Nemzetközi síkon a külföldi beruházások védelmére, intézésére és elősegítésére vonatkozó tartalmi rendelkezések széles körben vannak szétszóródva. Megtalálhatók ezek számos kétoldalú, regionális és szektorális egyezményben, valamint nemzetközi ajánlásokban, mint amilyenek a Világbank által kibocsátott irányelvek a külföldi beruházások intézése tárgyában. Az 1998. év végén a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által tervezett elgondolás egy multilaterális beruházási egyezményről, meghiúsult. Az 1999. év decemberében Seattleban tartott Világszervezeti miniszteri értekezlet pozitív eredmény nélkül oszlott szét. Ez idő szerint multilaterális és globális síkon találunk tartalmi jellegű beruházási szabályokat. Ezek messze túlhaladják a Világkereskedelmi Szervezet és az 1994. december 17-én aláírt Európai Energia-szerződés keretében kibocsátott, jelenleg fennálló rendelkezéseket.
Ezzel szemben az Államok és más államok polgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló Világbankegyezmény útján létrehoztak egy, a legtöbb fejlődő, küszöb- és ipari állam által elismert Központot (ICSID-Egyezmény). Ennek feladata az, hogy elsimítsa a külföldi beruházók és az államok közötti vitákat, és szükséghez képest jogerős ítélet módjára végrehajtható választottbírósági ítélettel kötelező erejű döntést hozzon. Az ICSID-Egyezményt 1965. március 18-án írták alá és 1966. október 14-én lépett életbe akkor még 20 államban. A Német Szövetségi Köztársaság ezt 1969. évben ratifikálta. Időközben 147 állam írta alá az ICSID-egyezményt, amelyek közül 131 állam a ratifikációs okiratot letétbe helyezte és ezzel szerződő állammá lett. 1999. október haváig összesen 67 választottbírósági ügy folyt le az ICSID (a továbbiakban: Központ) felügyelete alatt. A kilencvenes évek kezdete óta a választottbírósági eljárások száma jelentősen megszaporodott. E viszonylag még mindig csekélyszámú választottbírósági eljárás ellenére az ICSID továbbra is a nemzetközi gazdasági választottbíráskodás világszerte vezető intézményeinek egyike.
A jelen tanulmány vizsgálatának tárgya a Központnak az ICSID-Egyezmény 25. cikkelyében körülírt tárgyi és személyi hatásköre. A tanulmány előkérdésként az ICSID szervezetével és eljárási jogával foglalkozik.
A Központ a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz (Világbank) kapcsolódik. A Központ maga nem dönt vitákban, hanem szervezeti keretet tart készenlétben választottbíróságok felállítására, és gondot visel az eljárások felett. Ugyanez vonatkozik az egyezségkötési eljárások és a gördülékeny lebonyolítást szolgáló kiegészítő intézkedések (Additional-Facility-eljárás) megtételére. A Központnak nemzetközi jogi személyisége van és a szerződő államokban immunitást élvez. Az ICSID legfőbb szerve az Igazgatótanács; a szerződő államoknak ebben képviseletük van. Az Igazgatótanácsban minden szerződő államnak egy szavazata van. Alapvető döntéseknél, mint amilyen a békítési és választottbírósági eljárási szabályzatok megszavazása, kétharmados többségre van szükség. Döntések egyébként a leadott szavazatok egyszerű többségével hozhatók, ha az igazgatótanácsi tagok több mint a fele jelen van. Az Igazgatótanács vezetését a Világbank elnöke látja el. Az ICSID ügyvezetése a főtitkár, helyettese és a személyzet feladata. A főtitkár az ICSID törvényes képviselője. O foglalja írásba a választottbírósági ítéleteket, és ad ki azokról hiteles másolatokat. A főtitkár jegyzékeket vezet a szakképzett közvetítőkről és a választottbírákról. Minden szerződő állam mindegyik jegyzékbe négy személyt javasolhat, ezeknek nem kell állampolgároknak lenniük. Az Igazgatótanács elnöke mindegyik jegyzékbe tíz további, különböző állampolgárságú személyt jelölhet ki. Ennek során biztosítani kell a világ legfontosabb jog- és gazdasági rendszereinek megfelelő képviseletét. A felek nem kötelesek arra, hogy közvetítőként vagy választottbíróként csak olyan személyeket nevezzenek meg, akik ezekben a jegyzékekben szerepelnek.
Az ICSID jogköre kiterjed "minden olyan beruházásból közvetlenül keletkező jogvitára, amely egyik szerződő állam (vagy azon alegysége vagy ügynöksége, amelyet az a Központnak bejelent) és egy másik szerződő állam állampolgára között jött létre, amennyiben a vitában álló felek írásban hozzájárulnak a jogvitának a Központ elé terjesztéséhez". E központi előírás szerint három előfeltétele van annak, hogy a Világbank-választottbíráskodás joghatósága megalapozott legyen. Először is olyan jogvitának kell fennforognia, ami közvetlen összefüggésben áll egy külföldi beruházással. Másodszor, csak az lehet peres fél, amely/aki egy másik szerződő állam, illetve magánberuházó. A szerződő állammal e vonatkozásban egy tekintet alá esnek ennek területi testületei és szervei, amennyiben a szerződő állam ezeket a Központnak megnevezte. Harmadszor, a feleknek írásban hozzá kell járulniuk beruházási vitáiknak a Központ választottbíráskodása útján való rendezéséhez. Az egyik fél ama kérelmének, hogy békéltető vagy választottbírósági eljárás induljon, tartalmaznia kell adatokat a Központ joghatóságára nézve. A felek kötelesek a Központ joghatóságával szemben támasztott kifogásaikat oly korán, amint lehetséges, legkésőbb a kereset vagy a kérelem elleni védekező iratban, előadni. Amennyiben egy választottbíróság kellő jogi alap nélkül igényel joghatóságot magának, a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezési eljárás során megsemmisíthető.
Az érdemi hatáskör ("ratione materiae") akkor áll fenn, ha olyan jogvitáról van szó, ami közvetlenül egy (külföldi) beruházásból származik. A Központ joghatósága objektív és szubjektív ismérvek kombinációjához igazodik. A felek mindaddig meghatározhatnak egy határon túlra terjedő tranzakciót az ICSID-Egyezmény értelmében vett beruházásként, amíg ez összeegyeztethető annak fejlesztéspolitikai koncepciójával és a beruházási ismérv objektív határaival. Eszerint objektív okokból nincs beruházás, ha csupán egy "ordinary commercial transaction"-ról (mindennapos kereskedelmi ügyletről) van szó. Példaképp hozható fel erre egy nemzetközi adásvétel vagy egy nemzetközi meghitelezés. Általános érvényű eligazítás e téren nem adható, a konkrét esetben szorul vizsgálatra, hogy vajon mindkét félnek az ICSID joghatóságához való hozzájárulása alapjául a külföldi beruházás szűk vállalati vonatkozása vagy pedig széleskörű vagyoni vonatkozása szolgált-e. A gazdasági gyakorlatban egy külföldi beruházást rendszerint nem egyetlen beruházási szerződéssel realizálnak, hanem több szerződéssel. Példaként hozhatunk fel a fogadó állammal kötött koncessziós és privatizációs szerződéseket, egy állami hatósággal a beruházások előmozdítása érdekében létesített keretszerződéseket, állami vállalatokkal kötött Joint Venture-szerződéseket, leányvállalatok alapítását célzó társasági szerződéseket, hitel-, licenc-, áruterítési és projektfinanszírozási szerződéseket. A külföldi beruházás tág meghatározása lehetővé teszi, hogy ICSID-Választottbíróság útján kerüljenek elbírálásra az olyan egyéni szerződésekre és követelésekre vonatkozó viták is, amelyekre egyáltalán nincsen semmiféle beruházási ismérv.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
