A magyar államszervezeti jog talán legnépszerűbb témája jelenleg a köztársasági elnök jogállása. Ennek különféle okai vannak. Egyrészről a vonatkozó alkotmánybeli rendelkezések részben homályosak és sokféle értelmezést tehetnek lehetővé: az Alkotmány szövege akár egy erős jogállású köztársasági elnököt is megengedne. Ezeket a hatásköri lehetőségeket azonban pont a Sólyom László vezette első Alkotmánybíróság szűkítette le, és a jelenlegi köztársasági elnök most a saját maga által mintegy 15 évvel ezelőtt felállított szűk határok közt kénytelen tevékenykedni. Tekintettel továbbá arra, hogy a Kormányt a szocialista utódpárt adja, Sólyom egykori (keresztény-konzervatív) ellenzékiként nyilván gyakrabban konfrontálódik a Kormánnyal, mint azt egy a Kormánnyal azonos világnézetű és politikai felfogású elnök tenné. Főleg ez utóbbi konfliktus-sorozat eredményezi azt, hogy a köztársasági elnöki hatáskörök kérdése a politikai közbeszéd egyik leggyakoribb alkotmányjogi témája lett. Ezekhez a vitákhoz jelent fontos hozzájárulást Csink Lóránt PhD disszertációja, amely Szegeden a Pólay Elemér Alapítvány kiadásában jelent meg (pp. 157, ISBN 978-963-9650-42-8).
A munka a hatalommegosztás eszmetörténetével kezdődik (I. fejezet), amelyben a szerző alapvetően a Benjamin Constant (később pedig Carl Schmitt) által vallott "semleges hatalom" tézisét vallja a köztársasági elnök jogállásával kapcsolatban. A parlamentarizmus és a prezidencializmus fogalmainak tisztázása után (II. fejezet) a szerző a jogösszehasonlítás felé fordul: előbb az európai uralkodók alkotmányjogi helyzetét (III. fejezet), majd a francia és a német köztársasági elnök (IV. fejezet), végül pedig a rendszerváltó közép-európai államok elnökeinek jogállását elemzi (V. fejezet). Az országok kiválasztási szempontrendszere nem teljesen világos (legalábbis magyarázatot igényelt volna); a későbbi fejezetekben ugyanis olyan államokat is elemez a szerző, amelyek a bevezető jogösszehasonlító fejezetekből hiányoztak (Ausztria, Olaszország, Bulgária, Portugália, balti államok, Finnország, Görögország, Írország).
A későbbi fejezetek vagy tisztán a magyar rendszer leírását (VI. fejezet az intézmény magyarországi történetéről és az általános alkotmányjogi problematikáról; VIII. fejezet a jogállásról), vagy pedig a magyar alkotmányjogi dogmatika és a jogösszehasonlítás keverékét tartalmazzák (VII. fejezet a választásról; IX. fejezet a felelősségről). Ez a megoldás szerkezetileg nem elegáns, mert így végig eldöntetlen marad, hogy a kötet fő szervező elve az országok vagy pedig a dogmatikai témák. Hasznos lett volna akár egy külön fejezetben a (magyar) szocialista államszervezettel való részletesebb összevetés (ti. Népköztársaság Elnöki Tanácsa).
Csink szerint a monarchák általában erősebb szimbolikus funkciókkal rendelkeznek, tényleges hatásköreik azonban meglehetősen szűkösek (p. 44). A tézis meggyőzően hangzik, egy (történeti vagy politológiai) magyarázat azonban érdekelte volna az olvasót. A parlamentáris és a prezidenciális rendszerek előnyeinek vagy hátrányainak elemzése is hiányzik a kötetből; a parlamenti rendszer megtartandóságát inkább csak előfeltételezi a szerző.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
