Ha olyan társadalmi valóság kerekedik, ahol a meghatározó politikai véleménnyel nem teljesen egyetértők úgy érzik, véleményüknek egyébként más megfelelő módon nem tudnak hangot adni, illetve az lepattan a címzettekről, akkor az utca megtelik élettel, "az utca politizál". Jóllehet az ilyen helyzethez a politikai élet ideális keretekből való kimozdulása járul hozzá, azonban az utcai politika szabályai ennél kényesebbek, egyensúlya jóval törékenyebb, mások alapvető jogait közvetlenebbül érinti, s olyan sok tényezőt kell számba venni a szereplőinek, hogy elkelhet a segítség az eligazodáshoz.
Hajas Barnabás az ombudsmani hivatal munkatársaként kivételes helyzetben volt. Tagja volt annak a teamnek, amely 2013-ig személyesen is jelen volt a nagyobb tüntetéseken. E jelentős gyakorlati tapasztalatok fontos pillérét jelentik az általam tárgyalt műnek, amely a tökéletesen kimért arányú szintézise a gyakorlaton alapuló
- 89/90 -
elemzésnek, javaslatmegfogalmazásnak, valamint a bírósági, alkotmánybírósági és a nemzetközi fórumok gyakorlatán, nemzetközi véleményező szervek jelentésein és a jogelméleti írásokon alapuló elméleti munkának.
A cím beszédes. Az alcím még inkább. Előrebocsátja számunkra, hogy a szerző a gyülekezési törvényünk megszületéséig jellemző attitűddel szakítva, az alapjogi szempontokat kitüntetetten kezeli a műben. Az alcím? Vállalás. A szerző tulajdonképpen arra vállalkozott, hogy a teljesség igényével eligazítja az olvasót a hazai gyülekezések gyakorlati menetében, legyen az olvasó akár a biztosításra kivezényelt rendőr, a jogával élő résztvevő, vagy csupán egy arra tévedő, akit a tüntetés mondanivalója elért. Kéziratként valóban használható, mert teljes és tömör, azonban azon egyúttal jóval túlmutat: alaposan végiggondolja az összes számba jöhető, a gyakorlatban még fel nem merült problémát is, és végig is viszi e gondolatokat, tehát valójában a jogalkalmazókon túl a jogalkotóhoz is szól.
A bevezetés utáni első fejezetben a szerző röviden kifejti a gyülekezési jogunk hatályos szabályozásáig vezető utat. Bemutatja az alkalmazott szabályozásokat, de a meg nem valósult tervezeteket, javaslatokat, illetőleg - előzőek hiányában - a jogtudomány eredményeit is megismerteti az olvasóval. Már e fejezetben értékeli a hatóságok gyülekezésekhez kapcsolódó gyakorlatát. Mindezeket pedig a kor nemzetközi környezetében elhelyezve, de mai nézőpontból veti kritika alá.
A hatályos törvényhez érkezve a szabályozás megszületéséig vezető folyamatnak kiemelt figyelmet szentel. Hangsúlyos a tervezet társadalmi vitája, ennek során felmerülteket összegezve tárja elénk. A törvényjavaslat parlamenti vitája során felmerült problematikus és vitás kérdéseket Országgyűlési naplókkal alátámasztva mutatja be. A fejezetet végül a szabályozás 1989 óta bekövetkezett változásainak ismertetésével zárja.
A következő nagy egység a gyülekezési jog alapjogi rendszerben való elhelyezésével indít. Kibontja a gyülekezések szabadságjog jellegét, kommunikációs jogi jellegét és végül - de a sorban a szerző által sem utolsónak tekintve - a politikai-részvételi jogi funkcióját. E fejezetben tárgyalja a gyülekezési jog részjogosultjait, alanyait, címzettjeit. Itt vizsgálja a szerző továbbá a gyülekezési jog általános személyiségi joggal, a szabad mozgáshoz való joggal, a véleménynyilvánítás szabadságával, vallásszabadsággal, de a művészeti élet szabadságával, egyesülési joggal és a petíciós joggal való kapcsolatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
