Szabó Béla és Sáry Pál szerkesztésében 2000-ben jelent meg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara hagyományait követve az Ünnepi tanulmányok VI. kötete, Huszti Vilmos tiszteletére. A műben egykori tanítványok és kollégák emlékeztek meg az ünnepelt 85. születésnapjáról.
Huszti Vilmos nyolcéves humán gimnázium utáni - Egerben megkezdett - teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen szerzett doktori címmel zárta le. Tanulmányai során bejárta Itáliát, Ausztriát, Hollandiát. A hábo-rút követően a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán is teológiai oklevelet szerzett (1945). Röviddel ezután ugyanezen egyetem bölcsész karán latin-német (1947), majd ógörög szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (1950), s már középiskolai tanárként szerezte meg orosz szakos tanári oklevelét (1959). A nyolcvanas évek elejétől kezdve bekapcsolódott a Miskolci Egyetem jogi karának oktató munkájába. Előbb a Jogtörténeti, majd a Római Jogi Tanszék külső munkatársaként oktatta a joghallgatókat. Huszti Vilmos az egyetemen latin, német és ógörög nyelvórákat, valamint kánonjogi és művelődéstörténeti kurzusokat tartott - közel két évtizeden keresztül. A kötet szerzői és szerkesztői születésnapi ajándéknak szánták művüket, ám a sors tragikus fintora folytán emlékkönyv lett belőle. A kötet alcíméül az ünnepelt oktatói hitvallását választotta: Dum spiro doceo - Míg lélegzem, tanítok.
A mű négy nagyobb fejezetből áll, melyek egymástól elkülönülnek, ám egy-egy fejezeten belül a tanulmányok szerves egészet alkotnak.
Az Opuscula iuris Romani fejezetcím alatt a szűkebb római jogi diszciplína körébe tartozó tanulmányokat olvashatunk.
A fejezet Földi András: Római jogi hagyományok az európai kultúrában című munkájával kezdődik. A szerző deklarált célja az, hogy bebizonyítsa, a római jog "az európai kultúra három alapvetőpillérének egyike". A fenti tételt több, a római jogban és az európai jogi kultúrában egyaránt ismert fogalom elemzésé-vel-értelmezésével, egykori és modern jelentésének élvezetes és tanulságos összevetésével támasztja alá a szerző.
Péter Orsolya szűkebb kutatási területét érintő munkát publikált a kötetben, Nasciturus, venter, partus, qui nasci speratur - a méhmagzat "kiléte" a római jog forrásaiban címmel. A szerkesztők munkáját dicséri, hogy a tanulmány, bár tartalmát tekintve természetesen az előző értekezéstől eltér, azonban hasonlóan fogalmi vizsgálódásokra helyezi a hangsúlyt. A szerző a jogképességgel kapcsolatos elméleti kérdések mellett elsősorban a címben említett kifejezések tartalmát és jelentésváltozását taglalja - rendkívüli részletességgel.
Sáry Pál: Szent Pál és a római jog című tanulmánya olvasható következőként a könyvben.1 Szent Pál története az eszmetörténeti kutatások tárgya már évszázadok óta, feldolgozták már történészek, egyházkutatók, de jogászok magyar nyelven, ilyen aspektusból még nem. A szerző - talán elsőként a szakirodalomban -Szent Pál és a római jog viszonyát tárgyalja. A mű olvasása közben meglepődve tapasztalhatjuk, hogy Pál milyen pontosan ismerte római polgár státuszából eredő jogait, és ezeket következetesen érvényesítette is. A munkában a jogászi szempontból fontos kérdések mellett történelmi utalásokkal is találkozunk.
Bajánházy István: Sana Aqua - Bona Aqua - A vízvezetékek a római jog tükrében című tanulmánya egy, szerepéhez képest ritkán tárgyalt kérdést vizsgál, ez pedig nem más, mint Róma város vízellátása. A szerző, elsősorban Frontinus: De Aquis című munkájára támaszkodva mutatja be, hogy miként készültek el Róma vízvezetékei, kik feleltek építésükért, karbantartásukért, továbbá milyen alapvető jogi kérdések merültek fel a vezetékek használata során.
Gedeon Magdolna: Az aedilisek és a cirkuszi játékok címmel írt tanulmányt a kötetbe. A szerző újszerű megvilágításba helyezi értekezésében a cirkuszi játékok és a római jog kapcsolatát. Annál is inkább fontos ez a vizsgálódás, mert ismerve a Panem et circenses elvet, a rómaiak legfontosabb "kikapcsolódása" a cirkusz volt, s pontosan ezen kiemelt szerepe miatt különleges felügyeletet igényelt. Ezt a felügyeletet a hivatalnoki ranglétra alján álló aedilisek látták el, akik gyakran egy-egy sikeres, vagy sikertelen cirkuszi játék megrendezése miatt lettek naggyá, illetve buktak el.
Babják Ildikó: Vulgárlatin viaszostáblák a pompeji és dáciai feltárások tükrében című munkájában a címben említett két helyszínen talált iratemlékeket mutatja be. A kutatás érdekessége, hogy a térben és időben egymástól távol eső táblákat egy tanulmányban taglalja, így az olvasónak lehetősége van a két forrás egybevetésére. Érdekesség, hogy a táblák csupán töredékes formában maradtak fent, így az eredeti iratokból fennmaradt részek rekonstruált változatára kell támaszkodnunk az elemzés során.
Faragó Éva: Societas és collegium. A személyegyesítő gazdasági társaságok római jogi gyökerei című értekezésében napjainkban mind a kontinentális, mind az angolszász jogtudományban létező kettősséget vizsgál. A személyegyesítő és a tőkeegyesítő társaságok már az ókorban meglévő megkülönböztetése ismét bizonyítéka annak, hogy a közös európai jogi kultúra igenis a római jogi gyökerekből táplálkozik. A szerző tárgyalja a societas és a collegium helyét, szerepét az ókori Rómában, majd a két fogalmat külön-külön is bemutatja.
Jogtörténeti tárgyú tanulmányokat találhatunk az Opuscula historiae iuris cím alatt. Erdő Péter: Adalékok a részleges egyházjog középkori oktatásához és tudományos feldolgozásához című munkája a Robbins Collection (Berkeley) MS 3 számú kódexének glosszá-it elemzi, mutatja be. A szerző a tanulmányt a kódexszel kapcsolatos probléma vázolásával kezdi, majd többek között a glosszák jellegét, sajátosságait tárgyalja. Az értekezés végén az említett glosszákat találjuk meg.
Sík Ferenc: Gondolatok a perbeli bizonyításról az Árpád-korban című tanulmányában azon időszak perbeli bizonyítását mutatja be, amikor sem a per, sem pedig a bizonyítás a mai értelemben nem létezett. E tevékenységet a peres felek az Isten közreműködésével kívánták elvégezni. A formális eljárás lényege legfőképpen az isteni kinyilatkoztatás kiprovokálása és értelmezése volt. Az egyes bizonyítási eljárásokról, ezek közül is a tüzesvas-próbákról részletes leírást a Váradi Regestrumban található mintegy négyszáz jegyzőkönyvből kiválasztott 24 jogeset alapján kaphatunk. A próbák csak másodlagos szerepet töltöttek be a felek érdemi bizonyítási kísérletei mellett, hiszen fontos szerepet kapott a jogvita érdemére vonatkozó tanúk és okiratok bizonyító erejének és hatásának mérlegelése is.
Szabó Béla: Dionysius Gothofredus magyar hallgatói Strasbourgban című tanulmánya már címében valódi csemegét ígér az olvasó számára. Gothofredus a Corpus Iuris Civilis megszerkesztőjeként "örökre beírta nevét az európai jogtörténetbe", ám szerepe - miként kiderül - nem csupán ez volt. Nemcsak tudósként és kutatóként volt ismert az akkori Európában, hanem kiváló tanárként is. A szerző jelen munkájában elsősorban ezen oktatói tevékenységre helyezi a hangsúlyt, s a magyar hallgatók szempontjából ismerteti Gothofredus munkásságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
