A Ptk. elfogadásával egy új jogintézmény, bizalmi vagyonkezelés került bevezetésre Magyarországon. Ez jól illeszkedik abba nemzetközi tendenciába, hogy az elmúlt harminc évben számos, a római magánjogi hagyományokon nyugvó jogrendszerű ország alkotott jogszabályt a vagyonkezelésre, amely a common law-tól eltérő magánjogi alapokra épül és nem ismerte trust intézményét.[2]
A Ptk.-val egyidejűleg lépett hatályba a Bvktv.,[3] amely az anyagi jogi szabályokhoz képest a bizalmi vagyonkezelés közjogi hátterét adta meg. A jogalkotó ezzel a törvénnyel engedélyezési és nyilvántartásba vételi előírásokat vezetett be, amelyek a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok alanyaira és tartalmára is hatással bírtak. A bizalmi vagyonkezelés üzletszerű tevékenységként való végzéséhez hatósági engedélyt, míg a nem üzletszerű, vagyis eseti bizalmi vagyonkezelés vonatkozásában a jogviszony nyilvántartásba vételét írta elő, mindkét esetre Magyar a Nemzeti Bankhoz telepítve hatósági jogkört.[4]
A bizalmi vagyonkezelés intézményének bevezetése számos egyéb jogszabály módosítását is magával vonta. Kifejezetten kedvező adó- és illetékszabályok biztosítják azt, hogy a magánvagyonok kezelése versenyképes lehessen. Emellett az egyes nyilvántartási kötelezettség alá eső vagyonelemek (ingatlanok, társasági
- 5/6 -
részesedések, gépjárművek stb.) tulajdonjogának átvezetéséhez szükséges eljárási szabályok is bevezetésre kerültek.
Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozások működésének engedélyezését nemzetközi összehasonlításban szigorú feltételek teljesítéséhez kötötte a Bvktv., amely jelentősen megnehezített azt, hogy ebben az iparágban szerepet vállalni kívánó szakemberek ilyen szolgáltatást nyújthassanak. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a Bvktv. 2017. évi módosítása az engedélyezési feltételrendszert teljesíthetőbbé tette, mindezt úgy, hogy jogalkotó által garanciálisnak tekintett alapvető személyi, tőke és infrastrukturális követelmények fennmaradtak.[5] Az üzletszerű és eseti bizalmi vagyonkezelés elhatárolása is megváltozott, a díjazás mértékéhez kötött korábbi szempont hatályon kívül helyezésre került és csak a jogviszonyok számán alapul a megkülönböztetés. Újdonságnak minősült az, hogy az ügyvédi irodák számára is lehetővé vált az üzletszerű bizalmi vagyonkezelés, azonban erre gyakorlati példát mind mai a napig nem találunk.
2017-ben a Bvktv. mellett a Ptk. egyes anyagi jogi szabályait is érintette. Ezek köréből a kiemelendő külföldi szakirodalomban in terrorem, illetve no-contest klauzulaként ismert jogvesztés kikötésének lehetősége,[6] amellyel kizárható a kedvezményezett más jogcímen vagy jogalapon történő igényérvényesítése a kezelt vagyonnal szemben. A módosítás, bár nem nevesíti, de jogszabályi hátteret biztosít arra, hogy a nemzetközi gyakorlatban elterjed protektor, mint a vagyonkezelő tevékenységét felügyelő személy, kerülhet kijelölésre a vagyonrendelő által.[7] Korábban jogértelmezési bizonytalanságot okozott annak eldöntése, hogy a vagyonrendelő a felmondási joga kizárható-e. Egyes vélemények szerint ennek gátját képezte az, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra is alkalmazandó megbízási szerződés szabályai ezt kifejezetten tiltják.[8] Ugyanakkor jelentős igény mutatkozott erre gyakorlatban, mivel a vagyonrendelő halála esetén a szerződéses pozíciója megörökölhető, vagyis az örökösnek lehetősége lenne a vagyonkezelési jogviszonyt rendes felmondással megszüntetni, ami adott esetben ellentétes a vagyonrendelő eredeti szándékával. A Ptk. módosítása egyértelművé tette, hogy a vagyonrendelő érvényes kizárhatja szerződés felmondásának jogát.[9] Ehhez kapcsolódik a bizalmi vagyonkezelés és a végintézkedés közötti összhang további finomhangolása is. Egyrészt a jogviszony végrendelettel történő létesítése esetén annak létrejöttének időpontját, másrészt a vagyonrendelés és kötelesrész egymáshoz való viszonyát egyértelműsítette a magánjogi
- 6/7 -
kódex.[10] Ezzel a jogalkotó eloszlatta azt a bizonytalanságot, hogy a vagyonrendelő által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon a kötelesrész alapjához számítandó-e. Az öröklési jogviszonyokhoz kapcsolódóan a Hetv. módosítása a hagyatéki eljárás szabályait tovább részletezte kifejezetten a bizalmi vagyonkezelésre irányadó új jogi normákkal.[11]
Meghatározó jelentőségű mérföldkőnek tekintendő a vagyonkezelő alapítvány intézményének bevezetése 2019-ben.[12] A Vatv. lehetővé tette, hogy magánérdeket szolgáló vagyonkezelő alapítvány létesítésére is legyen lehetőség és a rugalmas szabályaival ez a családi vagyonoknak a családtagok, rokonok javára történő, akár generációkon átnyúló egyben tartására ad jogi keretet.[13] Kifejezett újdonsága, hogy hibrid vagyonkezelésre is lehetőséget biztosít, mivel a magáncélú vagyonkezelő alapítvány nem csak az alapító által induló vagyonként átruházott vagyont kezelheti, hanem akár harmadik személyekkel is köthet bizalmi vagyonkezelési szerződéseket. Ehhez kapcsolódóan fontos megjegyeznünk, hogy az ilyen vagyonkezelési jogviszony nem tartozik Bvktv. hatálya alá, vagyis a vagyonkezelő alapítvány tevékenységéhez nem kell az MNB engedélyét beszerezni, illetve az ilyen jogviszonyokat az MNB nem tartja nyilván. Ez egyébként bizonyos jogalkalmazási problémákat is felvetett a kezelt vagyonba tartozó vagyonelemek (Pl. ingatlan, üzletrész stb.) tulajdonjogának hatósági nyilvántartásban történő átvezetése során, mivel a vagyonkezelő az ilyen minőségű státuszát, tulajdonjogát hatósági engedéllyel vagy bizonyítvánnyal nem tudta igazolni. Megállapíthatjuk azonban, hogy napjainkra az illetékes hatóságok és bíróságok ezt a nehézséget a gyakorlatukban kezelni tudják.
Kiemelendő továbbá, hogy a Vbt. 2020. évi módosítása lehetővé tette azt, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszonnyal kapcsolatos valamennyi jogvita esetén választottbírósági alávetésre legyen lehetőség.[14] A jogalkotó mérlegelte és értékelte azt, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok esetében különösen indokolt a nyilvánosság kizárása mellett akár idegen nyelven, külföldi jog alapján jogvita eldöntése.[15] A magyar szabályozás nemzetközi viszonylatban is példaértékű,
- 7/8 -
mivel nem csak a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel, hanem azzal összefüggő bármely jogviszony vonatkozásában helye van választottbírósági kikötésnek.[16]
A Bvktv. hatályos szabályozása szerint, ha valaki több vagyonkezelési jogviszonyban is vagyonkezelőként jár el, úgy a tevékenysége üzletszerűnek minősül, és csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével végezheti ezt.[17] A gyakorlatban sok esetben szeretné egy család több tagja a vagyonát bizalmi vagyonkezelésbe adni, és az is életszerű, hogy több tulajdonostárs (pl. ingatlan vagy cég esetében) együtt szeretne vagyonrendelést létesíteni. Több vagyonrendelő esetében azonban sokszor nehezen meghatározható, hogy az így egy vagy több vagyonkezelési jogviszonynak minősül-e. Ez joggyakorlatban is számos problémát eredményezett, amit a Magyar Nemzeti Bank állásfoglalásaiban próbált meg kezelni.
Az MNB rámutatott arra,[18] hogy nem csak a vagyonkezelő oldaláról vizsgálható az üzletszerűség, még ha a jogszabály alapvetően az ő személyével köti is össze e fogalmat. Ugyanabban a jogviszonyban szereplő több vagyonrendelő egymáshoz való viszonya és szerződéses akarata is befolyásolhatja egy jogviszony minősítését az üzletszerűség tekintetében. A szerződéskötést megelőzően vizsgálni szükséges, hogy a vagyonrendelők között fennáll-e olyan szoros kapcsolat, ami kizárja rendszeres haszonszerzésre törekvést, illetve az üzletszerűség szabályának megkerülését. Ehhez kapcsolódóan jó példa az az eset, amikor négy családtag nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelést kívánt létrehozni az évtizedek óta működtetett családi vállalkozás hosszútávú közös fenntartása érdekében.[19] Az MNB rámutatott arra, hogy több vagyonrendelő által egy bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötését a vagyonrendelők közötti szoros jogi kapcsolat alapozza meg - ilyen lehet a vagyonrendelők közötti családi kapcsolat -, az egyszeri szerződéskötés szükségszerűsége miatt nem tekinthető aggályosnak a jogviszony nem üzletszerű volta. Ha a vagyonrendelők személyükben családi vagy akár
- 8/9 -
társasági jogi (pl. egyik vagyonrendelő a másiknak egyben tulajdonosa is) kapcsolatban állnak és a vagyonrendelésnek ez lényegi ismérve, úgy ilyen esetben feltételezhető, hogy nem rendszeres haszonszerzésre törekedve létesít velük a vagyonkezelő bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt.
Összességében tehát vagyonrendelők közötti családi, üzleti vagy ahhoz hasonló jogi kapcsolat hiányában egy olyan szerződés megkötése, amelynek keretében többféle vagyonrendelésre, ténylegesen több szerződéses viszony létrejöttére kerülne sor, a Bvktv. üzletszerűségre vonatkozó előírásainak a megkerülését eredményezné. A fentiek alapján tehát nemcsak a vagyonkezelő oldaláról vizsgálható az üzletszerűség, még ha a jogszabály alapvetően az ő személyével köti össze e fogalmat. Ugyanazon jogviszonyban megjelenő több vagyonrendelő egymáshoz való viszonya és szerződéses akarata is befolyásolhatja egy jogviszony üzletszerű minősítését.
Másrészről azt is figyelembe kell venni, hogy önmagában az a tény, hogy egy bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban a vagyonkezelő kezelt vagyont különböző pénz- és tőkepiaci eszközökbe fekteti be díjazás ellenében és a kedvezményezettek javára kifizetéseket teljesít, még nem jelenti azt, hogy a bizalmi vagyonkezelő üzletszerűen ját el.[20] Azonban csak a konkrét bizalmi vagyonkezelési szerződés, továbbá a kifejtett bizalmi vagyonkezelési tevékenység ismeretében dönthető el, hogy a bizalmi vagyonkezelő ténylegesen megvalósít-e egy, az MNB engedélyéhez kötött tevékenységet. Nem zárható ki ugyanis, hogy a felek a szerződéssel egy ilyen tevékenység végzését kívánják leplezni.
Tipikus eset a gyakorlatban, amikor a vagyonrendelő saját maga szeretne a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján vagyonkezelőként eljárni. Az Amerikai Egyesült Államokban elterjedt ún. living trust jogi konstrukciója kifejezetten erre a célra került kialakításra, elsősorban a hagyatéki eljárás elkerülése érdekében.[21] Ilyen esetekben a vagyonrendelő egyoldalú jognyilatkozattal saját magát jelöli vagyonkezelőnek (self-settled trust) azzal, hogy életében diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a vagyonkezelő (discretionary trust), továbbá a vagyonrendelő az első számú kedvezményezett. A vagyonrendelő-vagyonkezelő halála esetére pótvagyonkezelőt jelöl ki, aki viszont már csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezik, így leginkább arra terjed ki a jogköre, hogy a kezelt vagyont kiadja a
- 9/10 -
kedvezményezettek második osztályába tartozó személyeknek. Az ilyen tartalmú vagyonrendelés ideális arra, hogy egyrészt a vagyonrendelő elkülönítse a vagyonának egy részét, másrészt a vagyonrendelő életében továbbra is korlátlanul rendelkezhessen a vagyona felett, harmadsorban pedig ez a jogi konstrukció a végintézkedés funkcióját is betölti.
A magyar gyakorlatban is elterjedt ez a megoldás, amelynek érvényességéhez egyértelmű formai követelmény a vagyonrendelés közjegyzői okiratba foglalása,[22] eltérően a szerződéshez képest, ahol elegendő a magánokirat. Abban az esetben viszont, amikor a vagyonrendelő maga mellett már a jogviszony létesítésekor további vagyonrendelőt is kijelöl, akkor kérdésessé válik, hogy ez egyoldalú vagyonrendelésnek vagy szerződésnek minősül-e. El kell határolni egymástól a jogviszonyt keletkeztető jogügyletet (szerződés, egyoldalú jognyilatkozat) az az alapján létrejövő jogviszonyoktól. A vagyonrendelő saját maga, mint vagyonkezelő részére történő vagyonelkülönítése dogmatikailag egyoldalú jognyilatkozattal jön létre, vagyis közokiratba kell foglalni. Ehhez képest a vagyonrendelő egy további jogviszonyt is létesít a másik vagyonkezelővel, ami viszont szerződésnek minősül. Megítélésünk szerint ebből eredően a probléma megközelítése során a két jogviszony elhatárolható egymástól az alakiság tekintetében, vagyis a vagyonrendelő és másik vagyonkezelő közötti jogviszony létrehozható szerződéssel, míg a saját maga számára létesítendő vagyonelkülönítést, mint egyoldalú jognyilatkozatot közjegyzői okiratba kell foglalni. Természetesen praktikus lehet ilyen esetben a két jogviszonyt továbbra is egyetlen, közjegyzői okiratba foglalni.
Mint korábban utaltunk rá, a bizalmi vagyonkezelési jogviszony szerződéssel, egyoldalú jognyilatkozattal és végrendelettel létesíthető, amelyekre eltérő szabályok vonatkoznak az alakiságuk tekintetében. Ezen túlmenően a Ptk. további alaki feltételt nem támaszt a végrendelettel létesítendő bizalmi vagyonkezeléssel szemben. Ehhez képest a Bvktv. nyilvántartásba vételi szabályai további megkötést is tartalmaznak. A nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok nyilvántartásáról a Bvktv. rendelkezik, ez határozza meg, hogy kit lehet a nyilvántartásba nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelőként bejegyezni.[23] A Bvktv. a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt létrehozó szerződéssel szemben a Ptk. szabályaihoz képest további követelményt támaszt a nyilvántartásba vétel során és előírja, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződést közokiratba, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.[24] A Ptk. és
- 10/11 -
a Bvktv. rendelkezéseinek összevetése jogértelmezési kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy a végrendeletet is szükséges-e közokiratba, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba foglalni ahhoz, hogy érvényes legyen. A jogértelmezést nehezíti, hogy Ptk. szabályai nem tesznek különbséget az üzletszerű és nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés szabályai között, míg a Bvktv. csak "szerződés" fogalmát használja.[25]
A Ptk. szabályai alapján, ha egy jognyilatkozat tekintetében jogszabály meghatározott alakiságot rendel, akkor a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes.[26] A Ptk.-nak ezeket a szabályait az öröklési jogi jognyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell. Ebből eredően a szabályozás logikája az, hogy a kötelmi jog területén a fenti szabályok főszabály szerint alkalmazandók, míg más jogterületeken, így az öröklési jog terén hézagpótlóak. Vagyis, a Ptk.-nak öröklési jogi könyvében található, a végintézkedésre vonatkozó szabályai az elsődlegesek, és ha azok nem adnak teljes szabályozást, akkor alkalmazandó a fenti kötelmi jogi szabályok.
A Ptk.-n kívüli jogszabály is előírhat kötelező alakiságot egyes jognyilatkozatokra, és annak megsértése esetére a Ptk. az érvénytelenség jogkövetkezményeit rendeli alkalmazni. A jelen esetben ilyen Bvktv. 18/A. § (3) bekezdése szerinti szabály, amely a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési szerződés esetére ír elő Ptk.-hoz a képest további alakisági követelményt.
A szabályozás a végrendeleti úton létesítendő bizalmi vagyonkezelési jogviszony alakiságával kapcsolatos érvényesség szempontjából a hivatkozott jogszabályi környezetben első ránézésre nem egyértelmű, mint azt a gyakorlatban is tapasztaltuk. Látszólag a végrendeleti úton létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra a Ptk.-nak a szerződés szabályait rendeli alkalmazni, amelyek esetében a Bvktv. közokiratot vagy ellenjegyzett okiratot követel meg, míg a Ptk. kötelmi jogi szabálya szerint a jogszabály által előírt alakiság be nem tartása érvénytelenséget okoz. Ez a gondolatmenet csak a vonatkozó jogszabályok felületes alkalmazása esetén vezethet ilyen konklúzióra, nem tükrözi az egyes törvényi előírások tényleges tartalmát és egymáshoz való viszonyát. Megítélésünk szerint a Bvktv. fenti, az alakiságra vonatkozó szabálya nem érinti az egyszerű magánokiratba foglalt végrendelettel létesítendő bizalmi vagyonkezelési jogviszony érvényességét a következők miatt.
Nagyon leegyszerűsítve a Bvktv. fenti szabálya a bizalmi vagyonkezelési szerződésekre vonatkozik, a végrendeleti úton, illetve egyoldalú jognyilatkozattal létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra nem írja elő az alkalmazását. A jogszabályi előírás nyelvtani értelmezése alapján egyértelmű, hogy a minősített okirati forma
- 11/12 -
alkalmazása csak a szerződéssel létesített nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra alkalmazandó.
A nyelvtani értelmezést támasztja alá a történeti értelmezés is, amely alapján a jogalkotó szándékát kell vizsgálni. E tekintetben az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2019. évi CXVII. törvényhez fűzött indokolását érdemes figyelembe venni, amely a minősített okiratot azért tartja indokoltnak az eseti bizalmi vagyonkezelési jogviszonyoknál, mert az okiratot ellenjegyző ügyvéd, kamarai jogtanácsos, illetve közjegyző eleget tesz a Pmt.[27] szerinti ügyfél-átvilágítási feladatoknak, bejelentési kötelezettségnek, valamint vizsgálja vagyonkezelő tekintetében a büntetőjogi alkalmassági feltételeket, illetve a tényleges tulajdonost.[28] Az előzőeken kívül nem látunk olyan jogpolitikai indokot, ami miatt ez a megkülönböztetés indokolt lenne.
A fentieken túlmenően rendszertanilag is értelmezni kell a szabályozást. A bizalmi vagyonkezelési jogviszony végrendeleti úton létesítésének több stádiuma van, amelynek részletszabályait a Hetv. tartalmazza. Ennek megfelelően az örökhagyó elkészíti a végrendeletét (jogügylet), amivel a vagyonkezelőnek várománya lesz a kezelt vagyonra, a kedvezményezetteknek pedig a kedvezményezetti jogosultságra; az örökhagyó halálával a végrendelet (jogügylet) hatályba lép; az örökhagyó elfogadja a kijelölést, és ezzel jön létre a bizalmi vagyonkezelési jogviszony, mégpedig a vagyonrendelő halálának időpontjára visszamenő hatállyal.[29] Ebből eredően a végrendelet elkészítésekor nem jön létre bizalmi vagyonkezelési jogviszony, ellentétben azzal, ha azt szerződéssel vagy egyoldalú jognyilatkozattal létesítik. Mivel a végrendelet útján történő bizalmi vagyonkezelési jogviszony létrehozása több fázisból áll, és értelemszerűen nem végintézkedés megtételével egyidejűleg jön létre, így csak az örökhagyó halálát követően lesz jelentősége annak, hogy a vagyonkezelő megfelel-e a Bvktv. által támasztott követelményeknek. A bizalmi vagyonkezelés létesítésére irányuló jogügylet létrejöttét követően a vagyonkezelő lesz köteles a jogviszonyt bejelenteni az MNB részére és neki kell majd nyilatkoznia arról, hogy megfelel a követelményeknek. Összességében tehát a bizalmi vagyonkezelési létesítésére irányuló jogügylet azzal válik befejezetté és akkor jön létre, amikor a vagyonkezelő elfogadja a kijelölését, és ezt követően lesz kötelezettsége a vagyonkezelőnek jogviszonyt az MNB részére bejelenteni, vagy az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozásokra irányadó engedélyt megszereznie.
- 12/13 -
Megjegyezzük, hogy a bejelentés elmaradásához sem a Bvktv., sem a Ptk. nem fűz közvetlen szankciót, emiatt a bizalmi vagyonkezelési jogviszony létesítését célzó okirat nem lesz érvénytelen, viszont a bejelentés elmaradása esetén bizalmi vagyonkezelési jogviszonyról hatósági bizonyítvány nem kerül kiadásra, amelynek számos jogkövetkezménye van (pl. a kezelt vagyon nem kap önálló adószámot, nem nyitható önálló bankszámla a javára, a kezelt vagyonba tartozó vagyonelem tulajdonjogának nyilvántartásban való átvezetése nem valósítható meg stb.).[30]
A fentieken túlmenően megítélésünk szerint az egyes jogszabályi rendelkezések tartalmát, logikáját és egymáshoz való viszonyát kell elemezni ahhoz, hogy helyes eredményre jussunk. A kiindulási pont a Ptk. már idézett 6:329. § (3) bekezdése, miszerint az egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. előírása jogdogmatikai szempontból helyesen különbözteti meg egymástól a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt létesítő jogügyletet, ami lehet szerződés, egyoldalú jognyilatkozat és végrendelet, valamint a jogügylet alapján létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt. A bizalmi vagyonkezelési jogviszony végrendelettel történő létesítése esetén a jogviszonyt keletkeztető jogügylet a végintézkedés maga, amelynek érvényességi kellékeit a Ptk. öröklési jogi könyvében található szabályok határozzák meg. A Ptk. 6:329. § (3) bekezdése szerinti szabály szerint a már létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra kell a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait alkalmazni, függetlenül attól, hogy milyen jogügylettel jött létre. Vagyis, a végrendeleti úton történő bizalmi vagyonkezelés létesítésére nem vonatkoznak a Ptk.-nak bizalmi vagyonkezelési szerződésre irányadó szabályok, csak a már létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra.
Ezzel nem áll ellentmondásban a Bvktv. 18/A. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi szabály sem, amely előírja, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződést közokiratba, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A Ptk. 6:329. § (3) bekezdése alapján a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra kell alkalmazni a bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó szabályokat. Ezt kell összevetni a Bvktv. előírásával, amely nem azt írja elő, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony létesítése csak közokiratban vagy ellenjegyzett okiratban történhet érvényesen, hanem azt, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződést - tehát a Ptk. 6:329. § (3) bekezdésének utaló szabálya szerinti, már létrejött jogviszonyt - kell ilyen okiratba foglalni. Ptk. 6:329. § (2) bekezdése alapján a végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszony a vagyonkezelővé való kijelölésnek a vagyonkezelő által a végrendeletben meghatározott tartalommal történő elfogadásával a vagyonrendelő halálának időpontjára visszamenő hatállyal
- 13/14 -
jön létre. A Hetv. alapján a végintézkedéssel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszony létrejöttét megállapító végzésnek tartalmaznia kell a végintézkedésnek a végintézkedéssel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra és a bizalmi vagyonkezelővé való kijelölésre vonatkozó rendelkezéseit.[31] A közjegyző által a hagyatéki eljárásban meghozott végzés közokirat,[32] vagyis a közjegyző foglalja közokiratba a végrendelettel és a vagyonkezelő elfogadó nyilatkozatával létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt, ami tartalmában egyenértékű a Ptk. és Bvktv. fogalomhasználata szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződéssel és megfelel mindkét törvénynek az alakiságra vonatkozó szabályainak.
Összességében tehát a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt létesítő jogügylet a végrendelet, amelynek érvényességére a Ptk.-nak az öröklési jogi szabályai irányadók. Amikor a vagyonkezelő elfogadja a kijelölést, akkor jön létre a bizalmi vagyonkezelési jogviszony, amelynek nyilvántartásba vételét az MNB-nél kérelmezni kell. A kérelem alapjául a hagyatéki eljárásban a közjegyző által meghozott végzés, mint közokirat szolgál, ami megfelel a Bvktv. szerinti elvárásoknak.
Egyelőre a gyakorlatban nem jelentkezett jogértelmezési kérdésként, de a szakirodalomban többen foglalkoztak azzal a kérdéskörrel, hogy a vagyonkezelő által szerződésen kívül okozott károkért a vagyonrendelő egyetemleges felelőssége fennáll-e.[33] A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó Ptk.-beli utaló szabály alapján a megbízási szerződés rendelkezései irányadók a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra, továbbá a megbízási szerződés altípusaként kerültek elhelyezésre az erre vonatkozó jogi normák. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vagyonrendelő és a vagyonkezelő közötti jogviszonyra a megbízás általános szabályai is irányadók, amennyiben a vagyonkezelésre vonatkozó speciális szabály azt nem rontja le. Amennyiben pedig a bizalmi vagyonkezelés megbízási jogviszony, úgy a megbízásra vonatkozó egyéb magánjogi rendelkezések is irányadók, így a megbízott károkozásáért való szabályok is.[34]
Ez a jogértelmezés dogmatikailag akár helytálló is lehet, azonban olyan eredményre vezet, amely nem áll összhangban a bizalmi vagyonkezelés rendeltetésével. A vagyonkezelési jogviszony létrehozását követően a vagyonrendelő nem utasíthatja a vagyonkezelőt, vagyis a vagyonkezelő ettől kezdődően a vagyonkezelést
- 14/15 -
létesítő okiratban foglaltak szerint köteles eljárni, de saját hatáskörében, vagyis nem is kérhet utasítást a vagyonrendelőtől. Ezzel együtt a vagyonkezelő felelőssége önálló lesz.
Megítélésünk szerint ez a kérdéskör jelenleg nem tisztázott a magyar joggyakorlatban, ami a későbbiekben jelentős jogvitákat is okozhat. Értelemszerűen felvetődik tehát az, hogy ezeknek érdemes lenne elébe vágni azzal, hogy a bizonytalanságot jogalkotási szinten előzzük meg.
Az elmúlt tíz évben a magánjogukban gyökeret eresztett bizalmi vagyonkezelés alkalmazása népszerűvé vált. A trust szabályainak magyarországi funkcionális adaptációja jelentősen növeli a vagyontervezés jogi lehetőségeit és nemzetközi viszonylatban is magas színvonalú vagyonvédelmi szabályok alkalmazását teszi lehetővé. A szabályozás a struktúrája és dogmatikai megalapozottsága által biztosítja azt, hogy a gyakorlati tapasztalatokból nyert időszakonkénti finomhangolása mellett szerves részét képezze a társadalmi, gazdasági viszonyoknak és a jogéletünknek. ■
JEGYZETEK
[1] Prof. Dr. Sándor István, PhD, DSc, TEP, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK), ügyvéd és a STEP Hungary elnöke.
[2] Lásd ehhez Sándor István, A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés. Második, átdolgozott kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017. 193-213. o. A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos magyar szakirodalom az elmúlt tíz évben kifejezetten gazdag lett, ezért a jelen írásomban terjedelmi okok miatt csak az adott kérdéskör kapcsán leginkább nélkülözhetetlen tételekre utalunk.
[3] A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény.
[4] Az ezzel kapcsolatos szabályok részletes bemutatásához és elemzéséhez lásd B. Szabó Gábor - Illés István -Kolozs Borbála - Menyhei Ákos - Sándor István, A bizalmi vagyonkezelés. Harmadik, bővített és aktualizált kiadás. ORAC Kiadó Kft., Budapest, 2023. 173-223. o.
[5] Az egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény 29-44. §-ai.
[6] Ptk. 6:311. § (5) bekezdése.
[7] Ptk. 6:325. § (4) bekezdése.
[8] Ptk. 6:278. § (4) bekezdése.
[9] Ptk. 6:326. § (1) bekezdés e) pontja.
[10] Ptk. 6:329. § (2) bekezdése, 7:80. § (1) bekezdése.
[11] Hetv. 6. § (6) bekezdése, 18/A. §-a, 20. § (6) bekezdése, 28. § (1) és (6) bekezdése, 71. § (2a) és (6) bekezdése, 73. § (1) bekezdésének c) pontja, (3) bekezdése, (4) bekezdés b) pontja, 83. § (1) bekezdésének a) pontja, 94. § (1a), (2) és (3) bekezdése, 110. § (2) bekezdésének 15. pontja.
[12] A vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény. Részletes elemzését lásd B. Szabó Gábor - Menyhei Ákos - Sándor István, Az alapítvány. Történeti, tipológiai, működési, adózási és vagyonkezelési omnibus. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021. 149-183 o. Magyar-Csatlós Judit -Magyar Csaba - Sándor István, Vagyontervezési labirintus. Útmutató a bizalmi vagyonkezelés, a vagyonkezelő alapítványok és a magántőkealapok világához. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021. 106-145. o.
[13] A törvényt rövid időn belül három alkalommal is módosították, amely még kedvezőbbé tette a vagyonkezelő alapítvány szervezetének egyszerűsítését.
[14] Vbt. 1. § (4) bekezdése.
[15] Számos további jogszabályt és módosítást fel lehetne sorolni, de a terjedelmi keretek miatt itt most csak a legfontosabbakra tértem ki.
[16] Lásd ehhez Kun Péter - Sándor István - Spiriev Olivér, A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyból származó jogviták választottbírósági elbírálása. Gazdaság és Jog 2023/3-4. 22-30. o.
[17] Bvktv. 3. § (1) bekezdése.
[18] Az MNB 2018. augusztus 14-én kelt állásfoglalása, https://alk.mnb.hu/data/cms2466918/tmp643F.tmp(16138001).pdf (letöltve 2024. szeptember 30. napján).
[19] Az MNB 2022. augusztus 3-án kelt állásfoglalása a bizalmi vagyonkezelési jogviszony többes vagyonrendelése tárgyában, https://alk.mnb.hu/data/cms2603451/247007_2022_kozzeteteli_peldany.pdf (letöltve 2024. szeptember 30. napján).
[20] Az MNB 2021. február 10-én kelt állásfoglalása, https://alk.mnb.hu/data/cms2489418/allasfoglalas_kozzeteteli_peldany.pdf (letöltve 2024. szeptember 30. napján).
[21] Sándor István, A vagyonvédelem jogi eszközeinek legújabb nemzetközi tendenciái. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2019. 104-106. o.
[22] Ptk. 6:329. § (1) bekezdése.
[23] Bvktv. IV. fejezete rendelkezik, különösen a 18/A. §-a.
[24] Bvktv. 18/A. § (3) bekezdése, amely 2020. január 1-től hatályos (tartalmában már 2017-től hasonlóan).
[25] Megjegyezzük, hogy a Bvktv. 18/A. § (3) bekezdése csak a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra vonatkozik, vagyis az üzletszerű bizalmi vagyonkezelési jogviszony egyszerű magánokirattal is létesíthető.
[26] Ptk. 6:4., 6:6., 6:7. és 6:10. §-ai.
[27] A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény.
[28] Az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/8023. számú törvényjavaslat 65. §-hoz fűzött miniszteri indokolás.
[29] A Ptk. 6:329. § (2) bekezdése alapján.
[30] E tekintetben a Ptk. és a Bvktv. kapcsolata hasonló pl. az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés alapjául szolgáló okirat esetéhez, Vö. Ptk. 6:215. § (2) bekezdésével és az Inytv. 32. § (2) bekezdésével.
[31] Hetv. 18/A. § (7) bekezdése.
[32] Pp. 323. § (1) bekezdése.
[33] A témakörrel kapcsolatban lásd legújabban pl. Borbély Zoltán, A bizalmi vagyonkezelő felelősségének egyes elméleti kérdései. Themis 2019/2. 9-15. o., Borbély Zoltán, A bizalmi vagyonkezelő és a trustee felelősségének kérdései. In: Nagy Marianna - Fazekas Marianna (szerk.), Jogi tanulmányok 2022. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. Budapest, 2022. 528-535. o.
[34] Ptk. 6:542. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, DSc, TEP, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK), ügyvéd és a STEP Hungary elnöke.
Visszaugrás
