A választási rendszer alkotmányos alapintézmény, amelynek stabil, jogszerű és kiszámítható működése elengedhetetlen egy demokratikus politikai rendszer fenntartásához. A választási szabályoknak összességében kell megfelelniük annak a követelménynek, hogy elsősorban a választók véleményének szabad kifejezését segítsék elő.[1] Mindebből egyszersmind az is következik, hogy a választójog gyakorlásához az anyagi jogi regulák meghatározásán túl pontosan rögzített eljárási rendelkezésekre is szükség van.[2] A választási szabályozás jelentősége tehát nem csupán a rendszer alappilléreiben, hanem - kifejezetten - a részletekben rejlik, amelynek a jogszabályokban, majd a jogalkalmazás intézkedéseiben történő megjelenése biztosítja végső soron a hatalom legitimitását.
A tanulmány a választási terület elmúlt három évtizedére leginkább jellemző mozgásokat oly módon kísérli meg áttekinteni, hogy a fontosabb impulzusok hatásait veszi sorra. Ennek során pedig a vizsgált témakör néhány olyan lényeges elemére fókuszál részletesen, amelyek hazai és nemzetközi viszonylatban is meghatározónak minősülnek mind a választástudomány, mind a választási gyakorlat szempontjából. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy egy választási rendszer
- 20/21 -
egészének és részelemeinek meghatározása, módosítása mindig politikai döntés kérdése. Ezért amikor a választási területet ért impulzusokat és azok következményeit vizsgáljuk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ezek nem tértől és időtől függetlenül érvényesülnek, hanem a más-más politikai konstellációban eltérő eredményre vezethetnek.
I. A választási intézményekre hatással bíró impulzusok körében elsőként talán a történelmi-politikai eseményeket kell említeni. E tekintetben pedig az elmúlt 30 év két jelentős eseménye érdemel figyelmet: a közjogi rendszerváltozás, és ezzel együtt a hazánk újkori alkotmányozása, valamint a 15 évvel későbbi uniós csatlakozás.
A rendszerváltozás időszakában alakult ki Magyarországon a választójog demokratikus tartalma, illetőleg az a kompetitív jellegű választási rendszer, amely tulajdonképpen a mai napig a hazai választások alapját képezi. Ekkor jöttek létre azok a választási alapintézmények, amelyek - kisebb-nagyobb módosulásokkal ugyan, de - jelenleg is mértékadók, úgymint pl. a vegyes képviselőválasztási rendszer, vagy a választópolgári jelöltajánlás mechanizmusa.
A közvetett demokrácia racionális működésének megfelelően az alkotmányok többnyire nem biztosítanak alanyi jogot arra, hogy minden választópolgár, aki passzív választójoggal rendelkezik és képviselő kíván lenni, a választásokon jelöltként induljon. A jelöltállítás joga tehát általában nem alkotmányos alapjog. A választási eljárásban a képviselőjelöltként történő indulást - a passzív választójog feltételei mellett - alapvetően a jelölési rendszer determinálja.
A demokratikus rendszerekben a választási jogszabályok a jelöltséghez rendre megkövetelik bizonyos biztosítékok szolgáltatását, feltételek teljesítését. A jelöltállításnak alapvetően kétféle módja ismert: egyfelől az a mechanizmus, amikor az egyéni jelöltek bejelentése és a listaállítás joga előre rögzített számú állampolgári támogató nyilatkozat összegyűjtéséhez kötött, másfelől pedig az a gyakorlat, amikor meghatározott összegű anyagi szolgáltatás teljesítésének előírása képezi a jelöltállítás feltételét a jelöltek, illetve a jelölőszervezetek számára. A választópolgári ajánlás rendszerének alkalmazása a jelöltállítás folyamatában precíz és körültekintő jogi megoldásokat és kontrollmechanizmust igényel, míg a kaució esetében lényegesen egyszerűbb a helyzet.
Magyarországon a rendszerváltozást követően létrejött választási szabályozás talán legvitatottabb, legproblémásabb eleme a jelöltajánlás mechanizmusa, amelyet az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény hívott életre. A többpártrendszert megalapozó választási rendszerbe ekkor jól illeszkedett a kopogtató cédulák alkalmazásának bevezetése, tekintve, hogy az egypártrendszer béklyójából felszabadult választópolgárok így élő kapcsolatot teremthettek az újonnan alakult politikai szerveződésekkel. Az információs robbanás az internettel ekkor még nem következett be, így gyakorlatilag az írott sajtón, hirdetési plakátokon és személyes kapcsolatfelvételen alapult a kampány. Az ajánlószelvények átadása pedig kiváló alkalmat kínált arra, hogy a polgárok elmondják véleményüket, vagy pártprogramokat ismerjenek meg.
Az alkotmányosság próbáját kiálló jelöltállítási mechanizmussal kapcsolatban ugyanakkor már a kezdeti időszakban megfogalmazódtak - elsősorban - adatvédelmi aggályok. Sólyom László a 2/1990. (II. 18.) számú AB határozathoz fűzött különvéleményében például azt a hangsúlyozta, hogy a választópolgár személyi számának és lakcímének nyilvánosságra hozatala az ajánlószelvényen, a szükségesnél jobban korlátozza a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Később aztán az adatvédelmi biztos ajánlásaiban adatvédelmi szempontból ugyancsak aggályosnak, illetve túl kockázatosnak találta az ajánlószelvények gyűjtésével kapcsolatos, valamint a kampány során alkalmazott adatkezelést.[3] Ennek oka elsősorban az volt, hogy a rendszer működése a személyes adatok, ráadásul különleges - politikai meggyőződésre vonatkozó - adatok tömeges kezelésével járt együtt, ami pedig - különösen ilyen mennyiségben - adatvédelmi szempontból szükséges garanciák hiányában a visszaélés lehetőségét hordozta magában.
A jelöltajánlás, megszületése óta választási rendszerünk egyik, ha nem a legsérülékenyebb pontja, amelyet ennek ellenére a közjogi választások több területén is alkalmazunk. A 20. század utolsó évtizedében még a céljának megfelelően működő intézmény az ezredfordulótól kezdve egyre inkább problémahalmazzá válik, az ajánlásokkal történő visszaélések nem megfelelő szankcionáltsága - a törvényi szabályozás elégtelensége okán - pedig, végső soron a hatalomba kerülők legitimációját is képes megkérdőjelezni.
- A valótlan adatok feltüntetése az ajánlószelvényeken, az aláírások ellenőrizhetetlensége és ezáltal a személyes adatokkal való visszaélés lehetősége, vagy az ajánlószelvények gyűjtésével kapcsolatos zaklatások csak néhány témakör azok közül, amelyek a 21. század első évtizedének legintenzívebb választási feszültségét okozták.
- Sokáig problémát jelentett a fentieken túl az a választási gyakorlat is, hogy az ajánlószelvényt a névjegyzékbe való felvételről szóló értesítővel egyidejűleg juttatták el a választókhoz, amely így tartalmazott az ajánlószelvény kitöltéséhez szükséges minden adatot. Emiatt rendszeresen előfordult, hogy a postaládákból eltűntek az ajánlószelvények és az értesítők, amelynek következtében a választópolgárok személyes adatai fokozott veszélynek voltak kitéve.[4]
- Színezte a jelöltajánlás rendszeréről kialakult képet az is, hogy - az ajánlószelvényeket egyes jelöltek, illetve jelölőszervezetek a hatékonyabb gyűjtés érdekében fénymásolással hamisították, majd pedig a 2010-től bevezetett, biztonsági jelzéssel ellátott ajánlószelvényeket adták-vették az ajánlószelvények piacán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
