Az Országgyűlés 2007. szeptember 10-i ülésnapján fogadta el az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt (a továbbiakban: Vagyontörvény). A Vagyontörvény 2007. szeptember 25-én lépett hatályba, kialakította az állami vagyongazdálkodás új szabályozását, egységesítette a tulajdonjog gyakorlásának rendjét, illetve új intézményt hozott létre e célok megvalósítására. A jogalkotó szándéka a korábbi párhuzamos jogi szabályozások felszámolása, a privatizáció befejezésének rögzítése, az intézményi és jogi átláthatóság növelése, illetve a gazdasági és szervezési ésszerűség érvényre juttatása volt. A törvény továbbá lehetővé kívánta tenni az állami vagyon egységes elvek szerint történő kezelését.
Tanulmányunk célja egyrészt az állami vagyonra vonatkozó hatályos szabályok áttekintése, és ezzel összefüggésben az állami vagyon, nemzeti vagyon és a köztulajdon fogalmának értelmezése. Másrészt értékelni kívánjuk a Vagyontörvény által az állami vagyon kezelésével összefüggésben bevezetett új szabályokat, és megvizsgáljuk, hogy a jogalkotó elérte-e a Vagyontörvény megalkotásával kitűzött célt. Bár a jogalkotó céljai között a gazdaságiak legalább olyan fontosak (ha nem fontosabbak) voltak, mint a jogiak, előbbi szempontú elemzésre jogászként nem vállalkozunk.
Mivel a Vagyontörvény egyik célkitűzése az állami vagyonkezelés egyszerűsítése, az újítások ismertetését és értékelését célszerű a szervezeti reformmal kezdeni. Az új állami vagyonkezelő vázlatos bemutatása keretet ad az állami tulajdon/vagyon definiálásához, melyhez azonban mindenképpen szükséges a Vagyontörvényhez képest szélesebb horizontot áttekinteni. Ennek oka egyrészt, hogy a téma szabályozásához az Alkotmány, a Polgári Törvénykönyv és számos ágazati törvény is hozzájárul, másrészt az, hogy a Vagyontörvény tárgyi hatálya az állami tulajdon/vagyon csak egy részére terjed ki. Az állami vagyonkezelés tárgyának meghatározása után kerül sor az idekapcsolódó legfontosabb jogintézmények, a vagyonkezelői jog és a vagyonkezelési szerződés szabályainak értékelésére.
A Vagyontörvény által elvégzett átalakítás eredményeképpen megszűntek az eddigi állami vagyonkezelő szervek (az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet), és helyettük létrejött az egységes állami vagyonkezelő, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.). A korábbi szabályozáshoz képest előrelépésként értékelhető, hogy az állam vagyontárgyaival magánjogi viszonyba lépő személyek immár biztosan tudhatják, hogy melyik szervezethez kell fordulniuk. Ebben a fejezetben bemutatjuk az új vagyonkezelőt, és annak Kormányhoz fűződő viszonyát.
1.1. Az egységes állami vagyonkezelő létrehozásához a három elődszervezet közül az ÁPV Zrt. szolgált mintául. Az MNV Zrt. részvénytársasági formája, szervezeti struktúrája, jogállása nagymértékben emlékeztet az egykori privatizációs szervezetre. A formával szemben a tartalom azonban alaposan megváltozott. Az 1995. évi Privatizációs törvény, benne a magyar állam privatizációs kötelezettségét előíró szakasz a múlté,1 az intézményes privatizáció lezárult, az ÁPV Zrt. megszűnt. Az állami vagyongazdálkodásnak azonban továbbra is része maradt az értékesítés, amelynek célja a gazdasági szerkezetváltozáshoz, a reformok végrehajtásához, az államháztartás átalakításához, illetve a reformok végrehajtásához szükséges költségvetési források bővítéséhez való hozzájárulás.2 A Vagyontörvény külön fejezetet (V. fejezet) tartalmaz az állami vagyon elidegenítéséről, amely továbbra is a versenyeztetés elvén alapul. A régi és az új vagyonkezelő szervezet működését meghatározó hangsúly azonban megfordult: az ÁPV Zrt. feladata a privatizáció volt, vagyonkezeléssel csak másodlagosan, lényegében csak a privatizáció előkészítése érdekében, átmenetileg foglalkozott, ezzel szemben az MNV Zrt. feladata a vagyonkezelés, és csak eseti jelleggel veszi igénybe az értékesítés eszközét.3 Amíg az ÁPV Zrt.-t célfeladatra hozták létre, tehát ideiglenes szervezet volt, addig az új állami vagyonkezelővel hosszú távon számolhatunk.
Az MNV Zrt. ötvenmillió forintos alaptőkével rendelkezik, a működéséhez szükséges forrást pedig a központi költségvetés biztosítja.4 Az MNV Zrt. élén "nevesített igazgatóságként" a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) áll, amely gyakorolja az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét, továbbá jogosítványokkal rendelkezik az MNV Zrt. működése vonatkozásában. Az állami vagyonnal összefüggésben a Tanács és munkaszervezete között olyan hatáskörmegosztás van, mely biztosítja, hogy stratégiai jelentőségű és magas értéket képviselő ügyekben a Tanács, más esetekben a Zrt. vezérigazgatója, esetleg más vezető beosztású munkatársa hozzon döntéseket.5
Kiemelendő, hogy az MNV Zrt.-re bízott vagyon az állam tulajdona, ezek a vagyonelemek nem tartoznak az MNV Zrt. saját vagyonához, ugyanígy az állami vagyon értékesítéséből és hasznosításából befolyó bevételek sem a társaságot illetik, azt főképp a rábízott vagyon értékének megőrzésére, gyarapítására, hasznosítására kell fordítania. Ezt erősíti meg az Államháztartási törvény (a továbbiakban: Áht.), mely kimondja, hogy az MNV Zrt. által végzett értékesítések, az állami vagyonnal való gazdálkodásból származó bevételek - ami az előbbi szabály mellett megmarad - a központi költségvetés bevételét képezik.6
1.2. A Tanács azonban az állami vagyongazdálkodás terén nem élvez teljes szabadságot: minthogy az MNV Zrt. részvénytársasági formában működik, így a részvényes döntési jogkörei behatárolják az ügyvezetés mozgásterét. Az egyedüli részvényes jelen esetben a magyar állam, melyet a pénzügyminiszter képvisel a részvényesi jogok gyakorlójaként. Az állami vagyonkezelő tehát nem függetlenítheti magát a Kormánytól, nem mehet szembe annak akaratával. A pénzügyminiszter a részvényesi jogok gyakorlójaként határozatokat hozhat, amelyeket az MNV Zrt. köteles követni.7
Ez a kapcsolat egyben azt is jelenti, hogy a vagyonkezelő és a Kormány köteles együttműködni. Azonban a Kormánnyal való szoros együttműködés nem jelenti azt, hogy a társaság közhatalmi szerv. Hangsúlyozni kell, hogy az MNV Zrt. az üzleti forgalomban a többi szereplőhöz képest mellérendelt viszonyban van, privilégiumokat nem élvez, nem "közjogi részvénytársaság". Mindez összhangban van az Alkotmány azon szabályával, miszerint a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.8 Ennek megfelelően az MNV Zrt.-re is irányadóak a 33/1993. (V. 28.) AB határozat elvi tételei, amelyek még az ÁV Rt. alapításával kapcsolatosak, és megerősítik, hogy az állami vagyont kezelő részvénytársaság is osztja a többi részvénytársaság jogi sorsát.
A pénzügyminiszter utasítási jogán túlmenően a Kormánynak néhány, a Vagyontörvény hatálya alá tartozó esetben konkrét döntési (az egymilliárd forintot meghaladó ingyenes vagyonátadás esetében), illetve előzetes hozzájárulási (állami társaságok részére nyújtott tulajdonosi kölcsön esetében) hatásköre van, amivel szintén korlátozza a Tanács döntési mozgásterét. 9
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
