Groningen-Amsterdam, Europa Law Publishing, 2014.
Bándi Gyula professzor az MTA doktora, a Jean Monnet kiválósági központ igazgatója, a PPKE JÁK Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének vezetője, az ELTE és a PPKE professzora. Idén (2014-ben) már jelent meg könyv Bándi Gyula, Szabó Marcel és Szalai Ákos tollából a Europa Law Publishing kiadásában: Sustainability: Law and Public Choice címmel. Bándi Gyula professzornak nem sokkal később újabb könyve jelent meg a kiadónál.
A Bándi Gyula professzor szerkesztésében és társszerzőségével megjelent Environmental Democracy and Law c. könyv 17 fejezetben tárgyalja a környezeti demokrácia és jog aktuális helyzetét. Az egyes fejezeteket a szakma hazai és külföldi kiválóságai írták.
A környezeti demokrácia témájában a közelmúltban megjelent, nemzetközi hatású könyvek között szerepel Jale Tosun Environmental Policy Change in Emerging Market Democracies c. könyve, amely a kelet-európai és a latin-amerikai országok példáját hozza fel.[1] A Bándi Gyula professzor szerkesztésében megjelent könyv hasonlóan irányadó munka a környezetvédelmi demokrácia kutatói és oktatói számára.
A hazai szakirodalomban magyar nyelven is fontos környezetjogi munkák láttak napvilágot az utóbbi években. Köztük találjuk Bándi Gyula Környezetjog,[2] Kőhalmi László A büntetőjog alapproblémái,[3] Csák Csilla A környezetjogi felelősség magánjogi dogmatikája,[4] továbbá Fodor László Környezetjog című[5] könyvét is.
Az Environmental Democracy and Law a jogtudomány és a szociális ökológia alaposságával vizsgálja a környezeti demokrácia jogintézményeit. A könyv szerzői között van a szerkesztő, Bándi Gyula professzor is, aki arról tesz tanúbizonyságot, hogy gyakorló jogászként és egyetemi tanárként is kell (és lehet) a környezetjogot a
- 185/186 -
környezetjog-tudományi nézőponton túl a jogszociológia aspektusából is szemlélni. Olyan környezetszociológiai fogalmakat használ a környezetjog magyarázásakor és értelmezésekor, amelyek közel hozzák a hétköznapi környezethasználókhoz a környezetjog célját és lényegét. Tehát segítik a professzionális jogalkalmazókat (bírákat, ügyvédeket stb.) az ügyfelekkel történő kommunikáció során. Amikor a paragrafus mögül előtűnik a gyakorlat; amikor a puszta jogszabályszöveg mögött látszik a tárgyi jog kézzelfogható valósága, akkor válik igazán hasznossá a jogtudós munkája. Az Environmental Democracy and Law c. könyv ezt a transzparenciát hordozza, és ezért válik bármely ország bármilyen feladatot végző jogásza számára tudományos és gyakorlati forrássá.
Az Environmental Democracy and Law 1. fejezete a környezeti demokráciáról szól, Bándi Gyula professzor tollából. A környezeti igazságosság, a környezeti döntéshozatalban való társadalmi részvétel, a szubszidiaritás, valamint más, a környezeti demokrácia értelmezéséhez elengedhetetlen fogalmak tisztázása, kurrens alkalmazása és empirikus megközelítése adja meg a könyv alaphangját. Bándi Gyula professzor nevéhez kötődik az ökológiai reziliencia fogalmának meghonosítása a magyar jogtudományban. MTA doktori védésekor ezt külön kiemelte a védési bizottság. A 3. fejezetben Bándi Gyula professzor az ökológiai rezilienciáról részletesen szól. A 8. fejezetben Fülöp Sándor, a 14. fejezetben Sárközy István említi ezt a fogalmat. Ennek jelentőségét az adja, hogy mára a fenntartható fejlődés önmagában kevésnek bizonyul a környezet védelmében. Az ökológiai reziliencia az ökológiai rendszerek önfenntartó működésében látja a környezetvédelem jövőjét. Nem elég a fejlődés során a természeti értékeket fenntartani. A legjobb, ha a természeti értékek alkotta ökológiai rendszerek önfenntartó képességét segítünk megőrizni, azaz, ha nem terheljük a környezetet olyan módon, hogy az elveszítse az önálló működés képességét.[6]
Az Environmental Democracy and Law 2. fejezetében Gerd Winter, a környezetjog brémai professzora és az Európai Környezetjogi Kutatóintézet igazgatója értekezik a közigazgatási döntéshozatalban történő közösségi részvételről. A szerző kitér arra, hogy a nemzeti szinten már jól működő közösségi részvétel mellett az Európai Unió döntéshozatalában is biztosítani kell ezen participációs jogokat.
Az Environmental Democracy and Law 3. fejezetében Bándi Gyula professzor az Európai Unió környezeti akcióprogramjain keresztül mutatja be a környezeti demokrácia és jog szupranacionális fejlődését. Ezt követően az uniós környezeti jogalkotásról olvashatunk. A környezetet érintő döntéshozatalban csak a jól informált lakosság képes részt venni. Ha a lakosság környezetet érintő jogait sértik - így például nem kapja meg a környezeti információt -, akkor igazságszolgáltatáshoz lehet fordulni. Ez Magyarországon és az Aarhusi Egyezmény hatálya alatt álló minden országban a környezeti demokrácia alapja. A társadalmi szervezetek az állampolgárok környezeti érdekeit segítenek kifejezni. A környezetvédelmi egyesületek actio popularishoz való joga Magyarországon működik[7] - ezen jogintézmény bevezetése azonban nem
- 186/187 -
kötelező átfogóan, uniós jelleggel, minden tagállamban. Mindazonáltal pozitívumként szolgál. Magyarországon a civil szervezetek közül csak a környezetvédelmi egyesületeknek van joguk a környezetvédelmi actio popularis-hoz. Jogrendünk kizárja ugyan a többi civil szervezetet - így az alapítványokat és a civil társaságokat - ezen jog gyakorlásából, de a praxis arra enged következtetni, hogy az egyesületek képesek a leghatékonyabban, a környezetvédelem számára legelőnyösebben élni a környezeti demokrácia ezen institúciójával. Bándi Gyula professzor jogesetek során át (köztük a Slovak Bear case) bizonyítja, hogy az Európai Unió széles körben kívánja biztosítani az igazságszolgáltatáshoz való hozzájutást környezeti kérdések esetén is.
A 4. fejezetben Bándi Gyula professzor a környezethez való jog procedurális garanciáiról ír. A katolikus egyház tanítása is kiáll a környezethez való jogért. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikája ezzel kapcsolatban minden olvasó előtt ismert.[8] Az emberi jogok és a környezeti érdekek között a környezethez való jog jelenti az összekötő kapcsot. Továbbá a szerző a nemzetközi közjog szerepét is vitathatatlannak tartja a környezethez való emberi jog alakítása terén. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata támpontnak tekinthető e tekintetben. Az Európai Unió Alapjogi Kartájában a környezetvédelem már a harmadik generációs alapjogok között kap helyet. Az Alapjogi Karta preambuluma a fenntartható fejlődésről és a jövő nemzedékek érdekeiről is szól. Fontos volna az ökológiai reziliencia intézményét az uniós alapjogok szintjére emelni. Erre talán már nem kell sokat várni, hiszen a környezeti érdekek képviselete commodum publicum-ként jelenik meg a legtöbb európai uniós parlamenti párt célkitűzései között. Az Environmental Democracy and Law c. könyv is segít ezt a célt előmozdítani.
Szabó Marcel a könyv 5. fejezetében továbbárnyalja a környezetvédelmi participációs jogok kérdését. Szabó Marcel kiemeli annak jelentőségét, hogy az Európai Unió csatlakozott az Aarhusi Egyezményhez. Míg a kelet-közép-európai országok már az EU-hoz történt csatlakozásuk előtt ratifikálták az Aarhusi Egyezményt, addig Európa nyugati részén ez lassabban haladt. Szabó Marcel kritikát fogalmaz meg az EU aarhusi irányelvével kapcsolatban, mivel az irányelv a tagállami implementációra bízta, hogy a közösségi részvétel gyakorlásának kik lehetnek a jogalanyai. Ez szűkítő értelmezésre adott lehetőséget. Szabó Marcel felhívja a figyelmet, hogy ez az Aarhusi Egyezmény 3. cikkelyének 9. bekezdésébe ütközik.
A 6. fejezetben Jerzy Jendroska az Aarhusi Egyezmény 6. cikkelye alapján vizsgálja a közösségi részvételt. Eva Kruziková a 7. fejezetben szintén a környezeti információhoz való hozzáférés és az igazságszolgáltatáshoz való jog kérdését helyezi előtérbe. A 8. fejezetben Fülöp Sándor, aki a jövő nemzedékek országgyűlési biztosaként működött, a jövő nemzedékek jogairól ír. A 9. fejezetben Kiss Csaba a környezetvédelmi egyesületekről, valamint azok actio popularis-áról ír. Ezt a témát folytatja a
- 187/188 -
következő, a 10. fejezetben Yvonne Scannell.[9] Yvonne Scannell az európai uniós vívmányok írországi implementációját is elemzi. Írország - jelentőségét tekintve - Magyarországhoz mérhető ország, melynek példája hazánk számára hasznos útmutatást nyújt.
A 11. fejezetben Pánovics Attila az előbb a Zengőre, majd a Tubesre tervezett rádiólokátor-állomás kurrens problémája kapcsán emeli ki a környezetvédő civilek, az ombudsman és az államigazgatás valós érdekérvényesítő hatását. A 12. fejezetben Szigeti Bonifert Márta a környezetvédelmi közösségi részvétel szupranacionális és Európai Unión túli lehetőségeiről szól.
A könyv 13. fejezetében Jávor Benedek és Beke Zsolt a közösségi részvétel magyarországi társadalmi helyzete kapcsán elemzi a résztvevők és az apatikusak participációs jogait és lehetőségeit. Az empirikus kutatás tapasztalatokban gazdag, friss eredményeket bemutató könyvfejezetet eredményez. Ennek előzményeit a szerzők korábbi munkáiban megtalálhatjuk.[10] Egyebek mellett rámutatnak a lakóhely és az iskolázottság determináló hatására a közösségi részvételben. Ahol a közösségi részvétel motorja hiányzik, ott a lakossági aktivitás is hiátusokat mutat. Minél kisebb egy település, annál nagyobb arányban vesznek részt a helyben lakó emberek a lakossági fórumokon. A környezetvédelmi közérdekű önkéntes tevékenység is inkább a kisebb települések lakosságára jellemző. Ugyanakkor minél nagyobb településről van szó, annál valószínűbb, hogy a helyben érintett lakosság elmegy tüntetni, ha arra kerül sor. Jávor Benedek és Beke Zsolt diagramokon mutatja ki az elvégzett felméréseik eredményét. Ez könnyen érthetővé és gyorsan átláthatóvá teszi a lakosság részvételi szándékának irányait és erősségét.
A könyv 14. fejezetében Sárközy István a jövő nemzedékek országgyűlési biztosáról értekezik. A biztos gyakorlati, eseti tapasztalataiból szűr le következtetéseket. Az ombudsmani gyakorlatban felmerülő konkrét eseteket témacsoportokra bontja. Az önkormányzati területfejlesztés és területrendezés mellett a zaj- és rezgésvédelem, a levegő-, a víz- és a természetvédelem, a közlekedés, az energiatermelés, a hulladékgazdálkodás, az állattartás és - inter alia - a közösségi részvétel helyzetét is elemzi.[11]
- 188/189 -
A 15. fejezetben Kovács Ágnes a genetikailag módosított szervezetekkel (GMO) kapcsolatos közösségi részvételt tárgyalja.[12] Külön ír a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményről, a Cartagenai Jegyzőkönyvről, az Aarhusi Egyezményről, a Nagoyai Jegyzőkönyvről, a 2001/18/EK irányelvről, a 2003/1829/EK rendeletről, az informális közösségi részvételről és az NGO-k szerepéről.
A könyv 16. fejezetében Szilágyi Szilvia az Európai Unió hulladékjogával kapcsolatos közösségi részvételről ír. A 17. fejezetben Lovas András a megújuló energia és az e fogalom alá nem sorolható nukleáris energia európai helyzetéről értekezik. Sólyom László professzor köztársasági elnökként is határozottan állást foglalt a megújuló energia preferenciája mellett, és kiemelte, hogy az atomenergiát - noha az nem tartozik a fosszilis energia körébe - nem tekinthetjük a jövő energiaforrásának. Ez a köztársasági elnökként tett jogértelmezése visszanyúlik egyik alapvető jelentőségű szakirodalmi munkájáig: a Környezetvédelem és polgári jog című könyvéig.[13 ]Sólyom László 1980-ban megjelent könyvében így fogalmazott: "Az energiakrízis vitathatatlanná tette az atomerőművek működéséhez fűződő ‘termelési érdeket’. A felgyűlt tapasztalatok lehetővé tették a veszélyek realisztikusabb, és főleg az egész probléma differenciáltabb szemléletét."[14]
Megállapítható, hogy a Bándi Gyula professzor szerkesztésében megjelent Environmental Democracy and Law c. könyv a környezetvédelem és a környezetjog fejlesztésének meghatározó alapműve.■
JEGYZETEK
[1] Jale Tosun: Envionmental Policy Change in Emerging Market Democracies: Eastern Europe and Latin America Compared. Toronto, University of Toronto Press, 2013.
[2] Bándi Gyula: Környezetjog. Budapest, Szent István Társulat, 2011.
[3] Kőhalmi László: A büntetőjog alapproblémái. Pécs, Kódex, 2012.
[4] Csák Csilla: A környezetjogi felelősség magánjogi dogmatikája. Miskolc, Miskolci Egyetem, 2013.
[5] Fodor László: Környezetjog. Debrecen,Debreceni Egyetemi Kiadó, 2014.
[6] Vö. Horváth Gergely: A "fenntartható jólét" programjának előfeltételei. Társadalomkutatás, 2014/1., 51-62.
[7] Vö. Julesz Máté: Egy modern jogi eszköz a környezet védelmében. Magyar Tudomány, 2006/12., 1476-1488. Vö. Julesz Máté: Környezetvédelmi civil szervezetek és az actio populáris. Acta Humana, 2006/3-4., 150-164.
[8] Julesz Máté: A Caritas in Veritate és a környezetvédelmi kommunikáció. Jel-Kép, 2010/1-2., 103-114.
[9] Vö. Lóránt Csink - Júlia T. Kovács: Paradigm Shift in the Constitutional Character of Environment? In: Marcel Szabó - Veronika Greksza (eds.): Right to Water and the Protection of Fundamental Rights in Hungary. Pécs, University of Pécs Faculty of Law, 2013. 16-33. Vö. Máté Julesz: Environmentalism in Today’s Eastern Europe. The Open Law Journal, 2013. 10-14.
[10] Jávor Benedek - Beke Zsolt: Résztvevők és apatikusak. Adalékok a társadalmi részvétel helyzetéhez Magyarországon. Politikatudományi Szemle, 2013/4., 59-89. Vö. Jávor Benedek: Környezeti krízis és a demokratikus állam. Liget, 2000/7., 6-19.
[11] Vö. Herbert Küpper: A közvetlen demokrácia Magyarországon és Németországban (I. rész), Jura, 2009/1., 71-85. Vö. Szamel Katalin: A közérdek érvényesíthetősége a környezetvédelemben. In: Szamel Katalin (szerk.): Közérdek és közigazgatás. Budapest, MTA Jogtudományi Intézet, 2008. 233-252. Vö. Cordula Mertens: Public Participation in Hungarian Biodiversity Governance: The Role of NGOs in Natura 2000. PhD-dissertation. 2014.
[12] Vö. Árva Zsuzsanna: XX. cikk. In: Árva Zsuzsanna: Kommentár Magyarország Alaptörvényéhez. Budapest, KJK-Complex, 2013. 179-181. Vö. Kovács Júlia Marianna: Egészség és környezet az Alaptörvényben. In: Rixer Ádám (szerk.): Állam és közösség. Budapest, KGRE ÁJK, 2012. 246-262. Vö. Juhász Gábor: 70/D. § (Az egészséghez való jog). In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. III. kötet. Budapest, Századvég Kiadó, 2009. 2618-2626. Vö. Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Budapest, Osiris, 1998.
[13] Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.
[14] Sólyom (1980) i. m. 85.
Visszaugrás
