Az előzetes normakontroll - más néven a priori vagy preventív felülvizsgálat - meghatározó szerepet tölt be az alkotmánybíróságok hatáskörei között, mivel célja annak megakadályozása, hogy a jogbiztonság sérelmével ex tunc hatállyal kelljen a meglévő jogviszonyokba beavatkozni, azt semmisnek nyilvánítani, valamint annak elkerülése, hogy olyan norma implikálódjon a jogrendszerbe és váltson ki joghatásokat, amely alkotmányellenes. Így az alkotmányosság nem sérül, valamint a törvényhozó szerv tekintélye sem szenved csorbát.[1] Ennek érdekében az alkotmánybíróságok a jogszabályokat még a hatálybalépésük előtt indítványra vizsgálják és döntenek alkotmányosságukról. E hatáskör tekintetében az alkotmánybíróság absztrakt normakontrollt gyakorol, amely formai és tartalmi szempontú, tehát mindenre kiterjedő alkotmányossági vizsgálatot feltételez. Az előzetes normakontroll hatáskör leggyakrabban a még ki nem hirdetett törvények vonatkozásában merül fel, de léteznek olyan alkotmánybíróságok, amelyek nemzetközi szerződések ratifikálás előtti felülvizsgálatára,[2] valamint a házszabály alkotmányosságának vizsgálatára is jogosultak.[3] Mivel a decentralizált (amerikai) modellt követő alkotmánybíráskodásban - Írországot kivéve - nem létezik az absztrakt normakontroll, főként nem az előzetes felülvizsgálat, ezért a kelseni modellt követő alkotmánybíróságok gyakorlatát kívánom e tanulmányban - a teljesség igénye nélkül - áttekinteni.
Írország azon különleges, amerikai alkotmánybíráskodást követő országok közé tartozik, amelynek alkotmánya lehetővé teszi a Legfelsőbb Bíróság számára az előzetes normakontroll hatáskör gyakorlását, amelyet az alkotmány véleményezésre küldésnek nevez. A Parlament mindkét kamarája által elfogadott vagy elfogadottnak tekintett törvényjavaslatokat az elnök, az Államtanács véleményének kikérését követően a Legfelsőbb Bíróságnak véleményezésre megküldheti abból a célból, hogy az döntsön a javaslat vagy annak egyes rendelkezésének vagy rendelkezéseinek alkotmányellenességéről. A véleményezésre küldött törvényjavaslatot az államfő a Bíróság döntéséig nem írhatja alá. A Legfelsőbb Bíróság eljárásának kezdeményezésére a javaslat miniszterelnök által történő aláírásra felterjesztésétől számított 7 napon belül van lehetőség. Az indítványról a Legfelsőbb Bíróság legalább öt bírából álló tanácsa dönt, - ahogy az alkotmány fogalmaz - a lehető legrövidebb időn, de legfeljebb a véleményezésre küldéstől számított 60 napon belül. A Bíróság a határozatát nyilvánosan hirdeti ki, amely kétirányú lehet: egyrészt alkotmánysértőnek minősítheti a véleményezésre küldött törvény valamely rendelkezését, ilyen esetben az államfő a törvényjavaslat aláírását megtagadja; minden egyéb esetben a Legfelsőbb Bíróság határozatának kihirdetését követő legrövidebb időn belül aláírja a normakontroll tárgyát képező törvényjavaslatot.[4]
A föderatív államberendezkedést követő államoknál szükséges megkülönböztetni a normaalkotó hatáskörök előzetes vizsgálatát az a priori felülvizsgálattól. E hatáskör gyakorlása során ugyanis az alkotmánybíróság azt dönti el, hogy egy adott norma kihirdetése az államszövetség vagy a tartomány hatáskörébe tartozik-e. Ez azonban nem nevezhető klasszikus értelemben vett normakontrollnak.[5]
Ausztriában az 1925. évi alkotmány vezette be a szövetségi döntőbírósági funkciót, amely szerint a szövetségi kormány vagy valamely tartományi kormány kérésére a Verfassungsgerichthof állapítja meg, hogy a törvényhozás vagy a végrehajtás valamely aktusa a Szövetség vagy a Land hatáskörébe esik-e.[6]
Németországban egyrészt az alkotmányos szervek közötti vitákban törvény előzetes vizsgálatára van lehetőség, amennyiben az államfő megtagadja a norma kihirdetését, és valamely másik alkotmányos szerv nem ért egyet a köztársasági elnök álláspontjával, az alkotmánybírósághoz fordul. A Bundesverfassungsgericht ilyen esetben először a törvény alkotmányosságáról határoz, majd ezt követően vizsgálja a kihirdetés megtagadásának alkotmányosságát. Speciális szabály, hogy egy törvény hatálybalépése az alkotmánybíróság határozathozataláig késleltethető, ha a testület annak végrehajtását ideiglenesen felfüggesztette. A felfüggesztő határozat indokolásában a jogalkotónak a felfüggesztés tartama alatt az alkotmányba ütközést ki
- 74/75 -
kell küszöbölnie; ha a határidő eredménytelenül telik el, az alkotmánybíróság a törvényt megsemmisíti.[7] A Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában volt példa arra, hogy a felfüggesztő határozat meghozatalát követően a vizsgált törvény megsemmisítés okán később sem lépett hatályba. Így a művi terhességmegszakításról 1974. június 18. napján elfogadott és pár nappal később kihirdetett norma hatálybalépését a Bundesverfassungsgericht Baden-Württemberg Tartomány kormánya indítványára elhalasztotta, majd 1975 februárjában megsemmisítette. Valamint 1983-ban felfüggesztette a népszámlálásról szóló törvény alkalmazását, amely jogszabály soha nem lépett hatályba.[8]
Olaszországban az osztrákéhoz hasonló megoldás érvényesül, nevezetesen a kormány a régió által elfogadott törvényt kihirdetése előtt a Corte Costituzionale elé utalhatja, amennyiben a kormányzat álláspontja szerint a regionális jogszabállyal a régió túllépte hatáskörét. Ilyen esetben a norma közzétételétől számított 60 napon belül fordulhat az alkotmánybírósághoz.[9] Ha a régió a felhívás ellenére továbbra is fenntartja abszolút többségű szavazatát, a kormányfő a második szavazásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül indítványozhatja a testület eljárását. A megkeresés felfüggesztő hatályú, és az alkotmánybíróság nincs konkrét határidőhöz kötve határozata meghozatalát illetően. Az alkotmánybíróság megalapozatlanság esetén elutasítja az indítványt, ellenkező esetben az állam és a régió közötti kontradiktórius eljárás alapján megsemmisíti az eljárás tárgyává tett jogszabályt.[10]
Spanyolországban pedig az előzetes normakontroll iránti indítványt kezdetben alkotmányerejű törvények javaslatai ellen nyújthatta be a kormányfő, 50 képviselő vagy 50 szenátor, az ombudsman, illetve az autonóm közösségek - végrehajtó vagy képviseleti - szervei a szavazástól számított 3 napon belül. A normaszöveg alapján a szabályozás megkövetelte, hogy annak szövegét előzőleg véglegesen megállapítsák. A Tribunal Constitucional e hatáskörét azonban 1985-ben, mint a törvényalkotásba való beavatkozást, megszüntették.
Összességében elmondható, hogy ami a nagy múltra visszatekintő alkotmánybíróságokat illeti, meglehetősen korlátozottan érvényesül e hatáskör, konkrét, a klasszikus értelemben vett előzetes normakontrollra vonatkozó alkotmányi rendelkezés nem fedezhető fel.
Az 1958-as alkotmány meghatározta államszervezetben az Alkotmánytanács a törvényalkotás fontos elemeként került létrehozásra. Nem meglepő, hogy a francia Alkotmánytanács hatásköre sokáig kizárólag az előzetes normakontrollban testesült meg. Ezen eljárás tárgyai a parlamenti kamarák ügyrendjei,[11] a nemzetközi szerződések, az alkotmányerejű törvények, vagyis az organikus törvények, továbbá az ezen kívül eső, de nem rendeleti útra tartozó rendes törvények lehetnek.[12] Előzetes normakontrollnak minősíthető az az eset is, ha a törvényhozási eljárás során kiderül, hogy valamely javaslat vagy módosítás nem törvényi útra tartozik, ilyenkor a kormány azt elfogadhatatlannak minősíti. A kormány és az érintett ház elnöke közötti véleménykülönbség esetén az Alkotmánytanács az előbb említettek kérelmére, 8 napos határidőn belül döntést hoz.[13] Az organikus törvények érvényességi kelléke az előzetes normakontroll eljárás lefolytatása. E normákat a kormányfő formális indítványára automatikusan vizsgálja az Alkotmánytanács.[14] Ezzel szemben a rendes törvények alkotmányossága kontrollálásának indítványozására kezdetben csak a közjogi méltóságok voltak jogosultak, de a gyakorlat azt mutatta, hogy e személyek csak ritkán éltek e jogosítványukkal. 1974-ben kiterjesztésre került az indítványozásra jogosultak köre, mivel lehetővé vált a parlamenti kisebbségek számára is az előterjesztés joga.[15] Ez a módosítás ugyan elméletileg nem volt nagy horderejű, de az ellenzék gyakran alkalmazta politikai taktikaként indítványozási jogát (droit de saisine), amely lehetővé tette a Conseil Constitutionnel számára, hogy aktív szerepet vállaljon a francia alkotmányjog fejlődésében és az alkotmányvédelemben.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
