Szinte minden gazdasági és társadalmi haladással kapcsolatban megállapítható, hogy olyan új elgondolástól függ, amely a fennálló helyzet, a "status quo" önelemzésével és tehetetlenségével szemben lép fel, a változtatás és fejlődés érdekében. Innovációról akkor beszélhetünk, ha az új elképzelés sikeresen kerül bevezetésre és értékessé válik a szervezetek számára. Egy kreatív ötlet csak akkor válik hasznos innovációvá, ha a gyakorlatban eredményesen kerül alkalmazásra. Önmagában a kreativitás lehet serkentő hatású, de gazdaságilag hasznossá akkor válik, ha innováció formájában jelenik meg. Különbséget kell tenni a találmány és az innováció között. A találmány egy új terméket vagy eljárást eredményező elképzelés első megjelenése, míg az innováció - szintén lehet új termék vagy eljárás - gyakorlatban történő alkalmazása. Ahhoz, hogy egy találmányból innováció váljék, az azt bevezető szervezetnek különbözőféle tudást, képességet, jártasságot és forrást kell összehangolnia.[1]
Találkozhatunk olyan állásponttal, amely különbséget tesz járulékos, illetve radikális innováció között. A járulékos innováció általában egy strukturált, irányított, átgondolt kreativitás eredménye. A radikális innováció "határtalan" kreativitást kíván meg a létező gyakorlatokhoz és a dolgok már létező menetéhez képest.[2] Az innováció többségében járulékos fejlesztés, amelynek során az ötleteket valamiféle új modellben alkalmazzák már meglévő termékeknél, szolgáltatásoknál, vagy szervezeti folyamatok megújítása érdekében. Ez lehet például egy sajátos szoftvercsomag legújabb verziója, vagy egy olyan döntés, amelynek eredményeként több megbízottat helyeznek egy fejlesztési csoportba. A radikális innováció viszont megváltoztatja a termék, szolgáltatás, folyamat jellegét. Erre példa lehet a szintetikus anyagok, mint például a nejlon fejlesztése. A legmagasabb szintű, a jóval ritkábban előforduló időszakos, transzformációs innováció forradalmi hatású és az egész gazdaságra hatással van. Erre példaként hozható az olaj mint energiaforrás fejlesztése, vagy a számítógép, vagy akár az internet.[3]
De miért is vált napjainkra az innováció olyan fontossá? Az innováció jelentőségének megnövekedését elsősorban az indokolja, hogy mai globalizálódó világunkban elsősorban olyan szervezetekre van szükség, amelyek képesek választ adni az újabb és újabb kihívásokra. A magánszektorban a globális piacon az új piaci szereplők megjelenésének "fenyegetése" permanensen jelen van. A közszektorban folyamatos az igény a hatékonyság növelésére és a fokozott teljesítmény elérésére. Ezért a kormányok célja megfelelően kezelni a jobb életminőséggel kapcsolatos elvárásokat, ami viszont többnyire költséges megoldást igényel, így ez gyakran meghaladja a bevételeiket. Az innovációt lényegében minden szervezetben az motiválja, hogy tudják, amennyiben nem képesek rá, akkor arra mások lesznek azok: új szereplők fognak megjelenni, akik azután veszélyeztethetik a korábbiak létét. Másként fogalmazva, ha egy szervezet haladni akar - fejlődni, növekedni, nyereségesebbé, hatékonyabbá és fenntarthatóvá válni -, akkor kénytelen az új ötleteket, elképzeléseket sikeresen megvalósítani. Schumpeter megfogalmazása szerint az innováció "a gazdag jutalom mézesmadzagját kínálja a nyomorral szemben".[4]
Fontosnak tartjuk kiemelni azt, hogy bár az innováció nagyon költséges lehet - például egy új gyógyszer kifejlesztése hozzávetőlegesen 800 millió dollárba kerül -, az új ötletek ugyanakkor sok esetben kis költséggel is megvalósíthatóak. Nemcsak biotechnológiával foglalkozó, csúcstechnológiával dolgozó cégeknél fontos az innováció, hanem a gazdaság minden területén. A biztosítótársaságok vagy a bankok folyamatosan keresik az új ötleteket, lehetőségeket azért, hogy kényelmesebbé tegyék a szolgáltatásaikat az igénybevevők számára, a farmok új vetőmagokat használnak, vagy új öntözési technológiát vezetnek be annak érdekében, hogy növeljék a termést. Ez sok esetben nem jár magas költséggel. Az innováció számos más területen is megjelenik, az építőiparban új anyagok vagy építészeti eljárá-
- 8/9 -
sok alkalmazásánál, vagy a ruházati cégeknél, amelyek minél gyorsabban és olcsóbban próbálnak új, divatos terméket gyártani és piacra dobni. Innovációra a közszolgáltatások területén is szükség van, az egészségügyben, a közlekedésben vagy az oktatásban.[5]
Az innováció komoly kihívásokat eredményez. Különösen az innovációval együtt járó nagymértékű változásoknak van negatív hatásuk a munkavállalók egy részénél: bizonytalanság, félelem, aggodalom, csalódottság. Ennek leküzdése érdekében a szervezeteknek olyan társadalmi megegyezést kell kidolgozniuk, amelyek előmozdítják, illetve fejlesztik tagjaik lojalitását, elkötelezettségét, felelősségét és bizalmát. Az innováció nemcsak az egyéneknek jelent kihívásokat, hanem a szervezetek számára is. A különféle szervezeteknek ugyanis egyidejűleg kell olyan tevékenységeket végezniük, amelyek biztosítják rövid távú működésüket és fennmaradásukat, a birtokukban lévő know-how és jártasság kiaknázásával, emellett ugyanakkor keresniük kell olyan új lehetőségeket, amelyek képesek növelni a kapacitásukat, amely biztosítja hosszú távú, folyamatos fennmaradásukat állandóan változó világunkban. Ez a szervezetek számára néha olyan paradoxont eredményez, amely szükségessé teszi olyan új ötletek alkalmazását, amelyek veszélyeztetik, de legalábbis veszélyeztethetik meglévő sikeres gyakorlatukat. Ahogy az üzleti környezet megváltozott, a nagy, központosított vállalati kutatás-fejlesztési egységre és az erősen elkülönült innovációs csapatra (amelyet néha katonai labornak neveztek) ritkábban volt szükség, mint azelőtt. A megszokás és az innováció közötti egyensúlyt állandóan keresni kell.[6]
A különféle szervezetek ritkán végzik az innovációt önállóan, inkább jellemző, hogy más szervezetekkel együttműködve, gyakran az ellátók és a fogyasztók bevonásával teszik azt. Az innováció leggyakrabban regionális vagy nemzeti szinten jelenik meg. A jelenkori gazdaságban - a szolgáltatások során, a gyártási folyamatokban, az iparban és a közszférában - a legfontosabb tényező a fejlődés, illetve a fejlesztések szempontjából az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés és ezek felhasználása. A versenyképességhez, a hatékonysághoz és az innovációhoz a szervezeteknek szükségük van minden forrásra: az emberekre (munkaerőre), a tőkére, a technológiára és azokra a felhasználási módszerekre, amelyek segítségével céljaikat meg tudják valósítani.
William Baumol álláspontja szerint gyakorlatilag a 18. századtól végbement valamennyi gazdasági növekedés az innovációnak tulajdonítható. Ettől az időszaktól kezdve egészen napjainkig az iparban az új ötletek alkalmazása vált a fejlődés fő forrásává.[7] Karl Marx hangsúlyt helyezett munkássága során az innováció kérdésére, de elsősorban annak negatív következményeivel foglalkozott. Marx a technológiai fejlődés társadalmi dimenzióját hangsúlyozta, ami egyébként visszatérő témája az innováció történetének. Sőt mint később látni fogjuk, a társadalmi innováció külön fogalomként való megjelenéséhez vezetett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
