A választottbírósági törvényi szabályozásnak a közelmúltban két jelentős módosítására is sor került. 2018. január 1-je után a fogyasztóval kötött szerződések arbitrálhatóságát megtiltotta a jogalkotó, majd 2021. január 1-től lehetővé vált a bizalmi vagyonkezelési jogviszonnyal összefüggésben keletkező jogviták választottbíróság előtti rendezése. A tanulmány a két módosítás közötti összefüggéseket elemzi, bemutatva a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokból eredő jogviták arbitrálásának előnyeit, a külföldi példák alapján a hatályos magyar jogi környezetben esetlegesen felmerülő jogértelmezési kérdéseket.
The act on arbitration has recently undergone two significant amendments. After January 1, 2018, the legislator prohibited the arbitrability of contracts concluded with consumers, and from January 1, 2021, it became possible to settle disputes arising in connection with the trust (fiduciary asset management) relationship before an arbitration court. The study analyzes the connections between the two amendments, presenting the advantages of arbitrating legal disputes arising from trust relationships, and the legal interpretation issues that may arise in the current Hungarian legal environment based on foreign examples.
A jelen írásban azt a kérdéskört kívántuk feldolgozni, hogy milyen érvek és ellenérvek mentén vált szükségessé a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) módosítása annak érdekében, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyból származó jogviták választottbírósági hatáskörben történő elbírálására sor kerülhessen.
Egy üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozás és egy, az üzleti életben kifejezetten aktív természetes személy vagyonrendelő között 2015-ben bizalmi vagyonkezelési szerződés jött létre Magyarországon. A vagyonrendelés célja a vagyonrendelő kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaságnak a vagyonrendelő vagyonától történő elkülönítése volt. A kezelt vagyont ennek megfelelően a vagyonrendelő 100%-os tulajdonában álló korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrésze képezte. A felek a bizalmi vagyonkezelési szerződésben a szerződésből származó, azzal összefüggő bármely jogvita esetére - a vagyonkezelő általi külön figyelemfelhívó tájékoztatás után - alávetették magunkat a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöksége által ajánlott Mintaszabályzat szerint megalakuló és eljáró eseti választottbíróság kizárólagos döntésének.
A vagyonkezelő és a vagyonrendelő között a későbbiekben egy további bizalmi vagyonkezelési jogviszony is létrejött, miután a vagyonrendelő egy másik bizalmi vagyonkezelési szerződésben szintén vagyonrendelőként szereplő, szintén természetes személy üzlettársától szerződésátruházás útján annak vagyonrendelői pozícióját is megszerezte jelentős ellenérték fejében. Az átruházott vagyonkezelési szerződés az első szerződéssel megegyező választottbírósági kikötést tartalmazott.
Egy évvel később mindkét bizalmi vagyonkezelési szerződés közös megegyezéssel megszüntetésre került, és a felek megállapodása alapján a vagyonrendelő elismerte a bizalmi vagyonkezelési szerződések alapján fennálló díjtartozását és vállalta annak megfizetését a vagyonkezelő részére. Miután a vagyonrendelő az egyezségi megállapodásokban rögzített fizetési kötelezettségeinek nem tett eleget, a vagyonkezelő választottbírósági eljárást indított.
A választottbírósági eljárásban a vagyonrendelő - mint alperes - hatásköri kifogást adott elő. A Ptk. és a Vbt. vonatkozó szakaszaira hivatkozott, melyek szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződések megkötésekor a vagyonrendelő az üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy volt, azaz fogyasztónak minősült, így a fogyasztó és a vállalkozás közötti bizalmi vagyon-
- 22/23 -
kezelési szerződések részévé váló választottbírósági kikötések, mint tisztességtelen szerződési feltételek, semmisnek minősülnek.[1] Fogyasztói minőségének alátámasztásául elsősorban arra hivatkozott, hogy - bár egyébiránt üzleti tevékenységet rendszeresen folytatott - a bizalmi vagyonkezelési szerződések nem tekinthetők a mindennapi életben gyakran előforduló ügyletnek, a magyar jogban újnak tekinthető jogintézmény sajátosságai még jogi vagy gazdasági szakemberek által is legfeljebb csak felszínesen ismertek, így annak üzleti hatásai, követelményrendszere nem volt számára érthető, továbbá átfogó ismeretekkel a bizalmi vagyonkezelési jogviszony jellegéről nem rendelkezett. A hatásköri kifogását meghatározó jogi tényként tehát alperes azt nevezte meg, hogy míg a vagyonkezelő, azaz a felperes, kifejezetten a bizalmi vagyonkezelési tevékenység üzletszerű folytatására alapított, engedéllyel rendelkező gazdasági társaság, addig a választottbírósági eljárás alperese üzleti tevékenységet ugyan folytatott, de bizalmi vagyonkezelési szerződés vonatkozásában üzleti tevékenysége körén kívül járt el. Külön hivatkozott mindezeken felül az alperes arra a tényre, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás a bizalmi vagyonkezelési szerződések megkötésével egyidejűleg kiadta a vagyonrendelők részére az akkori törvényi előírások szerint kötelező lakossági ügyfél tájékoztatót, amelyből következően alperes állítása szerint a vagyonrendelőket maga a vállalkozás is fogyasztónak tekintette.[2]
A felperes bizalmi vagyonkezelő vállalkozás ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a jogvita tárgyává tett szerződések nem fogyasztói, azaz fogyasztó és vállalkozás között létrejött szerződések, önmagában abból ugyanis, hogy a szerződéskötő fél természetes személy, még nem következik fogyasztói minősége. Állította, hogy a vagyonrendelés céljára tekintettel a bizalmi vagyonkezelési szerződések a vagyonrendelő üzleti tevékenységét elősegítendő kerültek megkötésre, azok nem a mindennapi élet szükségleteinek kielégítését célozták. E körben utalt egyebek mellett arra is, hogy önmagában a rendelt vagyon jellege és a vagyonrendelés célja, a jelentős szerződésátruházási díj önmagában kizárja, hogy a bizalmi vagyonkezelést valamely magánszükséglet kielégítésének igénye, és nem üzleti, gazdasági cél motiválta volna.
Mielőtt ismertetjük a választottbíróság, majd a Fővárosi Törvényszék döntését, szükséges a közelmúlt jogfejlődésének kontextusában elhelyezni a választottbírósági szerződések problematikáját a fogyasztói szerződések viszonylatában, figyelemmel a bizalmi vagyonkezelési szerződésekkel összefüggő jogviszonyokra is. A fogyasztói szerződésekből eredő jogviszonyok arbitrabilitása - a közelmúlt jogfejlődését vizsgálva - jelentős differenciáltságot mutat, úgy a jogalkotás, mint a jogalkalmazás területén.[3] Ezt a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggő jogviszonyok tekintetében tovább árnyalja a Vbt. 1. § (3)-(4) bekezdésének 2021. január 1. napjától hatályos szövege,[4] mely lehetővé tette bizalmi vagyonkezelési szerződéssel összefüggő bármely jogviszony vonatkozásában választottbírósági kikötés alkalmazását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
