Az alább bemutatásra kerülő kötet Weiss Emilia professor emeritus 1999 és 2013 között írt családjogi és öröklési jogi tárgyú tanulmányait tartalmazza, és 2017-ben jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Kiadójának gondozásában, az "ELTE Jogi Kari Tudomány" sorozat kiadványaként. Az összeállítás szerkesztője Dr. Szeibert Orsolya az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének habilitált docense volt, aki nagy gonddal rendezte egybe egykori tanárának, majd oktató kollégájának műveit.
A kötet két nagyobb szerkezeti egységre tagolódik: az első részben kilenc családjogi, a másodikban hat öröklési jogi, valamint egy mindkét előbb említett jogterülethez kapcsolódó tanulmányt olvashatunk. Ezt követi Vékás Lajos akadémikus Weiss Emilia professzor asszony temetésén elhangzott, személyes hangú búcsúbeszéde és Professor Dieter Schwab regensburgi egyetemi tanár német nyelvű megemlékezése[2].
A tanulmányok szakfolyóiratokban, ünnepi-, és emlékkötetekben, valamint konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett változataiként jelentek meg. Mivel valamennyi témája a készülőben lévő, illetve az éppen elfogadott Polgári Törvénykönyv által a családjog és az öröklési jog területén bevezetni tervezett, illetve bevezetett változások voltak, elkerülhetetlen, hogy némely munkában egy megelőző tanulmányban már kifejtett gondolattal is találkozzon az olvasó. Tekintettel azonban arra, hogy a tanulmányok eltérő részletességűek, továbbá a családjog, illetve az öröklési jog más-más részterületeit állítják a vizsgálódás homlokterébe, az ismétlődés nem válik a kötet hátrányára, éppen ellenkezőleg: a kodifikáció gondolatának szárba szökkenésekor és a kódex elfogadásakor lejegyzett gondolatok azonossága a (jog)tudománytól elvárt következetesség imponáló példájaként szolgál. Az ultima manus elve szerint szerkesztett tanulmányokat végigolvasva az olvasó a családjog és az öröklési jog valamennyi változással érintett, illetve érinteni szándékozott részterületéről képet kaphat, legyen a változás koncepcionális, vagy csupán egy-egy részletszabályt érintő, pontosító jellegű.
Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása című tanulmányban Weiss Emilia felidézi azt a kodifikáció elején lezajlott vitát, amelynek tétje a családjog önálló jogág mivoltának megőrzése volt. A döntést megalapozandó az Igazságügyi Minisztérium két tanulmányt rendelt meg e kérdéssel kapcsolatban, az egyiket Kőrös András[3], a másikat éppen Weiss Emilia professzor asszony[4] tollából. Mindkét szerző a családjog önállósága mellett foglalt állást, azonban a Kodifikációs Főbizottság - mint az közismert - ezzel ellentétes döntést hozott. Az eredetileg Pap Tibor halálának 25. évfordulójára készült emlékkötetben publikált tanulmányában Weiss Emilia részletesen ismerteti valamennyi a kérdéssel kapcsolatban véleményt nyilvánító szerző (Bíró, Jobbágyi, Kecskés, Lábady, Lenkovics, Nizsalovszky) álláspontját, majd saját érveit sorakoztatja fel. Meggyőződése szerint a kérdés más válaszra tarthat igényt azon jogrendszerekben, amelyekben a családjog eleve a polgári törvénykönyv részeként került kodifikálásra, illetve azokban, ahol önálló törvénykönyvet kapott. Weiss Emilia a dogmatikai hasonlóságnál erősebb érvnek tartotta, hogy hazánkban a családjog önálló jogágiságát mind a jogtudomány, mind a jogalkalmazás évtizedeken át fenntartás nélkül elfogadta, és nem tekintette elégségesnek azt az integráció mellett felhozott érvet, miszerint a felek - hasonlóan a polgári joghoz - a családjogban is mellérendeltek. Álláspontja szerint az önállóság mellett szól, hogy a családi viszonyok a jog beavatkozását kevésbé igénylik, mivel ezen a területen sokkal nagyobb szerephez jutnak az erkölcsi normák. A legtalálóbban talán Nizsalovszky fogalmazta meg ezt egyik tanulmányában[5], amikor a családjog sajátos atmoszférájáról beszélt. Weiss Emilia ugyanakkor a családjog teljes zártságának gondolatát már meghaladottnak tartotta, és úgy vélte, hogy a családjog és a polgári jog közé nem emelhetőek merev falak. Ezért a családjogban is alkalmazhatónak és alkalmazandónak tartotta a polgári jog egyes alapelveit, vagy például az elévülés nyugvásának szabályait.
- 55/56 -
Azt a családjog Polgári Törvénykönyvbe való beemelését támogató jogtudósok sem vitatták, hogy a családjogi normák alkalmazása a polgári jogtól eltérő szemléletmódot igényel. Ezt a Családjogi könyv elején szereplő, az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 1. § (1)-(3) bekezdéseiből átemelt, immáron expressis verbis alapelvnek nevezett generálklauzulák hivatottak megjeleníteni. Ezek köre két új alapelvvel bővült, továbbá a korábbiak is új rendelkezésekkel egészültek ki. Ezen régi-új alapelvekre szinte valamennyi tanulmány utalást tesz, A Ptk. Családjogi Könyvéről című, 2013-ban publikált munka pedig részletesebben is elemzi őket. Az új alapelvek közül a gyengébb fél elvével foglalkozik behatóbban, és hangsúlyozza, hogy annak megállapítása, ki minősül gyengébb félnek, kizárólag az eset összes körülményének mérlegelése után dönthető el, vagyis a gyengébb fél fogalma nem szűkíthető le a gyermekre, hanem annak minősülhet a gyermekét egyedül nevelő, de akár a gyermekével való kapcsolattartásban akadályozott szülő is. A tanulmány kiemeli, hogy - a Polgári Törvénykönyv javaslatával megegyezően - a gyermek jogai védelmének elve kiegészült azzal, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családban nevelkedjen, és ha ez valamilyen okból nem lehetséges, korábbi családjával továbbra is tarthassa a kapcsolatot. Weiss Emilia a Néhány gondolat a családjog folyamatban lévő kodifikációs munkálataihoz című tanulmányában hangsúlyozta, hogy e jog tekintetében a családot a szülői családnál szélesebben kell értelmezni, beleértve a tényleges családi kapcsolatokat is.
Természetesen valamennyi családjogi tanulmány külön részt szentel a házassági vagyonjoggal kapcsolatos javaslatoknak, és hangsúlyozza, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelő, sokkal rugalmasabb és differenciáltabb szabályozásra van szükség. A tervezett változások és azok okainak legrészletesebb kifejtését A készülő Polgári Törvénykönyv családjogi könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott koncepciója című, eredetileg a Polgári Jogi Kodifikáció hasábjain megjelent tanulmányban találjuk. Weiss Emilia a legfontosabb feladatok egyikeként jelölte meg a házassági vagyonjogi szerződést kötni kívánó felek által választható házassági vagyonjogi rendszerek szabályainak részletes kidolgozását. A törvényes házassági vagyonjogi rendszerként működő házastársi vagyonközösség szabályai is számos ponton kiegészítésre szorultak. Weiss Emilia indokoltnak látta, hogy a kódex a különvagyonba tartozó vagyonelemeken kívül a különtartozások körét is meghatározza, továbbá elengedhetetlennek tartotta, hogy a törvény rendezze az egyik féle vagyonból a másikba történő beruházásokból, illetve ráfordításokból eredő igények megtérítését. Kiemelten fontosnak ítélte továbbá, hogy a foglalkozás gyakorlásához szükséges, illetve az üzleti célú vagyont a foglalkozást űző, illetve a vállalkozási tevékenységet folytató házastárs egyedül használhassa és kezelhesse. Több tanulmányban is jelezte, hogy a Csjt. nem rendezi annak jogkövetkezményeit, ha az egyik házastárs önállóan rendelkezik valamely a közös vagyonba tartozó vagyontárgyról, és a másik házastárs a hozzájárulás vélelmét sikeresen megdönti. Megoldásként a házastárs és a szerző fél viszonyában a jogügylet relatív hatálytalanságát, a házastárssal szemben pedig a deliktuális felelősség szabályai szerint érvényesíthető kártérítési igényt javasolta. Ezen kérdéskörben Weiss Emilia azt is kifejtette, hogy a bírói gyakorlat a Csjt. talaján kialakította a közös vagyonhoz tartozás vélelmét, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ennek törvénybe emelése hátrányokkal is járhat, hiszen azt eredményezi, hogy a házastársak a vélelem későbbi alkalmazását elkerülendő jognyilatkozatban fogják rögzíteni egy-egy vagyontárgyuk különvagyoni jellegét, amely a házasfelek közötti bizalmat gyengítheti, mivel azt sugallja, hogy a házastársak eleve számolnak a házasság felbontásával. Weiss Emilia, illetve a Kodifikációs Szerkesztőbizottság azzal a bírói gyakorlattal sem értett egyet, amely a személyiségi jog megsértése miatt megítélt nemvagyoni kártérítést a különvagyon körébe sorolta. Mint az ismeretes, végül mindkét gyakorlat kodifikálásra került.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
