan foglalkozó francia jogirodalom don manuel-nek nevez - semmilyen alaki kellék előírása nem szükséges.[24] Ebben az esetben a szerződés azonnal teljesedésbe megy. Álláspontom szerint ebben az esetben dogmatikai szempontból igen plasztikusan kimutatható, hogy az elfogadás tipikusan ráutaló magatartásként jelentkezik, míg más esetben - ahol nem reálajándékozás történik - az elfogadásra akár írásbeli nyilatkozatban is sort lehet keríteni.
Kiemelendő, hogy ez a fajta ajándékozás igen gyakori az ún. társadalmi illem szerint tett, avagy szokásos mértékű ajándékozások körében, melyeket a későbbiekben részletesen tárgyalok.
- 9/10 -
Az ajándékozási szerződés meghatározásánál az egyik megközelítési szempont az ajándékozási szerződés tárgya lehet. Az ajándékozás immanens eleme, hogy az ajándékozó az ajándékozott részére vagyoni előny juttatására köteles. Az ajándékozás tehát elidegenítésre irányuló szerződés, melyet pl. az adásvételi szerződéstől az ingyenesség különböztet meg. A vagyoni előny értelemszerűen az ajándékozott számára jelentkezik előnyként, az ajándékozónak pedig kell, hogy a vagyonát csökkentse. Ebből következik, hogy az ajándékozás tárgyának ténylegesen valamilyen módon kifejezhető értéket kell képviselnie.[25] Az objektív értelemben vett érték hiányában - melynek nagysága ebben a vonatkozásban másodlagos kérdés - álláspontom szerint nem lehet ajándékozásról beszélni.
Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy az ajándékozási szerződés köre igen tág. Tényleges dologátadást, illetve szolgáltatásnyújtást is jelenthet. Az igen tág körű dologátadással kapcsolatosan kiemelendő, hogy a régebbi magyar magánjogi ítélkezési gyakorlat szerint a részvények átírása is ajándékozási szerződésnek tekinthető, és az ingyenes tulajdonátruházás akkor is megáll, ha a részvények haszonélvezetét az ajándékozó magának tartja fenn, és az értékpapírokat az ajándékozás után is magánál a tartja, mégpedig úgy, hogy azokat akkor már a megajándékozott nevében birtokolja. Ebben az esetben a dolog a valóságos átadás nélkül is tulajdoni joggal száll át a megajándékozottra.[26] Az ajándék tárgyának az ajándékozási ígéret megtételekor még nem kell feltétlenül az ajándékozó vagyonában állnia, lehet, hogy azt csak később szerzi meg. (Erre az esetre a régebbi magánjogi törvényjavaslatok egyébként sajátos felelősségi alakzatokat dolgoztak ki.[27])
Az ajándék érték-jellegét húzza alá a magánjogi irodalomban és a gyakorlatban is elfogadott szemlélet, hogy olyan szolgáltatás, mely ingyen is ellátható vagy megszerezhető, nem tekinthető ajándékozásnak. Hiányzik a vagyoni előny kritérium például abban az esetben, ha valakinek megengedik, hogy az ingyenes házi hangversenyt meglátogassa. Abban az esetben, ha a hangversenyen már valamilyen belépti díj is van, - a vagyoni előny fennállása folytán - már lehet ajándékozásról beszélni.[28] Az ingyenes jogi segítségnyújtás vagy az ingyenes orvosi ellátás - ha és amennyiben ezért a jogász, illetve az orvos egyébként pénzt kérne - egyértelműen ajándékozásnak tekinthető.
Az ajándékozás sajátságos esetét képezi az, amikor az ajándékozás nemtevésben nyilvánul meg. Ajándékozás lehet például egy követelés elévülni hagyása, avagy az, ha valaki a rossz ítélet ellen szándékosan nem fellebbez. Kolosváry Bálint szerint ezekben az ese-
- 10/11 -
tekben azért nem lehet valóságos ajándékozásról beszélni, mert az ajándékozási szerződés fontos elemei - például a visszavonásra vagy az ajándékozó szavatosságára vonatkozó szabályok - ezen esetekben egyáltalán nem alkalmazhatóak.[29] Kolosváry szerint egyébként az ajándék tárgya miatt szintén nem valóságos ajándékozási szerződés az, ha valaki azért nem fogad el egy kedvező szerződési ajánlatot, hogy a szerződést más köthesse meg.[30] Ennek magyarázata az, hogy ugyan a megajándékozó vagyona nem emelkedik, tulajdonképpen magának vagyoni hátrányt okoz, de az ajándékozott részéről az elfogadás mint tényállási elem nem valósul meg, ezért ebben az esetben sincs szó ajándékozásról.
Értelemszerűen nem tekinthető ingatlan ajándékozásának az, ha az ajándékozó az ingatlanra fenn tartja szabad rendelkezési jogát, mert ez csak a használat ingyenes átengedése, azaz ebben az esetben csak a használati jog kerülhet ajándékozásra.[31]
A magyar magánjogi gyakorlat olyan esetet is ismer, mely szerint az ajándékozónak lehetősége van arra, hogy meghagyja, hogy az elajándékozott ingatlan bizonyos feltételek beállta esetén harmadik személyre szálljon át.[32] Álláspontom szerint bizonyos értelemben az ilyen jellegű ajándékozási nyilatkozat sok szempontból az utóörökös-rendelés lehetőségével mutat hasonlóságot.[33]
Ajándékozásnak tekinthető továbbá az is, ha valaki egy tartozását mással szemben elengedi, ekkor a tartozás erejéig voltaképpen adósának ad ajándékot. Szalma József kiemeli azt, hogy a római jog is megkülönböztette a solutio indebiti-t, vagyis azon esetet, amikor az ajándékozó az általa nem tartozott, de a megajándékozott által tartozott adósságot teljesíti.[34]
A magyar magánjogi szakirodalom és gyakorlat egységesnek mondható abban a tekintetben, hogy amennyiben valaki mint adós naturalis obligatiot - például kártyaadósságát - teljesíti hitelezőjének, semmiképpen sem lehet ajándékozásról beszélni.[35] Ennek jelentősége - nézetem szerint - az, hogy ez az álláspont is kiemeli a naturalis obligatio sajátos jellegét, mely szerint a követelés ugyan bíróság előtt nem érvényesíthető, de mégis fennáll, hiszen az önkéntes teljesítés visszakövetelésére nincsen mód.[36] Célszerű azonban ennek fordítottjára is figyelemmel lenni, vagyis, hogyha valaki más számára erkölcsi okokból, erkölcsi kötelességből ad át ingyenesen valamit, ez még önmagában az ügylet ajándékozási szerződés jellegét nem zárja ki.
- 11/12 -
Az ajándékozási szerződésnek - számos jogirodalmi vélemény szerint - lényeges eleme az ajándékozó ajándékozási szándéka (animus donandi). Ennek fennállását - ahogyan az már említésre került - bizonyos mértékben a római jog is megkövetelte.[37] Menyhárth Gáspár ezzel ellentétes véleményt képvisel. Álláspontja szerint az animus donandi nem több, mint egy szubjektív mozzanat, erkölcsi ok, és nem tekinthető az ajándékozási szerződés lényeges elemének, ezért annak külön megkövetelését és vizsgálatát feleslegesnek véli.[38]
Nézetem szerint azonban az ajándékozás során feltétlenül vizsgálni kell az ajándékozó szándékát, hiszen ügyleti akarata - vagyis, hogy valóban ajándékozási szerződést kívánt-e kötni - akár döntő mozzanat is lehet egy konkrét ügyben, amikor a szerződést minősíteni kell. A mai magyar joggyakorlatnak a releváns eseti határozatait áttekintve is az a tendencia észlelhető, hogy az ajándékozó szándékának vizsgálata a gyakorlatban elengedhetetlen.[39]
Mindez átvezet ahhoz a problémakörhöz, hogy az ajándékozási szerződések körében igen gyakran találkozunk vegyes kötelmekkel.[40] Számos esetben fordul ugyanis elő, hogy az ajándékozó részéről a vagyoni előny csak részben kerül ingyen átadásra, más része azonban már viszontszolgáltatásoktól függ (negotium mixtum cum donatione).
A vegyes szerződésekkel kapcsolatosan érdemes figyelemmel lenni Szladits Károly néhány gondolatára, melyek a negotium mixtum cum donatione kérdésével is foglalkoznak: "A vegyes szerződések maguk is tipikus, csakhogy többtípusú szerződések, melyekben a típusok különböző mértékben és különböző hatásfok szerint keverednek egymással. Lehet, hogy csak az egyik fél oldalán áll két különböző típusú szolgáltatás szemben egységes ellenértékkel: pl. a koszt- és kvártély, szállodás, penziós, szanatóriumi, internátusi, kivándorlási szerződések. Máskor valamely egységes típusú szerződés egyúttal egy másik szerződést is foglal magában: ilyen az ajándékozással elegy vétel (negotium mixtum cum donatione)."[41]
A vegyes, illetve atipikus kötelmek tárgyalásakor a szerződés minősítésének kérdése nem mindig könnyű feladat. A régebbi magyar magánjog - főképpen a szokásjog - gyakorlata szerint, ajándékozásnak tekintette, ha a szülők olyan módon juttattak - egyébként ingyenesen - gyermekük számára ajándékot, hogy ellenszolgáltatásképpen az eltartás, a gyógyítás és az eltemetés kötelezettségét kötötték ki. További feltétel volt, hogy az aján-
- 12/13 -
dékozott vagyona tudja ezen kiadásokat fedezni.[42] A hatályos magyar joggyakorlat azonban ennél szigorúbbnak mutatkozik, és csak a ténylegesen ingyenes juttatást tekinti ajándékozásnak.[43]
Az ajándékozás vegyes jogügyletként a leggyakrabban ajándékozással vegyes adásvételi szerződésként jelentkezik. Igen gyakori például ingatlanoknál az ajándékozással vegyes adásvételi szerződés, főképpen hozzátartozók körében. Az ajándékozás mellett - éppen az ingyenesség miatt - rendszerint nem forog fenn vélelem, és az ügyletet kétség esetén visszterhesnek minősíti a régebbi magyar magánjogi gyakorlat. A régebbi bírói gyakorlat azonban családtagok között vélelmezte az ingyenességet az átruházási ügyletek köré-ben.[44] A bizonyítás tehát ebben az esetben megfordult, és azt kellett bizonyítani, hogy a hozzátartozók között mégis visszterhes szerződés jött létre.[45]
A hozzátartozók közötti ajándékozási szerződésekkel kapcsolatban a régi magánjogban a következőkre figyelemmel kell lenni. A közjegyzőkről szóló 1886. évi VII. törvénycikk a házastársak és jegyesek közötti ajándékozásnál ingatlanajándékozás esetében mindig megköveteli a közjegyzői közokiratot, míg ingók esetében csak akkor, amennyiben az ingóság átadásra még nem került. A házastársak közötti ajándékozás a családjogi és házassági vagyonjogi kérdésekre figyelemmel külön problémakört képez, mellyel jelen tanulmányban nem kívánok foglalkozni. Ugyanakkor megemlítem, hogy a házastársak közötti ajándékozást a római jog is különlegesen szabályozta, hiszen azt - egyes kivételekkel - tilalmazta.
Az ajándékozási szerződés és egyéb jogügyletek közötti elhatárolás kérdésében mindazonáltal kiemelést érdemel egy kúriai jogeset, mely a vőlegénynek a menyasszonya részére átadott vagyonértékkel foglalkozik. A Kúria szerint az a vagyonérték, amelyet a vőlegény a menyasszonya részére nem a házassági kötelezettség teljesítése és a hitvesi hűség elismerése céljából, hanem neki tulajdonul ténylegesen átadott, és melynek visszaszállása csak akkora köttetett ki, ha a nő a házastársi életközösség fennállása alatt gyermektelenül halna meg, nem írott kötbér, hanem ajándékozás. Nem mérvadó a jogviszony elbírálására az, hogy a felek a Morgengabe kifejezést használták az okiratban.[46] Mint ismeretes, a Morgengabe a középkori germán házassági jog által ismert fogalom, mely egyes források szerint
- 13/14 -
a donatio propter nuptias fogalmához hasonlít, és hangsúlyos eleme, hogy a Morgengabe tárgyával a nő szabadon rendelkezhetik.[47]
Az ajándékozással vegyes egyéb szerződésekre a legtöbb esetben mindkét szerződés - pl. az ajándékozás és az adásvétel - szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ugyanakkor elképzelhető olyan értelmezés is, melynek alapján a szerződést azon szerződés szerint tipizáljuk, melynek elemei dominánsak az adott vegyes szerződésben. Álláspontom szerint az ajándékozási szerződés esetében igen fontos lehet az adásvétellel vegyes ajándékozási szerződés értelmezése. Ennek bizonyítékául egy 1925-ös kúriai határozatra utalok, mely szerint amennyiben az átruházott ingatlan értéke az ellenszolgáltatásképpen kikötött vételárat meghaladja, az átruházás - részben ajándékozás lévén - durva hálátlanság esetén visszavonható.[48]
Mint látható, a Kúria ebben az esetben egy adásvételi szerződést részben ajándékozásnak minősített, és arra az ajándékozási szerződés egyik sajátos szabályát, a megajándékozott által az ajándékozó részére tanúsított durva hálátlanságon alapuló visszakövetelési jogot rendelte alkalmazni.
Nézetem szerint itt célszerű megemlíteni a meghagyással tett ajándékozás kérdését is. Régebbi magyar magánjogi törvénytervezeteink tartalmazták ezt a lehetőséget az ajándékozási szerződés esetében.[49] A római jogi eredetű meghagyás (modus) szabályai alapján az ajándékozó az ajándékozás tényére figyelemmel az ajándékozottól valamilyen magatartást, avagy valamilyen tett megtételét, feladat ellátását várja el.[50] Ki kell emelni, hogy az ajándékozó nem követelheti, hogy a megajándékozott a meghagyást az ajándékozási szerződéssel egyidejűleg teljesítse, hiszen az ajándékozási szerződés ingyenes és nem visszterhes jogügylet. Ezért a magánjogi törvényjavaslatok egyöntetűen tartalmazzák, hogy a meghagyással kapcsolatos ajándékozás alapján az ajándékozó (vagy esetlegesen örököse) csak akkor követelheti a megajándékozottól a meghagyás teljesítését, ha maga már teljesítette a szerződést.
A törvénytervezetek a megajándékozottak érdekeit is védik, mivel kimondják, hogy amennyiben az ajándék értéke valamilyen oknál fogva (pl. az ajándék hiányossága, vagy harmadik személynek az ajándék tárgyára vonatkozó joga) a meghagyás teljesítésével járó költséget nem fedezi, a megajándékozott mindaddig megtagadhatja a meghagyás teljesítését, amíg a hiányzó összeg pótolva nincsen. Nézetem szerint ez egy dogmatikai szempontból is igen fontos szabály, mivel abban az esetben, ha a megajándékozott minden körülmények között köteles lenne az ajándékozás alapján a meghagyás teljesítésére, akkor ha az ajándék értéke nem fedezi a meghagyás teljesítésével járó költséget, a szerződés nolente-volente kétoldalúvá válik, méghozzá egyenlőtlenül kétoldalúvá. Amennyiben a meghagyás közérdekű, akkor azt az ajándékozó halála után az illetékes hatóság is követelheti.
- 14/15 -
A közérdekű meghagyásokkal kapcsolatban gyakorta felmerültek határesetek az ajándékozás és az alapítványrendelés között. A közérdekű meghagyást tartalmazó alapítványszerű ajándékozás rendszerint célajándékozás, melynek felhasználása célhoz kötött, és adott esetben bírósági úton is érvényesíthető.[51] Megjegyzendő, hogy ezekben az esetekben gyakran az ügy összes körülménye tette lehetővé a megfelelő minősítést.
Mint ismeretes, hatályos polgári jogunk a meghagyást az öröklési jog területén, a végrendelkezés szabályai között szabályozza, kimondva egyebek mellett azt is, hogy kétség esetén hagyományrendelésnek kell tekinteni az örökhagyónak azt a rendelkezését, amely meghatározott személy vagyoni részesítését jelenti.[52] Álláspontom szerint dogmatikai szempontokat is figyelembe véve a meghagyásnak az ajándékozási szerződés esetében is fontos szerepe lehetne, értelemszerűen mindazokkal a biztosítékokkal ellátva, melyek a régebbi magyar magánjogi törvénytervezetekben is szerepelnek.
Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy az ajándékozási szerződés a legtöbb hasonlóságot a visszterhes szerződések közül az adásvételi szerződéssel mutatja, az értelemszerű különbség az ingyenesség. A korábbi magyar polgári törvénykönyv-javaslatok az ajándékozási szerződést az adásvétel, ill. a csereszerződés után szabályozták. A rPtk. nem ezt a megoldást választotta, az ajándékozási szerződés külön fejezetben, a társaság után került szabályozásra. A Ptk. azonban az ajándékozást a Hatodik Könyv (Kötelmi Jog) harmadik részében (Egyes Szerződések), a XIV. cím (Tulajdonátruházó szerződések) alatt szabályozza.
Az ajándékozásra vonatkozó egyes szabályok az adásvétel szabályaira hasonlítanak, értelemszerűen számos eltéréssel. A legfontosabb különbség - melyben a régebbi és a hatályos magyar magánjog is egységesnek mondható - az ajándékozó felelőssége. Az ajándékozó a szerződés megkötése és teljesítése tekintetében csak szándékosságért és súlyos gondatlanságért felel, ideértve a kellékszavatosság és jogszavatosság kérdését.
A rPtk. emellett - álláspontom szerint helyesen - leszögezte azt is, hogy az ajándékozó az általános felelősségi szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.[53] Ebben az esetben voltaképpen
- 15/16 -
elvész az a kedvezmény a felelősség tekintetében, mely a juttatás ingyenességére tekintettel biztosíttatott az ajándékozó részére.[54]
A régebbi magyar törvényjavaslatok az ajándékozó felelősségének súlyosítását diszpozitív módon szabályozták. Az Mtj. szerint a szándékosság és súlyos gondatlanság eseténél szigorúbb felelősség akkor terheli az ajándékozót, ha azt írásban kifejezetten elvállalja. A Ptkj. az erre vonatkozó szóbeli megállapodást is érvényesnek tekinti, ha az ajándékozó az elvállalt kötelezettséget teljesíti.[55]
Fentiekből következően - és figyelemmel a hatályos Ptk. ezzel kapcsolatos, a lentiekben bemutatandó módosult, immáron az ajándékozó felelősségét mellőző szabályozására - igen fontos kérdésnek mutatkozik az is, hogy a visszterhes szerződések egyéb szabályai az ajándékozási szerződés körében miképpen alkalmazhatók. Itt és most a késedelmi kamat kérdésével foglalkozom. Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy az ajándékozási szerződés létrejötte esetében - ha és amennyiben az azonnal nem megy teljesedésbe, vagyis nem reálajándékozásról van szó - a megajándékozottnak kötelmi igénye nyílik az ajándékozás tárgyára mint szerződéses szolgáltatásra. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben az ajándékozó a szerződéses kötelezettsége teljesítésének - azaz az ajándék szolgáltatásának - késedelmesen tesz eleget, köteles-e még késedelmi kamatot is fizetni.
A hatályos Ptk. szabályaiból ilyen jellegű rendelkezés nem olvasható ki. A régebbi magyar jogirodalom foglalkozott ezzel a kérdéssel. Grosschmid Béni (Zsögöd Benő) - az osztrák ABGB rendelkezéseit értelmezve - leszögezi, hogy a régebbi hazai szokásjog nem teszi lehetővé ajándékozás esetében késedelmi kamat kikötését.[56] Az Áptkj. tervezetéhez készült indokolás azonban nem tartja kizártnak azt, hogy ajándékozás esetében is lehessen késedelmi kamatot követelni.[57] Ez a lehetőség a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint diszpozitiv módon áll rendelkezésre a feleknek.
A hatályos Ptk. és az ajándékozással kapcsolatos felelősség tekintetében érdemes Gál Andor megállapításaira utalni: "A legnagyobb újításként azonban az ajándékozó felelősségére vonatkozó szabályozás törvényszövegből történő mellőzése említhető. Tekintettel arra, hogy a kötelmi jog általános részében meghatározott jog-, illetve kellékszavatossági rendelkezések kizárólag a visszterhes jogügyletekre alkalmazhatóak, ez az újítás azt jelenti, hogy az ajándékozó felelősségi alakzatát a jogalkotó megszüntette."[58] Érdekes kérdés lehet, hogy a joggyakorlat ezen új, a felelősség szabályozását mellőző struktúrára konkrét jogeset esetén milyen válaszokat adhat.
- 16/17 -
Az ajándékozási szerződés esetében nagyon fontos szerepet játszik az ajándékozó részéről a teljesítés megtagadása, valamint az ajándék tárgyának visszakövetelése. A magyar magánjogi törvénytervezetek, a hatályos Ptk., valamint a magánjogi szakirodalom egységesen kiemeli azt a szempontot, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén az ajándékozó - figyelemmel az ajándékozás ingyenes voltára - legyen jogosult a teljesítés - az ajándék szolgáltatása - megtagadására, illetve az ajándék visszakövetelésére.
A régebbi magyar magánjogi törvényjavaslatok az ajándékozás teljesítését az ajándékozó akkor tagadhatja meg, amennyiben a teljesítés, tekintettel egyéb kötelezettségeire, veszélyeztetné saját megélhetését avagy azon személyek eltartását, akiket a törvény erejénél fogva köteles eltartani. A hatályos Ptk. ezzel szemben bizonyos mértékig a clausula rebus sic stantibus elvét alkalmazza, mely egyébként a kötelmi jog általános részében (Ptk. 6:192. §) kerül szabályozásra.[59]
A Ptk. normaszövege szerint a teljesítés megtagadása akkor lehetséges, ha az ajándékozó bizonyítja, hogy az ajánlattétel vagy a szerződés megkötése után saját körülményeiben, vagy a megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé el nem várható. A teljesítés megtagadásához a Ptk. szabályai szerint szubjektív mozzanatok vizsgálatára - pl. az ajándékozó és a megajándékozott közötti személyes viszony megváltozása - is szükség van.[60] Mindez a bírói mérlegelésnek szélesebb lehetőséget biztosít, mint a régebbi magánjogi törvénytervezetek vonatkozó rendelkezései.
Az ajándékozás teljesítésének megtagadásától élesen megkülönböztetendő az ajándékozás visszakövetelésének lehetősége. Az Áptkj., a Ptkj., valamint az Mtj. az alábbi alapesetekben adtak lehetőséget. Az ajándékozó meghatározott szükséghelyzet esetében, illetve a megajándékozott részéről tanúsított durva hálátlanság bekövetkezése esetén visszakövetelheti az ajándékot. Lehetőség van továbbá arra is, hogy amennyiben az ajándékozót tékozlás miatt gyámság (az Mtj. szövegezése szerint gondnokság) alá helyezik, akkor a gyámnak (gondnoknak) joga van visszakövetelni a gyámság (gondnokság) alá helyezés hatályának kezdetét megelőző egy éven belül tett olyan ajándékokat, melyek a tékozlás jellegével bírnak. Említést érdemel, hogy ezt a szabályt a magyar magánjogi törvényjavaslatok a zürichi polgári törvénykönyvből vették át.[61]
Az ajándékozó életében bekövetkezett szükséghelyzet igen hasonlít ahhoz a szituációhoz, amikor az ajándékozó a teljesítés megtagadására jogosult. Ezek szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az ajándékozás teljesülése után kerül olyan szükséghelyzetbe, amely megélhetését vagy törvényen alapuló eltartási kötelezettségeinek teljesítését lehetetlenné teszi, akkor jogosult az ajándék visszakövetelésére. Említést érdemel a német BGB 528. § (1) bekezdés első mondata, amely - a magyar tervezetekkel ellentét-
- 17/18 -
ben - tételesen felsorolja, hogy mely személyek eltartása esetében van lehetőség a visszakövetelésre.[62] Ezekben az esetekben a megajándékozott mindig csak a visszaköveteléskor meglévő gazdagodása erejéig felelős, vagyis egyfajta cum viribus felelősségről lehet beszélni.
Fontos megemlíteni azt a szabályt, mely szerint az ajándékozó nem követelheti vissza ajándékát, ha a megajándékozott hasonló szükségben van, vagy ha az ajándékozó szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozta vagyoni romlását. Ez utóbbi szoros összefüggésben áll azzal a nem római eredetű regulával, mely szerint nemo auditur suam turpitudinem allegans. A római jog által közvetetten felismert, a magánjogban gyakorta hivatkozott és a magyar Ptk-ban is megtalálható alapelv szerint amennyiben valakinek valamely magatartás felróható, arra előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat.[63] Összegezhető, hogy amennyiben valaki szándékosan kerül rossz anyagi körülmények közé - vagyis szándékosan csődbe jut - akkor nincsen lehetősége arra, hogy a már teljesített ajándékait visszakövetelje.
Kiemelést érdemel, hogy ugyanezen az elven alapszik a hatályos PK 76. számának IV. pontja is. (A PK 76. sz. állásfoglalás ugyan a rPtk. hatálya alatt keletkezett, de az 1/2014. Polgári Jogegységi Határozat szerint a jelenlegi Ptk. hatálya alatt is alkalmazandó.)
Mint ismeretes, a Ptk. 6:237. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
A PK 76. számának V. pontja szerint nincs joga az ajándékozónak az ajándéknak, vagy az ajándék helyébe lépett értéknek a visszakövetelésére, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta.[64] Itt tehát ugyanúgy az ajándékozó felróható magatartását kell vizsgálni, mint a fenti esetben, amikor a vizsgálat tárgyát az képezte, hogy a megromlott vagyoni helyzetbe való jutást az ajándékozó szándékos, avagy súlyosan gondatlan magatartása okozta-e.
Az ajándékozás visszakövetelésének egyik alapja lehetett régebbi magánjogunk szerint az ajándékozott által az ajándékozó irányába tanúsított súlyos hálátlanság. Egy régebbi eseti határozat szerint az ajándékozási szerződés egységét jelenti az, hogy az ajándékozóval együttlakó megajándékozottak egyikének durva hálátlansága is felbontási okot jelent.[65] A durva hálátlanság fogalmát körülírni igen nehéz, a régebbi magyar magánjogi
- 18/19 -
gyakorlat ennek megítélésére számos eseti példával rendelkezik.[66] Értelemszerűen léteznek olyan magatartások, melyek - például az ajándékozó megsegítésének elutasítása, az ajándékozó ellen kifejezett sérelem, adott esetben bűncselekmény elkövetése - megkérdőjelezhetetlenül vezethetnek az ajándék visszaköveteléséhez.
A kúriai esetjog a durva hálátlanság megítélésénél számos esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megajándékozóval szemben tanúsított magatartás (például az ajándékozót meghatározott szitokszavakkal történő illetése) a felek társadalmi-műveltségi szintjét illetőleg ugyan a szülők iránti tisztelet súlyos megsértése, de nem képez annyira súlyos sértést, hogy az a durva hálátlanság fogalmát kimerítené. A Kúria azt is kimondta eseti döntésében, hogy az ajándékozó neje és a megajándékozott anyja közötti veszekedésben, a megajándékozott által használt sértő kifejezés a felek társadalmi állását, műveltségét és az eset összes körülményét mérlegelve a durva hálátlanságot nem állapítja meg.[67] Menyhárth Gáspár határozottan kritizálja a Kúria álláspontját, mely a durva hálátlanság kérdésében figyelembe veszi a társadalmi státust is.[68]
A hatályos Ptk. az ajándék visszakövetelésére ebben a körben az ajándékozott (vagy vele együttélő hozzátartozója) részéről az ajándékozó (vagy közeli hozzátartozója) irányába történő súlyos jogsértés elkövetését követeli meg.[69] Az irányadó gyakorlat szerint a súlyos jogsértésre a felek közötti viszony megromlása, az ajándékozóval szemben tanúsított tiszteletlenség nem, de például a bűncselekménynek minősülő magatartás (testi sértés, rágalmazás, vagyon elleni bűncselekmény), vagy egyéb jogi kötelezettség megsértése már alapot ad az ajándék visszakövetelésére.[70]
Álláspontunk szerint az egyes visszakövetelési okok esetleges felülvizsgálata esetén megfontolást kell, hogy érdemeljen, hogy az ajándék az ajándékozott (vagy hozzátartozója) által az ajándékozó (vagy hozzátartozója) irányába tanúsított súlyos vagy durva hálátlanság esetében is visszakövetelhető kell, hogy legyen. Értelemszerűen határozottan ellenkezik a mai jogfelfogással, hogy társadalmi vagy műveltségi szint alapján tegyünk különbséget a durva hálátlanság megítélésének kérdésében, így ebben a vonatkozásban Menyhárth Gáspárral értünk egyet, hiszen a társadalmi vagy műveltségi szint nem lehet ebben a kérdéskörben a jogértelmezést meghatározó tényező. Ugyanakkor az ajándékozási szerződés amellett, hogy a felek között jogviszonyt képez, egyfajta morális viszonyt is kell, feltételezzen, melyből az következik, hogy nem szerencsés - ha a szerződésben alapvető jelleggel bíró ingyenesség dacára - a törvény szankcionálási lehetőség nélkül hagyja a durva hálátlanság fogalmát.[71] Természetes az is, hogy a durva hálátlanságot nem szabad visszaélésszerűen értelmezni, nem szabad, hogy az az ajándékozott számára az ajándéko-
- 19/20 -
zóval szemben egy kiszolgáltatott helyzetet eredményezzen, vagyis túlzottan tág kör álljon rendelkezésére az ajándékozónak az ajándék visszakövetelésére. Így valóban csak súlyos, morálisan elítélhető hálátlan tett vagy viselkedés esetében lehetne visszakövetelni az ajándékot hálátlanság címén. Ennek kidolgozása alapvetően a jogalkotó, illetve a későbbiekben a bírói praxis feladata kell, hogy legyen.
Hatályos jogunk lehetővé teszi az ajándék - illetve a helyébe lépő érték - visszakövetelését is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra már nem került sor. A már hivatkozott PK. 76. számú állásfoglalás szerint a feltevés meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetve a helyébe lépett érték, ha az ajándék összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kizáróan nem került volna sor. A bizonyítás ebben a vonatkozásban az ajándékozót terheli. Álláspontunk szerint kifejezetten helyeselhető az, hogy a téves feltevést relatív szigorúan kell értelmeznünk, ellenkező esetben az ajándékozó részére túlzottan széleskörű - joggal való visszaélésre is alkalmat adó - lehetőséget biztosítana az ajándékozó részére. Ezt példázza a BH 2000.490. sz. alatt közzétett eseti bírósági határozat is, mely szerint az ajándékozó erkölcsi elvárása önmagában nem ad alapot az ajándék téves feltevés címen történő visszakövetelésére.
Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés lehet például a tartós együttélés feltételezése. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel a BH 1995.406. sz. határozat, mely kimondja, hogy idősebb embereknél az együttélés szándéka magában foglalja azt az elvárást is, hogy amennyiben valamelyikük rászorul, a másik gondozni, ápolni fogja.
Kiemelést érdemel, hogy a PK. 76. sz. állásfoglalása fontos kérdéseket taglal az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása esetén az elévülés kérdésének, továbbá az ajándék visszakövetelésének az ajándékozó örököse által.
A hatályos Ptk. azt is rögzíti, hogy visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetésekor már nincs meg, illetve ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Álláspontunk szerint vitatható és jogértelmezési problémákat felvethető az a kitétel, mely szerint megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza.[72]
Úgy régebbi magyar magánjogunk, mind a hatályos Ptk., illetőleg a német BGB a visszakövetelés lehetőségét nem terjeszti ki a szokásos, illetve a társadalmi illem szerint megkövetelt ajándékokra.[73] Fontos kiemelni, hogy a hatályos Ptk. - a többi idézett jogszabályhellyel szemben - a szokásos mértékű ajándék kifejezést használja. Egyértelmű, hogy a szokásos mérték fogalmát a jogalkalmazói gyakorlatnak kell meghatároznia, összhang-
- 20/21 -
ban a közfelfogással.[74] A társadalmi illem által meghatározott, illetve a szokásos mértékű ajándék alapvetően morális tartalommal rendelkező fogalom, melynek meghatározásában a korszaknak is jelentős szerepe van. Vitathatatlan, hogy a hatályos Ptk. elfogadásakor, 1959-ben a szokásos mérték más jelentéstartalommal bírt, mint manapság.
A szokásos mértékű ajándék fogalmával kapcsolatosan igen lényeges a BH 1994.135. sz. határozat mely kimondja: "a szokásos mérték megállapításánál ugyanis nemcsak az ajándék értékének, hanem az ajándékozás tárgyának, az ajándékozó vagyoni helyzetének, az ajándékozással elérni kívánt célnak és - hozzátartozók közötti ajándékozásnál - a családban uralkodó felfogásnak is szerepe van. Szokásos mértéket meg nem haladó ajándékról általában akkor lehet szó, ha az ajándékozás nem gazdagítja a megajándékozottat olyan mértékben, hogy az ajándék visszakövetelése anyagi és erkölcsi szempontból indokolt lenne."
Álláspontom szerint a piacgazdaságon alapuló társadalomban a szokásos mérték vizsgálatánál a jogviszony szereplőinek anyagi helyzetére, jövedelmi viszonyaira is tekintettel kell lenni. Egy olyan társadalomban, ahol az állampolgárok vagyoni viszonyai és kereseti lehetőségei között nagyon jelentős különbségek vannak, igen nehéz a szokásos mérték fogalmának pontos zsinórmértéket adni. Amíg a durva hálátlanság mértékénél véleményem szerint nem lehet helye a vagyoni-gazdasági viszonyok közötti distinkciók szerinti különbségtételnek etikai és morális okok miatt, addig éppen ilyen okokból kifolyólag tartom szükségesnek a jövedelmi-vagyoni helyzet szerinti differenciálást a szokásos mértékű ajándékozás meghatározása során. Erre nézetem szerint a polgári jogi kodifikációnak, illetve a jogalkalmazásnak, a bírói gyakorlatnak is kiemelt figyelmet kell fordítania.
Fentieket összefoglalva hangsúlyozandó, hogy írásomban utaltam néhány olyan momentumra az ajándékozás jogintézménye kapcsán, melyet a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv alapján létrejövő bírói gyakorlat vonatkozásában, illetve az ajándékozási szerződés szabályainak felülvizsgálata esetén célszerűnek vélek figyelembe venni.
Ilyennek tekinthető például (i) az ajándékozási ígéretre történő nyilatkozatra nyitva álló határidő, (ii) a meghagyásnak az ajándékozási szerződésnél történő rendszertani elhelyezése, (iii) a késedelmi kamatnak az ajándékozási jogviszonyban történő esetleges érvényesíthetőségének lehetősége, (iv) azon személyek tételes meghatározása, mely személyek eltartása esetén az ajándékozó - amennyiben ezen személyek eltartása veszélyeztetve van - az ajándék visszakövetelésére jogosult, (v) a durva hálátlanság mint visszakövetelési jog újra-felvétele magánjogunkba, (vi) a szokásos mértékű ajándék esetében a szokásos mértéknek mai viszonyainknak megfelelő meghatározása. Bízom abban, hogy jelen észrevételek - ha szerény mértékben is - hozzá tudnak járulni az ajándékozási szerződés megfelelő jövőbeni szabályozásához és gyakorlatához jogrendszerünkben. ■
JEGYZETEK
[1] Magyarországon az 1050/1998. (IV. 24.) Kormányhatározat alapján volt folyamatban az új Polgári Törvénykönyv kodifikációja. A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvet a magyar Országgyűlés 2013. 02. 11. napján fogadta el, és - miként fentiekben említésre került - 2014. 03. 15. napján, több, mint egy éves felkészülési időt követően lépett hatályba. Az ajándékozási szerződés és a Ptk. kodifikációja kapcsán lásd különösen: Szalma J.: Az ajándékozási szerződés - különös tekintettel a magyar Ptk. rekodifikációjára. Jogtudományi Közlöny 59 (2004). 169-181. o. Az ajándékozási szerződés történetéhez a magyar magánjogban az újabb irodalomból lásd különösen:
Gál A: Az ajándékozási szerződés jogtörténeti vonatkozásai, kitekintéssel a hatályos polgári jog szerinti szabályozásra. FORVM Publicationes Doctorandorum Juridicorum. V. Szeged, 2015. 31-46. o. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/15615/6/forum_doctorandorum_2015_gal_andor.pdf (A letöltés ideje: 2021. 06. 07.)
[2] Az ajándékozás római jogi fogalmára lásd különösen: Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, 201217. 544-546.o. Lásd továbbá: Hamza G.: A házastársak közötti ajándékozási tilalom eredetének kérdései a római jogban. AUB 19/20 (1977). 137-162. o.
[3] Dell'Adami R.: Az ajándékozás. Jogtudományi Közlöny 15 (1880 - régi sorozat). 273. o.
[4] Az animus donandi-val kapcsolatban vö.: Ulp. D. 17, 1, 6, 2. Az animus donandi-nak a római esetjogban betöltött lényeges szerepére hívja fel a figyelmet Nikolaus Benke és Franz-Stefan Meissel is: N. Benke-F.-S. Meissel: Übungsbuch zum römischen Schuldrecht. Wien, 1996. 30. o.
[5] Non potest liberalitas nolenti adquiri." (D. 39, 5, 19, 2.)
[6] Lásd a francia Code civil 894. artikulusát: "La donation entre vifs est une acte par lequel le donateur se dépouille actuellement et irrévocablement de la chose donnée, en faveur di donataire qui l'accepte."
[7] Dell'Adami R.: i.m. 273.o. A francia Code civil kodifikálásáról lásd különösen: Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest, 2002. 142-144. o.
[8] Szalma: i.m. 172. o.
[9] Kolosváry B.: A magyar magánjog tankönyve. II. k. Budapest, 1913. 197. o.
[10] Szladits K.: A magyar magánjog. IV. k. Budapest, 1942. 422. o.
[11] Lásd a BGB 516. §-át (Begriff der Schenkung): "(1) Eine Zuwendung, durch die jemand aus seinem Vermögen einen anderen bereichert, ist Schenkung, wenn beide Teile darüber einig sind, dass die Zuwendung unentgeltlich erfolgt. (2) Ist die Zuwendung ohne den Willen des anderen erfolgt, so kann ihn der Zuwendende unter Bestimmung einer angemessenen Frist zur Erklärung über die Annahme auffordern. Nach dem Ablauf der Frist gilt die Schenkung als angenommen, wenn nicht der andere sie vorher abgelehnt hat. Im Falle der Ablehnung kann die Herausgabe des Zugewendeten nach den Vorschriften über die Herausgabe einer ungerechtfertigten Bereicherung gefordert werden."
[12] Lásd: Ptk. 6:235-237. §§.
[13] Az Áptkj. az ajándékozást az 1498-1518. §§-ban, a Ptkj. az 1200-1219. §§-ban, az Mtj. 1448-1468. §§-ban, míg a Ptk. a 6:235-237. §§-ban szabályozza.
[14] Vö. Ptk. 6:235 § (1) bekezdés: "Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles"
[15] Vö.: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. (szerk.: Gellért Gy.) Budapest, 1998. 1690. o. Említést érdemel a BH1995.33. sz. alatt közzétett határozat mely szerint, az ajándékozási szerződést tartalmazó okiratnak nem kell szükségképpen tartalmaznia az "ajándékozom', "elfogadom" kifejezéseket; elegendő, ha az ajándékozási szándék az okirat egész tartalmából felismerhető. Az ajándékozási szerződés létrejöttéhez a régebbi magyar joggyakorlat is megkövetelte az elfogadást. A 8930/904. sz. határozat szerint az ajándékozás keletkezéséhez kifejezett elfogadás szükséges, melyet a 328/905. sz. határozat szerint a kiskorúak és a gondnokoltak helyett a törvényes képviselő tesz meg. Ezen határozatokat idézi: Vadász L.: Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk. II. k. Budapest, 1930. 233. o.
[16] Lásd: Code civil, Art. 932.: "La donation entre vifs n'engagera le donateur, et ne produira aucun effet, que du jour qu'elle aura été acceptée en termes exprès."
[17] Lásd: BGB, 516. § (2) bekezdés: "Ist die Zuwendung ohne den Willen des anderen erfolgt, so kann ihn der Zuwendende unter Bestimmung einer angemessenen Frist zur Erklärung über die Annahme auffordern. Nach dem Ablaufe der Frist gilt die Schenkung als angenommen, wenn nicht der andere sie vorher abgelehnt hat. Im Falle der Ablehnung kann die Herausgabe des Zuwendeten nach den Vorschriften über die Herausgabe einer ungerechtfertigten Bereicherung gefordert werden."
[18] Lásd: Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez. IV. k. Budapest, 1902. 193. o. Kiemelendő, hogy az Ápktj.-re a német BGB igen jelentős mértékben hatott, bár Hamza Gábor véleménye szerint a német BGB hatása erőteljesebben érezhető a Ptkj. rendelkezésein. Lásd: G. Hamza: Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Grundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn. Budapest, 2002. 138. o.
[19] Vö. Áptkj. 1499. §, Ptkj. 1201. §, Mtj. 1499. §.
[20] Említést érdemel, hogy a Ptkj. 1201. §-ának első mondata közokirati formát követel meg abban az esetben, ha az ajándékozó ingatlan vagy építményi jog szolgáltatására kötelezi magát.
[21] Vö. Ptk. 6:235 § (2) bekezdés.
[22] Lásd az OR 243. cikkelyét: "La promesse de donner n'est valable que si elle est faite par écrit. La promesse de donner un immeuble ou un droit réel immobilier n'est valable que si elle est faite par acte authentique."
[23] A C. 3285/1882. sz. határozat szerint alperes beismerte, hogy a felperes számára azt ígérte, hogy amennyiben egy meghatározott perben nyertes lesz, a felperesnek egy aranyórát fog venni, és ezt az ígéretet felperes el is fogadta. A határozat szerint a felek között így egy később bekövetkező feltételhez kötött ajándékozási szerződés jött létre, melynek érvényessége azon az alapon, hogy nem került írásban rögzítésre, nem támadható meg. A határozatot idézi: Szladits K.-Fürst L.-Ujlaki M.: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. III. rész. Kötelmi jog. II. k. Budapest, 1934. 162. o.
[24] A don manuel kérdésére nézve lásd: R. Tendler: Le don manuel: une institution anachronique? Recueil Dalloz, 1989.
[25] Erre érvként idézhető a K.1915/929. sz. határozat, amely - ugyan az ajándékozási ajánlat körében - megállapítja, hogy nem lehet ajándékozási ajánlatnak minősíteni a szülőnek azt a kijelentését, hogy mivel leányát kiházasítani nem fogja, őt majd segíteni fogja. Ebből az ajándékozási ajánlatból a vagyoni előny megjelölése hiányzik, ezért nem jöhet létre az ajánlatból ajándékozási szerződés. A határozatot idézi: Szladits: i.m. 428. o.
[26] Lásd: 7487/1904. sz. határozat. Idézi: Vadász: i.m. 234. o. A szerző helyesen utal arra, hogy jelen esetben valójában a római jogi constitutum possessorium esetéről van szó. Megjegyzendő, hogy a constitutum possessorium - melynek neve vélhetőleg a középkori okirati gyakorlatból származik - igen gyakran fordul elő visszterhes szerződések esetében is, például akkor, amikor az ingatlan eladója - bizonyos gazdasági okokból - bérlőként tovább marad az ingatlan birtokában.
[27] Vö. Ptkj. 1204 -1205. §§.
[28] Lásd: Szladits: i.m. 423. o.
[29] Kolosváry: i.m. 200. o.
[30] Kolosváry: i.m. 198. o.
[31] Kiemelést érdemel, hogy a római jog is elismerte már egy jognak - pl. egy szolgalmi jogosultságnak - az ajándékozását. Vö.: J.A.C. Thomas: Textbook of Roman law. Amsterdam-New York-Oxford, 1976. 191. o.
[32] Lásd: Vadász: i.m. 235. o.
[33] Vö. Boóc Á.: Megjegyzések az utóöröklés szabályozására a német és az osztrák magánjogban. In: Scire aliquid laus est. Tudományos Diákköri Dolgozatok, 2002. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar hallgatóinak tudományos diákköri dolgozatai. (szerk.: Garai B. és Takács P.) Budapest, 2003. 61-74. o.
[34] Szalma: i.m. 170. o.
[35] Lásd például: Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez. 192. o.
[36] Vö.: Ptk. 6:121. §.
[37] Max Kaser kiemeli, hogy az animus donandi-t önálló, szubjektív tényállási elemként a iustinianusi jog követeli meg. Kaser véleménye szerint az animus donandi a klasszikus jogban fogalmilag még nem önállósul, joghatása csak akkor van, ha az ajándékozott késznek mutatkozik az ajándék elfogadására. Lásd: M. Kaser: Römisches Privatrecht. Ein Studienbuch. München, 19686. 181. o.
[38] Lásd: Szladits: i.m. 423. o.
[39] Ebben a körben különösen a BH2002.230. sz. és a BH2000.490. sz. alatt közzétett eseti határozatokra utalok.
[40] Megjegyezni kívánom, hogy a vegyes kötelem kifejezést itt nem mint római jogi terminus technicust kívánom használni, azaz nem úgy értem mint egy olyan kötelmet, amely nem sorolható be a római jogi kötelmek egyes kategóriái (contractus, delictum, quasi-contractus, quasi-delictum) köré. Vö.: Földi-Hamza: A római jog... 580-581. o.
[41] Szladits K.: A magyar magánjog vázlata. II. rész. Budapest, 1934[.] (repr.: Pécs, 1999.) 175. o.
[42] Vö.: Kolosváry: i.m. 200-201. o. Ebben a körben utalok továbbá a C 169/1896. sz. határozatra: "A törvényes gyakorlat szerint szülők és gyermekek között létrejött oly vagyonátruházási szerződés, amelynek egyedüli ellenértékét az átruházó szülő tartása képezi, visszterhes szerződésnek nem tekinthető." A határozatot idézi: Szladits-Fürst-Ujlaki: i.m. 166. o.
[43] Lásd: Ebben a vonatkozásban utalok a BH.1995.23. sz. határozatra, amely szerint az ajándékozás csak ingyenes juttatás lehet, azzal semmilyen vagyoni értékkel bíró kötelezettségvállalás nem állhat szemben, így ha a felek megállapodása a megajándékozott részéről az ajándékozó természetbeni ellátását, betegápolását, gondozását tartalmazná, úgy ajándékozási szerződésről nem beszélhetünk.
[44] Vö.: Vadász: i.m. 233-234. o.
[45] Ezzel kapcsolatban utalok a P.III. 5823/1930. sz. határozatra. Ezen határozat szerint a szülők és gyermek közt létrejött vagyoni juttatásra vonatkozó szerződést nem teszi visszterhessé az a körülmény, hogy ha a fiú a szerződés létrejötte előtt, huzamosabb ideig is, az ajándékozó szülők gazdaságában fejtette ki tevékenységét. A határozatot idézi: Szladits-Fürst-Ujlaki : i.m. 168. o.
[46] C. 23/1907. sz. határozat. A határozatot idézi: Szladits-Fürst-Ujlaki: i.m. 163. o. A határozat egyébként alkalmazza azt a magánjogi alapelvet, amely szerint az egyes okiratokat, nyilatkozatokat tartalmuk és nem elnevezésük szerint kell értékelni.
[47] Lásd különösen: W. Brauneder: Neue Privatrechtsgeschichte Europas. Am Beispiel Österreichs (bis 1900). Wien, 19885. 16. o. és 35. o. Brauneder kiemeli, hogy a XIII. századból származó Wiener Neustädter Stadtrecht a következő meghatározást tartalmazza: "Donatio propter nuptias, id est morgengab."
[48] C.2902/1925. sz. határozat. A határozatot idézi: Szladits-Fürst-Ujlaki: i.m. 167. o.
[49] Vö.: Áptkj. 1508-1510. §§, Ptkj. 1210-1212. §, Mtj. 1457-1459. §§.
[50] A modus római jogi fogalmára lásd különösen: Földi-Hamza: i.m. 399. o.
[51] Egy konkrét jogesetben az ajándékozó megtiltotta, hogy a Nemzeti Színház építése céljára adományozott telek más célra kerüljön felhasználásra. Az ajándékozott azonban a felépített színház tűzveszélyessége miatt az előadásokat beszüntette, az üresen maradt telekrészen pedig házakat építtetett és ezek jövedelmét a színház céljaira fordította. Az ajándékozó örökösei az ajándékozott ellen pert indítottak, arra hivatkozva, hogy az ajándék nem a megfelelő célra került felhasználásra. A Kúria a keresetet elutasította (Md. X. 175. - Rp. I. 8771/1915.) A határozatot idézi: Vadász: i.m. 236. o.
[52] Vö. Ptk. 7:33. § Az ajándékozási szerződés és a végintézkedés összehasonlításához lásd különösen: Molnár H.: Az ajándékozási szerződés és a végintézkedésen alapuló öröklés. https://ptk2013.hu/wp-content/uploads/2020/01/Studia_Molnar224-231o.pdf
[53] Vö. Ptk. 581. § (2) bekezdés.
[54] Vö. Petrik B.: Az ajándékozási szerződés. In: Szerződéstár. Kommentár a gyakorlat számára. (szerk.: Sáriné Simkó E.) Budapest, 2003. 97. o. Menyhárth Gáspár az Mtj. 1451. §-ból vezeti le azt, hogy az ajándékozó a megajándékozott kárát megtéríteni köteles, amely pl. a dolog hiányosságát tartalmazó közlés elmulasztásából születik. Ilyen - Menyhárth szerint - az, ha valaki tudatosan beteg állatot ajándékoz, és az megfertőzi a megajándékozott többi állatát. Lásd: Szladits: i.m. 431. o.
[55] Vö. Mtj. 1454. §; Ptkj. 1206.§.
[56] Zsögöd B.: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. II. k. Budapest, 1900. 44. o. Mint ismeretes, 1853-tól Magyarországon is az ABGB lépett hatályba, és 1861-ig volt hatályos jogforrás. Ehhez lásd különösen: Hamza: Az európai magánjog... 176. o. Megjegyzendő, hogy a hatályos osztrák jog jelenleg sem teszi felelőssé az ajándékozót a késedelemért.
[57] Indokolás. 198. o.
[58] Lásd: Gál: i.m. 45-46. o.
[59] A clausula rebus sic stantibus fogalmához lásd különösen: Földi-Hamza: i.m. 5853. o.
[60] Lásd: Wellmann Gy. (szerk.): Polgári Jog. Kötelmi Jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész. Budapest. 2013. 66. o.
[61] Lásd: Indokolás. 212. o. Említést érdemel, hogy a zürichi polgári törvénykönyv (Privatrechtliches Gesetzbuch für den Kanton Zürich) 1854-1856-ban fokozatosan lépett hatályba, és - mint a XIX. század egyik kiemelkedő kodifikációs teljesítménye - jelentős befolyással volt a svájci OR-re és ZGB-re is. Ehhez lásd különösen: Hamza: Az európai magánjog... 125. o.
[62] Lásd: BGB. 528. § (1): "Soweit der Schenker nach der Vollziehung der Schenkung außerstande ist, seinen angemessenen Unterhalt zu bestreiten und die ihm, seinen Verwandten, seinem Ehegatten oder seinem früheren Ehegatten gegenüber gesetzlich obliegende Unterhaltspflicht zu erfüllen, kann er von dem Beschenkten die Herausgabe des Geschenkes nach den Vorschriften über die Herausgabe einer ungerechtfertigten Bereicherung fordern."
[63] Lásd Ptk.: 1:4. § (2) bekezdés: "Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat." Ezt az alapelvet a római jog expressis verbis nem ismeri, egy Ulpianus-forráshelyben (D. 12, 5, 4, 3.) szereplő jogesetből lehet következtetni arra, hogy a római jog az alapelv tartalmát elismerte és elfogadta. Ehhez lásd különösen: Földi-Hamza: i.m. 551. o.
[64] Az ezzel kapcsolatos szempontok vizsgálatához lásd különösen a BH1999.211. sz. jogesetet.
[65] Lásd: 411/922. Md. XVI. 43. Idézi: Vadász: i.m. 239. o.
[66] Erre vonatkozóan lásd különösen: Szladits-Fürst-Ujlaki: i.m. 168-176. o.
[67] Lásd: C. 4766/1905., 5138/1909.
[68] Lásd: Szladits: i.m. 43435. o.
[69] Vö. Ptk. 6:237. § (2) bekezdés.
[70] Lásd: Wellmann Gy. (szerk.): Polgári Jog. Kötelmi Jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész. Budapest. 2013. 68. o.
[71] Értelemszerű, hogy amennyiben maga az ajándékozási szerződés is érvénytelen, mert pl. jóerkölcsbe ütközik, akkor nincs helye durva hálátlanság címén az ajándék visszakövetelésének. Ilyen esetben jogalap nélküli gazdagodás alapján lehet visszakövetelni az ajándékot. Lásd: Szladits: i.m. 435. o.
[72] Vö. Ptk. 6:237. § (4) bekezdés.
[73] A Ptkj. 1218. §-a kimondja: "Sem visszakövetelésnek, sem visszavonásnak nincs helye oly ajándékozás tekintetében, amely által az ajándékozó erkölcsi kötelességének vagy a társadalmi illem követelményeinek tett eleget." A BGB 534. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: "Schenkungen, durch die einer sittlichen Pflicht oder einer auf den Anstand zu nehmenden Rücksicht entsprochen wird, unterliegen nicht der Rückforderung und dem Widerruf." A Ptk.6:237. § (5) bekezdés szerint: "A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye."
[74] Lásd: Wellmann Gy. (szerk.): Polgári Jog. Kötelmi Jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész. Budapest. 2013. 69. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, tanszékvezető egyetemi tanár (KRE AJK, Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék).
Visszaugrás
