Jelen tanulmányban a harmadik hatalmi ág működésének két jelentős és aktuális problémájára fókuszálunk. Nevezetesen az ítélkezés hatékonyságával és a bírói etikával foglalkozunk.
A bírói szervezet működésének legfontosabb tesztje a hatékonyság. A jogalkalmazás hatékonyságát a jog "általában" vett hatékonyságához hasonlóan lehet vizsgálni, de itt elég releváns különbségek lépnek fel. Közülük a legjelentősebbeket mutatjuk be.
Először, a jogalkalmazás a jog által meghatározott tények jogi konzekvenciáinak kötelező megállapításán alapszik. Ezzel kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy a jogalkalmazás olyan mértékben hatékony, amilyen mértékben az állami szervek megfelelően állapítják meg mindazoknak a tényeknek a konzekvenciáit, amelyekkel kapcsolatban az érvényes jog értelmében azokat meg kell állapítani.
Másodszor, a jogalkalmazás hatékonysága vizsgálható azon hatás szempontjából, amelyet egy konkrét ügyben alkalmazott egyes és konkrét norma gyakorol címzettjének viselkedésére.
Harmadszor, a jogalkalmazás hatékonysága vizsgálható azon hatás szempontjából is, amelyet a jogot alkalmazó szerv döntése motivációsan gyakorol azokra a személyekre, akik nem címzettjei annak, a jog pro futuro jobb betartásának irányában.
A jogalkalmazás hatékonysága nélkülözhetetlen komponense a jog hatékonyságának. Ez formailag abban nyilvánul meg, hogy a jogszabályok milyen mértékben érvényesülnek a jogalkalmazás során. Tartalmilag azonban a jogalkalmazás hatékonyságán a társadalmi környezetében megmutatkozó hatékonysága értendő. Tehát a jogalkalmazás akkor hatékony, ha működése a jogszabályokban foglalt fő- és alcélok elérését eredményezi.
A jogalkalmazás hatékonyságát számos jogi és nem jogi tényező befolyásolja.1
Több mint kézenfekvő, hogy egyfelől a jogpolitika, másfelől a jogalkotás minősége és mennyisége a jogalkalmazás hatékonysága szempontjából is meghatározó jelentőségű.
A bírói jogalkalmazás hatékonyságának egyik záloga, hogy a legfelsőbb bíróságok valamennyi jogrendszerben biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét.
A Legfelsőbb Bíróság e tevékenysége azonban nemcsak a bírói jogalkalmazás, hanem a jog hatékonyságának fokozásához is hozzájárulhat, éspedig jogfejlesztő szerepe révén.2 Hazánkban az ítélőtáblák tehermentesítő szerepe folytán ez még erőteljesebbé válhat.
A modern jogrendszerek hatékonyságát fokozó bírói jogfejlesztésre nem nehéz példát hozni, mivel világjelenség. Csak utalnék a termékfelelősség intézményének a bíróságok általi kiépítésére, a férjezett nő önálló vagyonának megteremtéséhez és törvényi elismeréséhez vezető equity elvekre Angliában, a német "Treu und Glauben" bírói gyakorlatára, a technikai fejlődés követelte "responsabilité du fait des choses" intézményére Franciaországban, vagy a közép-kelet-európai államok házassági bontóper szisztémáját modernizáló joggyakorlatra stb.
A jogfejlesztéshez képest ugyan kevésbé látványos, de - mint korábban láttuk - a joghatékonyság szempontjából igencsak releváns a jogalkalmazás mindennapi jogszabály-értelmező tevékenysége, különösen a törvényekkel kapcsolatban.
Ami az angolszász irodalmat illeti, ott az értelmezési módszereknek valamiféle meghatározott rendje kevéssé alakult ki. Három alkalmazott módszerről, ill. elvről beszélnek: a "leteral rule"-ról , a betű szerinti értelmezésről, ha a szöveg egyszerű; a "golden rule"-ról, amely szerint a szavaknak közönséges értelmet kell tulajdonítani, feltéve, hogy ez nem vezet abszurd következményre, vagy ellentmondásra a törvény egyes részei között; végül a "mischief-rule"-ról, azaz arról a módszertani elvről, amely a törvény általános irányát és célját tartja szem előtt. Az angol törvényértelmezés legfőbb eltérése a kontinentálistól, hogy Angliában nagyobb a törekvés a betű szerinti értelmezésre, melynek magyarázata a következőkben rejlik.
A római-germán (kontinentális) jogrendszerek összefüggő egészet, "zárt rendszereket" alkotnak, amelyekben mindenfajta kérdés - legalábbis elméletben - egy létező jogszabály "értelmezésével" megoldható, ill. megoldandó. A common law ezzel szemben "nyílt rendszer". Olyan módszer felhasználását jelenti, amely mindenfajta kérdés megoldását lehetővé teszi, de nem tartalmaz olyan anyagi jogszabályokat, amelyeket minden körülmények között alkalmazni kellene.
Még a jogi faktorok körében maradva, ki kell emelni a jogtudomány, az ügyészi gyakorlat, az ügyvédség, valamint a jogtanácsosok szerepét, akik - bár országonként, ill. jogrendszerenként eltérő mértékben - aktív hatást gyakorolnak a bíróságok tevékenységére. Az ő révükön egyfelől kiküszöbölhető a bírói jogalkalmazás belterjessége, zártsága, másfelől pedig frissítik, dinamikusabbá és hatékonyabbá, teszik a bírói gyakorlatot, sőt jogfejlesztő funkciója betöltésében is komoly partnerek.
A bírói jogalkalmazás hatékonyságát több nem jogi tényező is befolyásolja, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak.
Elsőként említendők a szervezeti faktorok, úgy mint a bírósági rendszer elemeinek összehangolt működése, a bírósági munka szervezettsége, a bírói állomány megfelelő volta, a jól funkcionáló információs rendszer stb.
A bírói jogalkalmazás hatékonysága függ attól a mikroklímától, amelyben végbemegy. A normális, alkotó légkör ugyanis hozzájárulhat a bürokratizmustól és formalizmustól mentes jogalkalmazáshoz.
Mivel a bírák is emberek, így személyiségüknek is fontos szerepe van a jogalkalmazó tevékenységük hatékonysága szempontjából. Elsőrendű jelentősége van a bírák szakmai felkészültségének, politikai és jogi kultúrájának, hivatásbeli etikájának, jogtudatának, gyakorlatának, tekintélyének, tapasztalatainak, valamint pszichológiai jellemzőinek.
Végül, de nem utolsósorban az élet- és munkakörülményeket is befolyásoló tényezőket kell értékelnünk. Ezek sorában a bírák jogállását, munkaterhét, továbbképzését, a bíróságok technikai és biztonsági ellátottságát, a helyiségeket, a bírói munka javadalmazását, valamint az előmeneteli rendszert emelhetjük ki.
A bírói tevékenység hatékonyságának mérésére szolgáló egyik bevett módszer, amely az egy-egy bírósági szervezetre vonatkozóan a megfellebbezett ítéletek számának alakulásából, ill. a fellebbviteli bíróság helybenhagyó vagy megváltozató, esetleg hatályon kívül helyező döntéseinek számából von le következtetéseket. Előbbieknél jóval elterjedtebb az a modell, amely az eljárás egyszerűségén, gyorsaságán, olcsóságán, következetességén és alaposságán méri le a hatékonyságot.
Ami a perek időtartamát illeti, azok rövidebb vagy hosszabb voltát strukturális, társadalmi-, gazdasági tényezők kondicionálják. (pl. bírói szerep, bírák és kisegítő személyzet létszáma stb.)
Példának okáért, az USA és Nagy-Britannia a hosszú ideig tartó perek országai, míg Németország és Franciaország a rövid perek országai.3
A ködös Albion fővárosában, Londonban az első tárgyalási napra 3 évet kell várni, míg az Egyesült Államokban még hosszabb ez az idő, és ennek duplája is lehet az egyes bíróságoknál. Ellenben a francia alsófokú bíróságoknál a magánjogi perek túlnyomó többsége 4 hónap alatt befejeződik, a németeknél pedig 6 hónap alatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
