A büntetőjog alapvető hordozója és kifejezője a nemzeti identitásnak és a szuverenitásnak, ennélfogva sokáig ellenállt a külső hatásoknak. Az emberi jogi szempontok először a büntető eljárásjogba hatoltak be, az utóbbi években azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéletei jelentősen és közvetlenül érintettek számos büntetőjogi kérdést. Magyarországon elsősorban a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel és az önkényuralmi jelkép használatával foglalkozó ítéletek váltottak ki figyelmet. A strasbourgi joggyakorlat azonban ezen túlmenően is számos büntetőjogi kérdésre hatással van, gondoljunk csak a teljesség igénye nélkül a visszaható hatályra, a büntetőjogi szankciókra, a büntetéskiszabásra, a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó bűncselekményekre, vagy a ne bis in idem elvre.[2] Ennek ellenére a mai napig nem egységes az álláspont abban a kérdésben, hogy a strasbourgi ítéletek milyen jelentőséggel bírnak a jogalkalmazásban. Nemrég a Kúria ismételten úgy foglalt állást, hogy "a védő által felhívott EJEB határozatok sem vehetők figyelembe; a Be. 649. § (4) és (5) bekezdése alapján is csak az adott ügyben meghozott EJEB határozat alapozhat meg felülvizsgálatot".[3] Az alkotmánybírósági és a bírósági gyakorlat megosztottsága miatt aktuális e kérdés vizsgálata.
Magyarország 1990. november 6-án írta alá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményt (Egyezmény), melynek a belső jogba átültetése az 1993. évi XXXI. törvénnyel történt meg. Az Egyezmény már kihirdetését megelőzően jelentős hatást gyakorolt a magyar jogra, hiszen az Alkotmány "alapjogi rendelkezései nagyrészt az Egyezmény és más nemzetközi emberi jogi dokumentumok ... szövegét vették alapul, ha nem éppen lefordították".[4] Az Alkotmánybíróság működésétől kezdve elkötelezett volt az Egyezmény iránt. A testület már a halálbüntetés eltörléséről szóló 23/1990. (X. 31.) AB határozatban hivatkozott az Egyezményre és az európai jogfejlődés irányára, holott Magyarország ekkor még az Egyezményt sem írta alá. Sólyom László megfogalmazásában ez az "európai mérce" keresésének és figyelembevételének demonstrációja volt,[5] ugyanakkor az európai gyakorlat legitimációs erővel is bírt.[6]
1993-ban az Egyezmény törvényi kihirdetésével a belső jog részévé vált. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott: "[a]z Alkotmány 7. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság az Alkotmány rendelkezéseinél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs". Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezésénél fogva a nemzetközi jog bizonyos szabályai, a "vállalt" nemzetközi kötelezettségek kötelezően érvényesülnek.[7]
Az EJEB esetjogát a rendes bíróságok felé nagyrészt az AB határozatok közvetítették, hiszen a testület rendszeresen hivatkozott az EJEB döntéseire. Büntető eljárásjogi kérdésekben az alkotmánybírósági döntések és a strasbourgi határozatok szinte azonos gondolatmenetét érzékletesen mutatta be Tóth Mihály.[8] Büntető anyagi jogi szempontból az Egyezményre és a strasbourgi gyakorlatra való hivatkozás leggyakrabban a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben történt meg. Mindazonáltal az a kérdés, hogy a Bíróság esetjoga milyen szerepet játszik az értelmezési folyamatban, igen kényesnek bizonyult, hiszen közvetlen összefüggésben áll azzal, hogy melyik testület rendelkezik az értelmezés hatalmával. Nem véletlenül hangsúlyozza Bragyova András, hogy "lényegi különbség van az Egyezmény és az alkotmánybíróságok kapcsolata, illetve a Bíróság és az alkotmánybíróságok kapcsolata között".[9] Sólyom a strasbourgi gyakorlat figyelembevétele melletti érvként hozza fel, hogy
- 347/348 -
"a strasbourgi bíróság ítéleteinek indokolásában foglalt elvi megállapítások irányt mutathatnak az Alkotmánybíróság számára mind az Alkotmány, mind az előtte megtámadott jogszabályok értelmezésében. A strasbourgi joggyakorlat ilyen iránymutató hatása egyaránt befolyásolhatja az adott ügyben részes államot, az egyezmény egyéb aláíróját, sőt, a bíróság joghatóságán kívüli államokat is."[10] Az alapjogok értelmezésével kapcsolatban már az Egyezmény kihirdetését követően a strasbourgi joggyakorlat figyelembevételét deklarálta a testület. Az Alkotmánybíróság 1994-ben leszögezte, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezménynek az 1993. évi XXXI. törvénnyel történt kihirdetését követően, a belső jogi szabályozás és az Európai Emberi Jogi Bíróság joggyakorlata közötti összhang biztosítása érdekében a 48/1991. (IX. 26.) AB határozatban megfogalmazott tételeket (ABH 1991, 206.) a most kifejtettekkel összhangban tartja fenn.[11] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint "jelentősen hozzájárulnak a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi korlátozásának szűkítéséhez az Emberi Jogok Európai Bíróságának, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 10. cikkének megsértése tárgyában hozott határozatai."[12]
A 18/2004. (V. 25.) AB határozatban pedig úgy foglalt állást a testület, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának felfogása a magyar joggyakorlatot alakítja és kötelezi. Ugyanezen határozatban a véleményszabadság védelmének a demokratikus társadalmakban a jogállamiság által megkövetelt minimumszintjét biztosítani hivatottnak tekintette a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat.[13] Az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta a testület, hogy "az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelmi szintet".[14]
Az Alaptörvényben a Q) cikk foglalkozik a nemzetközi jog és a belső jog kapcsolatával. Ez a cikk egy erős nemzetközi jog melletti elkötelezettség kibontását is lehetővé tenné, ugyanakkor az utóbbi években elfogadott AB határozatokhoz fűzött különvélemények jól mutatják, hogy a testület távolról sem egységes annak megítélésében, hogy a nemzetközi kötelezettségek és kiemelten az EJEB gyakorlata milyen szerepet tölthetnek be az értelmezésben.[15] A 61/2011. (VII. 13.) AB határozatban a testület a Q) cikket a pacta sunt servanda elvével hozta kapcsolatba. "A pacta sunt servanda elvéből [Alkotmány 7. § (1) bekezdés, Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdés] következően tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző, »precedens-határozataiból« ez kényszerűen nem következne."[16] A bírák kizárásának szabályait vizsgáló 34/2013. (XI. 22.) AB határozatban a testület bővebben foglalkozott a Q) cikk értelmezésével. "Az Alaptörvény Q) cikkének (2) és (3) bekezdéseiben foglalt alkotmányos szabályok szerint Magyarország arra vállal kötelezettséget, hogy elfogadja a nemzetközi jog általános szabályait, és biztosítja a nemzetközi jog és a belső jog összhangját. Az Alaptörvény e rendelkezései Magyarországot azoknak az államoknak a közösségébe sorolja, amelyek az általános nemzetközi jogot magukra nézve kötelezőnek ismerik el, és ugyanazokat a nemzetközi szabályokat követik .... Magyarország részvétele az államok közösségében, az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekre figyelemmel, azt a kötelezettséget hárítja az Alkotmánybíróságra, hogy a hazai jogszabályoknak a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, illetve a nemzetközi jog más forrásai esetén a jogszabályban kihirdetett nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban álló értelmezését fogadja el és érvényesítse mindaddig, amíg ez az értelmezés az Alaptörvény értékrendszerével is összeegyeztethető. Az Alkotmánybíróság ilyen megfontolásokból kiindulva vizsgálta a jogelv nemzetközi jogban, illetve annak jogvédelmi mechanizmusaiban fellelhető értelmét, keresve azt is, hogy a nemzetközi jogban megjelenő felfogás az alkotmányjogi panaszokban felvetett konkrét kérdés megválaszolásához milyen mércét nyújthat."[17] Pokol Béla szerint azonban ezzel túl messzire ment a határozat, mivel ez az értelmezés "a magyar állami szuverenitás lényegi felszámolását" jelenti.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
