Az Országgyűlés 2002. évi őszi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási program - a decemberre előirányzott részében - tartalmazza többek között a bírósági és az ügyészségi szervezet költségvetésével kapcsolatos törvénymódosítások iránti igényeket, elképzeléseket. A javaslat szerencsés módon erősíteni kívánja a bíróságok függetlenségét, és a jelenlegi szabályozási megoldáshoz képest valóban előremutató elemeket tartalmaz. Célszerű azonban röviden megvizsgálni, hogy az elképzelés magában foglalja-e a szükséges minimális garanciát, vagy csak a jelenlegi megoldáshoz viszonyított - ám érdeminek valójában nem tekinthető -többletbiztosítéknak minősíthető.
A bíróságok függetlensége az igazságszolgáltatási alapelvek egyike. "A bírói függetlenség elve kiemelkedő jelentőségű a bíráskodás önálló államhatalmi ágként való elismerésében"1, és a befolyásmentes döntéshozatalt kívánja biztosítani. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése alapján ugyanis "a minden külső befolyástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll"2. A befolyásmentesség egyik biztosítéka pedig a bírák anyagi függetlensége, amely egyrészt azt garantálja, hogy a bírák lelkiismeretesebben és elkötelezettebben, magasabb hivatástudattal foglalkozzanak a rájuk szignált ügyekkel, másrészt azt, hogy a bíróságok - esetleges anyagi juttatás reményében vagy a meglevő források elvesztésétől való félelem miatt - ne hozzanak a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalomnak indokolatlanul kedvező, netalán elfogult döntéseket. Ennek lehetősége ugyanis nem csak elméletileg áll fenn, másrészt fontos, hogy a látszat is a függetlenség mellett szóljon. Emiatt a bíróságok pénzügyi függetlensége fontos az ítélkezés tisztaságának és az arról kialakuló kép biztosításának folyamatában. Jelzésértékű továbbá, hogy az uniós országjelentések is bírálják Magyarországot, amiért az OIT, valamint a bíróságok gazdaságilag nem függetlenek a végrehajtó hatalomtól3.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) hatályos változata meglehetősen kevés rendelkezést tartalmaz a bíróságok költségvetéséről, s ezek sem foglalnak magukban komolynak és érdeminek mondható garanciákat. A törvény 6. §-a szerint a bíróságok költségvetését a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetként kell megjeleníteni. A 39. § b) pontja az OIT részvételi lehetőségét rendezi, mely alapján az OIT elkészíti és a Kormányhoz benyújtja a bírósági fejezetre vonatkozó költségvetési javaslatot, valamint az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót. Ha az OIT költségvetési javaslata és a Kormány által benyújtott törvényjavaslat között eltérés van, a Kormány köteles részletesen feltüntetni, hogy mi volt az eredeti javaslat, és mi az eltérés indoka. Végül a 83. § a bírói tanács részére javaslattételi jogot ad a bíróság éves költségvetési tervére és a jóváhagyott költségvetés felhasználására. A jogszabálynak a bíróságok pénzügyi függetlenségére vonatkozó rendelkezései ezzel ki is merülnek.
A probléma orvoslására irányuló törvényalkotási program szerint "a kormányprogram előirányozza az 1997-es igazságszolgáltatási reform folytatását, melynek keretében biztosítani kívánja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, illetőleg a legfőbb ügyész az Alkotmánybírósághoz hasonlóan, önállóan terjessze elő költségvetési tervét az Országgyűléshez". E szabályozási megoldás jelenleg az Alkotmánybíróság vonatkozásában az Alkotmánybíróság függetlenségét hivatott (illetve az elképzelés szerint a későbbiekben a bíróságok vonatkozásában azonos tartalommal megjelenve, a bíróságokét lenne hivatott) biztosítani azzal, hogy költségvetését nem a Kormány, hanem önmaga állapítja meg, s ezt az állami költségvetés részeként terjeszti elő az Országgyűlésnek4. Az Alkotmánybíróság megállapította, miszerint "e rendelkezésnek az a lényege, hogy az Alkotmánybíróság a költségvetés előkészítési szakaszában kapott hatékony garanciát a végrehajtó hatalommal szemben: bár az Alkotmánybíróság költségvetése része az állami költségvetésnek, sem a pénzügyminiszter, sem a Kormány nem jogosult megváltoztatni az Alkotmánybíróság által kidolgozott tervezetet, legfeljebb az Országgyűlésnek tehet javaslatot erre nézve".5 Ennek megfelelően a bíróságok is csak a költségvetés előkészítési szakaszában kapnának védelmet a Kormány beavatkozási törekvéseivel szemben. Az Országgyűlést azonban nem köti az Alkotmánybíróság előterjesztése - s nyilván nem kötné az OIT-é sem -, így az állami költségvetés elfogadásakor változtathat azon.6 E megoldás ismeretében jelentette ki az Alkotmánybíróság volt elnöke, Sólyom László, hogy az Alkotmánybíróság mind jogilag, mind financiálisan abszolút független7. Lomnici Zoltán megfogalmazásában - az OIT által is támogatott javaslat szerint - a Kormány megjegyzéseket fűzhetne a tanács költségvetési tervezetéhez, de azt nem módosíthatná, hanem változtatás nélkül köteles lenne továbbítani a par-lamenthez8. "A jelenlegi feltételek mellett ugyanis a végrehajtó hatalom a költségvetésükön keresztül "zsarolhatja" a bíróságokat, nagyobb költségvetési támogatás vagy beruházások ígéretével megkísérelheti befolyásolni konkrét perek kimenetelét"9.
a) Véleményem szerint az a megoldás, melynek bevezetését a bíróságok vonatkozásában tervezi a jogalkotási program, semmiféle védelmet nem ad az Országgyűléssel, s valójában a Kormány elképzeléseivel szemben sem. Az Országgyűlés esetében jó példa erre az az eset, amikor a parlamentnek nem tetsző alkotmánybírósági döntést követő napon képviselői önálló indítvány jelent meg, amely az Alkotmánybíróság költségvetésének 40%-os csökkenésére irányult10. E változtatási elképzelés tehát, bár a javaslattételi jog biztosításával és a Kormány érdemi beleszólási lehetőségének látszólagos kiiktatásával a jelenlegi helyzethez képest komolyabb védelmet ad a bíróságoknak, valójában nem tekinthető a függetlenséget hatékonyan biztosító elképzelésnek. A magyar kormányzati rendszerben ugyanis a Kormány és a parlamenti többség szorosan összefonódik11. Ebből adódóan a Kormány, bár elvesztené közvetlen befolyását a bíróságokra vonatkozó költségvetési fejezet kidolgozásában, arra hatékony befolyása lehet a parlamenti többségén keresztül. Magyarán, a Kormánynak ugyanúgy lehetősége lenne közrehatni a bíróságok költségvetésének esetleges kurtításában, mint eddig, csak nem közvetlenül, és a korábbi megoldáshoz képest egy fázissal később. Az elképzelésnek ezen túlmenően tartalmaznia kellene azt a tilalmat is, hogy a Kormány ne nyújthasson be módosítási javaslatot az OIT javaslatához. (Ez persze nem zárná ki azt, hogy a Kormány parlamenti többségéhez tartozó képviselő tegye meg ugyanezt, így valójában ez a megoldási mód, ugyanúgy, mint a Kormány látszólagos kiiktatása, nem jelentene érdemleges védelmet.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
