A hivatalos statisztika szerint alig válik ismertté kémkedés Magyarországon. Nem véletlenül. Egyrészt valóban kevés kémkedés válik ismertté a hatóságok előtt, hiszen a hírszerzők nem amatőr bűnözők, (bűn) cselekményeiket magas fokú konspiráció mellett követik el. Másrészt a lebukott kémeket a legritkább esetben célszerű büntetőjogi úton felelősségre vonni, vagy ha mégis, sok esetben célszerű inkább valamilyen köztörvényes bűncselekményt rábizonyítani a kémre (ez általában könnyen megoldható, hiszen összetett illegális cselekménysorozatot követnek el az esetek döntő többségében), és köztörvényes bűnelkövetőként elítélni. Ezáltal esetleges nemzetközi diplomáciai bonyodalmak is elkerülhetők. Egy ország nemzetbiztonsági érdekeit sok esetben hatékonyabban szolgálhatja az elfogott kém "visszafordítása" is, vagyis kettős ügynökként történő foglalkoztatása, ami által az ellenérdekű titkosszolgálat hamis információkkal félrevezethető. Emellett a külföldön dekonspirálódott ügynökök magyar ügynökökkel történő kicserélése miatt is szükség lehet arra egyes esetekben, hogy a büntető eljárás lefolytatására ne kerüljön sor. Néha azonban lefolytatják a büntetőeljárást a kémek ellen hazánkban is. A büntetőeljárással adott esetben még nemzetközi hírverés is generálható, és így az ország alkupozíciója javulhat, ha a magyar érdekeket szolgáló kémek kicserélése felmerül.
Napjainkban azonban új kihívásként egyre gyakrabban kell számolnunk a teljes egészében nyílt forrásokból (Internet, országos és helyi média stb.) származó információk gyűjtése, csoportosítása, elemzése, és az azokból levont következtetések, mint minőségileg új információk idegen hatalom vagy idegen szervezet (ellenérdekű titkosszolgálat) számára történő továbbítása folytán keletkező biztonságpolitikai kockázatokkal. Kérdésként merül fel a büntetőjogászban ezek után, hogy a kémkedés büntetőjogi tényállása alapján minősíthető-e ez a magatartás tényállásszerű cselekménynek, illetve egy lépcsővel tovább menve: lehet-e a magyar büntetőjog szerint bűncselekmény? Ere a kérdésre kíván választ adni ez a rövid tanulmány.
A hírszerző tevékenység fogalma a következő területeket öleli fel a hagyományos titkosszolgálati osztályozás[1] szerint.
a) HUMINT (Human Intelligence) A titkos és bizalmas információk megszerzése érdekében minden állami és magán titkosszolgálat humán forrásokat létesít külföldön, illetve külföldi irányultsággal belföldön is. A humán források köre az alkalmi adatszolgáltatóktól a szervezetszerű (külföldi ügynöki) együttműködésig terjed. A titkos kapcsolati kör olyan személyekből áll, akik a külföldi titkok megszerzéséhez már meglévő vagy kialakítható lehetőségekkel rendelkeznek.
b) TECHINT (Technical Intelligence) A technikai hírszerzés átfogó megnevezés, amely a hagyományos titkosszolgálati eszközök (pl. lehallgatás) alkalmazásától az elektronikus eszközökkel folytatott felderítésig és tudományos módszerekkel kidolgozott eljárásokig terjed. A technikai információszerzés fogalma a távközlési csatornákból és adatátviteli hálózatokból történő, továbbá a rejtjelző és irodatechnikai berendezések műszaki eszközökkel és módszerekkel való támadásával megvalósuló információszerzést foglalja magában.
A távközlési csatornákból történő információszerzés a nemzetközi - elsősorban egyes külföldi kormányzati - távközlési csatornák támadásával valósul meg. A műszaki támadás a rejtjelző- és irodatechnikai eszközök működés közben keletkező, illetve azok valamely beavatkozással gerjesztett kísérőjelenségeinek vételére, feldolgozására és a támadott berendezéseken írt nyílt információk visszaállítására irányuló, tudományos módszerek és technikai eszközök kombinált alkalmazásával folytatott tevékenység.
c) OSINT (Open Source Intelligence) A titkosszolgálatok figyelemmel kísérik a nyílt információs forrásokat is. Nyílt információs források: a sajtókiadványok, a tömegkommunikáció műsorai, nyílt adatbázisok és információs rendszerek és az internet. Az így elérhető nagytömegű adathalmazból kell kiszűrni a szükséges információkat.
d) Nemzetközi együttműködés Az egyes nemzeti titkosszolgálatok általában részt vesznek több multilaterális titkosszolgálati együttműködésben. Partneri kapcsolataink valamennyi relációban a kölcsönösségen, a közös érdekeken és az egyenjogúságon alapulnak.
- 51/52 -
Mindezek közül témánk szempontjából az OSINT[2] érdemel részletesebb bemutatást. Az OSINT általános értelemben olyan információk felkutatásával, elemzésével, gyűjtésével, rendszerezésével és értékelésével foglalkozik, amelyeket nem minősített forrásokból, legális eszközökkel lehet beszerezni, de amelyeknek hírszerzési értékük van. Az adatszerzésnek ez a módszere olyan forrásokat használ fel, amelyek bárki számára szabadon hozzáférhetők (Internet, írott és elektronikus média, kereskedelmi adatbázisok stb.). A nyílt információk elemzése, gyűjtése, értékelése nem klasszikus hírszerzési tevékenység[3], de az itt megjelenő információk szándékosan felkutatott[4], megkülönböztetett, azonosító adatokkal ellátott[5], megszűrt[6] információk, amelyek további felhasználásra kerülnek.[7] Az OSINT napjainkban már a katonai felderítésben is komoly feladatot játszik: "Újszerű felderítési nemmé nőtte ki magát a nyílt információk feldolgozása (Open Source Intelligence - OSINT). Ez alatt az újságok, a rádió-, a televízióadások elemzése, és főleg az Internet híreinek célirányos felhasználása értendő. A nyílt információk - mint mindig a történelem folyamán - szakszerű, megfelelő ismeretháttérrel történő feldolgozása nagy jelentőségű lehet. Már a '70-es évek végén voltak olyan hivatalos értékelések, amelyek szerint a hírszerző szolgálatok információinak 60-70%-át a nyílt forrásokból származó adatok szolgáltatták."[8]
Magyarország új Büntető törvénykönyve, a 2012. évi C. törvény a kémkedés tényállását lényegében az 1978. évi IV. törvényben szabályozott módon határozta meg.
261. § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki - mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki -az ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.
A kémkedés jogi tárgya a Magyarország Alaptörvény szerinti állami (alkotmányos) rendje, közelebbről az állam biztonsága, valamint Hazánk minden fontos politikai, katonai, társadalmi vagy gazdasági érdeke. Az elkövetési tárgy bármely adat lehet, amely alkalmas a Magyarország érdekeivel ellentétes felhasználásra. A tényállás minősített esete speciális elkövetési tárgyat tartalmaz, ez a szigorúan titkos minősítésű adat. A bűncselekményt megvalósító elkövetési magatartás: hírszerző tevékenység, amelynek fogalma a következő területeket öleli fel a már a korábbiakban kifejtett hagyományos titkosszolgálati osztályozás[9] szerint: HUMINT, TECHNINT, OSINT, nemzetközi együttműködés.
A hírszerző tevékenység fogalmát az ezredforduló után megjelent hazai büntetőjogi tankönyvek már a korábbiaktól eltérően, sokkal tágabban értelmezik. "Napjainkban a kémkedés rendszerint már nem korlátozódik a titkos adatszerző, adatszolgáltató tevékenységre, hanem annál lényegesen tágabb körű tevékenység. Magában foglal olyan cselekményeket is, mint például a hírszerző szervezet részére megfelelő személy felkutatása, a célszemélyek kompromittálása, hírszerző rezidentúrák működtetése stb. A modern hírszerzés felhagyott a kémkedés hagyományos formáival (beszervezés, beszervezési nyilatkozat felvétele) is, és inkább a kapcsolattartás lazább formáit választják. A tényállás tartalmilag a hírszerző szervezetek részére történő titkos, konspirált információszerző és azt elősegítő tevékenységet nyilvánítja büntetendővé."[10]
A nyílt és fedett módszerekkel végzett adatgyűjtés kiegészíti egymást, a titkos módszerekkel végzett adatgyűjtés követi a nyílt információszerzést a nyílt módszerekkel beszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése céljából. A hírszerzés két fő területe az offenzív hírszerzés és az elhárítás. Az offenzív hírszerzés legális módszerei közé tartozik a sajtó és internet-figyelés, valamint a különféle nyilvános adatbázisokból (cégnyilvántartás, ingatlan-nyilvántartás stb.) megszerezhető információk elemzése. A nagy tömegben rendelkezésre álló, nyílt adathalmazokból kinyerhető tudás megfelelő csoportosítása, értékelése és elemzése olyan új információkat eredményezhet, amelyek segítségével legálisan "megsejthetők" titoknak minősülő információk is (anélkül, hogy ez bűncselekmény elkövetésének minősülne). A műveleti eszközök közé tartozik az ügynökök (együttműködő személyek, szakszóval: hírforrások) beszervezése.
A hírszerző vagy elhárító ügynökség a beszervezett ügynököket a gyors és hatékony információáramlás érdekében rezidentúrába szervezheti. Rezidens lehet a szervezet jól képzett külső tagja, valamelyik korábbi kapcsolattartó vagy akár a rezidensi feladatra kiképzett titkos ügynök. Egy rezidens
- 52/53 -
optimális esetben 3-5 ügynökkel tartja a kapcsolatot, az összegyűjtött információkat az összekötője útján juttatja el az ügynökségnek.
A hírszerző tevékenység végzése a hatályos tényállás szerint két irányban történhet: a) idegen hatalom, vagy b) idegen szervezet részére. Az idegen hatalom tipikusan valamely állam, az idegen szervezet pedig általában külföldi titkosszolgálat. Bármilyen szervezet szóba jöhet, amelyik rendeltetésszerű tevékenységét nem Magyarországon fejti ki. Ha egy idegen titkosszolgálat által működtetett fedőcég az idegen szervezet, akkor a tulajdonosi szerkezetében akár magyar állampolgárok is lehetnek, ettől függetlenül a cselekmény tényállásszerű. (Az viszont már más kérdés, hogy felmerül az ilyen cégtulajdonos magyar állampolgárok büntetőjogi felelőssége is.) A bűncselekmény tényállása eredményt nem tartalmaz, vagyis a kémkedés befejezetté válik a tényállásszerű magatartás tanúsításával. A törvényhozó célzatot nem kíván meg a cselekmény tényállásszerűségéhez, a motívum is közömbös. Az elkövetés akkor is megállapítható, ha az elkövetőt nem politikai, hanem anyagi érdek motiválja.
A hírszerző tevékenység folytatásával a kémkedés befejezetté válik. Tevékenységet folytatni a következetes bírói gyakorlat szerint egyetlen magatartással nem lehet, ahhoz időben és térben elkülönülő magatartások szükségesek. Maga a hírszerző tevékenység is folyamatos cselekménysorozatot jelent a titkosszolgálati szakzsargon szerint, a bűncselekmény tehát egyetlen tevékenységi aktussal nem követhető el. Ha az elkövető csak egyetlen magatartást tanúsított, akkor vagy a kémkedés kísérlete, vagy más bűncselekmény (például valamilyen titoksértő bűncselekmény, esetleg más állam elleni bűncselekmény) állapítható meg, vagy ha sem a kísérlet, sem más bűncselekmény nem állapítható meg az elkövető terhére, akkor bűncselekmény hiányában fel kell menteni. (Tehát például egyetlen alkalommal futártevékenység ellátása egy külföldi titkosszolgálat javára vagy érdekében, vagy minősített adatokat nem tartalmazó információk átadása, azokból egyetlen alkalommal elemző-értékelő jelentés készítése idegen hatalom vagy idegen szervezet részére még nem minősül bűncselekménynek az Új Btk. alapján.) Kísérlet csak akkor állapítható meg, ha az elkövető az adat megszerzésére irányuló magatartását megkezdi, de azokhoz nem jut hozzá, illetve ha egyetlen adatot, vagy akár több adatot tartalmazó egyetlen jelentést továbbít, továbbá bizonyítható, hogy a kapcsolat huzamosabb időre jött létre a hírszerző és az idegen hatalom vagy idegen szervezet között. A gyakorlat szempontjából ez azzal a következménnyel jár, hogy különös alapossággal kell dokumentálni és bizonyítani a hírszerző tevékenységgel gyanúsított személy tevékenységét ahhoz, hogy a kémkedés elkövetése megállapítható (és a bíróság előtt bizonyítható) legyen. A törvény az előkészületet is büntetni rendeli, kifejezve ezzel a kémkedés fokozott társadalomra veszélyességét. A tényállás eredményt nem értékel, az elkövetési magatartás tanúsításával, vagyis a hírszerző tevékenység végzésével a bűncselekmény befejezetté válik.
A kémkedés alanya állampolgárságra tekintet nélkül bárki lehet. A külföldi állampolgárok tipikusan a nagykövetségeken belül végzik a kémtevékenységet, diplomáciai fedésben. A nagykövetségek az esetek többségében az úgynevezett rezidentúrák központjai is egyben. A külföldi diplomatákat viszont megvédi a diplomáciai mentesség, büntetőjogi felelősségvonással Magyarországon csak a magyar állampolgároknak és a nem diplomata-fedésben dolgozó külföldi ügynököknek kell számolniuk. (Őket viszont - ha büntetőjogi felelősségre is vonják - a gyakorlatban a jogerős elítélés után általában néhány év elteltével - kicserélik saját ügynökökre.[11]) A kémkedést csak szándékosan lehet elkövetni, egyenes- és eshetőleges szándékkal egyaránt. A bűncselekmény minősített esete, ha a kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követik el.
A kémkedés tevékenység folytatásával valósul meg, vagyis folyamatos, tartós bűncselekmény. Emiatt ha valaki azonos szervezet vagy idegen hatalom részére rendszeresen vagy folyamatosan végez hírszerző tevékenységet, a kémkedés természetes egység. Ha több szervezet vagy több idegen hatalom részére történik a kémkedés, akkor a sértett, vagyis a magyar állam azonosságára tekintettel álláspontunk szerint folytatólagos egység állapítható meg. Halmazat megállapítására csak abban a ritka, és a gyakorlatban valószínűtlen szituáció esetben állapítható meg, ha több szervezet vagy hatalom részére végez hírszerző tevékenységet az elkövető, és a folytatólagosság a részcselekmények között eltelt hosszabb idő miatt nem állapítható meg.
A tényállás büntetlenséget biztosít annak az elkövetőnek, aki mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki, az ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak bejelenti és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja. Ez a törvényi rendelkezés hatékony eszköz lehet a magyar elhárítás számára a külföldi ügynökök azonosítása után a "visszafordításukra", vagyis arra, hogy kettős ügynökként alkalmazva a lebukott kémet, játszmába kezdjenek a külföldi hírszerző szervezettel, hamis adatokkal félrevezetve azt. Fontos kérdésként merülhet fel a gyakorlatban, hogy a kettős ügynök információkkal való ellátása során néha szükségképpen valós adatokat is adni kell neki, mert a kizárólag hamis információk szállítása révén hamar dekonspirálódhatna, lelepleződhetne.
- 53/54 -
Ebben az esetben formálisan megvalósul ugyan a kémkedés tényállása, ha azonban a szakma szabályait betartva adják ki a hamis mellett a valódi információkat is a külföldi hírszerző szervezetnek a magyar elhárítás munkatársai a kettős ügynökön keresztül, álláspontom szerint bűncselekmény nem valósul meg a társadalomra való veszélyesség hiánya miatt. Ebben az esetben azonban különösen körültekintően, a szakma szabályai szerint kell eljárni, és csak a lehető legszűkebb körben lehet valós információkat kiadni idegen hatalom vagy idegen szervezet részére. A titoksértő bűncselekményekkel a kémkedés a következő viszonyban áll: mind a specialitás mind a konszumpció elve alapján (tehát a súlyosabb büntetési tétel miatt is) a kémkedést állapítjuk meg látszólagos alaki halmazat esetén.
A kémkedést a gazdasági titok megsértésétől a következő szempontok alapján lehet elhatárolni: ha a hírszerző tevékenység mint elkövetési magatartás bizonyítható (az újabb jogirodalmi álláspontok alapján, tekintettel a hírszerző tevékenység fogalmának meglehetősen kiterjesztett értelmezésére, ez nem nehéz), és gazdasági titoknak minősülő adatot továbbít valaki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére, kémkedést követ el (gazdasági kémkedést).[12] Ha a gazdasági titkot valaki önmagának szerzi meg, vagy olyan belföldi szervezet részére továbbítja, amely esetében nem bizonyítható a külföldi (idegen) titkosszolgálatokkal való kapcsolat, csak gazdasági titok megsértése valósul meg (ez a szakirodalomban ipari kémkedésnek nevezett eset). A legfontosabb elhatároló elem egyébként az, hogy képes-e az adat illetéktelen kezelésével a terhelt sérteni Magyarország fent felsorolt gazdasági pénzügyi, stb. érdekeit.[13] Ha igen, akkor kémkedést kell megállapítani, ha nem, akkor bármekkora is a kár, csak gazdasági titkot sértettek.
Mivel az OSINT nyilvánosan hozzáférhető információk elemzése útján nyer a kiinduló adatokhoz képest minőségileg újabb információkat, fel kell tennünk a kérdést, hogy a kizárólag nyílt forrásból származó adatok gyűjtése és továbbítása 1) lehet-e tényállásszerű a kémkedés vonatkozásában, valamint 2) minősülhet-e bűncselekményként kémkedésnek.
Ad 1) Az első kérdéssel kapcsolatban szét kell választanunk az adatgyűjtési és elemzési fázist az adatok továbbításától. Pusztán nyilvánosan hozzáférhető adatbázisok elemzése, azokból adatok gyűjtése büntetőjogilag teljesen semleges cselekmény még akkor is, ha például ennek révén minőségileg új információkhoz jut hozzá az adatbányászatot folytató személy. (Az Internetre felkerült információk akkor is nyilvánosan hozzáférhető információknak minősülnek, ha egyébként minősített adatok is keveredhetnek vagy keverednek közéjük, gondoljunk itt csak a Wikileaks kiszivárogtatással kapcsolatos botrányra.) Amennyiben a nyilvánosan hozzáférhető adatokból nyert információkat továbbítják idegen hatalom vagy idegen szervezet részére, akkor viszont már a tényállásszerűség megvalósulhat. Nem mindegy azonban, hogy milyen információkat és milyen idegen szervezet vagy hatalom részére továbbít az elkövető. Például nyilvánosan hozzáférhető orvosi, műszaki vagy tudományos adatok gyűjtése és továbbítása egy idegen kutatóintézetben dolgozó személy részére nem tényállásszerű. Tényállásszerű lehet viszont egy ellenérdekelt titkosszolgálat részére kormányzati, politikai vagy gazdasági információk gyűjtése, elemzése, feldolgozása és továbbítása.
Ad 2) A tényállásszerűség vizsgálata után a társadalomra veszélyesség és a bűnösség vizsgálata következik. A társadalomra veszélyesség meglétének bizonyítása ebben az esetben nem könnyű feladat. A cselekménynek sértenie vagy veszélyeztetnie kell Magyarország érdekeit. Ráadásul az elkövető sok esetben sikeresen hivatkozhat társadalomra veszélyességben való tévedésre is. A bűnösség körében a szándékosság bizonyítása szintén nehézséget jelenthet az eljáró hatóság számára: azt kell ugyanis bizonyítani, hogy az elkövető tisztában volt vele, hogy az általa gyűjtött információk magyar érdekeket sérthetnek, tudatában volt továbbá annak is, hogy idegen hatalom vagy idegen szervezet részére továbbítja azokat, és tudatában volt annak is, hogy ezzel a magatartásával potenciálisan kárt okoz vagy okozhat Magyarországnak.[14] A kémkedés tehát csak sokszorosan szűkítő feltételek alkalmazása mellet állapítható meg azon elkövetők terhére, akik kizárólag nyílt forrásból szerzik az információikat.
Az előzőekben láthattuk, hogy nem könnyű feladat a büntetőjog eszköztára segítségével, minden kétséget kizáróan bizonyítani a kémkedést. Az eddigi magyar gyakorlatban kizárólag olyan ügyek fordultak elő, amikor az elkövető minősített információkat (is) kiadott idegen szervezetek részére. Talán a legérdekesebb hazai ügyünk a 2009-ben elhunyt Belovai István[15] büntetőügye volt, aki önéletrajzában, a Fedőneve: Scorpion című könyvben[16] leírja, hogy hosszas vívódás után döntött úgy, kapcsolatba lép a CIA-val, hiszen ezzel egy újabb világháborút előz
- 54/55 -
meg - állítja. Gyakorlatilag az ő tevékenysége folytán bukott le később a Conrad-összeesküvés, ami később a világsajtót is bejárta. Clyde Lee Conrad (1948-1998) Németországban állomásozó amerikai katonatiszt rendszeresen szigorúan titkos katonai információkat adott át a Magyar Népköztársaságnak 1974-1988 között. Ezek közül a stratégiai szempontból legfontosabb a Kelet és Nyugat-Európát elválasztó atomakna-zár tervrajza volt, aminek segítségével a szovjet páncélosok akadálytalanul juthattak volna ki a La Manche-ig. 1990-ben Conradot egy német bíróság kémkedés miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Belovai azonban korábban, még a nyolcvanas évek közepén bukott le, amikor éppen átvett egy dokumentumot egy rejtekhelyen. Az ehhez használt preparált kő, mint tárgyi "postaláda", kiállított múzeumi tárgyként ma is megtalálható Budapesten, az Alkotmányvédelmi Hivatal központi épületében. Az ügyész a tárgyaláson egyébként az akkor hatályos Btk. alapján halálbüntetést kért Belovaira, de végül életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, majd 1990-ben Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelemben részesítette, a büntetése hátralévő részét nem kellett letöltenie.
Nyílt forrású hírszerzés (OSINT) büntetőjogi üldözésére, és az elkövető megbüntetésére legfeljebb akkor látok gyakorlati lehetőséget a jövőben, amikor egy már lebukott kém esetében a minősített adatok átadását nem lehet ugyan bizonyítani, de azt igen, hogy az elkövető rendszeres kapcsolatban állt egy idegen szervezettel, és folyamatosan küldött a részére nyílt forrásból származó, de ugyanakkor általa megszűrt, elemzett információkat. ■
JEGYZETEK
[1] http://www.mkih.hu/hivatal_hirszerzes.shtml (2011. október 2.)
[2] Open SourceIntelligence (Nyílt Forrású Hírszerzés). Fogalmával, fajtáival kapcsolatban könyvtárnyi szakirodalom található az Interneten. Ld. pl. a NATO OSINT Handbook kiadványt: http://www.oss.net/dynamaster/file_archive/030201/ca5fb66734f540fbb4f8f6ef759b258c/NATO%20OSINT%20Handbook%20v1.2%20-%20Jan%202002.pdf (2013. december 30.)
[3] Ld. részletesebben: Lévay Gábor: OSINT (OPEN SOURCE INTELLIGENCE) - nyílt információs hírszerzés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, egyetemi jegyzet
http://osint.gportal.hu/gindex.php?pg=20201555&nid=3320934 (2013. december 29.)
[4] A hírszerző szervezet célirányosan olyan adatok felkutatását hajtja végre, amelyek érdeklődési körükbe tartoznak, szükségesek az elemzéshez-értékeléshez, a helyzetértékelések és a várható fejlemények meghatározásához. http://osint.gportal.hu/gindex.php?pg=20201555&nid=3320934 (2013. december 29.)
[5] A gyors visszakeresés, illetve az információ hitelességének és megbízhatóságának felmérése érdekében az adatokkal együtt rögzítésre kerül szerzőjük, feltalálási helyük, tárgya, kulcsszavai, utalásai más forrásokra, stb.http://osint.gportal.hu/gindex.php?pg=20201555&nid=3320934 (2013. december 29.)
[6] Napjainkban egy-egy eseményről egy időben legalább tíz hírügynökség ad tudósítást szinte egyidőben. Nincs értelme mind a tíz tudósítást lementeni adattárunkba. Ugyanakkor sokszor a nyílt adatok nem fontosak, nem időszerűek, pontatlanok, az újonnan felfedezett források még nem ellenőrzöttek, megbízhatóságuk és hitelességük kétséges. A szűrés tehát kettős célt szolgál: a dublírozás elkerülését, illetve az olyan adatok kiszűrését, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni (nem egyértelmű, pontatlan, lényegtelen, esetleg kétségbe vonható, stb.)http://osint.gportal.hu/gindex.php?pg=20201555&nid=3320934 (2013. december 29.)
[7] Dr. Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek (A titkosszolgálatok működése) ZMNE, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Budapest 2009. 49-50. o.
[8] Dr. Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (egyetemi jegyzet) ZNME, Budapest 2001. 212. o.
[9] http://www.mkih.hu/hivatal_hirszerzes.shtml (2011. október 2.)
[10] Belovics - Molnár - Sinku: Magyar büntetőjog. Különös rész. Budapest 2005. 35-36. o.
[11] A jogerő fogalom pontos jelentésére ld. Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban. Monográfia. DEÁJK, Debrecen 2012. 74-80. o.
[12] A gazdasági adatok és információk növekvő jelentőségére tekintettel ld. Kecskés András: A kezdeti nyilvános részvénykibocsátások árfolyam-stabilizációjának jogi szabályozása, Magyar Jog 2012. október. 589-597 o.
[13] A nemzetgazdasági és korporatív érdekek viszonyáról bővebben ld. Kecskés András: The Legal Theory of Stakeholder Protection, JURA 2010. 1. sz. 67-76. o.
[14] Ebben a körben különös jelentősége lehet a tévedésnek, mint büntethetőséget kizáró oknak is. Ld. Polt Péter (szerk.): Új Btk. kommentár. 1. kötet, IV. fejezet, 1.4. Elek Balázs: A tévedés. 137-147. o., Elek Balázs: Juris ignorantia non excusat? A jogi tévedés megítélése a gazdasági büntetőperekben. Rendészeti Szemle 2009. 7-8. sz. 96-109. o.
[15] Egy érdekes adalék a közelmúltból: A bolíviai ügyészség szerint Belovai István révén állt kapcsolatban az amerikai CIA-val Eduardo Rózsa Flores, aki a bolíviai ügyészség szerint terrorista csoportot szervezett bolíviai szeparatista erők szolgálatában. Rózsa Flores és a CIA számára dolgozó Belovai valószínűleg a Balkánon lépett kapcsolatba egymással, és utóbbi később technikai és pénzügyi segítséget nyújtott Rózsa Flores bolíviai tevékenységéhez - jelentette a bolíviai sajtó. http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=37012 (2011. október 23.)
[16] Szerzői kiadás, Budapest 1998. 604 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
