A cím - "A nemzetközi jogi kisebbségvédelem színe és fonákja" - természetesen nem véletlenül utal az előnyökre és az árnyoldalakra. Tény, hogy ami a nemzetközi jog működésének a záloga, az egyben a nemzetközi jog érvényesítésének inherens korlátja is: és ez a "zálog és korlát" kombináció nem más, mint a szuverenitás, az államok jogi értelemben vett egymás mellettisége, ami a többféle metamorfózison átment szuverenitáson alapuló egyfajta jogi mellérendeltség. Az államok jogi mellérendeltségének egyik legfajsúlyosabb következménye pedig az általános szankciórendszer hiánya, illetve az általános, automatikusan érvényesíthető jogkövetkezményekkel való fenyegetettség hiánya.
Mert miből is áll a nemzetközi közösség? Milyen szerkezeti és működési elvek határozzák meg a nemzetközi közösség tagjai közötti játékszabályokat? Milyen szerep jut az univerzális nemzetközi jogi térben az egyénnek, és még inkább: vajon milyen szerep jut a mindenkori többségtől eltérő tulajdonságokkal rendelkező kisebbségnek, speciel az etnikai, illetve nemzetiségi alapon a többségtől eltérő kisebbségeknek ebben a nemzetközi jogi térben? És Európában?
A nemzetközi közösség alanyai - a mintegy kettőszáz létező állam és a nagyszámú nemzetközi szervezet - közötti együttélést és együttműködést lehetővé tevő legfontosabb nemzetközi szintű szerkezeti és működési szabályok (szokásjogiak és szerződésben rögzítettek egyaránt) az államok szuverenitáson alapuló jogi mellérendeltségének központi elvéből fakadnak:
- nincs különálló, központi, minden nemzetközi szereplőre kiterjedő jogalkotó, végrehajtó és jogszolgáltató rendszer az univerzális jogi térben;
- nincs kötelező bíráskodás, nincs általános szankciórendszer;
- a jogalkotó a nemzetközi jogi térben egybeesik a jogalkalmazóval - az államok maguk alkotják és maguk hajtják végre a nemzetközi kötelezettségeiket;
- az önkéntes jogkövetésnek kiemelt szerepe van - sőt a jogkövetkezmények érvényesítése is önkéntes jogkövetésen alapszik (néhány ritka, szerződésben kifejezetten kikötött kivételektől eltekintve).
Nem meglepő módon ezért az egyén az univerzális nemzetközi közösségnek és jognak főszabály szerint sem aktív, sem passzív értelemben nem alanya, pusztán kedvezményezettje: főszabály szerint csak a hozzárendelt államon keresztül juthat nemzetközi szinten számára egyébként garantált jogok birtokába.
Kivételek azért vannak: a második világháború utáni európai jogfejlődés fel tud mutatni olyan szerződéseket, amelyek az egyén bizonyos emberi jogait akár közvetlenül is érvényesíthető módon nemzetközi bíróságok védelme alá helyezik. Ilyen a közismert Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján működő strasbourgi székhelyű emberi jogi bíróság. Hasonlóképpen közvetlen jogvédelem érhető el a luxembourgi uniós bíróság előtt bizonyos esetekben az egyén számára, amennyiben az Európai Unió speciális, autonóm jogrendszerének alkalmazási körében éri az illetőt alapvető jogaiban sérelem.
Azt az általános nemzetközi jogi keretet, amelyben a kisebbségek jogi védelme jelenleg, a harmadik évezred első évtizedeiben értelmezhető, az eddig tézisszerűen és vázlatosan elmondottak jellemzik.
Az Európa szélein zajló, és az Európán kívüli világ emberi jogi történéseit felsorolni szinte képtelenség, ugyanúgy hosszasan lehetne sorolni a világon mindenütt létező és különböző szempontból sérülékenynek minősülő személycsoportok, mint általában vett kisebbségek terhére elkövetett cselekményeket - ahhoz, hogy mindezekből ízelítőt kapjon az érdeklődő olvasó, elég ha ellátogat az ENSZ vagy az EBESZ honlapjára, vagy belenéz az Európa Tanács folyamatosan frissülő hírfolyamába.
A figyelmet a továbbiakban inkább az európai jogi térre, az európai jogközösségre, azon belül is a kisebbségek nemzetközi jogi védelmét meghatározó jogi és nem-jogi körülményekre érdemes koncentrálni. A kisebbségvédelmi tárgyú jogtörténeti fejtegetések irodalma könyvtárnyi: minden olyan kisebbségi közösségeket és személyeket védeni szándékozó kezdeményezés, szerződés, eredmény tiszteletet érdemel, amelyre a huszadik században az európai államok vállalkoztak vagy nemzetközi nyomásra éppenséggel vállalkozni voltak kénytelenek, jó vagy rossz megoldásaiktól, fenntarthatóságuk vagy éppen fenntarthatatlanságuk mértékétől függetlenül. Az előzmények meghatározó jelentősége az aktuális kisebbségvédelmi helyzetre pedig vitán felüli.
- 11/12 -
Az a tény, hogy Európában gyakorlatilag nincs homogén állam, hiszen mindenütt élnek a többségtől eltérő tulajdonságokkal rendelkező kisebbségek - még nemzetiségi és etnikai értelemben véve is -, evidencia. A vitatott kisebbségreleváns fogalmak, definíciók azonosítása és összevetése szintén állandó kísérőjelensége a nemzetközi jogi kisebbségvédelemnek is - mint például az, hogy ki honnan számítja az őshonosságot és miért, és hogy keverjük-e vagy sem a migráció bizonyos kérdéseit a kisebbségvédelemmel, vagy hogy van-e az Európai Uniónak explicit kisebbségi politikája és ha nincs, miért van mégis?
Érdemes a gondolatmenetet azonban a továbbiakban kifejezetten azokra a körülményekre koncentrálni, amelyek ma, a harmadik évezred első évtizedeiben Európában az effektív nemzetközi jogi kisebbségvédelmet meghatározzák. Mert ez az, amin a jövő alapszik. És már villognak a figyelmeztető lámpák.[1]
Ma az európai társadalmak számos olyan kihívással szembesülnek, amelyek a létező nemzetközi kisebbségvédelmi mechanizmusok hatékonyságát veszélyeztetik, lerontják. Persze kérdés, hogy melyek is ezek az mechanizmusok - egyszerűen, gyorsan, és felsorolásszerűen ezek a következők:
- az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikke a hozzá tartozó 12. Jegyzőkönyvvel a megkülönböztetés tilalmáról - strasbourgi bírósági jogvédelmi mechanizmus kapcsolódik hozzá,
- Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről - jelentéstételi kötelezettséget ír elő a szerződő államok számára, a független szakértők által végzett, országlátogatással együtt járó monitoringeljárás eredményeként pedig részletes ajánlás készül,
- Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája - a szerződő államok által teljesítendő jelentéstételi kötelezettség és független szakértők által végzett országlátogatással egybekötött monitoringeljárás amelynek során szintén ajánlás készül,
- Az Európa Tanács Rasszizmus Elleni Bizottsága (ECRI) - a szerződő államok által teljesítendő jelentéstételi kötelezettség és független szakértők által végzett, országlátogatással egybekötött monitoringeljárás és ajánlás,
- az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának folyamatos tevékenysége,
- az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet biztonságpolitikai szempontú jelenléte konfliktus- és posztkonfliktusos zónákban, a Kisebbségi Főbiztos tevékenysége, különös tekintettel a tematikus ajánlásokra - legutóbbi: a Grazi Ajánlás a kisebbségek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének jogáról,[2]
- az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke - mely szerint az Unió közös alapvető értékének tekintendők az emberi jogok mellett a kisebbségi jogok, az Unió Alapjogi Chartájának több rendelkezése is rögzíti a kisebbségi kultúrához és anyanyelvhasználathoz való jogot,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
