A humán közszolgáltatások vizsgálata és értelmezése körében egyrészt rögzíteni kell, hogy ezek a szolgáltatások közszolgáltatások, így a közszolgáltatásokkal kapcsolatos elméleti kérdések e körben is alkalmazhatóak.[2] Az, hogy a közszolgáltatásokon belül mely szolgáltatások sorolhatók e körbe, a humánszolgáltatások fogalmának vizsgálata alapján dönthető el.
A humánszolgáltatások értelmezése körében elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a humánszolgáltatások és a humán közszolgáltatások mennyiben jelennek meg az egyes államok jog- és igazgatástudományaiban, megállapítható-e közös elem ezen szolgáltatások tekintetében, valamint a tudományos vizsgálat hasonló jellegű szolgáltatásokként kezeli-e őket. Így először a nemzetközi szakirodalomban vizsgálom a humán szolgáltatások helyét és szerepét. A nemzetközi szakirodalom áttekintését követően a humánszolgáltatások hazai értelmezéseit, valamint közszolgáltatási jellemzőit tekintem át, különösen az elmúlt évek viszonylag jelentősebb, közszolgáltatás-szervezési szakirodalmának eredményeire figyelemmel.
A humánszolgáltatások fogalma eltérően jelenik meg az egyes országok közszolgáltatási rendszereiben. Az előzőekben is jeleztem már röviden, hogy a közszolgáltatás általános jogi és igazgatástudományi definíciója nem alakult ki, annak értelmezései körében jelentős eltérések figyelhetőek meg. Így az európai uniós jogban a közszolgáltatás fogalmával szemben az általános érdekű szolgáltatás, az általános gazdasági érdekű szolgáltatás, valamint az egyetemes szolgáltatás jelent meg.[3] A fenti kérdéskörök részletes áttekintése jelentősen meghaladná a disszertáció kereteit, de ez is megerősíti az előzőekben jelzetteket, hogy a disszertáció tárgykörének értelmezése alaposabb áttekintést igényel.
A közszolgáltatások fogalmának kavalkádjához hasonló jelenségek figyelhetőek meg a humánszolgáltatások körében is. Az eltérő közszolgáltatási, jóléti, közigazgatási modellekre figyelemmel több különféle megközelítés alakult ki az egyes országok jog- és igazgatástudományaiban, amelyek szűkebb vagy tágabb körben értelmezték ezeket a humánszolgáltatásokat. A következőkben ezeket az értelmezési elemeket vizsgálnám meg.
A humánszolgáltatások szűkebb megközelítése elsősorban az angolszász - azon belül is az amerikai - jog- és igazgatástudományi megközelítésre jellemző. A humánszolgáltatások (human services) fenti, szűkebb értelemben vett fogalmának meghatározása a történeti hagyományokra vezethető vissza. A történeti hagyományokra építő megközelítés az igazgatástudományi munkák alapján elsősorban szervezeti alapú. A humánszolgáltatások, mint sajátos szolgáltatási típus elkülönült fogalma az Amerikai Egyesült Államok közszolgáltatási rendszerének kiépüléséhez kötődik. Bár már a 13 gyarmat is működtetett bizonyos szolgáltatási típusokat, azonban a humánszolgáltatás fogalma alapvetően a XX. század első felében jelent meg, amikor is megjelentek az első humánszolgáltatási központok (human services center) az amerikai szolgáltatási rendszerben. Ebben a megközelítésben a humánszolgáltatások körébe azokat a szolgáltatásokat sorolták, amelyeket ezek a központok nyújtottak.[4] A humánszolgáltatási központok kialakulása és a humánszolgáltatások ezen szűkebb fogalma a jótékonysághoz (charity) kapcsolódott az angolszász államokban. Így a humánszolgáltatások fogalmát elsősorban a rászoruló személyeknek nyújtott szolgáltatásokban látták az angolszász szerzők. Ennek keretében a humánszolgáltatások hagyományos értelmezési keretei között az anyagi függőség, a betegség és a fogyatékosság jelentette kockázatok elhárításával és kezelésével kapcsolatos szolgáltatásokat tekintették humánszolgáltatásnak, azaz alapvetően a jóléti, szociális szolgáltatásokat sorolták ebbe a körbe.[5]
A rászorultság fogalmát később viszonylag szélesebb értelemben használták, ugyanis annak nemcsak a jövedelmi-vagyoni megközelítését vették alapul. Így kiemelték, hogy a humánszolgáltatások a modern társadalmak jelentette kihívások bővülésével is egy folya-
- 1/2 -
matosan táguló kört fognak át.[6] Ez a megközelítés már átvezetett a humánszolgáltatások jelenlegi, tágabb megközelítéséhez, amely az angolszász társadalomtudományokban a szükségletek kielégítéséhez kapcsolódik.[7] A fenti megközelítés jelentősen tágította a humánszolgáltatások horizontját, így például Michelle E. Martin a humánszolgáltatások körébe sorolja mindazon szolgáltatásokat, amelyek az egyéni szükségletek kielégítéséhez szükséges, a hiányzó vagy kevéssé hatékony egyéni erőforrások pótlásához kapcsolódnak. Martin ebbe a tág fogalomba sorolja a foglalkoztatási szolgáltatásokat, a tiszta, biztonságos és megfelelő környezet kialakításával és fenntartásával összefüggő szolgáltatásokat, valamint az egyéni autonómia kiteljesítéséhez kapcsolódó, segítő jellegű szolgáltatásokat is.[8] Jóllehet, a fogalom tágabb értelmezése szélesebb körben megjelent az angolszász szakirodalomban, azonban a communis opinio továbbra is az, hogy ezek a szolgáltatások elsősorban az egyéni rászorultságból fakadó szükségletek kielégítését szolgálják.[9] Ehhez kapcsolódóan William R. Burger a humánszolgáltatások közé az egészségügyi és szociális jellegű, rászorultsági alapon nyújtott szolgáltatásokat sorolja, amelyek ellátási formáiként az egészség megőrzését célzó prevenciós szolgáltatásokat, a személyes, életvezetési jellegű tanácsadást, a pszichoterápiás foglalkozásokat, a krízisintervenciós szolgáltatásokat sorolta.[10]
A humánszolgáltatások szűkebb körben vett fogalma ennek megfelelően a jóléti (elsősorban a rászorultsági jellegű szociális és részben egészségügyi) szolgáltatásokra terjed ki. Ezt a modellt főleg az angolszász államok is alkalmazzák, azonban a human services ilyen értelmezése megjelent más, európai államok - elsősorban szociálpolitikai tárgyú - tudományos munkáiban is.[11]
A humánszolgáltatások tágabb értelmezése elsősorban az igazgatástudományban jelent meg. Ezen megközelítés alapján a humánszolgáltatás alapvetően személyes jellegű szolgáltatási tevékenység, amely sok esetben szellemi munkához kötődik, s amelynek területén erős állami szabályozás jelenik meg.[12] A fenti fogalom széles körben elterjedt a német igazgatástudományban, ahol a Humandienstleistungen körébe sorolják az egészségügyi szolgáltatásokat,[13] a szociális ellátásokat,[14] az oktatási szolgáltatásokat,[15] a kutatás megszervezését és annak támogatását,[16] valamint a kulturális közszolgáltatásokat.[17] Ez a felfogás alapvetően az igazgatástudományokban jelent meg, azonban a jogtudományra is hatással volt. Ez különösen a közigazgatási jog különös részével kapcsolatos munkákban jelenik meg, mint szerkesztési elv. A humánszolgáltatásokkal összefüggő közigazgatási kérdéseket a többkötetes munkákban általában egy köteten belül helyezik el, figyelemmel az igazgatási terület fent vázolt hasonlóságaira. Ez a megközelítés azonban nem kizárólagos, még a német orientációjú és német közigazgatási jogtudományban sem, amelynek egyik fő oka az, hogy egyes humánszolgáltatásokra vonatkozó területek önálló jogággá váltak (ilyen például a német jogban egyértelműen önálló jogágnak minősülő szociális jog). Azonban ez, a szabályozási terület és logika hasonlóságán alapuló megközelítés a német közigazgatási jogban erőteljesen érvényesül.[18] Ehhez kötődik, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körébe vonható területeket a német jogban a gazdasági közigazgatás körében tárgyalják, azaz a közszolgáltatásokon belül a jogirodalom érdemi különbséget tesz a humán és a gazdasági jellegű szolgáltatások között.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
