Stánicz Péter: Szabályozási deficit és diszkrimináció a névváltoztatási eljárásban: az Alkotmánybíróság döntése egy transzszexuális menekült ügyében (KJSZ, 2018/3., 69-70. o.)

Transznemű személyeket érintő alaptörvény-ellenes jogalkotói mulasztást állapított meg az Alkotmánybíróság, amikor kimondta, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította, ugyanakkor a panasz alapjául szolgáló jogi szabályozást áttekintve hivatalból eljárva - dr. Sulyok Tamás és dr. Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolásával - az Alaptörvény II. cikkét és XV. cikk (2) bekezdését, vagyis az emberi méltósághoz való jogot és a diszkrimináció tilalmát sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 2018. december 31-ig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének, megfelelően orvosolva az alaptörvény-ellenes szabályozási hiányt.[1]

Az indítványozó nemi identitása (transzszexualitása) miatt hazájában üldöztetésnek volt kitéve, ezért Magyarországon menekültként ismerték el. Neme megváltoztatása iránti kérelmet nyújtott be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (a továbbiakban: BÁH) mivel a hazájában kiállított iratain feltüntetett neme nem tükrözi valós nemi identitását. Végzésével a BÁH a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a kérelmezőnek adott tájékoztatás szerint a vonatkozó jogi szabályozás hiányos.

Az indítványozó a BÁH döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A bíróság határozatában megállapította, hogy magyar állampolgárok esetében lehetőség van a nemváltozás jogi elismerésére,[2] mely az EMMI Egészségpolitikai Főosztálya által kiállított szakvélemény alapján történik, az adatváltozás átvezetése pedig az anyakönyvi eljárás hatálya alá tartozik.[3] Mivel a kérelmező nem magyar állampolgár, Magyarországon nincs születési anyakönyvi bejegyzése; a nem megváltozására vonatkozó adat, illetve az ezzel összefüggésben bekövetkező utónév-módosítás nem jegyezhető be.

A bíróság szerint "jelenleg nincs olyan jogszabály, amely a nemváltoztatási kérelem tekintetében meghatározná az érdemi döntés meghozatalára jogosult hatóságot, […] továbbá sem az eljáró hatóságnak, sem az eljáró bíróságnak nem feladata a jogalkotás, illetőleg a joghézagok […] pótlása a meglévő jogszabályok értelmezése útján".

Az alkotmányjogi panasz érvrendszerének meghatározó vonulata az egyenlő méltóságú személyként való kezelés alkotmányos követelményének[4] elmulasztása, mely alapjogsértő különbségtételhez vezet magyar és nem magyar állampolgárok között.[5] A név megváltoztatásához való jog különös jelentőséggel bír a transzszexuális személyek számára, akiknek emberi méltósága sérül azáltal, hogy a hiányos jogi szabályozás nem teszi számukra lehetővé a változás bejegyzését. Az indítvány kiemeli, hogy bár a tisztességes eljáráshoz való jog[6] megfelelő korrekciós eszközként szolgálhatna a jogalkalmazó kezében az alapjogsértő joghézag kitöltésére, a hatóság és a bíróság elzárkózik ettől, véglegessé téve ezáltal a hátrányos megkülönböztetést.

Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy az alkalmazott norma alkotmányossági problémáit orvosolni kizárólag az Alkotmánybíróság hivatott, mint az alapjogi szempontok érvényesülésének végső kontrollja.[7] Ettől elkülönülten kell kezelni azt a helyzetet, amikor nem áll rendelkezésre a jogrendszerben olyan jogszabály, amelyet a bíró értelmezhetne. Ez utóbbi helyzetet azonosította az Alkotmánybíróság,[8] amikor kimondta, hogy a konkrét esetben nem állt rendelkezésre alkalmazható jogszabály, így a bíróságnak valójában nem egy meglévő jogszabály alapjogokat érvényre juttató vagy azt kizáró értelmezései között kellett választania, ebből fakadóan az irányadó jogszabályok értelmezésével az alapügyet nem lehetett elbírálni. A közigazgatási hatóság hatáskörének hiányát megállapító határozata, továbbá a felülvizsgálati kérelem bíróság általi elutasítása nem vezetett alaptörvény-ellenes következtetésre, a jogi szabályozás hiányossága a jogalkalmazó által nem orvosolható. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az alkotmányjogi panasz elutasítása valójában a bírósági jogértelmezési mozgástér kereteit határozta meg az adott ügyre vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság mint az alapjogok objektív intézményvédelmének szerve nem hagyhatta és nem is hagyta figyelmen kívül a transzszexuális személyek nemváltoztatásának bejegyzésével kapcsolatos szabályozási deficitet.

- 69/70 -

Az Alkotmánybíróság határozatában áttekintette és megerősítette a névhez való joggal összefüggésben álló korábbi gyakorlatát.[9] Töretlen az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy a saját névhez való jog az önazonosság központi eleme, abszolút szerkezetű - elvonhatatlan és korlátozhatatlan - alapvető emberi jog, mely transznemű személyek esetén a nem jogi elismerését is - mint annak szükséges velejáróját - égisze alá vonja.[10]

A határozatban a névhez való jog procedurális oldala kerül középpontba, mivel az államnak gondoskodnia kell az [alapjogok] érvényesüléséhez szükséges feltételekről, így az állam intézményvédelmi kötelessége az egyes alapjogok érvényesülését biztosító megfelelő eljárási keretek kialakítása.[11] Tekintve, hogy a nem jogi megváltoztatása az Alkotmánybíróság koherens érvelési logikája szerint a névváltoztatáshoz való jog, így a névjogon keresztül az emberi méltósághoz való jog védelmi körébe vonható alapjogi tartalommal bír, az állam köteles olyan szabályozás kialakítására, mely diszkriminációtól mentesen képes biztosítani a nem megváltozásának és az ebből következő névváltozásnak a nyilvántartás(ok)ban való átvezetését.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind az általános névváltoztatási eljárás, mind annak speciális esete, a nemváltozással együttjáró névváltoztatási eljárás lehetősége kizárólag a magyar állampolgárok számára adott.[12] A menekültet törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a magyar állampolgár jogai illetik meg,[13] közöttük különbség csak megfelelő alkotmányos indokkal tehető. Az Alkotmánybíróság kifejtette tehát, hogy a hatályos szabályozás különbséget tesz a magyar és nem magyar állampolgárok között, melynek alkotmányossági vizsgálatakor az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatának megfelelően a szükségességi-arányossági tesztre támaszkodik. Az Alkotmánybíróság elfogadta a szabályozás indokoltságának és szükségességének lehetőségét,[14] ugyanakkor a szabályozás teljes hiánya által okozott, a névváltoztatási eljárások hatálya alól történő általános kizárást per se aránytalannak, ezáltal alaptörvény-ellenesnek minősítette, kifejtve, hogy az általános tilalom aránytalansága elkerülhetetlenül diszkriminatív helyzetet eredményez. Alkotmányosan nem elfogadható tehát a Magyarországon jogszerűen letelepedett (így a menekültként elismert) nem magyar állampolgár személyek név- és nemváltoztatási eljárásokhoz való hozzáférésének korlátozása.