Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Dr. Szalóki István: Az adózók szerepe a digitális adóigazgatásban (Jegyző, 2021/2., 24-28. o.)

Az adózók szegmentálása, a személyes adatok védelme és a digitális szolgáltatások viszonya

Jelen cikk témaválasztását az elektronikus adóigazgatás fokozatos fejlődésével kapcsolatos szerzői érdeklődés indokolta, melynek alapvető feltétele az adózó mint az elektronikus szolgáltatások igénybevevője. Jelen cikkel az e-adóigazgatási szolgáltatásokat használó, felhasználó személyek, szervezetek és a digitális szolgáltatások fejlődését befolyásoló tényezők bemutatása a célom. Korábbi cikkemben[1] az elektronikus ügyintézéssel mint az adóigazgatási eljárásokban felmerülő tényleges "alternatíva" kérdéskörével foglalkoztam.

1. Bevezetés, kérdésfelvetések - vizsgálati szempontok

Az adózó "létét az adóigazgatási és vámigazgatási eljárásokban egy alapvetésnek, az eljárás elengedhetetlen résztvevőjének, szükségszerű "szereplőjének" tekintjük az adóhatóság mellet, de azon túl, hogy egy gyűjtőkategória alkalmazásával illetjük a megszólítás során az adó- és vámigazgatási eljárások alárendelt résztvevőjét, valójában:

• kit is tekinthetünk adózónak, mi is az adózó törvényi meghatározása?

• hogyan, milyen szempontok alapján csoportosíthatjuk az egyes adózókat?

• valójában valamennyi adózó egy önálló entitáste rejt az adóalany-nyilvántartásban?

• mennyire nyilvánosak az adózók adatai?

• hogyan befolyásolja az adótitok és a személyes adatok védelme, valamint ezek kezelése a digitális adóigazgatási szolgáltatások fejlődését? Milyen szabályok figyelembevételével juthatunk az adóhatóság rendszerében tárolt adatokhoz, hogyan, milyen célból kezeli azokat az adóhatóság?

Meglátásom szerint, a fentebb felsorolt kérdések megválaszolása - jelen tanulmány során - közelebb visz az adózó mint az adóigazgatási eljárás elengedhetetlen résztvevőjének részletesebb megismeréséhez, gyakorlati meghatározásához.

Továbbá az adózó fogalmi, gyakorlati meghatározása szükséges ahhoz, hogy részben megérthessük az adótitok szigorú szabályvédelmi rendszerén keresztül az egyes digitális szolgáltatások fejlődésének irányát, menetét, ütemét a XXI. században.

2. Az adózók meghatározása az Air. rendelkezései alapján

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) a 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseitől eltérően nem fejti ki az adóigazgatási eljárás alapvető eljárási fogalmait, ehelyett egy háttérjogszabályra, azaz az adóigazgatási eljárásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) rendelkezéseire és fogalmi meghatározásaira épít. Az Air. komplett eljárásjogi kódexként meghatározza az adóigazgatási eljárás kereteit, hatályát, alapvető fogalmait és így az eljárás résztvevőinek, azaz az adózónak a fogalmát is.

Az Air. 11. §-a alapján:

"(1) Adózó az a személy, akinek vagy amelynek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, e törvény, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) vagy önkormányzati rendelet előírja."

Ezek alapján adózónak tekintünk az adóigazgatási eljárásban minden olyan személyt vagy szervezetet, akit/amit adókötelezettség terhel adó, valamint költségvetési támogatás alapján és e kötelezettségét az Air., az Art., vagy önkormányzati rendelet előírja.

Kiemelendő érdekesség az adózó fogalmi meghatározása tekintetében, hogy a koronavírus-világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges helyi adó intézkedésről szóló 535/2020. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése értelmében az önkormányzati adóhatóság 2021. évben új helyi adót, új települési adót nem vezethet be, amely intézkedésnek azon túl, hogy jelentős (negatív) költségvetési hatása lehet az egyes önkormányzati adóhatóságokra, azt is eredményezi, hogy önkormányzati rendelet alapján új adók bevezetésével nem bővülhet az adózók köre, száma az önkormányzati adóigazgatási ügyekben.

"(2) Adózónak kell tekinteni a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyont."

Speciális rendelkezésnek tekintendő, hogy a bizalmi vagyonkezelő kezelésében lévő kezelt vagyont az Air. adózónak tekinti.

"(3) Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy. A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat."

Ezen szűkítő szabály azt eredményezi, hogy pusztán az adófizetésre kötelezett nem tekintendő a hagyományos értelemben vett adózónak, de ettől függetlenül az adózókat megillető jogokat e személy is gyakorolhatja. Ennek ékes példája a gyorshajtással érintett külföldi természetes személyek (adózók) esete, akik vonatkozásában végső esetben a bírság behajtását a NAV végzi a rendőrség megkeresése alapján. Ezen személyek nem esnek egy megítélés alá a magyar állampolgárokkal az adókötelezettségek szempontjából (nem terheli őket pl. bejelentkezési kötelezettség), de ettől függetlenül a végrehajtási eljárás során ugyanazokat a jogokat gyakorolhatják, mint más adózók.

- 24/25 -

"(4) A jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülő személyre a fizetési kötelezettségével kapcsolatban e törvény adózóra vonatkozó rendelkezései is megfelelően alkalmazandóak."

E szabálynak megítélésem szerint gyakorlati vonzata van, mivel a közigazgatási eljárások végrehajtási szakában általános jelleggel a NAV jár el végrehajtóként, ezért az egyes fizetési kötelezettséggel érintett ügyfelek a végrehajtási eljárás során az adózóval esnek egy tekintet alá.

3. Az adózók gyakorlati csoportosítása az adóalany-nyilvántartásban[2]

A NAV az adóalany-nyilvántartási rendszerében (ANYK) tartja nyilván a magyarországi lakóhellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, vagy bármilyen magyarországi adókötelezettséggel rendelkező adózók adózással kapcsolatos adatait, melyet az Art. rendelkezései[3] alapján az adózóknak közvetlenül, vagy közvetett módon - társhatósági bejelentés útján - be kell jelenteniük az állami adó- és vámhatóság irányába. Az adózókat terhelő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a 2018. január 1. napján hatályba lépett Art. rendelkezéseit úgy alakította ki a jogalkotó, hogy bizonyos esetekben a nyilvántartást vezető szervhez történő bejelentkezés teljesítésével az adózók részben, vagy egészben teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket az adóhatóság irányába.[4] Példaként említhető a cégek cégbírósági bejelentkezése, a civil szervezetek bírósági bejelentkezése, a törzskönyvi szervezetek Magyar Államkincstár irányába teljesített bejelentkezése, vagy egyéni vállalkozók az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv EVNY-be történő bejelentkezése (bár utóbbi esetben 2020. július 1-je óta az EVNY felügyeletét és vezetését is az állami adó- és vámhatóság végzi). Ebben az esetben ugyanis a nyilvántartást vezető szervezetek az irányadó törvényi rendelkezések alapján átadják az újonnan alakuló adózók adatait a NAV részére. Természetesen az adózással kapcsolatos jogszabályok alapján további, az adózás szempontjából releváns, de a nyilvántartásba vétel szempontjából nélkülözhető adatokat az adózóknak közvetlenül az állami adó- és vámhatósághoz kell teljesítenie a bejelentésre és változás-bejelentésre rendszeresített NAV nyomtatványok, vagy az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) bejelentés beküldésével.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére