Jelen cikk témaválasztását az elektronikus ügyintézés, valamint elektronikus adóigazgatás fokozatos terjedésének bemutatása és vizsgálata iránti szakmai érdeklődés indukálta. E tanulmány és a jövőben megjelenő írások célja, hogy egy átfogó képet biztosítson ezen témák vizsgálatával például az Eüsztv. jogelméletre és joggyakorlatra gyakorolt hatásáról, az elektronikus adóigazgatás fokozatos bevezetése révén az ügyfelek/adózók által igénybe vehető "front office" és a háttérben zajló (hivatal-hivatal viszonylatban) "back office" szolgáltatásokról, ezek jogalkalmazásra/e-adóigazgatási eljárásokra gyakorolt hatásairól.
Gyorsuló világban élünk, ahol a változáshoz folyamatosan alkalmazkodnia kell a közigazgatásnak. A szakszerűség, költségtakarékosság és hatékonyság[1] elvei helyett az elektronikus ügyintézés az élethez való jog védelmét kívánja betölteni a veszélyhelyzetben Magyarországon, valamennyi elektronikus eljárásban, így az adóigazgatási eljárásokban is. A különleges jogrend[2] felerősítette[3] az elektronikus ügyintézés és eszközeinek igénybevételét/alkalmazását, mind a közigazgatási és egyéb eljárásokban, mind a jogviszonyokban,[4] de kérdésként merül fel, hogy:
• az elektronikus ügyintézés valóban be tudja-e tölteni az Eüsztv.[5] preambulumában foglalt célját?
• valóban tud-e tényleges alternatíva lenni?
• ez az alternatíva megvalósítható-e a strict adóigazgatásban?
Az elektronikus ügyintézés vonatkozásában kijelenthető, hogy potenciálisan alkalmas lehet egy alternatív közigazgatási gyakorlat megteremtésére, hiszen:
a) rendelkezik az Ákr.[6]-hez hasonlóan, egy általános eljárási szabályokat tartalmazó kódexszel, azaz az Eüsztv.-vel,
b) az egyes szakágazati jogszabályok tovább differenciálják az Eüsztv.-ben foglalt szabályokat, mivel az egy rugalmas keretet biztosít az elektronikus ügyintézéshez, de ezt a "keretet" az ágazati törvények úgy, mint az adóigazgatás esetében az Art.[7] és Air.[8] töltik fel tartalommal,
c) az adóigazgatásban a klasszikus papíralapú adózással szemben tényleges alternatív adóigazgatási eljárásként jelentkezik az elektronikus adóigazgatási eljárás, figyelemmel egyes adókötelezettségek elektronikus úton történő fokozatos teljesíthetőségére.
A Ket.[9] 28/A. §-a értelmében a jogszabály elsősorban egy kapcsolattartási módról, míg a Ket. 160. §-a a tényleges elektronikus ügyintézés, azaz elektronikus eljárás biztosításáról egyfajta lehetőségként rendelkezett, amennyiben ez az adott cselekmény vonatkozásában értelmezhető. Ezzel szemben, mint az az Eüsztv. preambulumából[10] is kiolvasható, az elektronikus ügyintézés már nemcsak egy kapcsolattartási mód, hanem egy olyan eljárás, amely költséghatékony, adminisztrációs terheket csökkent, szakszerű, elektronikus, gyors és hatékonyabb (elektronikus) közszolgáltatásokat nyújt. Utóbbi azért fontos, mert az Eüsztv.-t nem csak a közigazgatási eljárásokban alkalmazhatják/alkalmazzák.
A jogalkotó az Eüsztv. legvégső optimumának a közigazgatási eljárásban[11] is (Ákr., Air.) meghatározott alapelvek gyakorlati manifesztációit határozta meg. Az Eüsztv. túlmutat a korábban hatályos Ket. rendelkezésein,[12] mivel az elektronikus kapcsolattartás (elektronikus tárhelyek használata) csak egy részeleme az elektronikus ügyintézésnek, pusztán egy szolgáltatás az Eüsztv. és E-ügyintézési rendelet által meghatározott számtalan elektronikus szolgáltatás között úgy, mint (KEÜSZ[13] és SZEÜSZ[14]):
- KÉR küldés,
- elektronikus tárhelyek,
- KKSZB,
- Összerendelési Nyilvántartás stb.
Az a) hipotézisem igazolásaként az Eüsztv. I. fejezetére kívánom felhívni a figyelmet, amely az elektronikus ügyintézés alapelveit taglalja. Itt a jogalkotó nem ismétli meg az Ákr., vagy más speciális eljárási kódex, mint pl.: az Air.-ban foglalt alapelveket. Viszont meghatározza azon elektronikus ügyintézési alapelveket, amelyeket nélkülözhetetlennek ítél az elektronikus ügyintézés megvalósulásához. Ilyennek tekinthető:
• az ügyfelek elektronikus ügyintézéshez való joga - elektronikus ügyintézés lehetőségének biztosítási kötelezettsége a hatóság oldaláról,[15]
• a beadványok elektronikus benyújtásának joga,
• a jogszerűség törvényi vélelme,
• az egyszerűség és költséghatékonyság elve,
• az elektronikus ügyintézéshez kötelező műszaki megvalósítás/megoldás alkalmazásának tilalma és ennek kivétel rendelkezései:
• pl. állam által ingyenesen biztosított infokommunikációs szolgáltatások kötelező igénybevétele,
- 32/33 -
• a jóhiszeműség és tisztesség elve,
• a kölcsönös együttműködés követelménye.
Emellett az Eüsztv. más szempontból közelíti meg az Air.-ban ismert adózó (elektronikus ügyinézésre kötelezett), valamint az adóhatóság (együttműködő szerv) fogalmát is, az eljárási kódexekhez hasonlóan definiálja "saját" terminus technicusait (például gazdálkodó szervezet).
Megemlítendő, hogy az Eüsztv. főbb rendelkezéseitől nem kellett a különleges jogrendben sem eltérni, mivel ezen rendelkezések rugalmassága megvalósítja a veszélyhelyzet elrendelésének célját, amely többek között a személyes kontaktusok mellőzése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
