A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alkotmányos és törvényi szabályozás az utóbbi három évben sokat változott. A tanulmány áttekinti e változásokat, és elemzi azokat a véleményszabadság alkotmánybírósági és szakirodalmi felfogása alapján. Mind az új Polgári Törvénykönyv, mind az új Büntető Törvénykönyv több, vonatkozó rendelkezését az Országgyűlés az Alaptörvényben kívánta megalapozni, ám e kódexek egyes tényállásainak alkotmányosságát ezzel a módszerrel csak részben sikerült bebiztosítani. A véleményszabadság az Alaptörvény megújuló rendszerében, az emberi méltóság hangsúlyos védelmével több szempontból is új megközelítést kíván, a tanulmány ehhez kíván adalékokkal szolgálni.[1]
A szólásszabadsággal kapcsolatos alkotmányjogi fejlemények elemzését a vonatkozó alkotmányi és jogszabályi helyek változásainak történeti vázlatával kezdem. Ez a bevezetés pusztán a változásokat veszi számba, önmagában is demonstrálva a véleménynyilvánítás érintettségének komolyságát.
A véleménynyilvánítás szabadságát biztosító rendelkezés 2010 óta az egyik legtöbbet módosult cikke volt alkotmányunknak. Az Alkotmány 61. §-ának szövegét, amint az az Alaptörvény későbbi elfogadása miatt kiderült: kevesebb mint másfél év időtartamra, a 2010. július 6-i módosítás kibővítette a közszolgálati műsorszolgáltatás egyes tartalmi ismérveivel, a médiafelügyeletet ellátó szerv jogállásának meghatározásával, a "szólás szabadságának" a véleménynyilvánítás mellé helyezésével és a közügyek tekintetében érvényesülő megfelelő tájékoztatáshoz való alapjoggal. A szabályok az új médiatörvények alkotmányos megalapozását (is) célozták. Hamarosan azonban az alkotmányozó az új Alaptörvényben a következő rendelkezéssel írta felül az önmaga által alkotott rendelkezését:
IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (3) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
A IX. cikket az Alaptörvény 4. módosítása ismét újraszabta, az előbbi (2) és (3) bekezdés közé a következő szöveget betoldva:
(3) A demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás, valamint az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető. Az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát, illetve az európai parlamenti képviselők választásán listát állító jelölő szervezetek által és érdekében, az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.
(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.
Az új (3) bekezdés a választási eljárásról szóló törvényt, az (5) bekezdés a módosításkor már kihirdetett új Ptk. személyiségjog-védelmi rendelkezését hivatott megalapozni, ezek elemzését lásd alább.
Az elmúlt években a törvényhozás több olyan törvényt fogadott el, amely közvetlenül a szólásszabadság határainak újrarajzolásával járt. A következő pontokban tematikusan elemzem ezeket a változásokat, itt egy rövid számbavétel következik.
Több ízben módosította az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyvet, különösen a köznyugalom elleni bűncselekmények egyes tényállásait,[2] amelyeket az új Btk. továbbmódosított szövegezéssel tartalmaz (2012. évi C. törvény 332-335. §). Komoly politikai viharokat kavart idehaza és az EU parlamentjében a médiaszabályozás nagyszabású átalakítása (2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól, 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról - mindkettő többször módosult).
A 2014-ben hatályba lépő új Ptk. a személyiségi jogok védelme körében úgy rendelkezik, hogy a közügyek sza-
25/26
bad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét - szükséges és arányos mértékben - korlátozhatja (2013. évi V. törvény 2:44. §). A személyiségi jogának megsértése miatt felléphet a sértett közösség tagja, sőt az ügyész is, a jogosult hozzájárulása nélkül is (2:54. §).
Az országgyűlési képviselők mentelmi jogának kivételei közül kikerült a becsületsértés és a rágalmazás, viszont az immunitásuk nem terjed ki közösség elleni izgatás, nemzeti jelkép megsértése, a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása tényállásokra (2012. évi XXXVI. törvény 73. §).
Az új választási eljárásról szóló törvény a kampányszabályozást átalakítja, amelynek keretében több új korlátot állít fel, így például, hogy az országgyűlési képviselők általános (és az Európai Parlament tagjainak) választásán az országos listát állító jelölő szervezet által, illetve érdekében csak közszolgálati médiaszolgáltatásban tehető közzé politikai reklám [2013. évi XXXVI. törvény 147. § (10) bek.].
Szükséges megjegyezni, hogy a jogalkotót több esetben külső behatás ösztönözte a módosításokra. Kritikát fogalmaztak meg az Európai Unió szervei, valamint elmarasztalta hazánkat a strasbourgi bíróság (Fratanoló v. Hungary) is. A magyar jogalkotást több szervezet vagy szakértő is véleményezte. Ilyennek tekinthetjük a Velencei Bizottság véleményeit, a Külügyminisztérium által felkért alkotmányjogászi kör állásfoglalását a negyedik módosításról,[3] a Helsinki Bizottság véleményét.[4]
A magyar Alkotmánybíróság - a médiaszabályozás egyes pontjait, a kampánykorlátok bizonyos elemeit vagy az önkényuralmi jelképek tilalmát megsemmisítő - döntései e tárgykörben különös társadalmi és közéleti visszhangot váltottak ki.
Áttekintve a jogalkotási és jogalkalmazási fejleményeket, bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy szerteágazó és mélyreható közjogi törekvések formálják újra a véleménynyilvánítás szabadságának határait. A jogpolitikai szándékok között kitapintható a méltóságvédelem erősödése a közösségek védelmének megfogalmazásával; az elmúlt önkényuralmi rendszerek nyomainak üldözése és e rendszerek "kárvallottjainak" védelme; a demokratikus közvélemény formálódásának támogatása. Az alábbiakban megvizsgálom, hogy ezen célok érdekében a megfelelő eszközökkel élt-e a jogalkotó, a célok maguk milyen problémákat vetnek fel, valamint a törekvések koherensek-e, a véleményszabadság demokratikus alapeszméjét szolgálják-e minden esetben. (A szólásszabadság korlátozhatóságának megengedhetősége jelen dolgozat alapállását képezi, bővebben emellett nem kívánok érvelni.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
