"Előfordulhatnak olyan esetek is, amelyekben még a magyar adatvédelmi jog szélesen értelmezhető fogalmai sem teszik lehetővé a fellépést, mert személyes adatkezelés nem történik, ám a magánszféra sérül."
"Az adatvédelem mindenkor a magánszféra-védelem hatékony eszköze legyen, ám ne akadályozza az adatnyilvánossághoz fűződő legitim érdekeket."
"Jogalkalmazási (és kisebb részben jogalkotási) hibák nyomán az adatvédelem és az adatnyilvánosság egyensúlya az elmúlt időszakban felborult, az előbbi sokszor indokolatlanul az utóbbi kárára érvényesült."
Immár másfél évtized telt el az első adatvédelmi biztos megválasztása óta. A biztos előtti kihívások megváltoztak: alapvetően átalakult az a technológiai környezet, amelyben az adatvédelmi jognak mint hatékony magánszféra-védelmi eszköznek hatnia kell; a korrupció az állami működés alapjait fenyegető olyan veszéllyé vált, amelynek leküzdéséhez még hatékonyabb információszabadság-jogra van szükség. Ideje átgondolni, melyek az adatvédelmi biztos működésének fő jellemzői a hatályos szabályozás szerint, és meghatározni azt az ideális modellt, amely felé az intézmény szabályozásának el kell mozdulnia a másfél évtized tapasztalatai alapján. Az alábbiakban tehát, ha adatvédelmi biztost említek, a létező adatvédelmi biztosról lesz szó; az információs biztos pedig e szövegben egy ideális adatvédelmi és információszabadságért felelős biztosi intézményt jelent.
Elsőként az adatvédelem és a magánszféra-védelem viszonyát vizsgálom, amellett érvelve, hogy - a létező adatvédelmi biztossal ellentétben - az ideális információs biztos hatáskörének ki kell terjednie a magánszféra-védelem teljes spektrumára. Ezt követően az adatvédelmi biztos intézményének fő funkcióit tárgyalom, végül felvázolom az információs biztos lehetséges szabályozásával kapcsolatos főbb követelményeket.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 23. § (1) bekezdése szerint az Országgyűlés az adatvédelmi biztost "a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében" választja. Az Alkotmány 32/B. § (4) bekezdése szerint az Országgyűlés "egyes alkotmányos jogok védelmére" választhat külön biztost.
Az Alkotmány 59. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Ez a rendelkezés szorosan kapcsolódik az alkotmány 54. §-ában biztosított, az emberi méltósághoz fűződő joghoz ("a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani"). Az emberi méltósághoz való jog egyik eleme,[1] aspektusa vagy megnevezése[2] az Alkotmánybíróság gyakorlatában a magánszférához fűződő jog, amelynek lényege, hogy "az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek".[3]
Az Alkotmánybíróság egyes esetekben magának a magánszférához fűződő alkotmányos jognak a sérelmét is megállapítja (például elektronikus megfigyelőrendszerek alkalmazásakor[4]), sokszor pedig párhuzamosan hivatkozik az Alkotmány 54. és 59. §-ára valamely jogkorlátozás megítélésekor. Az 59. § olyan jogokat sorol fel, amelyek "magánszférajogokként" definiálhatók. Ezek a jogok a jó hírnév, a magánlakás, a magántitok - vagyis a magánszféra egyes elemei védelmére irányulnak. A magánszféra védelmét szolgálja a személyes adatok védelméhez fűződő jog is, amikor nem minden esetben a hagyományosan a magánszférába sorolható (akár nyilvános), ám a természetes személlyel összefüggésbe hozható adatokkal kapcsolatban biztosít védelmet (illetőleg a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban ezen túlmenően rendelkezési jogot) az érintett személynek. E jog elismerése mögött az a megfontolás áll, hogy a korszerű informatika eszközeivel ezek az adatok olyan tömegben tárolhatók, oly módon dolgozhatók fel és csoportosíthatók, hogy a feldolgozás eredménye a kiinduló adatok titokkénti minősülésétől függetlenül sérthetik a magánszférát.
Az adatvédelmi biztos gyakorlatában a személyes adatok védelmének a magánszféra védelméhez (így az emberi méltósághoz) való joggal való szoros kapcsolata két problémát vet fel. Kerülendő, hogy 1. a biztos az adatvédelmi jog alkalmazása során - pusztán szövegkötött jogértelmezést követve, az interpretáció egyéb módjait elhanyagolva - olyan ügyekben lépjen fel, amelyek a magánszférához fűződő jogot, illetve az emberi méltósághoz való jogot távolról
- 20/21 -
sem érinthetik. A személyes adatok védelmének - információs önrendelkezési jogként értelmezett - tartalmából természetesen következik az, hogy számos esetben olyan személyes adatok kezelése kerül jogi szabályozás hatálya alá, amelyek kezelése a hagyományos titokvédelmi rendszerben nem jelent például titoksértést. Ezért hangsúlyozni kell, hogy ezen a nemkívánatos eseten nem azt értjük, ha valamely nem titoknak minősülő adat kezelésével kapcsolatban lép fel a biztos, hanem azokat az eseteket, amelyekben a kezelt adatok csoportosításával, további felhasználásával stb. sem képzelhető el a magánszféra sérelme, vagyis a fellépés az adatvédelmi jog célját nem szolgálná. Problémaként merülhet fel továbbá az is, hogy 2. a biztos nem tud fellépni olyan esetekben, amelyek a magánszférához való jog sérelmét jelentik, ám az Avtv. hatályából és az adatvédelmi jog fogalomrendszeréből következően kizárt a hatásköre.[5] Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amelyekben még a magyar adatvédelmi jog szélesen értelmezhető fogalmai sem teszik lehetővé a fellépést, mert személyes adatkezelés nem történik, ám a magánszféra sérül. Így például motozás, testszkennerek alkalmazása esetén a magánszféra-védelem érdekében történő fellépés csak olyan értelmezésekre alapítható, amelyek feszegetik az adatvédelmi jogi fogalomrendszer kereteit.[6]
Nézetünk szerint az első probléma helyes jogértelmezéssel elkerülhető. Ennek keretében az egységes, következetes fogalomrendszer használata és a tudatos dogmatikaépítés jogászi munkájának mindenkor együtt kell járnia az alkotmánykonform teleologikus jogértelmezés elvégzésével. Az adatvédelmi biztos által felügyelt joganyagnak mindenkor a személyes adatok védelmét (és közvetett módon a magánszféravédelmet) és a közérdekű adatok nyilvánosságát kell hatékonyan szolgálnia, a két érdek közötti új egyensúly[7] megteremtésével. E célokra, funkciókra azonban nem lehet közvetlenül jogi következtetést alapítani (mert ebben az esetben az eredmény önkényes, kiszámíthatatlan lesz), hanem azok csak következetesen kiépített dogmatikán keresztül hathatnak.
Erre példa a választási kampánnyal összefüggő adatkezelésekről szóló, 2010. január 21-én kibocsátott ajánlás: a dokumentum az egyes nyilvánosan elérhető adatok (például egyéni vállalkozók nyilvántartása, szakértői névjegyzékek, közfeladatot ellátó szervek irányítói és munkatársai adatai) kampánycélú felhasználásának értékelésekor a jogszerűséget a nyilvánosságra hozatal eredeti céljához kapcsolja; ezt a célt pedig jogértelmezéssel úgy állapítja meg, hogy figyelemmel van a személyes adatok védelméhez fűződő jog és a magánszférához fűződő jog összefüggésére. "Az adatkezelési célt az egyes nyilvánosságra hozott adatállományok tekintetében a jogalkotó általában - az Avtv. 3. § (3) bekezdésével összhangban - meghatározza; egyes esetekben az elmarad, illetőleg az Avtv.-t időben megelőző szabályozás az adatkezelési célról nem rendelkezik. A cél meghatározásánál mind a jogalkotónak, mind iránymutatás hiányában a jogalkalmazónak abból kell kiindulnia, hogy az adatvédelmi jog a magánszféra védelmét szolgálja a személyes adatok feletti rendelkezési jog kereteinek meghatározásával."[8]
A második probléma azonban jogalkotással oldható meg: az ideális információs biztosnak ezért nem csupán "adatvédelmi", hanem "magánszféra-védelmi" biztosnak is kell lennie, és az adatvédelmi jog fogalomrendszere nem zárhatja ki hatáskörét azokban az esetekben, amelyekben a magánszférához való alkotmányos jog sérül.
A személyes adatok védelméről szóló törvény megalkotását megelőző műhelymunka során is megjelent a törvény rendelkezéseinek érvényesülése felett őrködő független ellenőrző szervezet létrehozásának igénye. A kezdetekben még nem dőlt el, hogy ez a szerv "igazgatási jellegű országos főhatóság" vagy "ombudsmanszerű, az országgyűlésnek alárendelt szerv" legyen-e.[9] A az országgyűlési biztos intézményéről szóló korabeli irodalomban jelent meg a gondolat, hogy az ombudsmanmodell szerint létrehozott adatvédelmi biztos a megfelelő megoldás.[10] A törvényi szabályozásban 1993 óta létező, majd 1995-től működő adatvédelmi biztosi intézmény az országnak az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozásával közösségi jogi elismerést nyert. Az Európai Parlament és a Tanács a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelve szerint a tagállamnak működtetnie kell az annak átültetését szolgáló nemzeti jogszabályok érvényesülését felügyelő szervet; az Európai Unió Alapjogi Chartája pedig új minőséget adott az adatvédelem uniós szabályozásának azzal, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jogot önálló alapjognak ismerte el, és védelmére független hatóságot rendelt.
Majtényi László úttörő munkájában határozta meg azokat a máig érvényes feltételeket, amelyek fennállása indokolttá teszi valamely alkotmányos alapjog védelmére ombudsman választását. E teszt szerint célszerű szakombudsmant választani abban
- 21/22 -
az esetben, ha "az alkotmányos jog sérelme a polgárok számára különösen nagy veszélyt jelent és a polgári társadalom önvédelmi reflexei nem elég erősek"; Majtényi ez okból javasolja adatvédelmi biztos választását.[11] Hangsúlyozni kell, hogy Majtényi könyve az ombudsman intézményéről szól: szakosított "ombud"-ként tárgyalja az adatvédelmi biztost. Az ombudsman "csak tanácsot ad, véleményt nyilvánít, figyelmeztet";[12] a szerző devianciaként érzékeli a brit adatvédelmi biztos - ahogy írja: "ombud" - azon jellemzőjét, hogy az adatvédelmi törvény rendelkezéseinek ellenőrzése mellett "szabálysértési és bűnvádi eljárást is indíthat". Pedig ez nem véletlen: az európai adatvédelmi biztosok - kevés kivétellel - kezdettől nem ombudsmanként működnek (ezt bevett elnevezésük: "data protection/information commissoner", "Datenschutzbeauftragte" stb.) is tükrözi. A magyar adatvédelmi biztos tevékenysége is igen korlátozottan írható le (a kezdetektől!) az ombudsmanirodalom szokásos kategóriáival és problémáival (maladministration", alkotmányos visszásság, "hatóság" fogalma stb.), mivel ezek az adatvédelmi biztosi működés szempontjából többnyire irrelevánsak.
A Majtényi által meghatározott okok nyilvánvalóan fennálltak az intézmény működésének kezdetekor; az információs jogok léte újdonságszámba ment (a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog léte az intézmény működését követő években sem vált kellően ismertté); ám a mai környezetben is megállják a helyüket. Az információs társadalom környezetében a személyes adatok kontrollálatlan gyűjtése még a korábbiakhoz képest is nagyobb veszélyt jelent, amelynek elhárítására - immár a közösségi jog alapján is - egy speciális szakértelemmel rendelkező intézmény hivatott; a közérdekű adatok nyilvánosságán őrködő független intézmény léte pedig aligha szorulhat indokolásra egy olyan államban, amely működését alapjaiban fenyegeti a korrupció. A helyzet tehát részben ugyanaz, részben - éppen az intézmény működésének következményeképpen - változott is: az információs jogok széles körben ismertté és gyakorolttá váltak; az önvédelmi reflexek működnek, a jogukkal élni kívánó polgároknak a hatékony jogérvényesítés lehetőségét kell biztosítani.
Mi tehát a teendő? A válaszkísérletek megfogalmazása előtt az alábbiakban az adatvédelmi biztos intézményének hatályos szabályozásából körvonalazható funkciókat határozom meg, és összegzem az e funkciók gyakorlásának tapasztalatokat.
Az adatvédelmi biztos feladat- és hatásköreit az Avtv. (elsősorban annak 24. és 25. §-a), valamint az az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) határozza meg (mivel az Avtv. szerint az adatvédelmi biztosra "[...] -e törvényben foglalt eltérésekkel - az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni" [23. § (2) bekezdés]). E szabályok alapján az adatvédelmi biztos feladat- és hatásköreit három csoportba sorolhatjuk attól függően, hogy azok a biztos mely funkciójához kapcsolódnak.
1. Alapjogvédelmi funkció. A biztos természetesen az egyedi ügyek kapcsán is mindenkor alapjogvédelmet is ellát, hiszen egyedi állásfoglalásait, határozatait is az adatkezelésre vonatkozó jogszabályok alkotmánykonform értelmezésére építi. Ám szűkebb értelemben e funkcióhoz azokat a feladatköröket soroljuk, amelyek gyakorlása kapcsán a biztos közvetlenül az alkotmányban rögzített személyes adatok védelméhez és közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog érvényesítéséért lép fel, és nem egyedi jogvitákban jár el. Ide tartozik (a) az alkotmányos jogok érvényesülésének monitorozása, (b) a jogszabályi környezet alakítása nemzeti és uniós szinten, (c) az adatkezelést szabályozó jogszabályok alkotmánykonform értelmezésének megállapítása és (d) az információs jogok érvényesítésének más módokon történő elősegítése.
A biztosi intézmény e funkciójához tartozik, hogy figyelemmel kísérje a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok, közérdekből nyilvános adatok nyilvánossága érvényesülésének feltételeit [Avtv. 25. § (1) bekezdés]; ez azonban nemcsak passzív monitoring tevékenységet jelent, hanem azt is, hogy a biztos a tapasztaltak alapján "javaslatot tesz az adatkezelést, a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét" [25. § (1) bekezdés]. A biztos tehát - figyelemmel a felügyeletére bízott alapjogok érvényesülésére - aktívan lép fel a jogi környezet alakításáért is, mindenkor az információs jogok oldalán. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben is tudatosan kerüljük az "ombudsmani alapjogvédelem" fordulat használatát: míg ugyanis a fenti tevékenység az adatvédelmi biztos működésének súlyponti eleme, addig például az állampol-
- 22/23 -
gári jogok országgyűlési biztosának jogszabály-véleményezési tevékenysége "kivételes".[13] A jogszabályalkotás kezdeményezése kapcsán említendő, hogy a biztosnak - bár ez a magyar jogi környezetben nem különleges jogosítvány - bárkihez hasonlóan módja van utólagos normakontrollt, illetve alkotmányos mulasztás megállapítását kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál. Ide soroljuk a biztosnak azt a véleményezési jogát is, amely az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv tevékenységével kapcsolatosan külön törvényben meghatározottak szerint közzéteendő adatokra vonatkozó különös, illetve egyedi közzétételi listák tekintetében áll fenn [Avtv. 24. § f) pont], illetve amely korábban illette meg a biztost a titokköri jegyzékek vonatkozásában a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény hatálybalépéséig.
Fontos, hogy a biztosnak az Európai Unió együttműködési fórumai keretében lehetősége van uniós szinten is hatni a jog alakulására (hiszen "külön törvényben meghatározott szervekkel vagy személyekkel együttműködve képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió közös adatvédelmi felügyelő testületeiben" [Avtv. 24. § g) pont]. Ennek a tevékenységnek a terepe elsősorban a 95/46/EK irányelv 29. cikke alapján működő, a személyes adatkezelés[14] vonatkozásában az egyének védelmével foglalkozó munkacsoport.[15] A munkacsoport az irányelv 30. cikke szerint az irányelv értelmében elfogadott nemzeti intézkedések alkalmazása körébe tartozó minden kérdést megvizsgál azok egységes alkalmazása érdekében; véleményt nyilvánít a Bizottság felé a közösség és a harmadik országok védelmének szintjéről; tanácsot ad a Bizottságnak az irányelv javasolt módosításaival, a személyes adatok feldolgozása tekintetében a természetes személyek jogainak és szabadságainak biztosítását célzó további vagy különleges intézkedésekkel és az e jogokat és szabadságokat érintő, egyéb javasolt közösségi intézkedésekkel kapcsolatban, valamint véleményt nyilvánít a közösségi szinten kidolgozott etikai szabályzatokról. Bár a munkacsoport tevékenysége elsősorban a kettős célú - a személyes adatok védelme mellett az (elsősorban üzleti célú) adatáramlás szabad folyásának biztosítása érdekében megfogalmazott irányelv egységes értelmezését szolgálja, az általa kibocsátott dokumentumok előkészítése során jellemzően megjelenik a nemzeti szinten elsősorban hatósági jogalkalmazást (lásd alább) végző felügyelő szervek és az alapjogvédő funkciót ellátó szervek (így a magyar adatvédelmi biztos) közötti törésvonal. Nézetünk szerint az európai Alapjogi Charta elfogadása ahhoz vezethet, hogy az alapjogvédelmi funkció és szemlélet azoknál a felügyelő hatóságoknál is erősödik majd, amelyek tevékenysége jelenleg hatósági jogalkalmazásban merül ki (e szervek alapjogvédő funkciójának elismerésére utaló jel az Európai Bíróság közelmúltbeli határozata a Bizottság kontra Németország ügyben is, ismertetését lásd alább).
E funkcióhoz soroljuk a biztos azon feladatkörét, amely szerint "elősegíti a személyes adatok kezelésére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó törvényi rendelkezések egységes alkalmazását" [Avtv. 24. § d) pont], valamint azt a törvény által biztosított lehetőséget, hogy a biztos "feladatkörében általános jelleggel ajánlást bocsáthat ki" [24. § e) pont].
Az adatkezelésre vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazásának elősegítésére a biztosnak több lehetősége van: ide tartozik (ezért említjük a fenti két feladatkört egymáshoz kapcsolva) valamely nagyobb problémakör átfogó vizsgálata kapcsán a vonatkozó szektorális joganyag alkotmánykonform értelmezésének megállapítása, jellemzően ajánlásban,[16] sok esetben (az Avtv. szerint) hivatalbóli eljárás keretében, (a belső szabályozás szerint) projektvezetők irányítása alatt, projektcsoportokban. A jogszabályok egységes alkalmazásának elősegítése érdekében a biztos párbeszédet kezdeményezhet a bíróságokkal, kezdeményezheti jogegységi határozat kiadását, szintén az alkotmánykonform értelmezés támogatása érdekében. A jogértelmezés során a biztosnak két rossz hagyományt is le kell küzdenie: az egyik a szorosan szövegkötött értelmezés hagyománya, a másik pedig az az adatvédelmi joggal foglalkozó szakemberek között sajnos elterjedt szokás, amely valamely erkölcsi elv érvényesítésére irányuló - egyébként helyes - törekvést párosít a dogmatikai igényesség hiányával (és mindezt tévesen "alapjogvédelemnek" nevezi). A két gyakorlat olyan értelmezéseket eredményez, amelyek nem a védett alkotmányos jogok érvényesítését szolgálják vagy önkényesek. A biztosnak mindenkor arra kell törekednie, hogy következetes dogmatikát építsen az Avtv. rendelkezései felé, ám ezt úgy tegye, hogy értelmezése során folyamatosan figyelemmel legyen az Alkotmány 59. § és 61. §-ában rögzített jogok tartalmára (valamint a közösségi jogra) is. Ebben a munkában szerencsére hasznosíthatók a magyar jogtudomány új irányzatának eredményei, amely például az objektív teleologikus jogértelmezés módszerének alkal-
- 23/24 -
mazását proponálja a lehetséges (önmagukban koherens) értelmezések közötti választás esetén.[17]
Végül ide sorolhatók azok a tevékenységek, amelyek az információs jogokról való tájékoztatást, az e jogokkal kapcsolatos tudatosság növelését szolgálják, például a sajtó gyors és pontos tájékoztatása, rendezvények, konferenciák, az adatkezelőkkel párbeszédre módot adó események szervezése (2008 óta a biztos rendszeresen egy súlyponti témának szentelt konferenciát szervez az adatvédelem napja és az információszabadság napja alkalmából, valamint sor került sok egyéb tematikus konferencia, előadás stb. megrendezésére a biztosi hivatalban).
2. Ombudsmani jogalkalmazás, mediáció. A következő adatvédelmi biztosi funkció az, amely az adatvédelmi biztosi tevékenységben leginkább emlékeztet egy ombudsman működésére. A biztos kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket [Avtv. 24. § b) pont], meghatározott adatkezelő részére ajánlást bocsáthat ki [24. § e) pont] (ez az egyedi címzetteknek szóló ajánlás a biztosi gyakorlatban "állásfoglalásként" jelenik meg). Ha az ügyben a biztos jogellenes adatkezelést észlel, az adatkezelőt annak megszüntetésére szólítja fel. A biztos széles körben fordulhat a nyilvánossághoz: tájékoztatást adhat eljárása megindulásáról, a jogellenes adatkezelés vagy adatfeldolgozás tényéről, az adatkezelő/feldolgozó személyéről, a kezelt adatok köréről, valamint az általa kezdeményezett intézkedésről (vagy határozatról; de ez utóbbi már az alább, a 3. pontban tárgyaltakhoz vezet).
Az adatvédelmi biztos eljárásaira és intézkedéseire az Avtv. az Obtv. rendelkezéseit rendeli alkalmazni, egyes eltérésekkel, így például az adatvédelmi biztos nem csak az Obtv.-ben meghatározott "hatóságot" vizsgálhat (hiszen az adatvédelmi jogsértések esetén nyilvánvalóan vizsgálnia kell gazdasági társaságokat stb. is.). A további - az alábbiakban tárgyalandó, a hatósági jogalkalmazásra vonatkozó - szabályokkal együtt ezek az eltérések azt eredményezik, hogy az adatvédelem és az információszabadság-jog alkalmazása terén a biztos egy formaságokkal nem terhelt,[18] ombudsmani modellt követő eljárást folytathat le. Ez a szabályozás jól is működik abban az esetben, ha működésének közege az ombudsmani tevékenység hagyományos terepe, vagyis a közigazgatás; lehetőséget ad párbeszédre az adatkezelőkkel, s mediáció útján gyors megoldást hozhat a felmerülő problémákra. Az információszabadság területén a biztosnak lehetősége van még a bírósági eljárás megindulása előtt kibocsátani olyan állásfoglalást, amelyet az adatkérő a bírósági eljárásban felhasználhat, és így közvetve alakítani a bírói gyakorlatot. Egyes esetekben az eljárás a közigazgatáson kívül is hatékony, ám minél kevesebb általános tanulsággal jár az ügy, minél kisebb az eset iránt a médiaérdeklődés, annál kevésbé járhat eredménnyel a biztos megfelelő szankciók alkalmazása nélkül. Ennek ellenére az ombudsmani jogalkalmazási funkció által kínált intézkedések nem hiányozhatnak egy korszerű információs biztosi hivatal eszköztárából. Az ombudsmanszerű eljárás lehetőségét nem megszüntetni kell, hanem kiegészíteni a hatékony hatósági jogalkalmazás által kínált lehetőségekkel.
3. Hatósági jogalkalmazás. A hatósági jogalkalmazási funkció kezdetben csak igen kis terjedelemben volt jelen az adatvédelmi biztosra vonatkozó szabályozásban; ilyennek volt tekinthető az adatvédelmi biztos titokfelügyeleti jogköre (lásd alább), valamint az adatvédelmi nyilvántartásra vonatkozó szabályozás. Az Avtv. 25. § (4) bekezdése szerint abban az esetben, ha "az adatkezelő vagy adatfeldolgozó a személyes adatok jogellenes kezelését (feldolgozását) nem szünteti meg, az adatvédelmi biztos határozatban elrendelheti a jogosulatlanul kezelt adatok zárolását, törlését vagy megsemmisítését, megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést vagy adatfeldolgozást, továbbá felfüggesztheti az adatok külföldre továbbítását. A határozat ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye." A határozat felülvizsgálatát az adatkezelő, az adatfeldolgozó vagy az adatkezeléssel érintett személy jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a bíróságtól. Ez a szabály viszonylag új keletű, annak szabályozását az uniós belépést megelőzően a 2003. évi novella teremtette meg, majd 2005-ben a jogalkotó pontosította a rendelkezéseket. Az adatvédelem területe mellett az információszabadsággal kapcsolatos speciális területen, a titokfelügyelet körében jelenik meg hatósági jogkör: ha az adatvédelmi biztos a minősített adat minősítésének megszüntetésére, módosítására szólítja fel a titokgazdát és az nem fordul bírósághoz, a minősítés meghatározott határidő elteltével a biztos felszólításában foglaltaknak megfelelően megszűnik vagy módosul.
Ezek a hatósági jogkörök több szempontból is csökevényesnek nevezhetők. A korábban is létező (bár szerencsétlenül szabályozott) titokfelügyeleti jogkörével az adatvédelmi biztos ritkán élt (bár ennek oka nem egy esetben az volt, hogy a titokgazda - nyilvánvalóan a lehetséges nyílt konfliktus, illetve az esetleges felszólítás lehetőségét is mérlegelve
- 24/25 -
- együttműködött az adatvédelmi biztossal, és önkéntesen megszüntette/módosította a minősítést).[19] Az adatvédelmi területen a szabályozás problematikus: az esetlegesen hatósági szankciókkal fenyegetett adatkezelőket nem védik azok a formai-eljárási garanciák, amelyek a közigazgatási eljárásban érvényesülnek.
Megjegyzendő, hogy az európai adatvédelmi hatóságok közül sok tevékenységének középpontjában a fent leírt hatósági jogalkalmazás áll; várható azonban, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jognak az Európai Unió Alapjogi Chartájában történő megjelenésére tekintettel a jövőben e szervek esetén is erősödik a 1. pont alatt írt alapjogvédelmi funkció.
Az alábbiakban megvizsgáljuk, melyek azok a fő követelmények, amelyeknek álláspontunk szerint egy ideális információs biztosi intézmény szabályozásakor, vagyis az adatvédelmi biztosi intézmény szabályozásának reformjakor érvényesülniük kell. Ezek egyrészt adódnak a jogalkotóra háruló uniós szabályozási kötelezettségekből; másrészt az adatvédelmi biztosi működés másfél évtizedének tapasztalataiból.
A Magyar Köztársasággal szemben követelmény, hogy független adatvédelmi felügyelő szervet működtessen; a függetlenség feltételét az Európai Bíróság igen szigorúan értelmezi. Ezért az információs biztos intézményét azon jogi keretek között kell szabályozni, amelyek az adatvédelmi biztos függetlenségét jelenleg biztosítják (a jelölésre, a választás módjára, az intézmény státuszára vonatkozó szabályok). Ezt az követelményt az általunk megfogalmazott további alapelvek nem sértik.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke szerint mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez; az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni. A 8. cikk (3) bekezdése szerint e szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie. A 95/46/EK irányelv 28. cikke szerint minden tagállamnak rendelkeznie kell olyan felügyelő hatóságról, amely az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok ellenőrzését felügyeli; "e hatóságok a rájuk ruházott feladatok gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el".
A közelmúltban az Európai Bíróság állást foglalt abban a kérdésben, hogy mi a 95/46/EK irányelvben említett "függetlenség" tartalma.[20] A határozat szerint Németország azzal, hogy "a személyes adatoknak a nem állami szervek és a piaci versenyben részt vevő közjogi vállalkozások általi [kezelését] felügyelő hatóságokat egyes tartományokban állami felügyelet alá vonta, és ezáltal e hatóságok »teljes függetlensége« biztosításának kötelezettségét helytelenül ültette át - nem teljesítette [az] irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit". Németország az ügyben azt az álláspontot képviselte, hogy az irányelvi "teljes függetlenség" az jelenti, hogy a felügyelő hatóság függetlenül működik "abban az értelemben, hogy e hatóságoknak függetlennek kell lenniük a felügyeletük alatt álló nem állami szektortól, és nem lehetnek külső befolyásnak kitéve". A bíróság azonban a függetlenség tartalmát jóval szélesebb körben határozta meg: álláspontja szerint azt "a »teljes« melléknév erősíti, ami a felügyelő hatóságon kívüli bármilyen, közvetlen vagy közvetett befolyástól mentes döntéshozatali jogkört jelent". Fontos, hogy az Európai Bíróság kiemeli: a 28. cikkben szabályozott felügyelő hatóságok "alapvető jogok és szabadságok őrzői, és létrehozásuk a tagállamokban [...] alapvető eleme az egyének védelmének a személyes adatok feldolgozása tekintetében"; vagyis a határozat az adatvédelmi felügyelő szerveket nemcsak az 95/46/EK irányelvben foglalt szabad adatáramlást szolgáló jogszabályok felügyeletéért felelős hatóságokként, hanem alapjogvédő intézményekként definiálja. Németország érvelésében megjelenik az a hazai környezetben is tárgyalásra - és cáfolatra - érdemes gondolat, amely szerint "a polgárok és a vállalkozások jogait érintő beavatkozások felett az illetékes miniszternek törvényességi felügyeletet kell gyakorolnia. Mivel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmét felügyelő hatóságok a 95/46 irányelv 28. cikkének (3) bekezdése alapján bizonyos beavatkozási jogkörrel rendelkeznek a polgárok és a nem állami szektor tekintetében, tevékenységük jogszerűségére vonatkozóan mindenképpen szükséges lenne a törvényességi vagy szakmai felügyeleti eszközökkel végzett bővített felügyelet." Az Európai Bíróság azonban kifejezetten utal arra, hogy a közösségi jogrendbe tartozó demokrácia elvével nem ellentétes olyan hatóságok működése, amelyek "a hagyományos hierarchikus közigazgatási struktúrán kívül helyezkednek el". E hatóságok
- 25/26 -
működésével szemben természetesen követelmény, hogy törvényesen működjenek, és alá legyenek vetve a hatáskörrel rendelkező bíróságok felülvizsgálatának. Követelmény még a bíróság szerint a parlamenti befolyás; ennek módja a kinevezési/választási jog gyakorlása, az, hogy a felügyelő szerv hatásköreit a jogalkotó határozza meg, valamint a felügyelő szerv beszámolási kötelezettségének előírása a parlament számára. Az Európai Bíróság szerint tehát "a felügyelő hatóságok részére az általános közigazgatástól független jogállás biztosítása önmagában nem fosztja meg e hatóságokat demokratikus legitimációjuktól".
A magyar országgyűlési biztosokhoz hasonló függetlenséget élvező, ám hatósági jogkörökkel is rendelkező információs/adatvédelmi biztosok Európa számos államában működnek. A bírságolási jogkörrel is rendelkező szlovén információs biztost a köztársasági elnök jelöli, a parlament választja,[21] a hatósági jogkörökkel is felruházott lengyel adatvédelmi biztost (generalny inspektor) a szejm választja a szenátus egyetértésével, és a biztost a magyarhoz hasonló mentelmi jog illeti meg.[22] A széles körű hatósági jogkörökkel rendelkező, ugyanakkor az alapvető jogok és szabadságok védelmére kötelezett (és az alkotmányban is szabályozott) portugál adatvédelmi bizottság (Comissão Nacional de Protecção de Dados) is parlamenti szervként működik.[23] Romániában az adatvédelmi hatóság (Autoritatea Naţională de Supraveghere a Prelucrării Datelor cu Caracter Personal, ANSPDCP) elnökét és alelnökét a magyar alkotmánybírákhoz hasonlóan a parlamenti pártok képviselőiből álló jelölőbizottság jelöli, majd a szenátus választja meg.[24]
Mindez a magyar jogi környezetben azt jelenti, hogy az adatvédelmi biztos függetlenségét szavatoló tényezők (köztársasági elnöki jelölés, Országgyűlés általi választás és országgyűlési szervként történő működés, mentelmi jog stb.) fenntarthatók, sőt, a fenntartásuk a fenti európai bírósági határozat nyomán követelmény abban az esetben is, ha a jogalkotó a biztos hatósági jogköreit kiterjeszti; alaptalanok tehát azok az érvek, amelyek szerint a hatósági jogkörök megerősítése a függetlenség csökkenéséhez vezetne.
A fentieken túl két további, a függetlenséget érintő, egymással is összefüggő kérdést kell tárgyalnunk egy lehetséges információs biztosi intézmény szabályozása kapcsán: a közös hivatali szervezet és a költségvetési tervezés kérdését.
Elsőként vizsgálnunk kell azt a helyzetet, amelyben az adatvédelmi biztos az állampolgári jogok országgyűlési biztosával és a külön országgyűlési biztosokkal közös hivatali szervezetben működik. A megoldás mellett felhozható érv a költségtakarékosság: egyes szervezeti egységek (üzemeltetés, bérszámfejtés stb.) mind a négy biztosi stáb számára nyújtják szolgáltatásaikat. (A megtakarítás azonban legjobb esetben is csekély.) Szintén érv lehet az eseti együttműködés lehetősége a több biztos kompetenciáját érintő ügyekben (lásd például az adatvédelmi és a kisebbségi biztos közös ajánlásait). Ilyen együttműködésre azonban egymástól szervezetileg jobban elkülönült intézmények esetén is minden további nélkül mód van.
A közös hivatal működtetése ellen szól ugyanakkor az, hogy az Országgyűlési Biztos Hivatala (OBH) közös költségvetésének léte - mint arra az Európai Unió szakértőiből álló vizsgálóbizottság még a csatlakozás előtt rámutatott - aggályos, mert "magában rejti a különböző jogok egymás elleni kijátszásának veszélyét, illetve valószínűleg állandósítja a különböző biztosi funkciók finanszírozásának történelmi »leosztását«. Ez a megoldás voltaképpen magát az átláthatóságot is hátráltatja, hiszen a Parlament így aligha tudhatja pontosan, mennyi forrást szavaz meg konkrétan az adatvédelem ügyére."[25]
Lényeges körülmény, hogy európai összehasonlításban a magyar adatvédelmi biztos igen szűkös erőforrások mellett dolgozik; a Cseh Köztársaság - kizárólag az adatvédelem területén tevékenykedő - adatvédelmi hatósága kétszeres létszámmal működik; a kétmilliós Szlovénia információs biztosának munkáját harmincöt ember segíti. A közös hivatali szervezet belső egyensúlyát azonban alapjaiban borítaná fel az adatvédelmi biztos erőforrásainak indokolt szintre emelése.
A fenti érveket és ellenérveket mérlegelve álláspontunk szerint több érv szól egy lehetséges információs biztosi intézmény szervezetileg önálló működtetése (és számára önálló költségvetési fejezet szentelése) mellett, mint amelyek a közös hivatali szervezet további fenntartása mellett hozhatók fel.
Másodikként fontos kiemelni azt, hogy a lehetséges információs biztosi hivatal függetlensége anyagi értelemben csak akkor volna biztosítható, ha - az OBH költségvetési tervezésének jelenlegi módjától eltérően, ám az Alkotmánybíróságéhoz hasonlóan - az információs biztos maga állapítaná meg saját költségvetését, és azt az állami költségvetés része-
- 26/27 -
ként jóváhagyás céljából előterjesztené az Országgyűlésnek.
Jó és fenntartandó szabályozási megoldás az, amelyik az adatvédelmi (magánszféra-védelmi) felügyelő szervre bízza az információszabadsággal kapcsolatos szabályok feletti felügyeletet is.
A magyar adatvédelmi biztos az első olyan intézmény volt Európában, amely mindkét információs jog területén rendelkezett hatáskörökkel.[26] Az adatvédelmet és az információszabadságot a jogalkotó egyre több európai és Európán kívüli államban szabályozza együtt és egymásra tekintettel, s egyre-másra jönnek létre azok az intézmények, amelyek mindkét információs jog érvényesüléséért felelnek. Néhol a korábbi adatvédelmi biztosi intézmény kap szerepet az információszabadság terén (például Egyesült Királyság, Németország), máshol a korábban létrehozott információszabadságért felelős intézmény kap a személyes adatok védelmével kapcsolatos hatásköröket (például Mexikó). Ezeknek az intézményeknek gyakori elnevezése az, hogy "információs biztos" (Egyesült Királyság, Szlovénia).
A közérdekű adatok nyilvánosságának egyik fő korlátja a személyes adatok védelméhez való jog és viszont; a titkosság és nyilvánosság határának értelmezését célszerű olyan intézményre bízni, amely a kellő jártassággal képes a határvonal kijelölésére. Az 1. pontban elemzett, az uniós adatvédelmi szabályozásból következő függetlenség követelményének érvényesülnie kell a közérdekű adatok nyilvánosságáért felelős szerv esetében is, hiszen annak tevékenysége döntően az állami szervezetrendszer információs gyakorlatának kontrolljára irányul, olyan különösen érzékeny területeken is, mint a minősített adatok kezelése. Ellentétes megoldás mellett nem hozhatók fel érvek, ezért nézetünk szerint fent kell tartani azt a szabályozási modellt, amely a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alkotmányos jog védelmére és a két területet érintő jogszabályok megtartásának ellenőrzésére egy intézményt jelöl ki. E kettős feladatkört álláspontunk szerint tükröznie kell az intézmény elnevezésének is. Ezért a megfelelő elnevezés a jelenleg használt, az egyik védett jogot egyoldalúan kiemelő "adatvédelmi biztos" helyett nézetünk szerint a nemzetközi szóhasználatban már bevett "információs biztos".
Az információs biztosnak mind az adatvédelem, mind az információszabadság terén hatékony hatósági eszközrendszerrel kell rendelkeznie. Ez nem jelenti a "formátlan" ombudsmani eljárás lehetőségének feladását.
Az 95/46/EK irányelv 28. cikke szerint az adatvédelmi felügyelő szervnek "tényleges beavatkozási jogosultsággal kell rendelkeznie". Bár a magyar jogalkotó által átültetett hatósági hatáskörök ("az adatok zárolásának, törlésének vagy megsemmisítésének elrendelése") ezt követően csak egy példálódzó felsorolásban szerepelnek, és a 28. cikk semmiképpen nem írja elő a bírságolás lehetőségének megadását a felügyelő szerv számára, nézetünk szerint az elmúlt másfél évtized adatvédelmi biztosi gyakorlatának tapasztalatai egyértelműen alátámasztják ennek szükségességét. Az adatvédelmi ügyekben a nyilvánossághoz fordulás lehetősége csak ott értékelhető "tényleges beavatkozási lehetőségként", ahol valós visszatartó erővel bír: így az állami szektorban, illetőleg nagy, országosan ismert magántársaságok esetén. Ezen túl az adatvédelmi normák hatékony érvényesülése csak akkor képzelhető el, ha a biztos megfelelően szabályozott hatósági eljárást is lefolytathat. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége közelmúltban publikált, az európai adatvédelmi felügyelő szervek működésével kapcsolatos tanulmányának egyik fő következtetése éppen az, hogy ha a "puha eszközök"alkalmazásán túl ezek a szervek adott esetben nem képesek kikényszeríteni a jogkövetést, az egész adatvédelmi szabályozás hitele kérdőjeleződhet meg.[27] Az unió huszonhét tagállamában működő hatóságok közül tizenkilenc rendelkezik bírságolási jogkörrel.[28] A hatályos magyar szabályozás a létező eszközök tekintetében sem kielégítő, mivel - mint a fentiekben már utaltunk rá - az eljárás alá vontak számára nem biztosítja a megfelelő garanciákat. Emellett e körben új szankció bevezetése szükséges: a biztosnak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy bírságot szabhasson ki. Hiba lenne azonban, ha ezzel együtt az ombudsmani "formátlan" eljárás és az ahhoz kapcsolódó eszközök eltűnnének a biztos fegyvertárából. Az információs biztos kívánatos szabályozásában elválik egymástól az ombudsmani és a hatósági eljárás; a hatósági eljárás meghatározott kezdőpontjától (például az ombudsmani "formátlan" eljárásban egyedi ajánlás - állásfoglalás - kibocsátását követően
- 27/28 -
az adatkezelő nem szünteti meg a jogellenes adatkezelést) pedig a közigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni.
Az információszabadság területén a perek elhúzódása jelenti a legnagyobb problémát; ezt orvoslandó az információs biztos hatáskörét - a titokfelügyelet mintájára - célszerű kiegészíteni annak lehetőségével, hogy a biztos valamely kötelező, bíróság előtt megtámadható aktussal minősíthessen adatot közérdekűnek/közérdekből nyilvánosnak.
Felmerülhet az az ellenérv, hogy a hatósági jogalkalmazás nyomán megnyíló bírósági felülvizsgálat lehetősége árthat a biztos tekintélyének. Nézetünk szerint ez a helyzet éppen a tiszta dogmatika, a bíróságok előtt is védhető állásfoglalások kialakítására ösztönözné az információs biztost; a bíróság előtti gyakoribb fellépés pedig módot adna az ítélkezési gyakorlat hatékonyabb formálására, vagyis az ellenérv alaptalan.
Az Európai Unió adatvédelmi szabályozása jelentős reform előtt áll.[29] Erre okot ad egyrészt a lisszaboni szerződés elfogadása, másrészt az informatikai forradalom, amely az 1995-ben elfogadott 95/46/EK irányelv sok szabályát meghaladottá tette. Az új szabályozás az adatvédelmi alapelvek hatékonyabb érvényesítése érdekében várhatóan új fogalmakat, elveket és jogi megoldásokat vezet be (harmadik országokba irányuló adatáramlás új szabályozása, a privacy by design elve), valamint csökkenti a szabályozás túlbürokratizált voltát (például az adatvédelmi nyilvántartás kapcsán). A magyar jogalkotónak tehát fel kell készülnie arra, hogy az uniós szabályozás jövőbeni módosításait majdan át kell ültetnie a magyar jogba. Ez egyben jó alkalmat adhat arra is, hogy a jogalkotó mérlegelje a fenti javaslatokat és az adatvédelmi biztos intézményének szabályozását azoknak megfelelően gondolja át. ■
JEGYZETEK
[1] 46/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 184, 187.
[2] 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44.
[3] 36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 400.
[4] 36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 400.
[5] Sokszor tévesen - a 95/46/EK irányelvvel nem konform értelmezés nyomán - is felmerülhet ilyen interpretáció, például a rögzítéssel nem járó kamerás megfigyelés esetén, vagy akár igazoltatáskor (hiszen a rendőr az iratokba csak betekint, és amennyiben - tévesen - ezt a cselekményt nem minősítjük adatkezelésnek, akkor arra az Avtv. hatálya nem terjed k)i.
[6] A helyzet nem olyan megnyugtató, mint amilyennek Somody Bernadette látja, aki szerint az első adatvédelmi biztos gyakorlatában "a hatásköri korlátokat következetesen betartó gyakorlat is alkalmas volt [...] arra, hogy a magánszférához való jog valamennyi [...] részterületének védelmét ellássa". Fórum - Az ombudsmanok hat éve, Somody Bernadette hozzászólása, Fundamentum, 2001/2, 74. A szerző a magántitokkal, levéltitokkal, a hang és képmás védelmével kapcsolatos ügyeket említ; ám ezek az esetek az Avtv. fogalomrendszerének sajátosságaira tekintettel igen könnyen - mondhatni, magától értetődően - az adatvédelmi jog hatálya alá vonhatók. Ám a magánszférához való jog tartalmát ezen - a személyes adatok körébe tartozó adatokkal kapcsolatos - titkokkal való rendelkezési jog nem fedi le; lásd a főszövegben idézett példákat.
[7] Jogalkalmazási (és kisebb részben jogalkotási) hibák nyomán az adatvédelem és az adatnyilvánosság egyensúlya az elmúlt időszakban felborult, az előbbi sokszor indokolatlanul az utóbbi kárára érvényesült. Az új egyensúly lényege, hogy az adatvédelem mindenkor a magánszféra-védelem hatékony eszköze legyen, ám ne váljon öncéllá, s különösen ne akadályozza az adatnyilvánossághoz fűződő legitim érdekeket.
[8] A választási kampánnyal összefüggő adatkezelésekről szóló, 2010. január 21-én kibocsátott ajánlás.
[9] Sólyom László: Adatvédelem és személyiségi jog, Világosság, 1988. január, 57.
[10] Így például Majtényi László: Az adatvédelmi ombudsmann - az adatvédelmi törvényhozás, Magyar Közigazgatás, 1990/8.
[11] Lásd Majtényi László: Ombudsmann, állampolgári jogok biztosa, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992, 110. További sajátos érveket hoz fel a szerző a környezetvédelmi ombudsman választása mellett.
[12] Majtényi (12. vj.) 26.
[13] Mondja Polt Péter, lásd "Nem tudunk minden esetben alkotmányos jogra hivatkozni." Gönczöl Katalinnal, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával és Polt Péterrel, az országgyűlési biztos általános helyettesével Tóth Gábor Attila beszélget, Fundamentum, 1999/1, 45.
[14] Ebben az írásban a data processing kifejezést adatkezelésnek fordítjuk.
[15] "Article 29. Working Party"; http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/index_en.htm.
[16] Lásd például a választási kampánnyal kapcsolatos adatkezelésről szóló ajánlást (2010. január 21.) vagy a beszélgetős műsorok, kibeszélőműsorok szereplőivel
- 28/29 -
kapcsolatos adatkezelésről szóló ajánlást (2010. február 11.). Az elmúlt másfél évtizedben követett gyakorlat szerint ajánlást a biztos jellemzően akkor bocsát ki, ha az legalább részben "általános jellegű"; a tárgyalt kérdés súlyánál, az érintettek számánál fogva jelentős, és az ajánlás a probléma átfogó elemzését adja. Egyedi esetekben az ügyeket a biztos "állásfoglalással" zárja le.
[17] Lásd elsősorban Jakab András műveit. Jakab András: Az Alkotmány kommentárjának feladata, in Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja, Budapest, Századvég, [2]2009; Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2007.
[18] A "formátlanság" általános jellemzője az ombudsman eljárásának. Lásd Varga Zs. András: Az országgyűlési biztosok eljárásának feltételei, Jogtudományi Közlöny, 1997. június, 258.
[19] Lásd például a kormányülések dokumentumainak nyilvánosságáról szóló állásfoglalást (2009. június 18., ügyszám: 410/P/2009); http://www.adatvedelmibiztos.hu/abi/index.php?menu=aktualis/allasfoglalasok/2009&dok=410_P_2009-5.
[20] C-424/07 számú, Európai Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság ügyben 2009. december 3-án hozott ítélet.
[21] http://www.ip-rs.si/index.php?id=325.
[22] http://www.giodo.gov.pl/408/id_art/171/j/en.
[23] http://www.cnpd.pt/english/bin/legislation/Law679-8EN.HTM.
[24] http://www.dataprotection.ro/servlet/ViewDocument?id=172.
[25] Értékelő misszió a TAIEX támogatásával. Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002, Budapest, Adatvédelmi Biztos Irodája, 2003, 370.
[26] A magyar szabályozás (a kanadai mellett) a külföldi jogirodalomban is elemzés tárgya. Lásd például Herbert Burkert: Datenschutz auf dem Weg zur Transparenzordnung, in Perspektive Datenschutz - Praxis und Entwicklungen in Recht und Technik, szerk. Bruno Baeriswyl - Beat Rudin, Zürich - Baden-Baden - Wien, Schultess-Nomos-Verlag Österreich, 2002, 196.
[27] Data Protection in the European Union: the Role of National Data Protection Authorities, European Union Agency for Fundamental Rights, 2010, 8.
[28] Data Protection in the European Union: the Role of National Data Protection Authorities, European Union Agency for Fundamental Rights, 2010, 34.
[29] Lásd Action Plan Implementing the Stockholm Programme; http://ec.europa.eu/justice_home/news/intro/doc/com_2010_171_en.pdf.
Visszaugrás
