A 2020-as esztendőben Romániában helyhatósági és parlamenti választásokra is sor került. A koronavírus már eleve egy mély politikai válság közepén érkezett meg az országba, és ez a két választásra is alaposan rányomta bélyegét. A helyhatósági választásokat el kellett halasztani, az előrehozott parlamenti választás tervét pedig el kellett vetni. A parlamenti választásokon ugyan a Szociáldemokrata Párt kapta a legtöbb szavazatot, ám nem volt kivel koalícióra lépnie, így a korábban is kormányon levő Nemzeti Liberális Párt alakíthatott kormányt ismét, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség és az RMDSZ részvételével. A tanulmányban igyekszem körüljárni a politikai kontextust, különös tekintettel a politikai válságra és a parlamenti választást alig néhány hónappal megelőző helyhatósági választásra, ismertetem a választási rendszert és a kampányokra vonatkozó szabályozást. A tanulmány végén pedig a választás eredményeit, a kormányalakítást és a kormány előtt álló fontosabb kihívásokat tárgyalom, illetve a pártrendszer várható alakulására is kitérek.
Romániával foglalkozó politikai elemzőként a 2020-as esztendőt némi iróniával úgy is összegezhetnénk, mint az az év, amelynek kezdetekor minden adottnak tűnt az ország posztkommunista történetének első előrehozott választásához, ám végül épp az ellenkezője következett be, vagyis a választásokat el kellett halasztani. Ez a kijelentés persze némileg pontatlan és csalóka - hiszen az előrehozás a parlamenti választások kapcsán volt sokáig napirenden, a halasztás pedig végül csak a helyhatósági választásokat érintette - mégis jól kidomborítja az elmúlt év nem szokványos mivoltát. Bár nyilván nem csak Romániában volt rendhagyó a 2020-as év, ami mégis specifikussá teszi az országot az, hogy a koronavírus már eleve egy mély politikai válság kellős közepén érkezett meg az országba. E két tényező - a politikai válság és az erre rátevődő járványhelyzet - nagyban meghatározta az év további politikai történéseit, beleértve a két küszöbönálló választást is, amelyek megrendezése néhány hónapra bizonytalanná is vált. A pártok rövid és középtávú érdekeit a járványhelyzet felülírta, ugyanakkor a választások közeledtével a járvány és annak kezelése is erőteljesen átpolitizálódott.
A parlamenti választásokat végül az eredetileg is tervezett időpontban, 2020 december 6-án sikerült megtartani. Az ide vezető út azonban egyáltalán nem volt szokványos, és közben a helyhatósági választást, amelyre hagyományos módon nagyjából fél évvel a parlamenti előtt kerül sor Romániában, el kellett halasztani.
- 67/68 -
Továbbá a parlamenti választást megelőző 14 hónapban két kormány is megbukott, ha pedig a választásokat megelőző teljes parlamenti ciklust nézzük, akkor öt különböző kormányt számolhatunk össze, ami még a román kormányok jellemző élettartamához viszonyítva is nagyfokú politikai instabilitásra utal.
A választások előtti időszak zűrzavaros mivolta miatt ebben az elemzésben talán a szokásosnál is tágabb teret fogunk szentelni az előzményeknek. A 2020-ra kicsúcsosodó politikai válság megértéséhez vissza kell mennünk az időben az előző parlamenti választásokig, és végig kell követnünk a pártrendszerben azóta bekövetkezett változásokat is. E folyamatok áttekintését követően a választáshoz közelebb eső periódussal foglalkozunk, kitérve a két választás megrendezéséről vagy halasztásáról szóló vitára, illetve a helyhatósági választások eredményeire. Az ezután következő részben bemutatjuk a parlamenti választási rendszert, a kampányokra vonatkozó szabályozásokat, valamint néhány, a választások lebonyolítására vonatkozó friss törvénymódosítást. A tanulmány utolsó részeiben a kampányt és a választási eredményeket tárgyaljuk, majd felvillantunk néhány olyan kérdést és folyamatot, amelyre meglátásunk szerint a következő parlamenti ciklusban figyelni kell.
A román pártrendszer 2014 óta kétpólusúnak mondható, és mindkét oldalt egy nagy párt uralja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Mindkettő a rendszerváltás óta jelen van a politikai palettán, és jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkezik (az elmúlt 30 évből a PSD körülbelül 17, a PNL 11 évig volt kormányon). A PNL "történelmi" pártnak tekinthető, a XIX. század közepétől a kommunista hatalomátvételig működő Nemzeti Liberális Párt szellemi örökösének vallja magát, és az egyetlen a történelmi pártok közül, amely a rendszerváltást követően stabilan meghatározó tudott maradni. A PSD ezzel szemben a kommunista utódpárt egyik szárnyából alakult ki a rendszerváltás után.
Ahogyan azt a nevük is mutatja, a PSD a pártrendszer bal, a PNL pedig a jobb oldalán helyezhető el, és ehhez ideológiai-közpolitikai profiljuk is nagymértékben illeszkedik - bár nem tökéletesen, ugyanis a PSD-től sem idegen például a (gyakorta magyarellenes) nacionalizmus, továbbá - leginkább az EU-csatlakozás előtti periódusban - gazdaságpolitikája neoliberális elemeket is tartalmazott. Mindemellett a PSD választói bázisa elsősorban kevésbé jól szituált társadalmi csoportokból áll, és ennek megfelelően a párt a legtöbb kérdésben etatista és redisztribúció-párti álláspontot képvisel. Ezzel szemben a PNL gazdaságilag klasszikus neoliberális pártnak tekinthető, mely támogatja a privatizációt és a magánszektort, választói bázisa pedig túlnyomórészt középosztálybeli. Ugyanakkor kulturálisan és társadalmilag kevésbé egyértelmű a szabadelvű irányultsága, és a nacionalizmus sem idegen a párttól.
- 68/69 -
Korábban a román pártrendszer hosszabb ideig hárompólusúnak volt tekinthető. Ennek az időszaknak a kezdetét nehezebb pontosan lehatárolni, akár 1992-től, a kommunista utódpárt szakadásától is számíthatjuk, ám leginkább reprezentatív módon Traian Băsescu államfői mandátumai alatt (2004-2014) működött így a rendszer.[1] Ebben az időszakban a PSD és a PNL mellett egy harmadik nagy párt is létezett, a Demokrata Párt (PD), majd 2007-es névváltoztatása után Demokrata Liberális Párt (PDL). A PDL tulajdonképpen a kommunista utódpárt reformszárnyából nőtt ki az 1992-ben bekövetkezett szakítás után, fontosabb vezetői előbb Petre Roman, majd Traian Băsescu voltak[2] (a másik szárnyból fejlődött ki a PSD, előbb Ion Iliescu, majd Adrian Năstase vezetésével). A PDL az évek során fokozatosan átpozicionálódott a baloldalról a jobboldalra, ami abban csúcsosodott ki, hogy 2006-ban átlépett az Európai Néppártba. E pozícióváltás következtében a baloldalon egy, a jobboldalon pedig két nagyobb párt működött. Ennek ellenére a pártok közötti interakciók mintázatát nem pusztán a bal-jobb szembenállás határozta meg, hanem gyakorlatilag mindhárom párt koalícióképesnek bizonyult egymással. 2004-2007 között a PNL és (akkor még) PD, 2007-2008 között a PNL és PSD, 2008-2009 között a PDL és a PSD, 2012-2014 között ismét a PSD és a PNL működött együtt egymással. Dan Pavel román politológus meglátása szerint ebben az időszakban a politikai szövetségeket kevésbé ideológiai megfontolások mozgatták, sokkal inkább az az igyekezet, hogy az épp legerősebbnek tűnő párt lendületét megtörjék.[3] E körkörös koalícióképesség hatása a nemzetközi összehasonlító elemzések indikátoraiban is megmutatkozott: Enyedi és Casal Bertoa szerint a román pártrendszert alacsony blokkrelevancia jellemezte (a koalíciókötéseket kismértékben korlátozzák a történelmi és ideológiai mintázatok), továbbá alacsony blokkstabilitás (a szövetségi struktúrák viszonylag gyakran változtak), és alacsony polarizáció, vagyis a pártok közötti ideológiai különbségek (a bal-jobb skálán mérve) kicsik voltak.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
