Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) szociálpolitikája napjainkban egy átfogó reformfolyamaton megy át, ami számos olyan, érdemi változást vetíthet előre a következő évekre nézve a szociális biztonság és a munkajogi szabályozások területén, amelyeket akár példa nélkülinek is nevezhetünk. Persze a várható reformok mértéke és mélysége egyelőre csak elképzelések szintjén ismert, mégis úgy vélem, hogy mind az uniós mun-
- 40/41 -
kajogi standardok, mind pedig a tagállami szociálpolitikai rendszerek jelentős változás elé néznek.
Ezeket a változásokat a szükségszerűséggel szokás indokolni,[1] ami természetesen igaz, ugyanakkor olyan innovatív elemek és megközelítések is napvilágot láthatnak ezáltal, amelyek valóban elmozdíthatják a "szociális uniót" eddig feltérképezetlen, vagy legalábbis kevésbé ismert irányokba. Álláspontom szerint nehéz elkülöníteni ezeket a kérdéseket az uniós jog generális kérdéseitől, ugyanakkor tanulmányomban kizárólag a Szociális Jogok Európai Pillérét (a továbbiakban: Pillér) képező munka- és szociális jogi témakörökre koncentrálok, ezáltal leszűkítve a vizsgálatot. Az átfogó munkaerőpiaci iniciatíva tehát olyan alapkérdéseket érinthet, mint az állampolgárok szabad mozgása munkavállalás céljából, a munkához való jog érvényesülése vagy a szociális biztonság garantálása az uniós polgárok számára. Bár a szociálpolitika területén a jogalkotási hatáskörök megosztása alapvető nehézségeket okoz a reformelképzelések kapcsán,[2] mégis úgy vélem, hogy az eddig megismert koncepció, illetőleg annak egyes elemei valóban átírhatják, de legalábbis szignifikáns mértékben befolyásolhatják az EU szociális jogi és munkajogi jogalkotását.
Minderre tekintettel fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy e reformfolyamatok a tagállami jogalkotást sem fogják érintetlenül hagyni, és a tagállamoknak olyan módon kell megfontolniuk az új elveket és - potenciális - új szabályozásokat, hogy azok illeszkedjenek az aktuális munkaerőpiaci folyamatok és gazdasági jelenségek közé. Vagyis a tagállami jogalkotásoknak egyszerre kell tudniuk kezelni a munkajogi szabályozást egyébként is átható újabb foglalkoztatási tendenciákat[3] és az EU munkajogi és szociális biztonságot érintő elvárási rendszerét. Így fontosnak tartom, hogy annak ellenére, hogy az új pillér reformjai elsőként csak az euróövezet országait érintenék,[4] a magyar munkajog lehetőségeit és az új koordináta-rendszerben értett megfelelőségét vizsgálat tárgyává tegyem, ugyanis maga a magyar munkajogi rezsim is éppen egy reformfolyamatot él át,[5] és természetesen az uniós jog e területen felmerülő fejleményeire is tekintettel kell lennie. Így a következőkben azt vizsgálom, hogy a Pillér által meghatározott alapelvek és kulcsterületek hogyan jelennek meg a magyar jogrendszerben, és hogyan változhatnak, tudnak-e egyáltalán változni az újszerű elképzelések hatására. A vizsgálat a szűk értelemben vett munkajogi szempontokra szorítkozik.
"Érdekes idők jönnek…" - fogalmaz Hendrickx a Pillér kapcsán,[6] és annak ellenére, hogy rövid, áttekintő jellegű írása még a Pillér elfogadását hozó 2017. november 17-i götheborgi szociális csúcs előtt született, tanulságos, ahogyan rámutat arra, hogy a tervezett új "pillér"[7] jogi természete, és az azzal szembeni uniós - és tagállami? - elvárások egyelőre a jövő bizonytalanságát, mintsem a jelen realitását tükrözik. Nézetem szerint e bizonytalansági faktor is azt jelzi, hogy szükséges a pillér tartalmi áttekintése, illetőleg a magyar munkajogi szabályozással való - egyelőre - hipotetikus szinkronjának vizsgálata. Az "érdekes idők" pedig még érdekesebbé és szociálpolitikai értelemben még gyümölcsözőbbé válhatnak, ha a tagállami munkajogi struktúrák akár már most elkezdenek e változásokra felkészülni.
A foglalkozási jogviszonyok struktúrája és tartalma alapvető változásokon esik át napjainkban,[8] ami természetesen nem csak Európában okoz alapvető szabályozásbeli, illetőleg gazdasági változásokat. Sőt a munkajogi - és ebben az értelemben - szociális természetű jogalkotásnak mindezen gazdasági folyamatokra egyúttal megfelelően reagálnia is kell, ami sok esetben nagyon nehéz,[9] ad absurdum lehetetlen. A munkaerőpiacot szabályozó jogalkotásnak ugyanis egyszerre kell hatékonynak, rugalmasnak, gyorsnak és abban az értelemben is naprakésznek lennie, hogy a kialakított jogi formulák leképezzék a foglalkoztatási, munkaerőpiaci realitást. Ebben a körben pedig számolnunk kell a munkavállalói státuszhoz per definitionem tapadó jogi kritériumok átalakulásával, mint ahogyan a szociális fókuszú problémák és kihívások felerősödésével is. Bár már nem mondható frissnek, de mégis jó példa lehet a fenti folyamatokra a magyar munkajog 2012-es rekodifikációja, ugyanis a jogalkotó ennek során deklaráltan gazdasági szükségszerűséget és olyan jogi jelenségeket vett alapul,[10] amelyek alapjaiban alakíthatják át a magyar munkaerőpiac szerkezetét. Természetesen minderre a jogalkotásnak fel kell készülnie,[11] noha eszközei e vonatkozásban limitáltak.
A munkaerőpiac aktuális változásait pedig az a jelenség is megfelelően szemlélteti, hogy az említett munkajogi reform óta eltelt fél évtized alatt az Mt. egyik kiindulási pontjául szolgáló "flexicurity" munkajogi koncepciója is háttérbe szorult, legalábbis új szemléletet igényel,[12] ennek ellenére azonban a "munkajogi rugalmasság és biztonság" duális paradigmáját a Pillér maga is előmozdítandó érdekként idézi. Ez a fajta kettősség nézetem szerint áthatja a Pillér gondolatiságát, ugyanakkor jelentős hatással lehet a tagállami - jelen esetben a magyar - munkajogi jogalkotásra is. A változás, az új nézőpont priorizálása ebben az értelemben elodázhatatlannak tűnik.
Véleményem szerint kimutathatók bizonyos összefüggések a Pillér által fémjelzett reformelképzelések és aktuális munkajogi irányvonalak között; ilyen kapcsolódási pont a megfelelő munkajogi garanciák biztosításának igénye az újabban kialakuló foglalkozási formák tekintetében. A Pillér továbbá nem kizárólag a munkavállalók jogaira, szociális értelemben vett garanciáira fókuszál, hanem átfogóan, az egyes társadalmi és gazdasági folyamatok összességére reagálva - például elöregedés - helyez olyan elveket a középpontba, amelyek egyébként nem feltétlenül újak (egyenlő bánásmód elve). Nézetem szerint, még ha egyelőre csak távlatosan is gondolkodva, de a magyar munka- és szociális jogi szabályrendszerbe mindkét aspektus maradéktalanul adaptálható.
A tervezett új pillér olyan munkaerőpiaci kihívásokra próbál reagálni, amelyek bár látszólag Európa-specifi-
- 41/42 -
kusak,[13] mégis úgy tűnik, hogy ezek a nemzetközi munkajogi változásokat szem előtt tartva sem előzmény nélküliek. Nézetem szerint ugyanis annak ellenére, hogy a munkaerőpiaci és szociális motivációjú szabályozások tagállami hatáskörbe tartoznak,[14] uniós szinten szükséges bizonyos, a munkavállalók alapvető jogait érdemben érintő reformelképzelések kidolgozása a jövőben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
