A magyar alkotmányjog két világháború közötti változásait a kortársak közül többen is áttekintették: Zsedényi Béla, miskolci jogakadémiai tanár a tételes alkotmányjogban bekövetkezett módosulásokat mutatta be,84 Lázár Andor nyugalmazott igazságügy-miniszter viszont az alkotmánypolitikára helyezte a hangsúlyt.85
Zsedényi Béla tanulmánya arra az alapkérdésre kereste a választ, vajon megváltozott-e a magyar alkotmány jellege és arculata az elmúlt évtizedek során? A határozott felelet - fogalmazott - könnyen megadható, amennyiben a magyar alkotmány jellege nem változott meg, hiszen "államformánk ma is alkotmányos, parlamentáris monarchia", amely a sokszázados tradíciókon épült tovább és a "nemzeti géniusz" éltető sugarainak melegénél fejlődött.86 Alkotmányunk mindeközben ellen is állt az "új kor eszméinek", illetve a "győzelemretörő új világnézeteknek". A vizsgált időszakban bekövetkezett változásokat Zsedényi Béla a hatalmi ágak függvényében mutatta be. A törvényhozó hatalmat illetően a korszakot három nagy jelentőségű alkotmányreform jellemezte: az államfői teendők ideiglenes ellátása céljából életre hívott kormányzói intézmény kiépülése, a kétkamarás országgyűlésre történő áttérés, valamint a választójog törvényi szabályozása. Amíg a törvényhozó hatalom szervezete lényeges változásokat mutatott fel, addig a végrehajtó hatalom szervezetében az alkotmányt is érintő változások nem következtek be.87 A kormányzást illetően Zsedényi professzor a végrehajtó hatalom jogalkotási körét a törvényhozás rovására kibővítő ún. felhatalmazási törvényeket - az 1924. évi IV. tc.-t, valamint az 1931. évi XXVI. évi tc.-t - emelte ki. A harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom jogkörében azonban - meglátása szerint - nem következett be az elmúlt időszakban olyan módosulás, amely az alkotmányon lényeges változást eredményezett volna.88 Az áttekintés végén hangsúlyozta, hogy a magyar alkotmányjog fejlődését csupán az alkotmány "fundamentális" kérdéseire figyelemmel vázolta fel. Az állami főhatalom szerveitől függetlenül mindazonáltal lényeges változások következtek be az alkotmányjog további területein, különösen az állampolgári jogok és kötelezettségek tekintetében. Példaként hivatkozott az állampolgársági jogban bekövetkezett változásokra, a trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseivel összefüggésben az egyesülési jog 1922. évi XI. tc.-vel történt változásaira, az 1938. évi XVIII. tc.-ben rögzített sajtórendészeti szabályokra, a honvédelemről szóló 1939. évi II. tc.-re, valamint az 1938-ban, illetve 1939-ben elfogadott jogcsorbító, illetve jogfosztó ún. zsidótörvényekre. Az állampolgári jogokat korlátozó intézkedések kapcsán elismerte, hogy miközben egyik-másik törvény "egész jelentékeny szembehelyezkedést jelent az alkotmány régi tételeivel, sőt alapelveivel", ezek a rendelkezések teljes határozottsággal hordják magukon az "új kor eszméinek, új világnézetének bélyegét." E kritikus megállapítás ellenére is úgy ítélte meg zárógondolat gyanánt, hogy nem változott meg a magyar alkotmány arculata. "Sőt ellenkezőleg, éppen az alkotmányjog legutóbbi fejlődéséből egész világosan megállapítható, hogy az a magyar nemzeti lélek, amely diadalmasan vívta meg a maga nagy harcát a baloldali forradalmakkal és a kommün pusztításában összeomlott állami jogrend romjain phönixmadárként elevenítette újra az ezeréves ősi magyar alkotmányt, a legújabb időkben magyar földön is meggyökeresedett és kiteljesedett parancsuralmi elgondolásokkal szemben is eredményesen vette fel a nagy harcot és az új kor új eszméinek értékes anyagát és mellőzhetetlen konzekvenciáit a magyar alkotmány bástyáiba illesztette, illetve azok között számolta fel."89 Vagyis a magyar alkotmányjog lényegében úgy számolta fel a "parancsuralmi" rendszerek elgondolásait, hogy interiorizálta azokat.
Lázár Andornak, a másik áttekintés szerzőjének, annyiban mindenképp eltérő volt a nézőpontja, hogy az alkotmányjogi reformok egy részének - miként az 1937. évi XXVII. tc.-nek, valamint az 1937. évi XIX. tc.-nek - a tető alá hozatalában igazságügy-miniszterként kivette a részét. "1932 őszétől 1938 tavaszáig voltam Magyarország igazságügy-minisztere s ezen állásomból kifolyólag a magyar alkotmány őre. Ezek a törvényalkotások miniszterségem korába esnek s így nem lehet csodálni, ha olyan szeretettel - és talán elfogultsággal is - beszélek róluk, mint az apa szokott beszélni gyermekeiről."90 További fontos körülmény - bár erre a szerző nem utalt -, hogy Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején éppenséggel Lázár Andor volt egyike azon kormánytagoknak, akik felemelték a szavukat a kormányfő autoriter irányba hajló közjogi reformjaival szemben.91 Lázár Andor 1939-es összeállításának középpontjában mindenesetre az állt, hogy a nagy történelmi válságokat átélő nemze-
- 9/10 -
tek gyakorta jutottak arra a következtetésre, hogy a válságból kivezető utat az alkotmány gyökeres átalakítása segítheti elő. Magyarország azonban az 1918/1919-es összeomlás után felismerte, hogy "régi alkotmánya" a legnagyobb sorscsapások után is alkalmas az "új fejlődés, új erő, új nemzeti nagyság" kiépítésére.92 Érhették Magyarországot eszmeáramlatok Keletről, illetve Nyugatról, a magyar nemzet hű maradt az alkotmány "lelkek mélyében" gyökerező "nemzeti tartalmához", és ha módosította is, nem az idők pillanatnyi, hanem állandó jellegű változásaihoz alkalmazkodva védte, fejlesztette alkotmányát.93 Lázár Andor áttekintése Zsedényi Béla összefoglalójától eltérően hallgatott azokról az állampolgári jogokat korlátozó törvényekről, amelyeket visszafogott értékelés sem tartott kompatibilisnek a magyar alkotmány szellemével, miként a végrehajtó hatalom rendeletalkotási körét a törvényhozás rovására minden korábbinál szélesebb körben biztosító 1939. évi II. tc. rendelkezéseit is sűrű hallgatás övezte. A magyar alkotmány intézményeiről Lázár Andor által festett kép idealisztikusabbnak tűnik a valóságosnál, miközben az áttekintés zárómondata egyértelmű állásfoglalás a totalitárius, illetve autoriter intézményekkel szemben. "Nincs kormányzás a kormányzottak részvétele nélkül, nincs jog kötelesség nélkül, és nincs hatalom felelősség nélkül."94 Az igazságügyi tárcától Lázár Andor a Darányi-kormányzat utolsó hónapjaiban, a hitleri Németország, illetve a hazai szélsőjobboldal felé tett politikai, illetve törvényhozási gesztusok miatt mondott le. Miként távozásának okairól évtizedekkel későbbi visszaemlékezéseiben fogalmazott: "A nagy megalkuvás, a megalázkodás Hitlerék előtt, a magyar tradíciók feladása, s a zsidó kérdésnek a humanizmussal ellentétes módon történő kezelése nemzetünk jövőjét fenyegeti."95 A minisztersége idején elfogadott alkotmányjogi reformokra pedig úgy emlékezett vissza, hogy a törvény-előkészítés folyamán többek között a közjogász professzorokkal folytatott megbeszélések abban a meggyőződésében erősítették meg, hogy "ezeket a kérdéseket is csak a régi magyar alkotmányosság időálló szabályaival összhangban, azoknak némi fejlesztésével, de minden idegen, a magyar alkotmányossággal nem egyező felfogás mellőzésével kell megoldani".96 Mindezekből egyértelműen kitűnik, hogy a történelmi múltban gyökerező nemzeti konzervatív alkotmányszemlélet híveként, Lázár Andor óvakodott a kibontakozó új közjogi irány intézményeinek az átvételétől, és amikor egyes intézmények átvételét immáron a kormányzat szorgalmazta, inkább lemondott tisztségéről és visszavonult a politikai élettől.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
