Az alábbi két tanulmány középpontjában a hazai jogtisztítási gyakorlat egyes jelenségeinek elemzése és értékelése áll. Mivel a Közjogi Szemle egyik célkitűzése a jogirodalmi vita élénkítése,1 szerzők ezért most nem közös esszében tettek kísérletet álláspontjaik szintetizálására, hanem eredeti szándékuk szerint vitaanyag kidolgozása mellett döntöttek. A téma vizsgálatának folyamatában azonban több kérdésben jutottak azonos eredményre, amelyek igazolásához eltérő példák vezettek, illetőleg több esetben eltérő hangsúlyokkal és megközelítésben vetették fel a problémákat, és értékelték inkább negatívnak / pozitívnak azok kezelési módozatait. Ekként jött létre a műfaji kísérletnek is nevezhető "tükörtanulmány",2 amelyhez a szakmai diskurzus apropóját a tranzitórius időbeli hatályú módosító jogszabályok terjedése jelentette. A szerzők tanulmányai arra keresik a választ, hogy igazolható-e elméletileg, illetve a kodifikációs gyakorlat szempontjából az új jogtisztítási technika, amelynek például jellemző vonása, hogy a módosító jogszabálynak előre meghatározott időpontban (röviddel a hatályba lépést követően) történő hatályvesztését irányozza elő.
Az első, bevezető jellegű írás a minőségi jogalkotás tágabb kontextusából kiindulva ezt a jogtisztítási megoldást előnyösnek feltételezi, bizonyos fenntartásokat fogalmazva meg a technikai kivitelezéssel összefüggésben. Blutman László tanulmánya pedig a gyakorlati megoldásokkal kapcsolatban, konkrét deregulációs fogyatékosságok feltárásával tükröz és vet fel bizonyos célszerűségi és dogmatikai kételyeket.
Jelen tanulmány nem törekszik a minőségi jogalkotás kérdésének átfogó vizsgálatára, hanem annak csupán néhány jellemzőjét kívánja megragadni, amely a dereguláció rendszertani elhelyezése szempontjából szükséges.3
A minőségi jogalkotás, avagy jogalkotási minőségfejlesztés olyan jogállami igény, amely a jogbiztonság elvének érvényesülését teljesíti/teljesítené ki. Korszakunkban a jog az elsődleges (de nem kizárólagos) magatartásszabályozó eszköz, a kontinentális jogrendszerű államokban elsősorban jogalkotói jogforrásokban jelenik meg. Az uniós tagállamokban többrétegű és többszintű szabályanyagról, egymást fedő jogrendszerekről van szó, amelyben az eligazodáshoz nem elegendő formailag (eljárási, nyelvtani, logikai, szerkesztési szempontból) "kifogástalan" jogot alkotni, hanem a jogforrásoknak minőségi kritériumokat is teljesíteniük kell.
A minőségi jogalkotás belső feltételei
- a jogalkotási eljárás és a jogforrási rendszer korszerű szabályozása,
- a jogalkotásért felelős szervezeti egységek közötti kommunikáció,
- a bürokratizmus csökkentése,
- a szakmai megalapozás, együttműködés a kodifikátorok és az ágazati szakemberek között,
- az érintettek bevonása, konzultáció,
- jogalkotási humánerőforrás célirányos fejlesztése,
- jogalkotási módszertan következetes alkalmazása,
- ex ante hatásvizsgálat,
- ex post hatályosulási vizsgálat,
- rendszeres, szervezett jogtisztító tevékenység.
A minőségi jogalkotás külső feltételei
- a társadalmi probléma-megoldáshoz alternatív eszközök keresése, vagyis annak a kérdésnek a rendszeres felvetése és megválaszolása, hogy valamely probléma valóban jogalkotás útján oldható-e meg a leghatékonyabban;
- a civil és gazdasági környezet felmérése, egyeztetés a szereplőkkel a problémamegoldás kapcsán;
- a nemzeti és a szupranacionális jogalkotási tevékenység összehangolása,
- a jogalkalmazói visszajelzések szisztematikus gyűjtése, elemzése és értékelése,
- jogalkotási szakértő (kodifikátor)-képzés.4
E feltételrendszerből kiemelhetőek - minimumkövetelményként - a minőségi jogalkotás főbb elemei: a hatásvizsgálat, a jogegyszerűsítés, a konzultáció, a minőségi kodifikáció és a jogszabályokhoz való hozzáférés javítása.5
A jó joghoz a jobb jogalkotás vezet, amit az Európai Unió is ösztönzött a "Better regulation Agenda 2005" program meghirdetésével6 és rendszeres stratégiai felülvizsgálatával.7 A programot a Bizottság megújította a "Növekedés és Foglalkoztatás Lisszaboni Stratégiával" összefüggésben, amellyel azonban kissé szűkítette annak horizontját a bevont szereplők és a kormányzati intézkedések szempontjából.8 Az uniós minőségi jogalkotási program háromdimenziós: egyrészt átfogja az eszközök kidolgozását és alkalmazását az Unió szintjén, másrészt kiterjed a tagállami minőségi jogalkotás ösztönzésére a harmonizáció mértékétől függő intenzitásban, harmadrészt erősíti a konstruktív párbeszédet az uniós és tagállami szintű jogalkotók, illetve a címzettek között.9 A főbb prioritások a hatályos joganyag egyszerűsítése; az adminisztratív terhek csökkentése a versenyképesség, a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés érdekében; a jogszabályok hatékonyságának fokozása; a korszerű jogszabályok kidolgozása a tervezetek folyamatos karbantartásával; összességében pedig az európai gazdasági környezet javítása. Az egyszerűsítés lehetséges eszközei a hatályon kívül helyezés, az egységes szerkezetbe foglalás, az átdolgozás, a konzultatív szabályozás, a rendeleti szintre emelés. A Bizottság által ajánlott módszerek például a gazdasági, szociális és környezeti hatásvizsgálat következetes alkalmazása; a széles körű konzultáció a szociális partnerekkel, szakértőkkel, címzettekkel; a szoros intézményközi együttműködés; a társszabályozás; az önszabályozás ösztönzése; illetve a szubszidiaritás és az arányosság elvének fokozott érvényesítése. A Bizottság javasolta a tagállamoknak, hogy a minőségi jogalkotási stratégiát illesszék a nemzeti lisszaboni programokba, illetve ajánlást tett a tárgyban nemzeti jelentések készítésére.10
Az uniós ösztönzés hatására a minőségi jogalkotás hazai viszonylatban is prioritásként jelent meg a nem túl távoli múltban, az államreform operatív program (ÁROP) keretében támogatott célkitűzésként. Az ÁROP prioritási tengelyei azonban sajátos megközelítést alkalmazva külön kezelik a jogalkotási minőségfejlesztés és a jogtisztítás problémáját, nem csupán e tevékenységek elválasztásában kifejezett módon, hanem szervezetileg is elkülönítetten. A minőségi jogalkotás kiemelt projektre ugyanis előre meghatározottan kizárólag az IRM nyújthatott be pályázatot, a dereguláció letéteményese pedig ugyanilyen módszerrel lett a MEH.11 A szervezeti elválasztás nem tekinthető szerencsés megoldásnak, mivel a dereguláció tartalmilag a minőségi jogalkotás része. A deregulációs stratégiáról eddig kevés információ került széles körű nyilvánosságra.12
A fenti áttekintésből kitűnik, hogy jobb joganyaghoz számos feltételt együttesen teljesítő gyakorlat vezet. A jogtisztítás (dereguláció) csupán egyetlen eszköz, amely eseti, ágazati és szervezetlen megjelenése esetén önmagában nem vezet a joganyag minőségileg magasabb szintre emeléséhez. A jogtisztítás azonban viszonylag egyszerű és látványos módszer lehet, mert számszerűsíthető a jogrendszer áttekinthetősége érdekében végzett tevékenység.
A jogi dereguláció általános meghatározása szerint, szűkebb értelemben olyan állami beavatkozás, amelynek célja a jogszabályok (jogforrások) sokaságának csökkentése,13 tágabb értelemben jelenthet újraszabályozást (reregulációt) és/vagy a jogi szabályozástól különböző, alternatív módszer-keresést (deregulációt) a hatékonyság fokozása céljából.14 Aspektusai a mennyiségi vagy technikai dereguláció (szabályok redukálása, külső jogtisztítás) és a minőségi dereguláció (szabályok racionalizálása és optimatizálása: az értelem és a tartalom világossá tétele, azaz belső jogtisztítás).15 A jogtisztítás fontos, de nem kizárólagos eszköze (még csak) az egyszerűsítésnek (sem).16 A jogegyszerűsítés ugyanis kétféle (folyamatos, szervezett és szabályozott) alaptevékenység megvalósítását igényli: a hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, és a vizsgálati eredményeken alapuló minőségi és mennyiségi jogtisztítást.17
A mennyiségi jogtisztítás technikailag a jogalkotás termékeinek hatályon kívül helyezésével oldható meg. Az időbeli hatály megszűnésére a magyar jog háromféle megoldást kínál, amelyből kettő a jogalkotó szerv, egy az Alkotmánybíróság tevékenységét igényli: (1) a jogforrás maga határozza meg időbeli hatályának végét (átmeneti, tranzitórius jogforrás);18 (2) a jogforrást azonos vagy magasabb szintű jogforrás hatályon kívül helyezi; (3) a jogforrást az Alkotmánybíróság megsemmisíti.19
A mennyiségi dereguláció lehetséges célterületei az olyan jogszabályok, amelyek egyszeri feladatot, intézkedést irányoztak elő, és végrehajtásuk megtörtént; illetve az olyan jogszabályok, amelyek tartalma teljesen kiüresedett (csak címük és záró rendelkezésük maradt meg).20 Az újabb gyakorlatból kitűnően a jogalkotó szervek ilyennek tekintik a módosító jogszabályokat és a hatályon kívül helyező (deregulációs) jogszabályokat is. Ezeket egyre gyakrabban alkotják meg tranzitórius jogszabályként, amelyek időbeli hatályuk megszűnését maguk irányozzák elő a módosítás, hatályon kívül helyezés megvalósulását követő viszonylag rövid időn belül.21
Az "önműködő jogtisztítás" talán a nemzeti minőségi jogalkotási stratégia része, de mivel az kevéssé ismert, a tudományos elemzésre törekvők a gyakorlati példák értékeléséből szűrhetnek le bizonyos következtetéseket.
Az 1990-es években alkalmazott módosítási (és/vagy hatályon kívül helyezési) technika a következőképpen ábrázolható nagyon leegyszerűsített formában (a gyakorlatban ennyire "tiszta képlet" meglehetősen ritkán fordul elő).
Ehhez képest az önműködő jogtisztítás a következőképpen szemléltethető.
A dereguláció ilyen automatizmusának létjogosultságát a jogalkotástan elfogadja,22 alkalmazását pedig az Alkotmánybíróság is legitimálta 2006-ban.23 A testület leszögezte: "[a] törvényi rendelkezések megsemmisítése nem érinti a megsemmisített törvénnyel módosított (megváltoztatott) törvények - és a megsemmisített törvényi rendelkezések által a jogrendszerben végrehajtott más változások, módosítások, különösen a hatályon kívül helyezések - érvényességét."24
Ezt a tételt az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény (Dtv.) erősítette meg: "A módosító jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése nem érinti a módosított jogszabályi rendelkezés hatályát. A hatályon kívül helyező jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése nem eredményezi a korábban hatályon kívül helyezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés újbóli hatálybalépését."25 Tekintsünk most el attól, hogy ilyen típusú rendelkezések jo(gállami)bb helyeken a jogalkotásról szóló törvényben szoktak szerepelni, nem pedig deregulációs célú, részben tranzitórius jogszabályban.
Kérdésként merülhet fel, hogy a módosító és/vagy hatályon kívül helyező jogszabály időbeli hatálya (1) lehet-e, és ha igen, (2) milyen feltételek, garanciák mellett lehet átmeneti.
(1) Jogalkotástani megközelítésben a módosítást / hatályon kívül helyezést elvégezheti tranzitórius jogszabály, mert a megváltoztatott normaszöveg a módosított jogszabály részévé válik a módosító jogszabály hatályba lépése napján / az eredeti normaszöveg hatályát veszti a deregulációs rendelkezés hatályba lépésével; ezzel az alapjogszabály hatályos szövege megváltozik, és a módosító / hatályon kívül helyező jogszabály rendeltetését betöltve feleslegessé válik, joghatást a továbbiakban már nem vált ki, vagyis megfelel a deregulálandó jogszabály kritériumainak.26
Jogelméleti megközelítésben a megoldás felvethet aggályokat, mivel a jogalkotói jogforrások normativitása az alkotás akarati aktusából fakad,27 az akaratlagosság és a szándékoltság pedig elkülönül az alap- és a módosító jogszabály esetében. Ez a felvetés a jogforrások genetikai és gnoszeológiai megközelítéséhez kapcsolódik, és a szubjektív, illetve az objektiválódott jogalkotói akarat megkülönböztetésén alapul, amelynek a jogértelmezésnél van jelentősége. Nem játszik azonban szerepet a jogforrás érvényessége, hatályossága, külső és belső szisztematikája megítélésénél. Az eredeti alkotói akarat a jogforrás keletezése szempontjából releváns, létezése folyamán már nem jut szerephez. A módosító jogszabály funkciójából kiindulva pedig megállapítható, hogy annak célja nem originális szabályozás, hanem adott szabályozás hozzáigazítása a megváltozott életviszonyokhoz - amely összhangban van a jogalkotás általános szándékával, vagyis azzal, hogy a jogalkotás terméke a jövőre irányuló regulációt tartalmazzon, magában foglalva a korrekció lehetőségét is.28
További kifogás lehet az önműködő jogtisztítással szemben, hogy a jogbiztonság ellen hat, ha nem követhető a jogszabályok változása, megnehezül a hiteles szöveg megállapítása, mivel a módosító / dereguláló jogszabályok eltűnnek a hatályos joganyagból.29
(2) Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a tranzitórius jogszabállyal történő módosítás és dereguláció esetében fokozottabban kell érvényesíteni a jogbiztonságot szolgáló eszközöket. Ilyen például az egységes szerkezetben való közzététel következetes elrendelése a módosítás hatálybalépéséhez kötött időpontban.30 Az egységes szerkezetbe foglalás során lábjegyzetben fel kell tüntetni a jogszabály egyes rendelkezéseit módosító jogszabályokat, lehetőleg Közlöny-információval. Megnyugtató megoldást a hiteles, elektronikus, ingyenes jogszabálytár jelentene, amelyben visszakereshetők a nem hatályos jogszabályok is.
Érdemes különbséget tenni a "tiszta" módosító jogszabály (amely egy jogszabályt érint), és a "vegyes" módosító jogszabály (amely több jogszabályt érint, adott esetben ún. salátatörvény) között. Az utóbbiak esetében nem ajánlatos a rövid időbeli hatály alkalmazása.
Az Alkotmánybíróság fontos alkotmányos követelménynek tekinti azt, hogy a jogalkotás, ennek részeként a jogszabályok módosítása, az új rendelkezések hatályba lépése követhető legyen mind a jogalkotók és a jogalkalmazók, mind pedig a jogalanyok számára.31 Ezért a tranzitórius módosító, illetve deregulációs jogszabályt "kellő ideig" a hatályos joganyagban kell tartani, a változtatás indokainak megismerése, az új szabályok alkalmazására való felkészülés érdekében.
Az Alkotmányt módosító (tartalmilag a Rendőrség és a Határőrség integrációját az alaptörvényben kifejezésre juttató) 2007. évi LXXXVIII. törvény a korábbi alkotmánymódosító törvények jelentős részét hatályon kívül helyezte.32 Tranzitórius törvényként mindössze 1 hónapig képezte részét a hatályos joganyagnak, 2008. január 1-je és 31-e között.33 Ez az alaptörvény esetében rövid időszak, de legalább egységes szerkezetbe foglalást is elrendelt a módosítás.34 Az igazságügyért felelős miniszter erről a törvény hatályának ideje alatt nem gondoskodott.
A lisszaboni szerződés megerősítésével összefüggő, nullum crimen et nulla poena sine lege elvét érintő [57. § (4) bekezdés] alkotmánymódosításnak az előbbinél is rövidebb időbeli hatályt szán az Országgyűlés, mindössze egyetlen napot. A 2007. évi CLXVII. törvény rendkívül tömören akként rendelkezik, hogy a módosítás az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba, és az azt követő napon hatályát veszti.35 Egész pontosan nyilván a lisszaboni szerződést kihirdető törvény hatályba lépéséhez kellene kötni az alkotmánymódosítás hatálybalépését a dualista megközelítéssel összhangban. Ez azonban mellékes ahhoz képest, a törvény kérészéletű, hatályának kezdete nem mentes a bizonytalanságtól, és az egységes szerkezetbe foglalásról szó sem esik. Vélhetően nem terhelné túlzottan a jogrendszert e módosítás huzamosabb hatályban tartása. Az alaptörvény esetében meglehetősen szerencsétlen technika "egynapos" módosítást alkalmazni, mivel ez az alkotmányfejlődés leértékelését, a megismerés korlátozását, végső soron az alkotmányosság további erózióját eredményezi.
* * *
A problémát az automatikus dereguláció esetében is egyrészt a merőben elavult jogalkotási törvény (mint a beteg magyar jogállam kórképe) okozza, amelyhez "méltó" volt a jogszabályszerkesztésre vonatkozó IM rendelet is, utóbbi azonban 2008. január 1-jén hatályát vesztette - egyelőre a tárgy újraszabályozása nélkül.36 Kérdés, hogy valóban nem hatályosult ez az IM-rendelet? Vajon milyen jogi bázison folyt a jogszabályszerkesztés hazánkban 2008-ig? "Jogemlékezeti" és szokásjogi alapon? Szükségtelen ezt a kérdést szabályozni? Elképzelhető, hogy elektronikus jogszabály-író programok bizonyos hibákat kiküszöbölnek majd, de a mulasztások pótlására és a humán-erőforrás fejlesztésére nem lesznek képesek.
Másrészt nem létezik hiteles joganyag-nyilvántartás, nem teljes körű a joganyag elektronikus hozzáférhetősége, nem megoldott a keresés, az utalások aktiválása a Magyar Közlöny elektronikus változatában. A hivatalos jogszabálygyűjtemények hitelét, megbízhatóságát tovább rontotta a jogalkotási törvény (Jat.) "hatályos szövegének feltárása".37 Sajátos, hogy az Alkotmánybíróság a jogforrások helyesbítésének Jat.-beli szabályozási hiányosságaival kapcsolatban vélt felfedezni alkotmánysértő mulasztást hivatalból,38 és nem a Jat.-ot semmisítette meg különösen súlyos alkotmányellenesség címén. A minőségi jogalkotás számos feltétele hiányzik, ilyen körülmények között a tranzitórius módosító szabályok garanciákat nélkülöző alkalmazása veszélyeztetheti a jogbiztonságot.
Az ÁROP keretében előirányzott támogatások alapján esetleg és elvárhatóan megvalósul egyfajta jogalkotási minőségfejlesztés és ezzel összefüggésben - a szervezeti megosztottság ellenére - racionálisabb, pontosabb és minden tekintetben indokolt jogtisztítás. ■
JEGYZETEK
1 Ld. Chronowski Nóra: Főszerkesztői üzenet. Közjogi Szemle 2008. 1. szám 1. o.
2 A megoldás annyiban újszerű, hogy nem klasszikus vitacikkekről van szó, azaz nem egymás kutatási megállapításainak cáfolatáról; de nem is tisztán meghatározott téma többoldalú vizsgálatáról, mivel szerzők következtetési helyenként ütköznek.
3 A szakirodalomból ld. pl. Petrétei József: A minőségi jogalkotásról. In: Piacgazdaság - jogállam - jogalkotás. Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest 2006. 11-26. o., Claudio M. Radaelli: Wither Better Regulation for the Lisbon Agenda? Journal of European Public Policy 2007. 2. szám 190-207. o.
4 Kondorosi Ferenc: A jogalkotás anatómiája. De Jure 2006. 7. sz. http://dejure.hu/index.php?link=archivum&rovat=szubjektiv&id=34 (2008.04.04.)
5 Petrétei: A minőségi jogalkotásról… 13. o.
6 COM(2005) 97 végleges. A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban {SEC(2005)175} Brüsszel, 16.3.2005
7 Legutóbb ld. COM(2008) 32 final. Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Commettee and the Committee of the Regions. Second strategic review of Better Regulation in the European Union. Bussels 30-01-2008
8 http://www.openeurope.org.uk/research/9kaluzynska.pdf (2008.04.26.) és Radaelli: i. m. 190. o.
9 http://ec.europa.eu/enterprise/regulation/better_regulation/better_reg_com_en.pdf (2008.04.28.)
10 http://ec.europa.eu/enterprise/regulation/better_regulation/better_reg_com_en.pdf (2008.04.29.) és http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2005:0097:FIN:HU:DOC (2008.04.29.)
11 A "minőségi jogalkotás" kiemelt projektre 693,68 MFt vissza nem térítendő támogatási keret jut, kedvezményezett az IRM, a támogatás 100%, az igényelt támogatás 1196 Mft, a projekt várható kezdete 2008. szeptember, várható befejezése 2010. december. A "dereguláció és eljárások egyszerűsítése" kiemelt projektre 208,8 MFt a támogatási keret, kedvezményezett a MEH Közpolitikai Titkársága, az igényelt támogatás 360 MFt, a konstrukció 2007. októberben indult, és 2009 júniusában zárul, de sem a várható kezdeti és befejezési időpontról, sem pedig a szerződéskötésről nincs még adat. Bővebben: Támogatási összegek AT AROP 2008 http://www.nfu.hu/doc/325 (2008.04.05.)
12 A deregulációs jogszabályok ugyanis nem tévesztendők össze a stratégiával, mivel az utóbbi mennyiségi és minőségi szempontokat átfogó, hosszabb távú kormányzati tervezés alapját képező dokumentum. Az Államreform hivatalos weboldalán - a deregulációs reformtervek anyagai között - eddig mindössze a hatásvizsgálati módszertannal foglalkozó IM-tájékoztató tekinthető meg. http://www.allamreform.hu/letoltes_deregulacio_hazai.html (2007.04.29.)
13 Drinóczi Tímea - Petrétei József: Jogalkotástan. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2004. 406. o. A gazdasági és jogi dereguláció elhatárolását ld. uo. 404. o.
14 Uo. 405. o.
15 Drinóczi - Petrétei: i. m. 406-408. o.
16 A dereguláció mibenlétének mélyebb elemzése nélkül, a mennyiségi aspektusra koncentrálva ld. Kovácsy Zsombor - Orbán Krisztián: A jogi szabályozás hatásvizsgálata. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2005. 20. o.
17 Petrétei: A minőségi jogalkotásról… 16. o.
18 Időleges jogszabálynak nevezi Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 87. o.
19 Az első és a második esethez ld. a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 13. §-át, a harmadik esethez az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §-át. Ld. még Petrétei József: Magyar alkotmányjog I. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2002. 134. o. Jakab András: A jogszabálytan főbb kérdéseiről. KGRE ÁJK, Budapest 2003. 52. o.
20 A deregulálandó jogszabályok körének teljesebb felsorolását ld. Petrétei: Magyar alkotmányjog I… 164. o.
21 A jogszabály saját időbeli hatályának megszűnését rögzítheti dátum-szerűen, hatálybalépéséhez képest kiszámítható határnapon, de kapcsolhatja más jogszabály hatályba lépéséhez is. Lényeges követelmény azonban, hogy az időbeli hatály vége egyértelműen megállapítható legyen. Vö. Drinóczi - Petrétei: i. m. 290. o.
22 Ld. pl. Drinóczi - Petrétei: i. m. 290. o.
23 Az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozatában megsemmisítette a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény azon rendelkezéseit, amelyek a költségvetésen kívül más szabályokat állapítottak meg, illetve egyes törvényi rendelkezéseket módosítottak.
24 4/2006. (II. 15.) AB határozat, ABH 2006. 102, 117.
25 Dtv. 6. § (10)-(11) bekezdés.
26 Az elektronikus jogszabályszerkesztés korában a beillesztés technikailag is megoldható, a módosító jogszabály "kiüresedését" jól példázzák az elektronikus jogtárak.
27 Szilágyi Péter: Jogi alaptan. Osiris, Budapest 2000. 236. o.
28 Vö. Szilágyi: i. m. 235. o.
29 Ha nem elektronikus jogszabályszerkesztésben és jogtárakban gondolkodunk, a jogszabályt a Közlönyben közzétett változatával és a módosításaival együtt tekinthetjük hitelesnek. Alapvető törekvés a hiteles elektronikus közzététel, de egyelőre nem megoldott a hiteles jogszabályszövegek elektronikus kereshetősége.
30 A Dtv. ezt nem teljesen megnyugtatóan oldotta meg. A 6. § (3) bekezdése szerint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az igazságügyért felelős miniszterrel gondoskodik arról, hogy [a] … hatályban maradó jogszabályok módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, hatályos szövege, illetve [a Dtv.] felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint hatályban maradó jogszabályok módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, hatályos szövege bárki számára hozzáférhető legyen. A törvény indokolása szerint ez teljesíthető a kormányzati portálon vagy más honlapon való közzététellel, illetve külön erre a célra kiadott jogszabálygyűjtemény megjelentetésével is. Így viszont a hiteles szöveg fellelése eshetőleges marad, továbbá a miniszterek számára előírt kötelességhez nem kapcsolódik határidő.
31 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003. 74, 86.
32 1989-től számítva 17 alkotmánymódosító törvényt egészben, 4 törvényt részben deregulált.
33 Ld. a törvény 2. § (1) és (5) bekezdését.
34 Ld. a törvény 2. § (4) bekezdését.
35 Ld. a törvény 2. §-át. Kihirdette a Magyar Közlöny 2007. 182. száma december 22-én. Természetesen, arra lehet hivatkozni, hogy a hivatalos lapban bárki megtekintheti a pro futuro létező, érvényes jogszabályt - de gyakorlati megközelítésben: vajon "bárki" végigböngészi a Közlöny számait a - különösebb hírverést nélkülöző, parlamenten három nap alatt áthajtott - alkotmánymódosításért? Vagy "bárki" rendelkezzen elektronikus jogtár-előfizetéssel?
36 Ld. 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok rendezéséről.
37 Ld. ehhez Chronowski Nóra - Drinóczi Tímea: Merre tovább, jogalkotás? De Jure 2007/11. szám 40-45. o.
38 593/B/2006. AB határozat, http://www.mkab.hu/content/hu/frisshat/05930604.htm (2008. 04. 06.)
Lábjegyzetek:
[1] Chronowski Nóra, egyetemi docens
Visszaugrás
