E rövid bevezető célja, hogy rámutasson a magyar jog-összehasonlítás kutatásával kapcsolatos alapdilemmákra. Ha egy kutató nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a jog-összehasonlítást önálló tudománynak vagy pedig az egyes szakjogtudományokban alkalmazott módszernek tekinti, akkor az eredményei pontatlanok és konfúzak lehetnek. A közjogi komparatisztika hazai történetének kutatása a módszerként felfogott jog-összehasonlítás kutatásával kapcsolható össze, mivel az összehasonlító módszer alkalmazását vizsgálja a közjog területén. További fontos kérdés, hogy vajon a külföldön dolgozó szerzők munkássága a magyar tudománytörténet részét képezi-e, mivel megalapozottan lehet amellett érvelni, hogy azt inkább nemzetközi kontextusban érdemes tárgyalni.
Kulcsszavak: jog-összehasonlítás, összehasonlító módszer, eszmetörténet, jogtudomány, magyar jogtudomány
Amikor 2003 körül elkezdtem a magyar jog-összehasonlítás történetével foglalkozni,[1] egy ilyen konferencia ötlete még fel sem merülhetett volna, egyszerűen azért, mert - annak ellenére, hogy a modern magyar jogi gondolkodás kutatásának és a marxista torzítástól mentes újraértékelésének ekkorra már kialakult egy új hagyománya[2] - a jog-összehasonlítás magyar tudománytörténetének feltérképezése távol állt a kutatók érdeklődésétől. Ennek oka részben a jog-összehasonlítás "műfaját" körülölelő állandó bizonytalanság, részben pedig - ezzel összefüggésben - a kiindulópontok meghatározatlansága volt. Azaz a magyar jog-összehasonlítás történetének kutatása egyrészről megkövetelte azt, hogy a kutatónak magáról a jogösszehasonlításról legyen egy koherens, a tudományelmélet kortárs eredményeinek megfelelő képe, másrészt a magyar jogi és jogelméleti gondolkodás történetét is kellett egy bizo-
- 148/149 -
nyos szintig ismernie. (Paradox módon az egyetlen használható kiindulópontot a jogelmélet területén sokszor és megalapozottan kárhoztatott Szabó Imre két írása jelentette, melyek hangneme és szemléletmódja azonban jelentősen különbözött a szerzőnek a magyar jogelmélet történetét osztályharcos és inkvizitórius szellemben feldolgozó műveitől.[3])
Nem nehéz belátni, hogy ezekre az előismeretekre miért van szükség: a kutatási cél kijelölése minden esetben döntően hat a kutatás eredményeire, hiszen megjelöli azokat a legalapvetőbb pontokat, melyek között az eredmények is alakot öltenek. Csak példaként: teljesen másmilyen történetet rekonstruálhatunk, ha a jog-összehasonlításra a jogtudomány egyes területeinek kiegészítő módszereként tekintünk, vagy ha a jog-összehasonlítást autonóm tudományos tevékenységként fogjuk fel. Ezekkel a dilemmákkal szembe kellett nézni, ebben nagyon nagy segítséget kaptam Péteri Zoltántól, aki nagyon érzékenyen, sosem a saját álláspontját erőltetve támogatott abban, hogy kialakuljon bennem egy átfogó kép a jog-összehasonlításról - ami természetesen nem áll túl távol az övétől.
Mint látható, véleményem szerint a tudománytörténet-írás előfeltétele egyes alapkérdések átgondolása, mert csak ezek tisztázását követően lehet valóban tudományos értékű kutatást végezni. Két alapproblémát villantanék fel a konferencia résztvevői számára, természetesen elfogadva, sőt bátorítva az eltérő álláspontok megfogalmazását.
Az első kérdés, amit mindenképpen érinteni kell, hogy mi is valójában a jog-összehasonlítás. A módszer vagy tudomány hamis dilemmája végigkíséri a jog-összehasonlításról való modern gondolkodást, és hajlamosak vagyunk még ma is valamelyik felfogás mellett elkötelezni magunkat. Véleményem szerint azonban a jog-összehasonlítás természetét más irányból is meg lehet közelíteni, és ez segít az előbbi, valójában teljesen meddő kettősségen túllépni. René David már a hetvenes években is arra hívta fel a figyelmet, hogy a jog-összehasonlításként összefoglalóan felcímkézett tevékenységek nem takarnak koherens tudományos kiindulópontokat vagy célokat. Véleménye szerint voltak és vannak olyan szerzők, akik a jogösszehasonlítást tevékenységük önálló tárgyaként, tudományként fogják fel, míg egy sokkal szélesebb körben pedig az egyes jogi problémák megoldásánál kiegészítésképpen alkalmazzák az összehasonlító módszert.[4] Hangsúlyozni kell, hogy ez a két megközelítés nem áll ellentétben egymással, hierarchikus viszony sincs köztük, hanem egyszerűen a kutatók céljai, szocializációja és érdeklődése miatt különböznek.
Kutatásaim során úgy láttam, hogy az első csoporthoz kapcsolódó jog-összehasonlítás története értelmesen feldolgozható és kutatható, különösen azért, mert ezekből a szerzőkből mindig kialakul egy olyan autonóm tudósközösség, mely egy meghatározott intézményrendszer keretei között a tudományosság igényével fejleszti tovább a jog-összehasonlításról vallott nézeteket.[5] A modern jog-összehasonlításról szóló munkámban e felfogás tudománytörténetének megírására tettem kísérletet, és ugyanezzel a szemmel dolgoztam fel a mo-
- 149/150 -
dern magyar jog-összehasonlítás történetét is. Jelen konferencia témája véleményem szerint a második, az összehasonlító módszert kiegészítő eszközként felfogó megközelítés keretei közé illik, és így itt is gyümölcsöző kutatások folytathatók. Különösen érdekes lehet az általam már részben feldolgozott általános összehasonlító jogi gondolkodás és a közjogi komparatisztika közötti kölcsönhatások tanulmányozása, ezeknek a megismerése a jogtudomány fejlődésének általános kérdéseihez is közelebb vezethet.
Az előbbi kérdéssel egyenrangú fontosságú, hogy vajon létezik-e egyáltalán magyar jogösszehasonlítás. Elsőre ez a kérdés teljesen értelmetlennek, vagy egyenesen ijesztőnek tűnhet, azonban ha következetesen végiggondoljuk, akkor már egyáltalán nem is annyira "felkavaró". A jog-összehasonlítás minden bizonnyal a jogtudomány "legnemzetközibb" területe, hiszen az összehasonlítást csak valamilyen külföldi "elem" bevonásával lehet értelmesen elvégezni. (Ez természetesen nem zárja ki a belső jog különféle területeinek vagy időpillanatbeli állapotainak összehasonlítását, de ezek nyilvánvalóan vagy a szakjogi tudományokhoz, vagy a jogtörténethez tartoznak.) E jellegzetesség miatt a különféle összehasonlító munkák jelentős része ab ovo átível a nemzeti jogi gondolkodás határai felett, és ez nemcsak a kutatások tárgyaira, hanem az azok megismeréséhez választott módszerekre is igaz. Emiatt pedig már megalapozottan kérdőjelezhető meg, hogy vannak-e a jog-összehasonlításnak különféle nemzeti történetei; vagy pedig helyesebb lenne-e mondjuk általában a jog-összehasonlításról és annak történetéről beszélni.
Úgy gondolom, hogy jelen esetben sem egymást kizáró dilemmákkal, hanem sokkal inkább egymást kiegészítő szempontokkal állunk szemben. A jog-összehasonlítás elsődleges közege természetszerűleg a nemzetközi jogtudomány,[6] azonban emellett a jog-összehasonlításnak ugyanúgy léteznek nemzeti történetei is.[7] A jog-összehasonlításnak a meghatározott - általában nemzeti keretekkel összekapcsolódó - kultúrákhoz kötődő történetei annak fejlődésében kiemelt szerepet játszanak, mivel ezek közvetítik a nemzetközi eredményeket a hazai jogtudomány és jogi gondolkodás számára. A magyar jog-összehasonlítás általános történetében erre számos példát találhatunk: Pulszky Ágost Henry Sumner Maine Ősi jogát nemcsak lefordította 1875-ben, hanem terjedelmes kommentárral is ellátta, melyből a magyar olvasó kimerítően tájékozódhatott a külföldi eredményekről; Szászy István pedig, aki az idős Éduard Lamberttel együtt bíráskodott Egyiptomban 1938-től 1941-ig, összehasonlító magánjogi tankönyvével jelentősen hozzájárult a jog-összehasonlítás francia hatás alatt kiformálódó magánjogi orientációjú és közös jogi elemek (droit commun législatif) felfedezésére törekvő felfogásának hazai megismertetéséhez.
További érdekes és fontos kérdés, hogy vajon a magyar jog-összehasonlítás részét alkotják-e azoknak a tudósoknak a munkái, akik magyarként, de külföldön, egy másik tudós-
- 150/151 -
közösség részeként foglalkoztak jog-összehasonlítással. Ilyen szerző lehet például a nemzetközi összehasonlító jogi akadémia (Académie internationale de droit comparé) megalapításában elévülhetetlen érdemeket szerző Balogh Elemér (1881-1955), a francia jog-összehasonlítás tudományszervezésében egy időben fontos szerepet játszó Zajtay Imre (1912-1983), vagy a legjelentősebb összehasonlító jogi bibliográfiát évtizedeken keresztül szerkesztő Charles Szladits (1911-1986). Úgy gondolom, hogy e ponton érdemes egy fontos választóvonalat meghúzni. Elfogadva a szociológiai tudományelmélet egyik fontos alaptételét, miszerint a tudomány egyik fontos ismertetőjegye a tudósok közösségi tevékenysége, és ebből következően a tudomány kutatásának "alapegysége" a tudósközösség, úgy gondolom, hogy a fenti szerzők és munkásságuk nem tartozik a magyar jog-összehasonlításhoz, mivel nem váltak részévé, vagy csak rövid ideig voltak részei a hazai tudományos életnek, tudományos közösségnek. Ez természetesen semmilyen értékítéletet sem jelent a személyüket és munkásságukat illetően, pusztán amellett érvelek, hogy célszerűbb tevékenységüket a nemzetközi jog-összehasonlítás - pl. Balogh Elemér - vagy egy másik nemzeti jog-összehasonlítás - Zajtay esetében a francia, Szladits esetében pedig az amerikai - keretei között vizsgálni. Azaz, véleményem szerint azok a szerzők tartoznak a magyar jog-összehasonlítás történetéhez, akik tevékenységüket döntően a magyar tudományosság keretei között végezték, magyar vagy más nyelveken.
Mint látható, amellett érvelek, hogy a jog-összehasonlításnak több története is van, az lehet nemzetközi vagy nemzeti, és e történet hangsúlyai azzal összhangban változhatnak is, hogy a jog-összehasonlítást a tudományos reflexió önálló területeként, vagy pedig a szakjogi kutatásokat segítő módszerként fogjuk fel. Éppen ezért tartom fontosnak e konferenciát, amelynek célja, hogy megvizsgálja a közjogtudományok körében alkalmazott jog-összehasonlítás dualizmus kori történetét. Ez a történet egyelőre még "megíratlan" - mint oly sok minden más a jog-összehasonlítás vonatkozásában -, azonban biztos vagyok benne, hogy a konferencián elhangzó előadások és az azokból készülő tanulmányok értékes hozzájárulást jelentenek majd ehhez a történethez. Ezzel pedig nemcsak a magyar jogi gondolkodás és jog-összehasonlítás történetére vonatkozó ismereteink gazdagodnak, hanem a jog-összehasonlítás problémáira vonatkozó általános ismereteink is. ■
JEGYZETEK
[1] Fekete Balázs: Két vázlat a magyar összehasonlító jogi gondolkodás tablójához. Adalékok a magyar jogösszehasonlítás történetéhez, Állam- és Jogtudomány, 2005/1-2, 143-169.; Fekete Balázs: A modern jogösszehasonlítás paradigmái. Kísérlet a jogösszehasonlítás történetének új értelmezésére, Gondolat, Budapest, 2011, 160-195. Átdolgozva és kiegészítve: Fekete Balázs: A jogösszehasonlítás magyarországi történetének és alkalmazásának alapkérdései = szerk. Jakab András, Menyhárd Attila: A jog tudománya, HVG-ORAC, Budapest, 2015, 419450.
[2] Szabadfalvi József munkássága és Varga Csaba szöveggondozásai és -kiadásai e hagyomány központi elemei.
[3] Szabó Imre: Az összehasonlító jog Magyarországon = Szabó Imre: Szocialista jogelmélet, KJK, Budapest, 1967, 196-218.; Szabó Imre: Elemér Balogh et l'Académie internationale de droit comparé = eds. Szabó Imre - Péteri Zoltán: Comparative Law-Droit comparé. Selected Essay for the 10th International Congress of Comparative Law, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978, 11-22.
[4] Vö. René David: Les grands systèmes de droit contemporains, Dalloz, Paris, 1982, 13.
[5] Vö. Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete, Osiris, Budapest, 2002.
[6] Az általam ismert legjobb összefoglalás: Léontin-Jean Constaninesco: Traité de droit comparé I, LGDJ, Paris, 1972, 8-161.
[7] Pl. Marc Ancel: Cent ans de droit comparé en France = Livre centanaire de Société de Législation Comparé, LGDJ, Paris, 1963, 3-21.; Max Rheinstein: Comparative Law and Conflicts of Law in Germany, University of Chicago Law Review, 1934/35, 232-269.; a 2006-ban megjelent Oxford Handbook of Comparative Law önálló fejezeteket szentel egyes nemzeti "történeteknek" (Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, az Egyesült Államok).
Visszaugrás
