Az utóbbi hónapokban egymást érik azok a hírek, amelyek szerint egyes internetes hozzáférés-szolgáltatókat1 peer-to-peer alapon működő fájlcserélő szolgáltatások elérésének korlátozására köteleznek iparági önszabályozó mechanizmusok,2 vagy nemzeti bíróságok határozatai. Ez az írás azt kívánja megvizsgálni, hogy kötelezhető-e, és ha igen, milyen jogi alapon a hozzáférés szolgáltató a peer-to-peer hálózatok forgalmának szűrésére.
Miközben a szerzői jogi jogosultak visszatérően emlegetik a jogellenes fájlcseréléssel okozott károkat, a statisztikai adatok még mindig megdöbbentőek.
Az Ipoque - a világ egyik vezető internetes forgalom-méréssel és irányítással foglalkozó vállalkozása - 2008 elején átfogó tanulmányt publikált a világ internet-használati szokásairól. Ebből a tanulmányból az is kiderül, hogy 2007-ben a teljes internetes forgalom túlnyomó többségét a peer-to-peer alkalmazások generálták,3 Kelet-Európában ez az arány pedig a 83%-ot is elérte.4 A 2009 februárjában megjelentetett új Ipoque felmérés5 szerint 2008-ban Kelet-Európában a P2P forgalom ugyan kis mértékben csökkent, de aránya még mindig 70% volt, miközben az aránycsökkenés nem a forgalmazott adatok abszolút értékének csökkenését mutatta, hanem a többi forgalmi elem abszolút értékének növekedést. Ezzel az adattal lényegében összecseng a hálózati forgalom-menedzser készülékeket értékesítő Sandvine 2008 októberében publikált felmérése, amely szerint a P2P hálózatok generálják a teljes feltöltési forgalom közel kétharmadát.6 Ráadásul - az említett 2008-as Ipoque tanulmány szerint - a peer-to-peer forgalom 70-97%-át mindösszesen két hálózat, a BitTorrent7 és az eDonkey generálta,8 amihez 2008-ban az Ares zárkózott még arányaiban fel.9 Ha tovább elemezzük a peer-to-peer hálózatokat, az is kiderül, hogy a teljes BitTorrent forgalom több mint felét összesen hat tracker10 adta Németországban, és ezen belül egyedül a Pirate Bay - az egyik legnépszerűbb, svédországi székhellyel üzemeltetett BitTorrent tracker11 - adta a teljes forgalom 13%-át.12 Az említett tanulmány megállapításaiból az a következtetés vonható le, hogy a teljes internetes forgalom tekintélyes, egyes esetekben túlnyomó része tucatnál is kevesebb számítógépes hálózaton fut keresztül.
Magyarország vonatkozásában ugyan a fent említetthez hasonló részletes kutatás nem ismert, az azonban valószínűsíthető, hogy a teljes magyarországi internetes forgalom túlnyomó többsége is csupán néhány vállalkozás szerverein halad át. Erre enged következtetni például az, hogy miután a rendőrség 2007 novemberében lefoglalt néhány warez-szervert, a hazai internetes forgalom mértéke jelentősen, közel 15%-kal zuhant.13 Az internetes forgalom tehát hatodával csökkent úgy, hogy a rendőrség eljárása nyilvánvalóan csak hazai szervereket érintett, azok közül sem minden jelentőset, sőt, a leállított szerverek közül jó néhány - tartalék szerverek üzembe állításával - pár órán belül újrakezdte működését. A forgalomcsökkenés mértékének százalékos aránya önmagában is megdöbbentő, de helyezzük ezt könnyebben érthető kontextusba. Egy "normális" napon a több mint ötven internet-szolgáltató hazai forgalmát kiszolgáló Budapest Internet Exchange forgalmának esti átlagértéke 2007-ben kb. 60 Gbit/s volt. A lefoglalás napján azonban ez az érték 45-50 Gbit/sec közé esett vissza, miközben egy tömörítetlen film átlagos mérete "mindösszesen" 4,5-5 Gbyte. Ezekből az adatokból arra kell következtetnünk, hogy a lefoglalt szerverek segítségével egyidejűleg igen sok, nagyméretű fájlt cseréltek az igénybevevők. A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy egy a Nemzeti Hírközlési Hatóság által megrendelt, a magyarországi internetezők szokásait vizsgáló felmérés14 szerint az internetezők több mint 60%-a soha, vagy csak igen ritkán használ fájlcserélő programot.15 Mindezekből pedig arra kell következtetnünk, hogy az internetezők kisebbsége, mindösszesen néhány vállalkozás által üzemeltetett szerveren keresztül generálja a hazai internetes forgalom jelentős részét.
A fent bemutatott jelenség a szerzői jogi jogosultak által indított perek tapasztalatai alapján nyerhet tényleges jelentőséget. A jogellenes internetes felhasználások elleni harcban a jogosultak elsőként azokat a (magán)személyeket fogták perbe, akik tömegesen töltöttek fel védett tartalmat engedély nélkül az internetre.16 Ezek az eljárások azonban részint tömegüknél fogva, részben pedig az érintett személyek azonosítási nehézségei miatt igen komoly terhet jelentettek a jogosultaknak, miközben a jogi eljárásoknak köszönhetően nem csökkent érezhetően a fájlcserélés volumene.
Annak érdekében, hogy a folyamatban lévő jogi eljárások számát minimalizálni lehessen, a jogosultak több esetben a fájlcserélő hálózatokat üzemeltető vállalkozásokat is perbe fogták.17 Ezek az eljárások azonban - részint ismét a bizonyítási nehézségek, részint pedig a per tárgyát képező technológia újdonsága miatt - a sorozatos fellebbezések következtében hosszú éveken keresztül elhúzódtak, az egyes perek jogi tapasztalatait pedig a fájlcserélő hálózatok tervezői is levonták, így a második majd a harmadik generációs hálózatok elleni fellépés még nehezebbé vált.18
Ebben a helyzetben a jogosultak szempontjából logikus lépésnek tűnik, hogy az internetes fájlcsere elleni fellépés következő fázisában - jobb híján - arra tesznek kísérletet, hogy a tömeges és jogellenes felhasználás megelőzésére a hozzáférés szolgáltatókat - önkéntes megállapodások vagy jogi eljárások útján - rábírják.
A jogosultak szempontjából logikus lépésnek tűnik, hogy az internetes fájlcsere elleni fellépés következő fázisában - jobb híján - arra tesznek kísérletet, hogy a tömeges és jogellenes felhasználás megelőzésére a hozzáférés szolgáltatókat - önkéntes megállapodások vagy jogi eljárások útján - rábírják.
Érdemes megvizsgálni, a fájlcserélés szereplői közül - akik közé jelen írás keretei között a szerzői jogi jogosultakat, a fájlcserélő szerverek/szoftverek/honlapok üzemeltetőit (a továbbiakban: "fájlcserélő szolgáltatók"), illetve a hozzáférés szolgáltatókat soroljuk - ki (melyek) érdekelt(ek) a fájlcserélés magas volumenében, és kik azok, akik ellenérdekeltek. A szerzői jogi jogosultak ellenérdekeltsége egyértelműnek tűnik, hiszen a jogosultak túlnyomó többségének kárt okoz az engedély nélküli fájlcserélés.19 A fájlcserélő szolgáltatók érdekeltsége sem igényel részletesebb kifejtést, hiszen a fájlcserélésben résztvevőknek - az ingyenes tartalom választékával vonzott - nagy száma közvetett vagy közvetlen (pl. hirdetési) bevételt eredményez számukra.
A hozzáférés szolgáltatók érdekeltsége azonban nem ilyen egyértelmű. Az előfizetők ugyanis gyakorta épp a nagy sávszélességet igénylő le- és feltöltések miatt választják a szélessávú internet-hozzáférést, miközben a "hagyományos" böngészéshez, levelezéshez sokkal kisebb sávszélesség is elegendőnek szokott bizonyulni. Eközben azonban épp a le- és feltöltők azok, akik a leginkább igénybe veszik a mindig véges sávszélességet, az ő igényeik kiszolgálása kerül a legtöbbe. A hozzáférés szolgáltatók jelentős része ezért direkt módon beavatkozik a rendelkezésre álló sávszélesség felhasználásába, korlátozva a fájlcserére igénybe vehető kapacitást, és előnyben részesítve a többi alkalmazást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
