https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.2.01
A tanulmány első részben a szerzők definiálják a kiberteret és bemutatják a felépítését, valamint a nemzetközi jog szempontjából legfontosabb jellemzőit. Ezt követően meghatározzák, majd tipizálják a kiberműveleteket. Az első rész befejezéseként ismertetik a belügyekbe való beavatkozás tilalmának fogalmát. A tanulmány második része a tilalom második elemével, a "kényszerítő jelleggel" foglalkozik. A szerzők áttekintik a jogtudósok és az államok által, a kiberműveletek megjelenése után kialakított elméleteket, valamint ezeket összevetve megfelelő értelmezést alakítanak ki, amely a belügyekbe való beavatkozás tilalmát a lehető legeredményesebben képes érvényre juttatni. A tanulmány záró részében egy példára, a dezinformációs kampányokra alkalmazzák elméletünket, és ez alapján bemutatják a kiberműveletekben rejlő nehézségeket, valamint a lehetséges "forgatókönyvek" sokszínűségét.
Kulcsszavak: nemzetközi jog, kibertér, kiberműveletek, beavatkozás tilalma
In the first part of the study, the authors define cyberspace and present its structure and the most important characteristics from the perspective of international law. They then define and classify cyber operations. The first part concludes with a description of the concept of the prohibition of interference in internal affairs. The second part of the study deals with the second element of the prohibition, namely "coercive character." The authors review the theories developed by legal scholars and states since the emergence of cyber operations and, by comparing them, develop an interpretation that can most effectively enforce the prohibition of interference in internal affairs. In the concluding part of the study, they apply our theory to an example, disinformation campaigns, and based on this, they present the difficulties inherent in cyber operations and the diversity of possible "scenarios."
Keywords: international law, cyberspace, cyber operations, prohibition of interference
"A belügyekbe való beavatkozás tilalmának megsértése a nemzetközi rend aláásásával és az erőszak, valamint vérontás népszerűsítésével egyenlő."[1] Ezt a Nemzetközi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) korábbi elnöke, Nagendra Singh írta a Bíróság Nicaragua-ügyben hozott döntéséhez fűzött különvéleményében. Az idézet fényében különösen feltűnő, hogy a tilalom több mint három évszázados története alatt a nemzetközi közösség nem tudott egységes értelmezést kialakítani annak tartalmát illetően. És bár a Bíróság rögzítette a szabály megsértésének elemeit, az elemek pontos tartalmát a mai napig viták övezik. Ezeket a vitákat pedig csak felerősítette az információs technikák megjelenése és elterjedése, melyek gyakran alkalmasabbak egy másik állam belügyeinek befolyásolására, mint a katonai nyomásgyakorlás. Emiatt a tilalmat övező viták egy teljesen új dimenziója nyílt meg, hiszen nemcsak a Bíróság által megállapított elemek tartalmát és határait szükséges megállapítani, de ezeket a 21. század nyújtotta információs kihívásokra is alkalmazni kell. A problémára számos jogtudós próbált adekvát megoldást találni, valamint több állam is közzétette a jogi álláspontját. Tanulmányunkban erre az újszerű és aktuális problémára keressük a választ. Ehhez elemezzük a nemzetközi közösség által már felvázolt lehetséges megoldásokat és igyekszünk ezek alapján egy, a belügyekbe való beavatkozás tilalmát leginkább érvényre juttató értelmezést kínálni.
Jelen tanulmány három részre tagolódik. Az első részben a téma értelmezéséhez elengedhetetlen alapfogalmakat ismertetjük. Definiáljuk a kiberteret és bemutatjuk a felépítését, valamint a nemzetközi jog szempontjából legfontosabb jellemzőit. Ezt követően meghatározzuk, majd tipizáljuk a kiberműveleteket. Az első rész befejezéseként ismertetjük a belügyekbe való beavatkozás tilalmának fogalmát. A tanulmány második része a tilalom második elemével, a "kényszerítő jelleggel" foglalkozik. Ezt az elemet fontos külön pontban elemezni, hiszen ez okozza a legtöbb problémát a szabály értelmezésével összefüggésben. Az írás e részében sorra vesszük a jogtudósok és az államok által, a kiberműveletek megjelenése után kialakított elméleteket, valamint ezeket összevetve igyekszünk kialakítani egy megfelelő értelmezést, amely a belügyekbe való beavatkozás tilalmát a lehető legeredményesebben képes érvényre juttatni. A tanulmány záró részében egy példára, a dezinformációs kampányokra alkalmazzuk elméletünket és ez alapján bemutatva a kiberműveletekben rejlő nehézségeket, valamint a lehetséges "forgatókönyvek" sokszínűségét. Ezáltal reményeink szerint látható lesz, hogy a kiberműveletek gyakran miért különösen alkalmasak a tilalom megsértésére, ugyanakkor miért nehezebb ekként kategorizálni.
A téma megértéséhez elsőként tisztázandó fogalmak a kibertér és a kiberművelet. A kiberteret legjobban egy idegrendszerként lehet elképezni, melyet több ezer, a világ minden táján található számítógép, szerver, optikai kábel és egyéb eszköz alkot és tart működésben.[2] A nemzetközi jog mind ez ideig nem alakított ki egységes és egyértelmű definíciót a kibertérre, azonban egyes szervezetek megpróbálták már értelmezni. A NATO például így definiálja a kiberteret: "globális tartomány, melynek alkotóelemei az egymással összekapcsolt kommunikációs, informatikai és egyéb elektronikus rendszerek, hálózatok és azok adatai, beleértve azokat is, amelyek elkülönülnek vagy függetlenek, és amelyek adatokat dolgoznak fel, tárolnak vagy továbbítanak."[3]
A kibertér jellemzésekor elengedhetetlen kitérni az államok szuverenitására, mivel a kibertér szoros összefüggésben, illetve átfedésben van az államok területével. Bár a kibertér maga egy virtuális tér, amely fizikailag nincs jelen egy állam területén sem, a kiberteret alkotó eszközök szükségszerűen valamely állam területén vannak.[4] Emiatt nemzetközi közösség többsége[5] szerint az államoknak a kibertérnek csak egy adott ré-
- 1/2 -
szére terjed ki a szuverenitásuk, a kibertér egészére azonban egyik államnak sem.[6] Fontos továbbá kiemelni, hogy a kibertámadások első megjelenése óta a nemzetközi jogi szabályok kiberműveletekre való alkalmazhatósága számos esetben megerősítésre került. Többek között a Tallinni Kézikönyv is kijelenti - a NATO,[7] az ENSZ[8] és az államok többségének véleménye alapján -, hogy a létező nemzetközi jogi normák érvényesek és alkalmazandók a kiberműveletekre is. Ezt megerősítette továbbá a G20,[9] az Európai Unió,[10] a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége[11] és az Amerikai Államok Szervezete[12] is.
A Tallinni Kézikönyv első kiadásában található definíció szerint a kiberművelet "a kiberképességek alkalmazása, melynek elsődleges feladata egy kitűzött cél elérése a kibertérben vagy a kibertér felhasználásával."[13] Tehát kiberműveletnek a kibertér harmadik rétegében végbemenő különböző irányított folyamatokat nevezzük. A kiberműveletek számos formát ölthetnek, ezek közül azonban csupán azt a hármat érdemes külön is kiemelni, amely leggyakrabban rendelkezik államközi dimenzióval és emiatt felmerülhet a belügyekbe való beavatkozás tilalmának megszegése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
