Jelen cikk fókuszában annak a jelenségnek az új típusa áll, amely már az első iskola megalakulása óta létezik.[1] A bullying, majd az online világ robbanásszerű változásai miatt kialakult cyberbullying olyan társadalmi probléma, amelyre nem lehet rövid és egyszerű választ adni. Alapvető problémaként jelentkezik nemzetközi szinten, hogy a cyberbullying (magyar terminológiával cybermegfélemlítés) nem bír egységes fogalommal.[2] A bullying kapcsán az 1980-as évektől induló fejlődésnek köszönhetően már meghatározásra kerültek az alapvető fogalmi elemek, mint az ismétlődés, az erőegyensúly felborulása, a szándékos magatartás stb.[3] Ugyanakkor a cybermegfélemlítés vonatkozásában két irányzat alakult ki: az egyik szerint a cyberbullying csak egy újabb eszköz, a másik szerint egy új jelenség. A konzervatív iskola hívei azt vallják, hogy a bullying csupán egy újabb platform, ahol megvalósulhat a megfélemlítő magatartás,[4] míg az önálló cselekmény álláspontot vallók szerint az anonimitás, a felmérhetetlen számú személy, akikhez egy pillanat alatt eljuthat az adott információ, valamint annak lehetősége, hogy mindent el lehet menteni egy kattintással, megalapozza a különbségtételt.[5]
Mindemellett egy másik sajátossággal is meg kell küzdeni, ugyanis a bullying és cyberbullying kifejezések - az angol és néhány skandináv nyelvet kivéve - nem létező szavak a magyar nyelvben.[6] Ebből kifolyólag a zaklatás és online zaklatás fogalomhasználat terjedt el a médiában, ami rendkívül félrevezető, mivel bullying és cyberbullying magatartás megvalósulhat zaklató elem nélkül is (például sexting), s zaklatás is tényállásszerű lehet anélkül, hogy azt bullying magatartásként lehetne értékelni. Következésképp a magyar kriminológia és jogtudomány a megfélemlítés és cybermegfélemlítés kifejezést alkalmazza, így jelen cikk is e nézőpontot képviseli.
Számos cybermegfélemlítés-fogalom ismert, például a Patchin-Hinduja szerzőpáros szerint "szándékos és ismételt sérelemokozás számítógép, mobiltelefon és más elektronikai eszköz segítségével".[7] Peter K. Smith értelmezésében egy agresszív, szándékos cselekmény, amelyet egy ember vagy csoport is elkövethet, de kizárólag elektronikus úton, időben ismétlődő módon, olyan áldozat sérelmére, aki nem tudja magát megvédeni.[8] Rodkin és Fischer közös kutatása inkább alkotóelemeket próbált feltárni, amelyek elengedhetetlenek egy cyberbullying-fogalomhoz, s ennek alapjául Dan Olweus három fő elemét tekintik (szándékosság, ismétlődés, erőegyensúly felborulás). Az általuk kialakított definíciós elemek: (i) mindenütt jelen lévő, ha egy elektronikai eszköz be van kapcsolva; (ii) anonim; (iii) fizikai távolság tekintetében kiterjedt; (iv) nehéz felderíteni; (v) változó időtartamú, mivel egy feltöltött kép meghatározhatatlan ideig lehet fent az online térben és (vi) potenciálisan elérhető megszámlálhatatlan nagyságú hallgatóságnak.[9]
Számos további fogalommeghatározást lehetne említeni,[10] de jelen cikk az alábbi definíciót alkalmazza a továbbiakban:
"Diák vagy iskolai alkalmazott által, vagy sérelmére, elektronikus eszköz által elkövetett, szándékos, egyszeri vagy ismétlődő magatartás, amelynek célja az erőegyensúly felborítása, s megvalósítja az alábbiak bármelyikét:
a) testi-lelki egészség sérelme vagy tulajdonban való károkozás, illetve ezek bekövetkezése a körülmények alapján valószínűsíthető; vagy
b) ellenséges oktatási környezet létrehozása, vagy az iskola által nyújtott szolgáltatásoktól, hasznoktól és lehetőségektől való megfosztás.
Az iskola hatáskörrel bír a diák véleménynyilvánításának korlátozására:
a) az iskolában, iskolaidőben;
b) az iskola által felügyelt, támogatott, szervezett eseményeken, programokon;
c) az iskolán kívüli, elektronikus eszközzel való véleménynyilvánítás esetén, ha az adott véleménynyilvánítás és az oktatási intézmény között az elegendő kapcsolat fennáll, és a véleménynyilvánítás lényeges bomlasztást okoz az iskolai környezetben."[11]
E fenti fogalom egy átfogó kutatás eredményeként született. Elsőként az akadémiai világ által fontosnak tartott elemek kerültek megvizsgálásra, majd az USA-ra helyeződött a kutatás fókusza, tekintettel arra, hogy a jelenség kutatásában, esetjogi és jogszabályi hátterében az egyik legelőrehaladottabb ország. A tudományos nézőpontok megismerése után az USA összes tagállamának antibullying törvényei kerültek górcső alá, szűkítve a kutatást arra a 27 tagállamra, amelyek expressis verbis alkalmazzák a cyberbullying terminust. A jogalkotást követően az esetjogra irányult a kutató-
- 52/53 -
munka, amelynek fő kérdése, hogy a diákok véleménynyilvánítási szabadsága meddig terjed, azaz az iskola mikor bír hatáskörrel a diák véleményének korlátozására offline és online esetekben egyaránt.[12]
Mindezek összevetéséből született meg a fenti komplex cybermegfélemlítési fogalom, ami egyedülálló a tekintetben, hogy minden oldal nézőpontját megjeleníti egymással összeegyeztethető módon.
A továbbiakban jelen tanulmány a DigComp modell alapjait mutatja be, fókuszban a cybermegfélemlítéssel, valamint a modell alapján végzett saját kutatás eredményeit ismerteti.
2017 szeptemberétől kezdve a 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet alapján bekövetkező képzési kimeneti követelményrendszer átalakítása lehetőséget biztosított arra, hogy a jogász képzési tervbe több jogi informatikai kompetencia kerüljön beépítésére. 2017-ben az új képzési rendszer szerint induló szemeszterben, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Statisztikai és Demográfiai Tanszéke olyan kutatást indított, amelynek során adatfelvételt végeznek az elsőéves joghallgatók körében azok informatikai, jogi informatikai kompetenciáinak felmérésére a DigComp modellből (részletesen: később) kiindulva. Ennek a felmérésnek az elsődleges célja volt, hogy a tanszék munkatársai megismerjék a vizsgált korcsoport informatikai és jogi informatikai ismereteit abból a célból, hogy átfogó képet kapjanak arról, hogy az elsőéves joghallgatók pontosan milyen tudással, ismeretekkel, attitűdökkel rendelkeznek.
Az Európai Parlament és a Tanács 2006-ban fogadta el azt az ajánlását, amelyben egy olyan referenciakeretet határozott meg, amelynek célja, hogy a 21. század uniós polgárai minél rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni azokhoz az új kihívásokhoz, újdonságokhoz, amelyek alapjaiban formálják át hétköznapjainkat. Az ajánlás nevesíti és definiálja azokat az ún. kulcskompetenciákat, "amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz".[14] Ezeket az ismereteket e rendszerben jellemzően "adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként"[15] határozzák meg. A jogalkotó végül nyolc[16] kulcskompetenciát határozott meg, ahol a digitális kompetencia negyedik helyen került deklarálásra.
A 2013-ban publikált DigComp tanulmány, amelyben meghatározásra került egyrészt egy, a "digitális kompetencia öt területét három szinten keresztül bemutató önértékelési táblázat",[17] másrészt "a digitális kompetencia különböző aspektusait mélységükben bemutató részletes keretrendszer".[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
